Székely Hirlap, 1870 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1870-10-22 / 85. szám
A belga kormány megengedte a poroszoknak,hogy sebesültjeiket Belgiumon keresztül szállíthassák haza. Most, mint egy tudósító írja, úgy gazdálkodnak ott a poroszok, mintha az is hódított föld lenne. A tudósító egy csomó rablás, gyilkosság, pusztítás és paráznaság elbeszélése után így fejezi be tudósítását : „Mindez előrelátható volt. Ha Németország tovább is győzni fog, több éven át lehetetlen lesz nyugodt, és kellemes életet élni ott, hol 12 német fog együtt lenni.“ Ezek után, a belgák e magyar példa szól: „fogadd be a tótot, s kiver a házadból,“ Így változtathatják: engedd, hogy a burkus utazzék át hazádon, s magáénak tekinti azt. VIDÉK. Csik-Szépviz szeptember 28. Tanügy. A kerületi tanfelügyelő úr mai nap látogatta meg helységünket, a bekövetkezendő oskola előkészítése szempontjából, ahol is az elavult felekezeti oskola régi hagyományait találván, lelkes beszédben adá elő, hogy községünk közel 400 tanköteles gyermekeinek eddig a parlagon hevert nevelése körül tennünk is kell valamit. E közben a kisérő czimzetes esperesi plébános a község elöljáróságát illetlen szavakkal sértette meg, a miért ő czimzetes esperessége ellen a kereset mégis indíttatott. Ő czimzetessége elfeledni méltóztatott, hogy a „Székely Hírlap“ szeptember, 3-iki Düvüczkölő czikke reá is talált. A község előjárósága a közgyűléssel egyetértve, az eddigi egészen elavult, s csupán egy tanítóval bíró felekezeti oskoláról lemondván, községi oskola létesítését szavazta meg, mégpedig egy fő és két altanító létesítésével. A fő és altanító állomások be is töltettek, s nagy reményünk van, hogy a következendő tanév több eredményt fog felmutatni, a községi oskola útján, mint ahogy eddig tengődött egyedül a fizetésért élő, haló, czímzetes esperest plébános úr alatt. A sok esőzések által okozott károkról nincs miért írnom, azok mindenhol ismeretesek. A kerületi tanfelügyelő úr lelkes honfiúi eljárásáért közönségem nevébe hálás köszönetet szavaz a Kis Magyar. — A honvédkerületi parancsnokságok Budán a napokban gyülekeztek egybe s kezdek meg tanácskozásaikat, miknek tárgya a dandárgyakorlatoknál tett tapasztalások alapján egy némely javítás, ujjítás és más szükségessé vált szabályzatok. Azon hiányokra, mik a journalistika egy része által fölemlíttettek, p. az orvosok s az ápoló személyzet csekély számából eredő hiányokra, ezen tanácskozások nem fognak kiterjeszkedni, miután az illető tudósításokból azon örvendetes állapot tűnik ki, hogy a dandárgyakorlatoknál mindenütt több volt az orvos, mint a betegségi eset, s hogy a minisztérium rendelkezésére az alkamazottakon kívül még 200 orvos áll, kik a fönálló feltételek alatt a honvédszolgálatra előjegyeztették magukat, s kikkel a legabnormisabb állapotot is egyensúlyozni lehetne. A tanácskozások fő tárgyait eszerint a téli iskolák, a törzsben levő altisztek s egy, a dandár-gyakorlatokon alapuló rendkívüli előléptetés fogja képezni. A loire hadsereg. Az „Indep.“-nak írják f. hó 10ől Vierzonból : „A loirei hadsereg körülbelül 80,000 emberből ál, s Lamotterouge tábornok által vezényeltetik. Ezen hadsereg Tourstól egész Vierzonig terjed ki, egy szögletével Bourgest érintve. Leginkább újonczokból s azon sorkatonákból áll, kiknek sikerült a sedani kapituláczió előtt és után elmenekülni. Vannak benne szabadlövész-csapatok is. A sedani menekültek többnyire bátortalanok — 344 — és demoralizáltak voltak , de a mozgósított nemzetőrök által ismét fölbátoríttattak. Általában szép és erős férfiak; számoson meglátszik közülök, hogy magasabb társadalmi osztályból való, mint mely a közkatonákat szolgáltatja. Átlag 23—25 évesek, azért szilárdabb tömeget