Székely Ellenzék, 1906. július-szeptember (9. évfolyam, 148-223. szám)

1906-07-03 / 149. szám

IX. évfolyam. 149. szánt. Maros-Vásárhelye 1906. július 3. kedd. DEEI ELLED POLITIKAI NAPILAP A marosvásárhelyi fü­g­g­etlenség­i és 4­8-as Kossu­th-párt hivatalos lapja. Előfizetési díj: egész évre 12 kor., félévre 6 kor. negyed­évre 3 kor., 1 hóra 1 kor. 30 fillér. ■­­ Egyes szám ára 2 fillér.—— Szerkesztőség és kis­­hivatal: Széchenyi-tér 1. szám. — Telefon 101. szám. — Kiadják : A marosvásárhelyi függetlenségi és 48-as párt — támogatásával Adi Árpád és dr. Sebess Dénes. — Kié a jövő ? Az új miniszterelnök mondta, hogy egy új szellemnek kell a társadalmi életből átlépnie a politikaiba s meg kell tisz­títania minden salaktól, mely a jelszavakért való közös küzdelmekben hozzátapadt. Az utolsó évtizedek min­den felé tele voltak a de­mokratizmus hazug hirde­tésével. Nem volt egyetlen képviselőjelölt, aki programm­­jában, beszámolóiban ne a demokrácia hívének vallotta volna magát. Magasabbra törő stréberek sokszor üres fejjel, de elég ravasz szá­mító képességgel a demok­ratizmus jelszavát hangoz­tatva, kiemelkedtek a tömeg­ből, fölkapaszkodtak nem csak ,a közéletnek egyesek számára nagyon gyorsan nyitó ugorka fájára, de el­foglaltak tekintélyes, szép ál­lásokat. Emelték a becsüle­tes polgárok, a­kik engedték magukat sima szavakkal, és nyájas mosoly- és kézszo­­rításokkal elvakíttatni s tolták a szekerét X. és X-nek, mert ő a demokrácia híve, ő nem a maga, de a polgárság ér­dekeiért akar küzdeni, élni és meghalni. Hát ha körülnézünk köny­­nyű belátni, hogy itt, csak magunk között, őszinte hir­detője a demokratizmusnak alig-alig akadt. Jelszó, maszlag volt az, a­melylyel megkábították, ma­gukhoz csábították azt a pol­gárságot, a­melynek jó vok­­saira egy vagy más helyen, egy vagy más úr boldogulá­sához szükség volt. De mutassanak egyetlen demokratikus intézményt. Hol van, melyik az? Két nagy párt uralkodott és virágzott itt ez országban. Szervezke­dett, csoportosult, hirdette is a demokratizmust, de jól visszaemlékszünk rá, követni bizony nem követte. A volt szabadelvű párt listájában nem volt felvéve iparos egylet egy sem, a függetlenségieké­ben is előbb ügyvéd, tanár, pap, azután nagybirtokos, nagykereskedő és végül nagy­iparos, hogy egy-két kisem­ber mégis bejutott az is csak érdekből történt, mert szá­mot vetettek azzal a körül­ménnyel, hogy például a legnagyobb erővel bíró föld­ész kar csak az esetben tá­mogatta az összeállított ívet, ha egy-egy embert tagjai sorából is bevisznek a kép­viselő testületbe. Ilyen őszinte, ilyen igaz­ságos volt a demokrácia hir­detése mostanáig. És ezt nem változtatta meg még az a körülmény sem, hogy a voksok után szaladó város­atyák és mások olykor-oly­kor megrázták egyik-másik kisiparos kérges tenyerét, avagy elmentek egy-egy fél­liter borra velük s kivágtak egy-egy nagy dikciót abban a tudatban, hogy bor és be­széd kell a magyarnak, majd megpuhul tőle. A­míg pedig mi nemzeti alapon komédiáztunk, addig körülöttük, mellettük nemzet­közi alapon megszületett egy másik demokratizmus: a szociáldemokratizmus A demokratizmus az új renddel azonban újra ébred. A demokráciának rövidesen meg kell hódítania a jelent s kétségen felül magáévá kell tennie a jövőt, a magyarság jövőjét. ______________ — Pitreich magyarbarát. A közös hadügyminisztert kü­lönös meglepetés érte. Nem cse­kélyebb „meggyanusítás“ jutott osztályrészéül, minthogy a k. u. kr Reichskriegsminister úrra kisü­tötték, hogy ő exelenciája ,ma­gyarbarát.