Székely Hirlap, 1870 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1870-04-20 / 32. szám

hozhat, s e súlyos felelőség érzésével mozduljunk ki eme dermedt állapotból, s adjuk látható jelét életünknek. Az iskola nem is ingyen könyöradományt, se nem kölcsönpénzt kér, s minden vagyonával áll jót az egész kölcsön megtérítéséről. Soha sem hiszem el, hogy Háromszéknek most kölcsön adható húsz ezer forintja ne lenne. Minket itt Zágonban iszonyú jégeső levert, árvíz megsepert, juh vész megtépett, a sors szeretetlen kezekkel megelljtott, még is adtunk ezer forintot s adunk még. Bárcsak ilyen arányban adjanak Háromszék több községet, s bőven kijön az összeg, melyre most szükségünk van. Megjegyzem itt, hogy én e tárgyban különbséget nem teszek protestáns és katholikus között. Mert egyfelől : a sz.-györgyi iskola kebelén a catholikus gyermek épen úgy táplálkozik, mint a protestáns, semmi javadalmát iskolánk egy catholikus gyermektől is meg nem vonta soha ; másfelől : határozott meggyőződéssel, s iményét bátorsággal mondom , hogy Háromszéknek közelében levő egyetlen egy katholikus iskola is meg sem közelíti a mi sz.-györgyi iskolánkhoz, akár a tanítás alaposságát, akár a nevelésnek humánus nemes irányát vesszük tekintetbe. Háromszék tehát teljes általánosságban — beleértve nagyjait, kicsinyeit, az elsőket és utolsókat minden felekezeti különbség nélkül — mint egy áldott vidék egységben együtt lakó székely népe, van hivatva arra, hogy sz.-györgyi iskolánk fölépítését, s teljes középtanodává fejlesztését egyesített buzgósággal elősegítse. Csak munkára hát Uraim! mert az idő nem vár. Áprilisben vagyunk, májusban az épületnek alapkövét le kell tenni, s pénzünk megijesztőleg kevés van. Nem néhányan — százan álljunk élére a dolognak, és kezdjünk még egyszer szép versenyt e szent ügyben, hogy legyen belőle dicsekedése a nemzetnek, öröme a közmivelődést szerető hazának s az emberiségnek.*) Demeter Sámuel. ш1 а таtár* w. r. Orbán Balázs és 31 Vásárhely. I. Ha napjainkban a marosvásárhelyi Wittich-féle könyvkereskedésbe betekintünk, azonnal szemünkbe ötlik ott egy negyedrét alakú, arany kötésű könyvecske, melyet kitűnő szívességgel s örömtől ragyogó arczczal mutatnak fel az illetők, mondván : „Ez M.Vásárhely története Orbán Balázstól, arra 2 frt 50 kr , de van kérem ennél olcsóbb kiadás is, ime ennek az árra csak N 1 frt 50 kr.“ E becses munkácska a Székelyföld leírásának negyedik kötetéből van kiragadva és önállólag kétféle, egy olcsóbb és egy diszebb kötésben kiadva. Üdvözöljük nagyrabecsült hazánfiát ezen szerencsés ötletért, hogy I.-Vásárhely történetét önállólag külön kiadásban is megszerezhetővé tette. Azt akarta ezzel bizonyosan elérni, hogy ne találtassák a székelyföld fővárosában egyetlen egy ruivelt honpolgár, ki kedves szülővárosának történetét nélkülözze. Maros-Vásárhely lelkes polgárainak akart egy olyan könyvvel szolgálni, mely méltán oda illik a Biblia és a legdíszesebb női imakönyvek mellé, és a melynek ma egyetlen egy polgár asztaláról sem kellene hiányozni. ..Vásárhely története a székelyföld leírásának negyedik kötetének hét szakaszát t. i. a XVill—XXIV szakaszait foglalja magában a 106-ik laptól a 162-ig két önálló és 8 szövegképpel. Az első szakaszban öt lapon leírja M.