Székely Hirlap, 1869 (1. évfolyam, 1-14. szám)

1869-01-06 / 1. szám

I-ső évfolyam. 1-ső szám. KIADÓ.HIVATAL . Az ev. ref. főiskola nyomdájában. SZERKESZTŐI SZÁLLÁS :­I NÁGI­-KÖZ ELEJE. Maros-V­ásárhelytt. Szerdán, január 6. 1869 Muti SZÉKELY HÍRLAP POLITIKAI S VEGYESTARTAI­MU KÖZLÖNY. Hirdetési ár* : Három hasábos garmond sorért, először 8 kr., másodszor 1­7 kr., harmadszor 6 kr., s minden hirdetésért 30 kr. o. é. bélyegdij — Három hasábos nyílttéri sorért 20 kr. o. é. Az előfizetési és hirdetési pénzek a kiadó­hivatalhoz, dolgozatok és nyílttéri közlések a szerkesztőséghez intézendők. Megjelenik e lap minden szerdán és szombaton, reggel, I NAGY FÉLÉVEN. ELŐFIZETÉSI ÁR : • Negyedévre ................................ 1 frt 30 кг. I­­ Félévre......................................... 2 ,, 50 ,, J Hogy a­ bélyeg miatt költséges, fölösleges példányok nyomásától meg legyünk kimérve . Fölkérjük lapunk szíves pártolóit, hogy előfizetéseiket mielőbb beküldjék, akár Wittich József könyvkereskedé­sébe, akár Imreh Sándorhoz, a főiskola nyomdászához. Előfizetési ár: Negyedévre . 1 frt 30 kr. Félévre......................2 frt 50 kr. A „Szék. Hírlap“ magánsürgönye. Feladták Pesten, jan. 4-kén este 8 órakor. Érkezett jan. 5-kén 9 órakor reggel. A honvédelmi minisztérium szerve­zése legközelebb bizton várható. Kerká­polyi Károly, egyetemi tanár, államtitkár ; Ghyczy Emil, alezredes, osztálytanácsos. — Napóleon újévi beszédét a béke szelleme lengi át. A török-görög ügyet kiegyenlí­tő konferenczia jan.9-kén ül össze Paris­ban. Tájékozásul. Megint egy vidéki lap, és pedig poli­tikai ! Ha jogosultan lépünk-e fel e téren , legjobban a következés fogja megmutatni. Az eredmény, melyet — Isten után — re­méljük, hogy kivívunk, hisszük, igazolni fogja kezdeményezésünket. Tájékozásul, azonban, már most előre megjelölhetjük azt a tért, mely — nézetünk szerint — itt nálunk egészen parlagon he­ver, s melynek akár általunk, akár egy el­következendő jobb által, be kell töltetnie. Hogy itt, oly távol az irodalmi és po­litikai központtól, a magas politikával nem foglalkozhatunk , azzal előre is tisztában va­gyunk. A pesti lapoknak utánsántikálni, közléseinkben három-négy nappal mindig há­tuljárn­i : egyátaljában nem akarhatunk. És így a bel- és külföldi nagy politikai esemé­nyeknek csak szerény registrátorai lehetünk. De ép ez öntudatosan választott czél, melyet magunknak így kitűzünk , a módot is meghatározza, melyet e czél elérésében, helyzetünk józan felfogása mellett, követ­nünk kell. Határozott és az alakulási vajúdáso­kon immár átment, tömörült párthoz kell csatlakoznunk. A szélsőségek számításba nem jöhet­nek. Maga e név ítéli el a dolgot. Az idő és események nagy áramlatában a folyam közepére esik az erő. A szél­csapongások a partokat szakgatják, iszaptócsákat alakítanak, néha vissza is kanyarodnak, de malmokat nem hajtanak. A baloldal — hogy elnézők legyünk, s egy név alatt foglaljuk össze ama sok árnyalatot — immár több tekintetet érde­mel. Ott látunk ösztönszerű törekvést a jó felé, ott látunk — legalább elvétve — erős meggyőződést, s akarjuk hinni : mindig a legtisztább, önzéstelen jóakaratot. De nem látunk egyet, a­­­mire pedig nekünk elkerül­hetlen szükségünk van : meg­állandósult, határozott czél felé törekvő, ösz­­szeműködő pártot. Nem is számítva ama három-négy féle pártárnyalatot, mely a „Hon“ és „Hazánk“ közti űrt kitölti s a „Magyar Polgár “-ban váltakozva, egymásután fejét fel-fel­­ti ; nem is kérdezve, hogy az öt Prog­ramm közül a végén , melyik az igazi ? nem is kutatva : volt-e nézetkülönbség Tisza és Ghyczy közt, s akart vagy nem akart ez utóbbi visszalépni a követjelöltségtől , az a kérdés mégis fennmarad . Mit a­k­a­r a b a­l­­oldal? Ők maguk is nagyon érzik e kér­dés erejét, mert mindegyre megkísértik a felelet megadását. Mint a kezdő poéta : né­hány hétig, vagy ha ingyen jól fordul , né­hány hóig, meg vannak elégedve feleletek­­kel,­­ hanem a hetek vagy