* A különös és Pitreich urnak bizonyára nem nagyon inge sze­rint való „megtiszteltetésben“ egyik osztrák lap, a külügymi­niszter hivatalos orgánuma a »Fremdenblatt“ részesítette a k. u. k. hadügyminiszter urat. Nem is rész ! A magyar dele­gátusok heteken át gyürköznek, hogy Pitreich hadügyminiszter urnak legalább is egy kis borsot törjenek az orra alá, ha már a vállalt kötelezettség a súlyosabb és megérdemelt támadással szem­ben megkötötte a kezüket. A­­ lapok hasábokon át zengettek a Putreich elleni készülődésekről s ime most a külügyminiszter hi­vatalos lapja azzal gyanúsítja meg a k. u. k. Reichskriegsmi­­nisztert, hogy »magyarbarát me­részel lenni s megvetette a ma­gyar nemzeti hadsereg alapját*. A magyar nemzet szépen kö­szöni ezt a »megtisztelő* sze­rencsét, de talán még­sem kér belőle, még akkor sem, ha a magyar félhivatalos útján kéz­­zel-lábbal tiltakozik a másik közös miniszterünk Grósuchovszky gróf az ellen, hogy neki csak valamelyes része is volna Pit­reich kolléga meggyanusitásá­­ban*. Csak maradjon meg Pit­reich úr továbbra is telivér osz­tráknak, mint eddig volt, talán majd leszámolhat egykoron vele a magyar delegáció, majd egy­szer, majd amikor nem lesz a »kormány keze lekötve.* Minden jó honfi és honleány bojkottálja az osztrák ipart! Bezárták az iskolákat. M.-Vásárhely, 1906. julius 2. Ismét egy iskolai év zajlott le, telve a maga küzdelmeivel és munkájával. Egy évvel haladtunk ismét előre változások és újítá­sok nélkül. Az új emberekkel az új rend csak most az utóbbi napokban lépett életbe és ők bizony még semmit sem tehettek. De bízunk a jövőben és re­méljük, hogy jobban lesz. Az iskola év eredménye váro­sunkban nem a legjobbnak mond­ható. Az érettségi vizsgák mind­két gymnásiumban negyven szá­zalék bukással végződtek. Ez azonban még nem minden. A szerencsésen érettnek nyilvání­tott hatvan százalék közül is hány olyan egyetemi hallgató lesz, akit proletár jelzővel fognak diszíteni. Ez azonban nem az iskola hibája. A szülők, a­kik minden áron lateiner embereket akarnak nevelni fiaikból. A rész rendszer és téves felfogás, a­mely csak a „diplomás embert tekinti hivatalos tekintetes ur­nak“ termeli az ilyen egyetemi proletárokat. A magyar társadalom nem akarja még mind ez ideig be­látni, hogy az ipari és kereske­delmi pályán a boldogulás ma már sokkal könnyebb, mint bár­mely más „diplomásnak“ neve­zett pályán, a­mely annyira fül- Pártoljuk a hazai ipart és a helyi munkát ! A MAROS-VÁSÁRHELYI IPARI HITELSZÖVETKEZET SZABÓIPARI SZAK­­CSOPORTJUK Ük­re egér kék­­ek a legutóbbi divatu hazai tulipán mellények, székely szőttesek, gácsi, zsolnai, brassói és külföldi szövetei s e körülményre a n. é. közönség szives figyelmét van szerencsénk felhívni. Hol a mai kor igényeinek megfelelően a legpontosabb kiszolgálás van bevezetve. 2020 HIBAHATI­KKN­AU ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁS, 212.

Next