Székely Ellenzék, 1908. április-június (11. évfolyam, 73-137. szám)

1908-04-02 / 73. szám

ik oldal. Székely Ellenzék Marosi-Váatjhely, 1908. április 2. tavaszi és nyári idény újdonságod ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ női Costu­m, blouskolmck Szives pártfogást kér CB napernyők megérkeztek. BDC?au?vé­ delem első jótékony egyesületei. Jótékonyság! Hát csakugyan ez volna az aikanim, mely hi­vatva van megoldani az emberi­ség ez égető kérdését ? A rész­vét, ez a fél akarat, pótolhatja a kötelességteljesítés erejét, melyre mindenek felett szükség van a jövő nemzedékének? Az új idők végképen szakítsanak már ezzel a felfogással és a gyermekvédelmi intézményeikben a jótékonyság helyére az állam­i, de még inkább a társad­al­mi kötelességterje­mtés elvét állítot­ták. Magyarországon az Országos Gyermekvédő Liga megalakulá­sával jelentkezik a gyermekvé­delem új korszaka. A Liga nem mondja azt, hogy jótékonyságot gyakorol, hanem az egész or­szágot behálózó szervezetével kötelességet teljesít. A társada­lom kötelességét. Az állam gyer­­mekmenedékhelyeivel, megmenti az elhagyott gyermekek életét, a Liga pedig gondoskodik róla, hogy ez a megmentett élet ja­vára és hasznára váljék a ha­zának és a társadalomnak. Az állam javítóintézeteiben, elkülö­níti és hasznos munkára tanítja és szoktatja a veszni indáió zül­lött gyermekeket. A Liga kezét nyújtja a félig megmentetteknek és visszavezeti őket a társada­lomhoz, a családhoz, melytől el­szakadtak. Tehát nevel és meg­ment. E kettős feladatához méri az eszközeit is. Vannak sokan, kik az internátusban való nevelés feltétlen dicséretét zengik, két­ségtelen, hogy megvannak e módszernek a maga előnyei, de cs­k bizonyos korlátokon belül. A Liga felismerte a zárt inté­zetben való nevelés káros, sőt veszedelmes oldalait is. A gyer­mekeket ott mindenek fölött a munkára fogják, hasznosítják is a munkaerejüket, és kelleténél kevesebb gondot fordítanak a nevelésekre. A Ligának is van­nak javítóintézetei, fiú és leány internátusai, de a gyermek ott nem érzi magát fogolynak. Az intézet igazgatója családokba osztja s egy egy tisztességes há­zaspár nevelésésére bízza őkat, mert tudja, hogy a családi ne­velést a gyermek számára nem pótolja semmi a világon. A gyer­mekek dolgoznak, hasznos mun­kára nevelődnek, de munkaere* jöket nem használják ki, meg­engedik nekik, hogy gyermekek maradhassanak. A családfő megválasztása épp azért nehéz gondot ad a Ligá­nak. Csak nős emberek szol­gálhatják céljait, mert hisz a gyermek a kit gondjaiba vett s a kit nevelni akar éppen a szerető és gondos anya hiányát sínylete meg a legérzékenyebben. Éppen azért meg nem becsülhető szolgálatot tesznek azok a közi­gazgatási hatóságok, melyek ta­nácsukkal, figyelmeztetésükkel segítik a Ligát abban, hogy mi­nél több oly megbízható házas­párról szerezhessen tudomást, akikhez nevelésbe adhatja ki a gondjaiba fogadott gyermekeket. De nem kevésbbé nagy és a nemzet hálájára méltó hivatás vár azokra az úri családokra is, kik anyagi áldozatok nélkül bár, társul szegődnek a Liga mellé és nemzetnevelő munkájában. Legyenek patrónusai a Liga gyermekeinek. Vállaljanak gyám­ságot fölöttük, látogassák meg őket legaláb egyszer hetenkint mintha szüleik volnának. Ezzel a csekély áldozattal végtelen jót tesznek a küzdő gyermeklél ek­­kel, megajándékozzák őket azzal a hi­tel és bizalommal, hogy eb­ben az országban és ebben a társadalomban nincs elhagyatva senki, még az apát­an, anyátlan sem nő fel a szeretet egyedül boldogító melege nélkül. És ak­kor nem lesznek elhagyott gyer­mekei ez országnak, s az árvák felnőnek, nem irigyelve a náluk­­nál szerencsésebbeket, hanem el­telve irántuk a hála boldogító és lelket nemesítő érzelmeivel. A Liga pedig