Székely Hirlap, 1870 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1870-06-01 / 44. szám
Il-ik évfolyam. 44. szám. Maros-Vásárhelyt! Szerda, junius 1. 1870. SZÉKELY HÍRLAP politikai s vegyestartalmu közlöny. a KIADÓ-HIVATAL . Az ev. ref. főiskola nyomdájában. SZERKESZTŐI SZÁLLÁS : ? TELEKI-KÖNYVTÁR.? Hirdetési ár : Három hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért először 7 kr., másodszor 6 kr., harmadszor fokr. és minden beiktatásért külön 30 kr. o. é. bélyegdij. — Három hasábos nyílttéri sorért 20 kr. o. é. Hirdetéseket elfogad, helyben a kiadó hivatal. Pesten, Zeisler M. hirdetést közvetítő intézete, Király utcza CO-ik sz., és J. Hausenstein és Vogler Bécsben (Neu-Markt 14. sz.) суб Megjelenik e lap minden szerdán és szombaton reggel NAGY FÉLTVÉN. ELŐFIZETÉSI ÁR Negyedévre Félévre tl.Vásárely villájuk 30. I. Két egymással összefüggő eszme képezte marosszéki ref. egyházmegyénk e hó 17 és következő napjain megtartott közgyűlésének nevezetesebb tárgyait. Két eszme, melyeknek helyes és alapos felfogása behat a társadalom alapjáig, a magyar nemzet nemzeti fejlődésére, a magyar állam fennállására , még hamis értelmezésük, s az ez alapon történt alkalmazásuk megdönti, illetőleg megakadályozza azokat. E két fontos tárgy: a népnevelés, és az egyház és állam közötti viszony. Egyházmegyénk közgyűlése tudomásul veszi az erdélyi helvéthitűek főegyh. tanácsának azon elvileges megállapodását, hogy felekezeti iskoláinkat áldozattal is fenn kell tartani, hogy azoknak községiekké leendő átalakítását csak a főegyháztanács engedélyével eszközölhetni, s ez elveket határozattá is emeli. Határozatának megállapításához felteszi azon kérdést, hogy hátha ez ügyre vonatkozólag, az egyházi és állami törvények egymással összeütköznek, az illető lelkészek, mint a felekezeti iskolák főnökei, melyiknek engedelmeskedjenek. S bár a jegyzőkönyvben nyomára nem akadhatni, mégis kimondatott az, hogy az egyházi törvények előbb nyerjenek alkalmazást, s csak, ha lehetséges, azután az államiak. Egyházmegyénk e határozatában két absurdinot állított fel: t. i. felekezeti iskolát és station in statu. Nézetünk szerint semmi egyéb alapja nincs ez absurditásoknak, mint az egyház és állam lényegének és czéljának téves felfogása. Ugyanis, itt egyesített fogalmakkép tűnnek fel a vallás és egyház, az egyéni jog, és állam. Pedig mily roppant különbség van köztük ! Mi a vallás alatt egyátalában nem vagyunk képesek egyebet érteni, mint a léleknek azon működését, mely a teremtő erő megismerésére, felfogására vezet; tehát tisztán kebli dolgot; míg az egyház alatt, ezen belső működés érvényesítésére vonatkozó külső egyesülést , tehát az értékek alá eső létet. S már határozottan állítjuk, hogy az államhatalom bármelyik ága sincs jogosítva arra uralmat gyakorolni, de igenis erre, amelyet kell, hogy védelmében részesítsen s egyszersmind az adott jogokért kötelezettségek teljesítésére szorítson. Az egyéni jogok az emberi czélok megvalósítását előmozdító olyan szabad cselekvényekben állanak, melyek más természeti vagy jogi személyek hasonló szabad cselekvését nem szorítják meg ; míg az állam és ezen egyéni jogok biztosítását, egymással való kellő öszhangzását, az egyesnek az összeséggel való egyesítését czélzó intézmény. A vallás tisztán kebli dolog lévén, szabadon gyakorolható ; az egyházi külső egyesület, az államban jogi személyként, s ’SY jogalanyként tűnvén fel, jogai érvényesítésében és azon szabályok alá van vetve, mint az egyének bármelyike. Az