Székely Hirlap, 1869 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1869-01-06 / 1. szám
I-ső évfolyam. 1-ső szám. KIADÓ.HIVATAL . Az ev. ref. főiskola nyomdájában. SZERKESZTŐI SZÁLLÁS :I NÁGI-KÖZ ELEJE. Maros-Vásárhelytt. Szerdán, január 6. 1869 Muti SZÉKELY HÍRLAP POLITIKAI S VEGYESTARTAIMU KÖZLÖNY. Hirdetési ár* : Három hasábos garmond sorért, először 8 kr., másodszor 17 kr., harmadszor 6 kr., s minden hirdetésért 30 kr. o. é. bélyegdij — Három hasábos nyílttéri sorért 20 kr. o. é. Az előfizetési és hirdetési pénzek a kiadóhivatalhoz, dolgozatok és nyílttéri közlések a szerkesztőséghez intézendők. Megjelenik e lap minden szerdán és szombaton, reggel, I NAGY FÉLÉVEN. ELŐFIZETÉSI ÁR : • Negyedévre ................................ 1 frt 30 кг. I Félévre......................................... 2 ,, 50 ,, J Hogy a bélyeg miatt költséges, fölösleges példányok nyomásától meg legyünk kimérve . Fölkérjük lapunk szíves pártolóit, hogy előfizetéseiket mielőbb beküldjék, akár Wittich József könyvkereskedésébe, akár Imreh Sándorhoz, a főiskola nyomdászához. Előfizetési ár: Negyedévre . 1 frt 30 kr. Félévre......................2 frt 50 kr. A „Szék. Hírlap“ magánsürgönye. Feladták Pesten, jan. 4-kén este 8 órakor. Érkezett jan. 5-kén 9 órakor reggel. A honvédelmi minisztérium szervezése legközelebb bizton várható. Kerkápolyi Károly, egyetemi tanár, államtitkár ; Ghyczy Emil, alezredes, osztálytanácsos. — Napóleon újévi beszédét a béke szelleme lengi át. A török-görög ügyet kiegyenlítő konferenczia jan.9-kén ül össze Parisban. Tájékozásul. Megint egy vidéki lap, és pedig politikai ! Ha jogosultan lépünk-e fel e téren , legjobban a következés fogja megmutatni. Az eredmény, melyet — Isten után — reméljük, hogy kivívunk, hisszük, igazolni fogja kezdeményezésünket. Tájékozásul, azonban, már most előre megjelölhetjük azt a tért, mely — nézetünk szerint — itt nálunk egészen parlagon hever, s melynek akár általunk, akár egy elkövetkezendő jobb által, be kell töltetnie. Hogy itt, oly távol az irodalmi és politikai központtól, a magas politikával nem foglalkozhatunk , azzal előre is tisztában vagyunk. A pesti lapoknak utánsántikálni, közléseinkben három-négy nappal mindig hátuljárni : egyátaljában nem akarhatunk. És így a bel- és külföldi nagy politikai eseményeknek csak szerény registrátorai lehetünk. De ép ez öntudatosan választott czél, melyet magunknak így kitűzünk , a módot is meghatározza, melyet e czél elérésében, helyzetünk józan felfogása mellett, követnünk kell. Határozott és az alakulási vajúdásokon immár átment, tömörült párthoz kell csatlakoznunk. A szélsőségek számításba nem jöhetnek. Maga e név ítéli el a dolgot. Az idő és események nagy áramlatában a folyam közepére esik az erő. A szélcsapongások a partokat szakgatják, iszaptócsákat alakítanak, néha vissza is kanyarodnak, de malmokat nem hajtanak. A baloldal — hogy elnézők legyünk, s egy név alatt foglaljuk össze ama sok árnyalatot — immár több tekintetet érdemel. Ott látunk ösztönszerű törekvést a jó felé, ott látunk — legalább elvétve — erős meggyőződést, s akarjuk hinni : mindig a legtisztább, önzéstelen jóakaratot. De nem látunk egyet, amire pedig nekünk elkerülhetlen szükségünk van : megállandósult, határozott czél felé törekvő, öszszeműködő pártot. Nem is számítva ama három-négy féle pártárnyalatot, mely a „Hon“ és „Hazánk“ közti űrt kitölti s a „Magyar Polgár “-ban váltakozva, egymásután fejét fel-felti ; nem is kérdezve, hogy az öt Programm közül a végén , melyik az igazi ? nem is kutatva : volt-e nézetkülönbség Tisza és Ghyczy közt, s akart vagy nem akart ez utóbbi visszalépni a követjelöltségtől , az a kérdés mégis fennmarad . Mit akar a b aloldal? Ők maguk is nagyon érzik e kérdés erejét, mert mindegyre megkísértik a felelet megadását. Mint a kezdő poéta : néhány hétig, vagy ha ingyen jól fordul , néhány hóig, meg vannak elégedve feleletekkel, hanem a hetek