eközben, ily si­kereken buzdulva és erősödve, fokozott, munkával szentelheti magát azoknak a feladatoknak, melyeket a társadalom helyett, mint a társadalom szerve tűzött maga elé. És gondjaiba fogja venni továbbra is az elhagyott gyermekeket fel fogja emelni, megmentve a haza és a társa­dalom üdvére a veszni indulókat, mert egyes-egyedül reá vár a nagy hivatás. Felismerte ezt az állam is, azért fogadta oly meleg szere­tettel az Országos Gyermekvédő Liga működését, megosztva vele már­is a gyermekvédelem köte­lességeit, a Ligát bízta meg a s zü­lött gyermekek kérdésének megoldásával s az Országos Gyermekvédő Liga elnökét ne­vezte ki az Országos Gyermek­védő Bizottság elnökévé, tehát kezébe adta a gyermekvédelemért küzdők vezéri pálcáját. Mert hi­szen látni való tehát felismerte az állam is, hogy a gyermek­­védelem csak úgy járhat igaz eredménnyel, ha a Liga támo­­gatja. De a Ligának, hogy feladatát végbevihesse, pénzre sok pénzre van szüksége. Nem is panasz­­kodhatik a­miatt, hogy nem tá­mogatná a társadalom. A Liga tagdíjat nem szed. De minden év tavaszán kihirdeti országszerte a Gyermeknapot, s ez az egy nap meghozza egy évre való jövedel­mét. Két éve áll fenn a Liga s az első gyermeknapon 38,000 K., a másodikon — a múlt évben — néhány kor. híján 100,000 kor. gyűlt össze az önként adakozók filléreiből. Közeledik az új gyermeknap, a harmadik, mióta fennáll a Liga. Eddig 3500 gyermeket mentett meg a társadalomnak, a jövőben, az élet megnehezült viszonyi közt sokkal több gyermeket kell meg­mentenie. Közeledik a gyermek­nap , április 2-án és 3-án felál­lítják ismét országszerte az ur­nákat. E napon ne feledkezzék meg senki az elhagyott gyerme­kekről és a Ligáról s hulljanak sűrűn az önként és szívesen adott fillérek az utcaszerte felállított gyüjtőszekrényekbe. Hiszen tudja mindenki, hogy gyermekek, el­hagyott gyermekek életének és jövőjének megmentésére áldoz. Pálmay Ilka: Ma reggel a 20 psre késéssel berobogó vonaton érkezett meg gróf Kinsky­né Pálmai Ilka. Nem érdektelen, hogy Pálmai hosszú művészi pálya után ma először van Marosvásárhelyen. Egyszerű­, kedves és termé­szetes, mint volt mindég. Szinte meglepetéssel láttam, hogy a múlt idő alig hagyott nyomokat kedves baba arcán. Termete ma is csaknem leányo­­san karcsú. A hosszú fárasztó ut­atin is fiatalos bájai kedves­séggel fogadott bennünket, kik érkezésére vártunk. A mi sze­rény virágainkat ő az elkényez­tetett diva látható örömmel fo­gadta. Mintha a múlt csak álom lett volna, előttünk állott az operet­tek királynője, Serpolet bárca Boccaero merész alakítója. A­mikor a kocsija befelé ro­bogott a kakasdi hegyek közül akkor bukkant fel a kelő nap, sugaraival bearanyozta azokat a különben is aranyos fürtöket, melyek az úti kalap fátyla alól előtörtek. Milyen szép! jegyezte meg Pálmai. Majd hirtelen mikor észrevette a reá vetett kiváncsi tekintetet. Kérem ne nézzen reám. Ilyen hosszú éjeli út után nem nézhe­tek jól ki. Grófnő nincs miért restelked­jen, mondhatom kitünően néz ki Mikor figyelmeztettem, hogy ne beszéljen, mert az erdélyi éles levegő árthat hangjának. Kacagva jegyezte meg: — Nem vagyok kényes. Kíváncsian érdeklődött a szín­ház iránt — majd a közönségről kérdezősködött. A színházról grófnő ne beszél­jünk az nincs, hanem közönsé­günk az már van, olyan szép és előkelő a milyenre kevés város­ban találhat. Szóval Pálmai itt van s ma este önök is látni fogják. Az egész beszélgetésben csak az lepett meg, hogy az a Pál­mai ki évekkel ezelőtt a ma­gyar nyelven kívül más nyelvet egérkeztek! SCHUL HENRIK Kész ruha, női konfektiv raktárában a legújabb divatú női felöltők, diva­­tos frff és fiú ruhák. Szíves megtekintésre kéri a n. é. közönséget Schul Henrik, Széchenyi tér 34

Next