-Vásárhely fekvését és keletkezését. A legszebb honfiúi öröm dobogtatja e szakasz elolvasására a m.-vásárhelyi polgárság szivét, midőn nyomtatva látja, hogy a magyar nemzet legdicsőbb királya, Nagy Lajos négyizben fordult meg Maros-Vásárhelyit, hogy a magyar történelem ragyogó napja Hunyadi János szintén járt itt, és hogy e dicsőnek még dicsőbb fia Mátyás király adja e városnak legelső szabadalomlevelét. — Érdekkel és nagy lelki gyönyörrel tanuljuk meg itt azon falvak neveit és fekvéseit, melyek idők folytával a városba beolvadtak. A második szakaszban hét lapon leírja Maros-Vásárhely krónikáját a legrégibb időktől korunkig. Ezt a szakaszt nem ajánlhatjuk eléggé a történelem barátjainak figyelmébe. A harmadik szakasz tizennégy lapon a m.vásárhelyi várat, a várbeli templomot, a harangokat, szent edényeket a régibb várkastélyt, az újabb várat és bástyákat ismerteti oly szakavatottsággal, hogy ezeknek figyelmes átolvasása után a legmélyebb bála és kegyelet érzelmei támadnak fel lelkünkben a Borsosok, kákócziak Bethlehenek Telekiek és számos nagyok és dicsők emléke iránt, kik, mig kezükben kardot forgattak, a másikkal menhelyet építettek, az Istenházát oly szépé alakították, melynek széles e hazában párja alig volt. A Borsos és kortársai példájukból megtanulhatják, hogy mit tehet a polgári erény, nem csupán kora érdekében, hanem késő századokra is kihatólag." A mi korunk bizonyos tekintetben sokat hasonlít a Borsosék korához. Akkor bástyákat, erődöket, várat kellett építeni, a polgárságnak, ha nem akarták, hogy a dúló csordák elseperjék a földszinéről e szép jövőjű várost. Ők megértették a kor intő szózatát s mi ma hálás kegyelettel áldjuk emlékezetüket. A mi korunk is ép ily korszakot alkotó lesz e város történelmében, ha mint hisszük és reméljük, e város polgársága betöltendi a reá várakozó nagy munkákat. Korunkban K.-Vásárhelynek szüksége van reáliskolára, állandó színházra, honvédlaktanyákra. Nyitnia kell több díszes utczát mely nyugatot kelettel e városon át összekösse, utczáit kanálisokkal, gázvilágitással, jó kövezettel kell, hogy ellássa, ha a miveit Nyugathoz akar számitatni. Vajon korunknak ad-e a gondviselés Borsosokat és Bethleheneket ? Mi teljesen hisszük. Bár akkor is voltak filiszteusok kik Borsos munkáját hátráltatni kívánták, de azok végre is megszégyenültek. Mi meg vagyunk győződve, hogy korunk filiszeusai is, kik e várost jövedelemforrásainak szaporításában akadályoztatják, pár évtized múlva a Borsosék filiszteusai mellé kerülnek kiket szánalommal fog emlegetni a törtelem, tanúságára a késő utódoknak. Olvassa el azért mindenki ezt a szakaszt, aki M.-Vásárhely hiv polgárénak tartja magát, mert ebből megtanulja, hogy mikép kell úgy élni a polgárnak, a hazafinak szülővárosáért, édes hazájáért, hogy áldott legyen emlékezete századokon át a háládatos maradék előtt. Íme Borsos Tamás egyszerű polgár s honfiúi erényei által egy ragyogó csillaga jön M.-Vásárhelye történetének. Adjon az ég korunknak számos Borsosokat ! A hátralevő szakaszokat lássa a jövő levelemben. Koós Ferencz. 