vagy hónapok leteltével, mindig új vers megírásához fognak. Igaz , exercitium facit militem. De nekünk kész mi lesre, sőt dux-ra van szükségünk, s azzal a vezérrel sehogy sem elégedhetünk meg, ki csak annyit tud csatatervéből előre megmondani : nem akarom, hogy az ellenség ama sánczot elfoglalva tartsa, — ellenben nem tudja megmondani, hogy mit fog tenni az ellen visszanyomására és visszanyomása után. Vagy minden egyes lépés után le fog telepedni egész seregestül, hogy kiszámítsa: már most merre? Nekünk öntudatos, célszerénti, határozott irányú haladás kell, s nézetünk szerint a Deák-párt az, mely most lefolyt három évi működése folytán teljes példáját adó életképességének — s magát hivatásszerű, kormányra termett pártnak bizonyíta be. Azon roppant eredmények, melyeket — a nemzetek életében alig pillanatnyinak nevezhető — kormányzása folytán felmutatni képes : elég kezessség a megkezdett út helyes volta és az előbbre haladás folytonossága felől. Teljes meggyőződéssel sorakozunk tehát mi is, mint igénytelen harczosok, azon férfiú zászlója alá, ki annyi balszerencse után : ennyire volt képes a magyart vezetni. S igy megkezdjük működésünket, határozott pártszint vallva, azon a téren, mely itt nálunk eddig teljesen parlagon hevert. A magas politikával foglalkozó lapok épen mivel tőlünk oly távol , a központban jelennek meg, vidéki, speciális érdekeinkkel részletesen nem is foglalkozhatnak. Mi fáj nekünk, s mi válik előnyünkre? hova kell tenni, s honnan kell elvenni ? mit kell épen most megkezdeni, s mit elhalasztani? azt csak mi tudhatjuk, itt magunk között, azt csak mi érthetjük, azt csak mi mondhatjuk meg egymásnak, kölcsönösen. Tért kell tehát nyitnunk, melyen külön érdekeink oly kielégítést nyerhessenek, mely a nagy egész, az édes haza érdekeivel öszhangzásban, célratörekvőleg, szolgáljon a közös haladás, a fejlődés még csak megkezdett munkájának. A mely feladatot nagy Széchenyink a kasinóknak, kezdeményezésükkor, kitűzött, s melyet azok, akkor, be is töltöttek , azt most a vidéki sajtónak kell megoldania. Hála az égnek, hogy a közügyek, politikai életforrongásunk, művelődési és közgazdászati kérdéseink ma már meg nem férnek a megyeházak és kaszinók termeiben! A szellemi küzdelem, az eszmecsere a négy fal szűk köréből kitörve : most szélesebb működési tért követel magának, s meg is találja azt a sajtó halkkal dolgozó, de biztos sikerre vezető terén. S nekünk erős meggyőződésünk, hogy épen a székelység központjában meg kellett nyitni elvégre azt a zsilipet, melyen a duzzadozó erők, működési tért nyerve, rendes folyamatba indulhassanak, s a haza összéletében ne mint romboló, hanem, mint áldást hozó elem szerepeljenek. Adja az ég, hogy ezáltal nekünk is legyen némi részünk a haza javát előmozdító sikerben ! Sz. B. Maros-Vásárhelyit, 1869. jan Maros-Vásárhely évszázad óta központja volt s jövőre is központjául van hivatva, a magyar királyság északkeleti határait lakó magyar fajú népség szellemi művelődésének s az ősidőkből leszármazó székelység művelődése, annál fontosabb az összes magyar királyságra nézve, mert e határszéli nép világhírű vitézsége által dédbástyája, s túlszaporodottsága által felfrissítő életforrása volt mindig a magyar nemzetnek. Történelmi nevezetességű családok ősfája gyökerezik vissza székely völgyeinkbe s bérczeinkbe s azon ősi pásztoroknak, kik a Hargita, Tarkő, Meszes s Bekecs évezredes lombjainak árnyaiban pásztortüzeiknél mulatoztak harczkürtjeik méla hangjaival — dédunokái gyakran írták fel saját dicső és hőstetteiket a nemzet és haza történelmének évkönyveibe. És nem maradunk hátra a népműveltség terén sem, azon időkben, midőn Európa e nagy feladatra még kevesebb gondot fordított, főbb iskoláink kellően versenyeztek s a székely falusi iskolák által az irás s olvasás csaknem általánossá vált népünk fiai között s az általános szabadság s ősidőkből megtartott jogegyenlőség kifejtvén közszellemim-