adott megkülönböztetés határozottan kimutatja az egyház és állam között fennálló viszony természetét, tisztán körülírja az egyik és másik hatáskörét. Az állam az uralkodó, az egyház abban bízván létének biztosítását, alávetett; az állam hatáskörébe tartoznak azon intézkedések, melyek a jog biztosítására, — tehát az igazságszolgáltatásra, — a miveltség és emberiség előmozdítására, tehát a közoktatásra múlhatatlanul megkívántainak ; míg az egyház hatásköre csak a vallás érvényesítésére terjedhet ki. Az igazságszolgáltatás, közoktatás határozottan, és kizárólagosan az állam tulajdonai, ezekben azt korlátozni, nem egyéb, mint jogsértés, azaz, az egyéni jogokkal való viszszaélés ; s midőn az egyház a közoktatásra befolyást igyekszik magának szerezni vagy biztosítani, hatáskörét átlépvén, jogsértést követ el. Az eddig mondottak résultatumai : szabad egyház az államban , de nem status in statu. A jognak egy főelve: „qui jure suo utitur neminem laedit.“ Miután a jogosítottság nem csak az adott jog gyakorlatában, hanem az arról való lemondásban is áll: önként következik, hogy az állam ép úgy, mint az egyesek, részben vagy egészben lemondhatnak bizonyos jogaikról s azt gyakorlás végett másokra ruházhatják. Volenti non fit injuria! Magyarország, mint állam a közoktatásra vonatkozó kizárólagos jogát megosztotta az egyesekkel és az egyházakkal az 1868. 68. t.czikkben. A t.czikk szerint tehát az egyházak is tarthatnak iskolákat, befolyhatnak a közoktatásra, vagy más szóval a fennálló positiv törvények szerint, ha a nevelés terén működnek jogsértést nem követnek el. A tételes törvények megengedik a felekezeti iskolákat, az egyházak érvényesíteni igyekeznek. Helyesen teszik , de itt egy kérdés támad fel bennünk: mik azok a felekezeti iskolák ? Erre a jövő czikkünkben fogunk felelni. * * * Ti büczkölő. Romából, egyik német lap levelezője, a kúria egy közelebbi csinyáról értesít. A zsinat 129 tagja véleményt adott be, a csalhatatlansági dogmát illetőleg. Ezen vélemények kinyomattak ugyan, s a zsinattal közöltettek is , de a csalhatlanságról szólókat rettentő módon elferdítették. Mint képzelni lehet, s mint a német lap is írja: az ellenzéki püspökök e miatt nagyon el vannak keseredve, amint ez is mutatja, a csalatlanság szó, csak összetételében lesz itj a kúria előtt, minthogy törzsét már régóta ismeri, sőt gyakorolja is. Az esztergomi érsek, az „A. A. Ztg.“ tudósítása szerint, csak vonakodva írta alá a csalhatlanság elleni nyilatkozatát, a hitről szóló dogma kérdésében pedig nyíltan a többséghez állott. Ezen magatartása után teljes reménye lehet a bibornoki süveghez. A főpap megfejtette a talányt, mely a kecskéről, meg a káposztáról szól. Csak, hogy két szék között ne maradjon majd a pad alatt , mert nagyon bajos két urnák szolgálni, különben, ha azok nem csak feszült viszonyban, de nyílt és elszánt harczban állanak egymással. * * * „ Csak szép dolog az a következetesség! Nagytiszteletű Péterfi József úr igen szabadelvű ember, ország-világ tudja. De hogy is ne, mikor ő tisztelendősége református esperes. Emlékszünk mindnyájan, mily fölvilágosodott szónoklatot tartott a marosszéki oskola-bizottmány gyűlésén. Egy katholikus esperestet elküldött Rómába, egy református főurat és gondnokot pedig Debreczenbe, hogy ott, de ne itt nálunk,oráljanak a közös iskolák ellen. És a tiszteletes esperes urat megéljeneztük, mert a felekezetiességből kibontakozott fölvilágosultságot örömmel szemléljük mindenkinél, de legkivált egy tiszteletes esperesnél.