Székely Ellenzék, 1907. október-december (10. évfolyam, 224-298. szám)
1907-10-01 / 224. szám
Erzsébet szobor Szegeden. Azaikor rácsókolja az őszi nap a maga verőfényét arra a hófehér szoborra, a szeptember végi aranyosság szomorú ráerlékezéseket, fájó melankóliákat idéz vissza a lelkekbe. * A koronás nagyasszony úgy vérzett el messze tőlünk, idegenben, mint valami megtépett őszi rózsa. És napfényes legendák, a nemzet szomorú bajával telten kúsznak sorra a szegedi szobor köré. * Volt egy szív, melyen sebet-sebre tépett az idő; nagy, sűrű cseppekben szivárgott belőle a vér és a nagy fájdalmakért való vérzésben, odacsöppent a mi verejtékes, munkában durvára izzadt húsúnkra az ő forró meleg vére. Volt egy habsburg, akit legendákba szőtt a nép szíve. Úgy gondolt reá, mint egy érte aggódó édesanyára és úgy nézett föl az ő jóságos tekintetű szemeibe, mint egy nagy asszonyéba, aki nehéz kálváriákat jár meg. Volt egy asszony. Csupa bánatos lemondás, csupa megnyugvó fájdalom. A trón minden drága ragyogása, minden fényessége sem felejtette el vele a szenvedő milliókat, akikkel nagy bánkódásaiban egygyé forrt. Sziveket látott, vérző, megmart sziveket és mindig volt könnye, miket az értük való szenvedésekbe ontott. És ezek a vérző, könnyes szivek egy nagy fájdalomban remegtek össze tegnap mikor a szegedi Erzsébet szobrot valami mély, bensőséges szeretettel leplezte le a magyarság. * Csudálatos, hogy nekünk magyaroknak, azalatt a hosszú ezer esztendő alatt, amit végig verekedtünk, milyen kevés igazi nagyasszonyunk volt, semmi okos poézis, semmi bölcs ragyogás a mi históriánkban ; a nagy viharok anynyira odakötötték az anyagiassághoz minden pillanatnyi időnket, annyira lekötötte magának a küzködés, hogy az idő teljesen elmosta azokat a nagyszerű színeket, amikből egy martir asszony reliefje bontakozhatott volna ki. És egyszer, egy késői század vége felé eljött közénk egy koronás királyné, aki jóságos szíve minden melegével értette meg és érezte meg a mi bánatunkat. Indulatok az urak ezen a nemzeten; a vére erős, veszedelmes lendületekre lüktet. Szilaj, mint egy pórázra kötött nemes állat és álmodozásaiban naiv, meg gyerekes, mint egy szürkületi délibáb. És ezt a nemzetet a szivénél markolta meg Erzsébet, odakötötte a maga lelke rezgéseihez és mikor a messzi Genfben jól dolgozott egy élesre csiszolt buta vas, akkor úgy éreztük, hogy a magyar nemzet lelkét gyilkolták meg. A szegediek oltárt állítottak Erzsébet királyné emlékének s mi oda fogunk járni — emlékezni a minket megértő nagyasszonyra! TARGA: EMLÉKBESZÉD. A Kossuth Lajos születésnapja alkalmából tartott emlékünnepélyen elmondotta: dr. Fenyvesi Soma országgyűlési képviselő. (6-ok folytatás.) A forradalmat Bécs akarta, mi csak szabadságért küzdöttünk. A forradalomban ők győztek, de szabadságharcunkat le nem győzték. Az folyt tovább az elmékben, a szívekben, a hitben, a reményben, a szilárd megingathatlan meggyőződésben . . . folyt tovább az ő buzdításával az ő eszméjével és hogy meghalt, folyt tovább az ő szellemében, az ő emlékében... És eljöttünk újra ma ünnepelni az ő szent nevet. És felfakadnak régi sebeink, melyekre gyógyuló itt hiába keresünk . . . Az ő nevével csatát nyertünk volt. De vájjon diadal-e már e csatanyerés? Nem kell-e naponta sorakoznunk megvédni minden egyes helyet, melyet az ő zászlója alatt megszereztünk? Vajon megszűnt-e egy pillanatra is az évszázados küzdelem, amely az Összbirodalom fantáziája és a nemzet függetlensége között folyik. Vajon nyugosznak-e egy pillanatra is a gonosz szellemek, melyek 1526. óta annyi drága vérrel öntöztették e szent földet? Nem polgártársak — nem végső diadal volt, a miénk sem, hanem csak csatanyerés. A diadal napja az lesz, mely függetlenségünket, szabadságunkat hozza. És ez a nap is el fog jönni, e napnak is el kell jönnie. De addig mindennap kell csatát vívnunk a közélet terén ellenségeinkkel, kik künn és benn egyaránt támadnak bennünket és csatát kell vívnunk önmagunk ellen, kik gyorsan lelkesedünk, de ép oly gyorsan csüggedünk. Lelkesednünk kell, Csüggednünk nem szabad. Velünk van annak szelleme, ki hirdette 1883-ban Marostorda megyéhez irt levelében is a jog diadalát: „Kihitte volna 47-ben, hogy 48 azzá legyen amivé lett, hogy fordulópontot képezend a magyar nemzet történetében? Kihitte ? Tanulság van ebben, melyet nem kellene elfelednünk. Csak arra vágyni, amihez a nemzetnek elvitázhatlan joga, mire a történelmi rendeltetése van, de hinni, rendületlenül hinni a jog diadalában. És ha polgártársaim, hinni tudunk a jog diadalában, akkor mélán ünnepelünk és akkor igazolva lesznek az Ő szavai .Isten örök törvénye, hogy a ki magát elhagyja, az Istentől is elhagyatik. Örök törvény, hogy aki magán segít, azt az Isten is megsegíti. Mi polgártársaim, hinni fogunk a jog diadalában, küzdeni fogunk e jogért és győzni fogunk, mert: .Velünk van Isten és az igazság*. (Vége.) POLITIKAI LAP&LAP Előfizetési díj: egész évre 12 kor., félévre 6 kor. negyedévre 3 kor., 1 hóra 1 kor. 30 fillér. ■ —Egyes szám ára 2 fillér. Szerkesztőség és Madíthatal: Stéebecyi-tér 1. fiam. — Telefon 101. ssán. — Kiadja: A marosvásárhelyi függetlenségi és 48-as párt ===== támogatásával Adl Árpád. ===== A marosvásárhelyi függetlenségi és 48-as Kossuth-párt hivatalos lapja. 81 Ezelőtt öt évvel Villanoiag^~ közoktatásügyi miniszter Fiuméban járt. Fogadta a podesta s a tanács. Sorba járta az olasz iskolákat, bejárta Dalmáciát. Azután szépen csendesen haza ment Olaszországba. Megcsinálta jelentéseit az olasz nyelv itteni állapotáról. Nekünk pedig halvány sejtelmünk sem volt róla öt évig, hogy mik történtek Fiuméban. A LEGJOBB FESTEK Tischler József főtéri festékkereskedésében kapható (Apolló-hiz.) 811 .