128 Trínai törkölő. A marosszéki, közelebbről lefolyt évnegyedes bizottmányi gyűlésen emlékezetessé lett a zárdák és kolostorok eltörlése kérdésében fölmerült vitatkozás. Emlékezetessé tette azt a székbeli baloldaliak főfővezére, Bereczki Sándor. Midőn rá került a sor, mindnyájan azt hittük, hogy hallani fogunk egy alapjában igaz és szabadelvű, csak a kivitelben túlzott szónoklatot. Vártuk, hogy az északok katapultaival rést tör az apáczazárdák falain át, s ott maga körül gyújtván a zárda lakóit, ilyen forma dicziot tart hozzájuk : Ártatlan szüzek ! meg ne ijedjetek torzon bajuszomtól, nem mint ellen, de mint jóbarát jövök közétek, ak én mindig barátja voltam a szép nemnek ! Eljöttem, hogy feloldozzalak a legégrekiáltóbb rabszolgaság lánczai alól. Ti a legkegyetlenebb zsarnokság alatt szenvedtek, átalános szabadságra törekvő korunk fehér köntösén ti szégyen foltot képeztek. Mert nem kegyetlen zsarnokság-e kitépni akarni a szívből a szeretet és családiasság érzelmeit, s azokat az ég csinált virágaival pótolni, oszoljatok haza, s megdermedt kedélyeteket melegítsétek fel a családi élet tűzhelyénél. — A szerzetesek kolostorában meg ilyen dictiók vártunk tőle, ébredjetek ti a henyeség párnáin szendergő honfitársaim; ki jobbra, ki balra oszoljatok szét munkára. Te ki annyira felépítetted szellemed börtönét, a testet, jó leszesz mészárosnak; belőled, ki még fiatal vagy, derék huszár válhatik, majd ott másképen imádkozandasz ; neked, ki oly messzevitted a számolás mesterségét, nagy hasznodat vesszük a népszámláló *) Igen szívesen kérem az erdélyi magyar lapokat ezen czikkem átvételére, bizottmányokban. A hazának munkás kezekre van szüksége, aztán isten is jobban gyönyörködik a munkában, mint az üres szivből származó imádságban. Ilyen forma fellépést vártunk Bereczkitől, és mennyire csalódtunk. A radikál Bereczki, a baloldali férfi beszédében a zárdák és kolostorok jogosultságát védelmezte. Az egészet optikai és akuszikai csalódásnak véltük. Azt hittük, hogy az érdekeltek valamelyike — teszem a mikházi szerz, atyák közül — elkölcsönözte a Bereczki alakját és érczes hangját, hogy annál nagyobb hatással szónokolhasson „pro domo sua." A Bereczki beszéde, minden egyéb volt, csak baloldali nem, így nyilatkoztam egy jó barátom előtt, s ő a következőleg demonstrálta, hogy a Bereczki beszéde csakugyan baloldali volt. Baloldali beszédnek nevezem azt, midőn valaki bolondot mond. Már aki korunkban, a felvilágosodás mai stádiumában, bármely szempontból a kolostorok jogosultságát védelmezi, az bolondot mond. Ergo: a Bereczki beszéde baloldali volt. * * * Nagy hazánkfia Kossuth újabb leveleiben ugyan kínálgatja politikai snittjét-főztét. A baloldaliak mohon nyeldesik : mi nem kivárniuk belőle. A mi emlékezetünk még nem homályosodott el; nem felejtettük el, hogy húsz évvel ezelőtt nagyot falván belőle mind megbetegedtünk , még a konstitucziónk is megrendült bele. Csak egy hajszálon múlt, hogy el nem énekelték fölöttünk a circum dederunt- ot. Azt meg kell vallani, hogy az a főzelék fűszeresen, étvágy gerjesztőleg van feltálalva, de mi haszna, ha árt az a egészségnek. VIDÉK. A láromszéki iskolatanács évnegyedes gyűlése, S.-Szt.-Györgyön, mnárcz. 31-én. (Folytatás és vége.) A szakbizottság a szomorúan beszélő számokból kiindulva, amennyiben a törvény korlátai között mozoghatott, igyekezett gyökeres orvoslásra hozni ajánlatokat, s tette azt hivatásának tiszta átérzésével azon meggyőződésben, hogy tán minden illetők így fogják fel e nagy ügyet, s amit ő csak óhajthatott, azt azok körük hatalmánál fogva ki is viszik.