képeznek, mint a 20—21 évesek. Idővel s jó tisztek vezetése alatt ezen csapatok kitűnő szolgálatokat fognak tehetni. Fájdalom azonban, erre aligha lesz idő. Ami a tiszteket illeti, ezek közt igen sok egész fiatal ember van, kik a császárság alatt azért vették föl a kardbojtot, hogy mulassanak és katonásdit játszanak. A szabadlövészek közt igen kitűnő katonák vannak, de fájdalom olyanok is, kik csak a zsoldért szolgálnak. Egyébiránt nagy reményt helyeznek a szabad lövészekbe, azon esetre, ha jól fognak vezettetni. Az ellenség nagyon fél ezek támadásától. A loirei hadsereg tüzérsége oly jól van fölszerelve, mint csak lehet. Az ágyuk száma fájdalom, kevés, s ezek is csak oly vont csövűek, melyek a poroszok ágyúi mögött maradnak. A hangulat egyébiránt átalában kitűnő. Mi az úgynevezett repülő oszlopokat illeti, még időt vesz igénybe szervezésük s ezredekbe és dandárokba való osztásuk. Legnehezebb tüzérekkel és lovassággal látni el őket.“ A porosz hadjárat. Angol lapok sok részletet közölnek a porosz hadjáratból. Álljon itt néhány, tanúságul : Mr. Alfred Seymour, az angol parlament s egyszersmind a nemzetközi társulat tagja, Sedanba ment a sebesültek segítségére, most a „Daily Telegraph“-ban a franczia foglyokkal való bánásmódról egy leírást közöl. „A foglyoknak, kiktől mindent elvettek, több napon át éhezve a Moselle által körülfolyt kis szigeten kellett mély iszapban feküdniök, mialatt az eső folytonosan szakadt, s a levegő a folyó által lehozott hullák által egészen dögleletes volt.“ Némelyek életök fentartására naponkint fél kétszersültet kaptak, a nagyobb rész azonban semmit s az éhség kivai fokozódtak ; igen sokan a szomjúság és hideg által ölettek meg. Sokan egy-egy darab részt vágtak le azon döglött lovakból, melyeket a folyó hozott le, s úgy nyersen ették a bust.“ Mr. Seymour megerősíti a német csapatok azon erőszakoskodásairól szóló hírt, melyeket a franczia lakosokon gyakoroltak. „Mi“ — írja — „több oly helységen mentünk keresztül, melyek a poroszok által megszállottak, s mindenütt azon tapasztalatra jutottunk, hogy ők tökéletesen és rendszeresen raboltak; de nemcsak élelmiszereket, hanem ruhákat, ékszereket s mindent magukkal vittek, amit csak találni lehet egy polgári vagy paraszt házban.“ A kis kastély, hol Napoleon és Vilmos találkoztak, később a katonaság által tökéletesen elpusztítatott. Amit el nem rabolhattak, azt szétrombolták. „Ép oly barbár volt a németek viselete a lakók ellenében is. Több szeplőtlen leánynak vére, kiket előbb megfertőztettek s aztán legyilkoltak, boszúért kiált az égbe (!)“ A „Standard“ megjegyzi egy hasonló vandalizmus leírásánál, hogy, ha ez az eredménye a porosz hadsereg sokat hirdetett inteligencziának, úgy kérni fogja az istent, miszerint az ilyen intelligenczia soha se legyen található az angol hadseregben. Wellington katonáit ezerszámra felakasztotta volna, ha hadseregében ilyesmik fordultak volna elő. Az angol lapok mindannyian elítélik a poroszok erőszakoskodásait, még a „Pali Mail Gazetta“ egy tudósítása is, mely lap különben a poroszok részére hajlik. Ennek tudósítója Sedauból küldött leveleiben, a legmélyebb sajnálatát fejezi ki, hogy az angol lapokban a porosz hadsereg mindig humánusnak és rendszeretőnek tartatik. Miután a bazeilles-i irtóztató gyilkosságot, s a német katonaság azon embertelenségét, hogy egész nyugodtan ülnek a gyermekek és asszonyok elhamvasztott vagy még füstölgő hullái mellett, leírja, egyúttal rövid vázlatát adja azon rablási rendszernek, melyeket azon helységben gyakoroltak, melyen keresztül vonultak. Legelőbb minden élelmiszert, gabonát és marhát elvettek, azután kiüritették a pinczéket és kamrákat; a bort mit nem tudtak meginni, kifolyatták. E mellett mindent