hónapok letel­tével, mindig új vers megírásához fognak. Igaz , exercitium facit militem. De nekünk kész mi lesre, sőt dux-ra van szükségünk, s azzal a vezérrel sehogy sem elégedhetünk meg, ki csak annyit tud csa­tatervéből előre megmondani : n­e­m akarom, hogy az ellenség ama sánczot elfoglalva tartsa, — ellenben nem tudja megmondani, hogy mit fog tenni az ellen visszanyomá­­sára és visszanyom­ása után. Vagy minden egyes lépés után le fog telepedni egész se­regestül, hogy kiszámítsa: már most merre? Nekünk öntudatos, c­élszerénti, határo­zott irányú haladás kell, s nézetünk szerint a Deák-párt az, mely most lefolyt három évi működése folytán teljes példáját adó életképességének — s magát hivatásszerű, kormányra termett pártnak bizonyíta be. Azon roppant eredmények, melyeket — a nemze­tek életében alig pillanatnyinak nevezhető — kormányzása folytán felmutatni képes : elég kezessség a megkezdett út helyes volta és az előbbre haladás folytonossága felől. Teljes meggyőződéssel sorakozunk te­hát mi is, mint igénytelen harczosok, azon férfiú zászlója alá, ki annyi balszerencse után : ennyire volt képes a magyart vezetni. S igy megkezdjük működésünket, hatá­rozott pártszint vallva, azon a téren, mely itt nálunk eddig teljesen parlagon hevert. A magas politikával foglalkozó lapok épen mivel tőlünk oly távol , a központban jelen­nek meg, vidéki, speciális érdekeinkkel rész­letesen nem is foglalkozhatnak. Mi fáj ne­künk, s mi válik előnyünkre? hova kell tenni, s honnan kell elvenni ? mit kell épen most megkezdeni, s mit elhalasztani? azt csak mi tudhatjuk, itt magunk között, azt csak mi érthetjük, azt csak mi mondhatjuk meg egymásnak, kölcsönösen. Tért kell te­hát nyitnunk, melyen külön érdekeink oly kielégítést nyerhessenek, mely a nagy egész, az édes haza érdekeivel öszhangzásban, c­él­­ratörekvőleg, szolgáljon a közös haladás, a fejlődés még csak megkezdett munkájának. A mely feladatot nagy Széchenyink a kasinóknak, kezdeményezésükkor, kitűzött, s melyet azok, akkor, be is töltöttek , azt most a vidéki sajtónak kell megoldania. Hála az égnek, hogy a közügyek, politikai életforrongásunk, művelődési és közgazdá­­szati kérdéseink ma már meg nem férnek a megyeházak és kaszinók termeiben! A szellemi küzdelem, az eszmecsere a négy fal szűk köréből kitörve : most szélesebb működési tért követel magának, s meg is találja azt a sajtó halkkal dolgozó, de biz­tos sikerre vezető terén. S nekünk erős meg­győződésünk, hogy épen a székelység köz­pontjában meg kellett nyitni elvégre azt a zsilipet, melyen a duzzadozó erők, működési tért nyerve, rendes folyamatba indulhassanak, s a haza összéletében ne mint romboló, ha­nem, mint áldást hozó elem szerepeljenek. Adja az ég, hogy ezáltal nekünk is legyen némi részünk a haza javát előmozdító sikerben ! Sz. B. Maros-Vásárhelyit, 1869. jan Maros-Vásárhely évszázad óta központja volt s jövőre is központjául van hivatva, a magyar királyság északkeleti határait lakó magyar fajú népség szellemi művelődésének s az ősidőkből leszármazó székelység műve­lődése, annál fontosabb az összes magyar királyságra nézve, mert e határszéli nép világhírű vitézsége által dédbástyája, s túl­­szaporodottsága által felfrissítő életforrása volt mindig a magyar nemzetnek. Történelmi nevezetességű családok ős­fája gyökerezik vissza székely völgyeinkbe s bérczeinkbe s azon ősi pásztoroknak, kik a Hargita, Tarkő, Meszes s Bekecs évezre­des lombjainak árnyaiban pásztor­tüzeiknél mulatoztak harczkürtjeik méla hangjaival — dédunokái gyakran írták fel saját dicső és hőstetteiket a nemzet és haza történel­mének évkönyveibe. És nem maradunk hátra a népművelt­­ség terén sem, azon időkben, midőn Európa e nagy feladatra még kevesebb gondot for­dított, főbb iskoláink kellően versenyeztek s a székely falusi iskolák által az irás s olvasás csaknem általánossá vált népünk fiai között s az általános szabadság s ősidőkből meg­tartott jogegyenlőség kifejtvén közszellemim-

Next