raboltak, a mi csak némi értékkel birt. „Sedantól Carignauig nincsen egyetlen ház az után, melyet össze nem romboltak s ki nem raboltak volna a födéltől a pinczéig. (!) Órákat, asszonyi ruhákat, kárpitokat, sőt még bútorokat is vittek magukkal a poroszok, mintha ezekre is lett volna szükségük; s ha a lakók valamit talán elrejtettek volna, azt előkövetelték mellüknek pisztolyt tartva vagy lándzsát feszítve oldaluknak. Mindez nemcsak egyes katonák által gyakoroltatott, hanem egész szakaszok által, melyeket tisztek vezettek, kik a maguk részére csak ezüstneműt, ékszert, drága köveket és csipkéket tartottak meg. — Három, azelőtt gazdag, de most már földönfutó háziúr beszélte el nekem, hogy nem tudták elhitetni a tisztekkel azt, hogy nincsen csipkéjük. A tisztek lehetetlennek állíták mindezt, miután nézetök szerint az itteni asszonyoknak nagyon sok csipkével kellett birások, közel lévén Valenciennes és Cambray.“ Az emberteleneknek legfőbb dicső tettei voltak a paráználkodások; angol orvosok állítják, kik Sedan körül járkáltak, hogy a legtöbb porosz azzal dicsekedett, miszerint ennyi meg ennyi asszonyt becstelenített meg. Az ambulance-ok iránt is barbárok voltak a poroszok. Magasállású porosz tisztek jöttek az angol ambulance-hoz, kikémlelni, mennyi élelmiszer van, s mindazt, mit sebesültek részére küldtek, elraboltatták. az ambulance-ban több franczia sebesült van, kik nemcsak gránát és más golyó által vannak megsértve, hanem ütések által is, melyekkel azért ülettettek, mivel mint sebesültek nem tudtak oly gyorsan menni, mint a poroszok kivánták. Angol orvosok állítják, hogy nekik három óráig kellett golyó- és gránátzápor közt munkálkodniok, mivel a poroszok, daczára az ambulanciazászlónak, folytonosan lövöldöztek reájuk.“ Ezekhez sem szükséges a magyarázat. KÜLFÖLD. Mint múlt alkalommal mondok, a franczia győzelmi hírek csakugyan megerősítést igényeltek , de nem egészen valósultak. Bazaine kirohanása, nagyobb pusztításai a porosz seregben és ostromműveiben, mint látszik csakugyan igaz, ha nem is oly mérvben, mint a toursiak hirdetők. De a győzelmet a „Times“ is erősíti, a poroszok pedig hallgatnak róla. Bizonyítéknak elég. Ellenben a Páris alatti győzelmeket határozottan tagadják a németek s a nagy győzelmek aligha egyebek voltak kisebb csetepatéknál. Egy belga lap ugyan 16-dikától is kirohanást jelez Párisból, melynél 3000 porosz öletett volna meg. Különben a hangulat Párisban még mindig a legjobb, a bécsi „Wehrzeitung“ ügyes levelezője ugyanis, — mint német — a legutóbbi napokban kénytelen volt elhagyni Párist, s azt írja, hogy a francziák a legutolsó végletekig fognak küzdeni, s mint ő számítja egész újévig képesek lesznek magukat eleséggel tartani, — míg porosz részről folyton nagyobb lankadtság nyilatkozik, újabb katona-szállítmányaik pedig nagyon vékonyan cseppennek. Azt maguk a németek is elismerik, hogy már a 16 éveseket is fegyver alá szólítják. Világverő seregnek egy kissé fiatalocskák. A poroszok azért nagy hangú állításokban nem szűkölködnek. Bazaine kapitulácziós ajánlatait hirdetik, ami sem győzelmeivel sem elszánt jellemével nem egyezhető. Az eleség is leglább még egy hónapra való Metzben, kivált miután az utóbbi kirohanás alkalmával a poroszok eleségének jó része franczia kézbe esett. — Igaz ugyan, hogy Soisson vára is kapitulált 4000 embberrel, de azért a francziák voltak azok, kik Bismarck fegyverszüneti közvetített föltételeit feltétlenül visszautasíták. És a fegyverkezés lankadatlan foly. A köztársasági kormány több, mint egy millió fegyvert osztott már ki; az olasz légió is alakul, s ott ismert garibaldista tábornokok mind vezérükhöz csatlakoztak. Sőt arról is volt hír, hogy 35,000 amerikai veterán ajálta volna föl szél-