Székely Hirlap, 1870 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1870-11-26 / 95. szám

Szombat november 26. 1870. 3-ik évfolyam. 95. szám. Maros-Vásárhelyt 1. politikai s vegyestartalmu közlöny. Ж KI­A­DÓ­ HI­VAT AL : Úr Az ev. ref. főiskola nyomdájában. SZERKESZTŐI SZÁLLÁS: .l. TELEKI-KÖNYVTÁR. Hir­detési ar : Minden 100 vagy kevesebb szóért egyszeri beigtatásért­­ írt és minden beigtatásért külön 30 kr. o. é. bélyegdij. — Három hasábos nyílttéri sorért 20 kr. o. é. Hirdetéseket elfogad, helyben a kiadó-hivatal. Pesten, Zeisler M. hirdetést közvetítő intézete, Király utcza 6O-ik sz., és J. Slausenstein és Vogler Bécsben (Neu-Markt 14. sz.) . Megjelenik e lap ж minden szerdán és szombaton reggel NAG­Y FÉLÍVEN. ELŐFIZETÉSI ÁR­A a Negyedévre Félévre .­ 'Ы Állítsunk „Szeretet-h­ázi­kat.“ (Folyt, és vége.) A tanitó­ képezdei tanulókon felül 45 sze­gény Hit van az intézetben négy családra osztva. Mindegyik családnak egy Familien-Lebrer-je van, ki gyermekeivel egy szobában hál, együtt eszik és dolgozik. Gyönyörű volt nézni, hogy a tanítási órákon kívüli időben a tanítók mily kitartással kapálnak, s szántanak a növendékekkel együtt, s míg a tanteremben inkább csak ismereteket ta­nítanak, a munka közben tett észrevételeikkel s figyelmeztetéseikkel az életre oktatnak. Ez intézetben ismerkedtem meg a tanítói­­képezde egyik fiatal tanárával Weber Eduárddal, kiről Kuratli azt mondd, hogy e növendékével magát adja­ oda azon intézetnak, melyben az szol­gálni fog. És ezzel sok van mondva. Eszmecse­rénk azzal végződött, hogy elválásunkkor We­ber kezet adott reá, miként kész Baselbe való hi­vatását el nem fogadni, elhagyni anyját, hazáját, megtanulni magyarul s köztünk megtelepedni azért, hogy segítse Magyarországban létrejöni s terjeszteni a veszendő szegény gyermekeket nevelő intézeteket, s azokban a Pestalozzi-Währli­­féle nevelés irányt. így jön lehetővé, hogy a közoktatási ügye­inket vezérlő férfiúnak szives bátorítása mellett, a gondviselésben vetett hittel, — és a magyar közönségnek emberszerető részvétében helyezett bizalommal e hó 20-án megnyithatjuk Balaton- Füreden a legelső magyar „szeretet házat.“ Az első évben, (míg t. i. Weber magyarul meg­tanul) németül is tudó 5­6 elhagyatott fiút vehetünk fel, de különben az intézet 44 gyer­mekekre van tervezve, és tannyelve a magyar leend. Ez intézetbe legalább 6 éves, anyagilag és erkölcsileg teljesen elhagyatott, de még meg nem romlott fiuk* * *) vétetnek fel, kik kötelesek 16-ik évük betöltéséig ott maradni, é­s bár az inté­zetnek magának is leend néhány hold, a növen­dékek által mivelendő földje, de mihelyt élet­koruk és elemi tanultságuk engedi, rendesen be fognak járni 3—4 évig a B.-Füreden már létező szőlő- és gyümölcsfa-míves felső népiskolába el­méleti és gyakorlati szakoktatásra; s így 16-dik évük betöltésével a szőlészeti s kertészeti mun­kákra meglehetős képzettséggel lépendenek ki az intézetből, melynek elöljárósága iparkodni fog a kilépők számára jó házaknál szolgálatot szerezni. Atyám szívességéből annyi épületet kap­tunk, melyben az intézet egyelőre elhelyezhető, s a legszükségesebb felszerelés is már megtör­ténvén a gondolat létesült ugyan, de teljes ki­fejtésére s biztosítására sem anyagilag, sem mun­kaerőmet illetőleg képes úera vagyok, különben is ily intézet létesének nem szabad egy halandó szegény ember sorsától fü­ggeni. Ennélfogva egy­felől a balaton-felvidéki népnevelési egyletet szán­dékozom legközelebbi közgyűlésén felkérni, hogy a füredi szeretetházat vegye át, s az én erőtlen­ségemet gyámolítsa, másfelől a tisztelt közön­ség részvétéhez fordulok, felkérvén minden em­berszerető polgártársamat, szíveskedjék könyör­­adományával gyámolítani az első magyarországi „szeretet-házat“, melyben a hazának szegényei nyelv- és valláskülönbség nélkül fognak ne­­veltettetni. Nem egy, még ezentúl létesítendő, s tán el is maradható terv kiviteléhez, hanem már egy valósított eszme kifejtésére kérem fel a t. kö­zönség támogatását. Azonban, hogy hány növen­déket vehetünk fel, s mennyi tanerőt alkalmaz­hatunk, az minden esetre az adakozások eredmé­nyétől függ. Azonban bármily fényesen sikerüljön is a füredi szeretet­ház, de a szükséghez képest ezt csak első kezdetül kell tekintenünk. Sajátképi óhajtásom az, hogy azon mérvben, a­mint alkal­mas nevelőket szerezhetünk, az ország miden vidékein állítsunk férfiak és nők számára ha­sonló „szeretetházakat.“ Felfogásom szerint ez mindenütt, de külö­nösen viszonyaink között, első­sorban a társadal­mi tevékenység feladata, melyet az államnak in­kább csak támogatnia kell segélyezésével. Bátor vagyok tehát indítványozni, hogy alakuljon e czélra egy országos társulat, mely­nek feladata legyen : k­ er kezdeményezéseivel, közreműködésével s a­mennyiben szükséges a­nyagi gyámolítással is az ország különböző vidékein szeretetházak állítását eszközölni, részint az által, hogy köz­vetlenül e társulat maga állít ily intézeteket, részint az által, hogy erre egyes községeket vagy társulatokat buzdít s erkölcsileg s anyagilag segít. 2- szor és mindenek előtt alkalmas nevelők kiképzéséről gondoskodni, 3- szor gyűjtéseket eszközölni és szükség esetén a törvényhozástól is segélyt kérni, és 4- szer általában a szegény munkás neve­lés­ ügyét az országban öszhangzatosan vezetni. A második pontra nézve megjegyzem, hogy Bernben megkértem Kuratli urat, kész volna-e tanító­képezdéjében magyar ifjakat is felvenni? s ő azt felelé, igen szívesen, de csak kipróbált jellemeket, miután itt fődolog nem annyira az oktatási talentum, mint a nevelői jellem, a be­bizonyított odaadás, humanitás, türelem és mun­kásság. A füredi szeretetház vezetője Weber, Kuratli képezdéjében tanár volt, s igy a tanitók képzéséhez is értvén, a vállalkozó ifjakat első évben Füredre lehetne küldeni, s az ott magukat kitüntetteket második évre Bernbe. Ekként Fü­reden kicsibe tanitó-képezdénk is lenne. Tisztelettel felkérem mindazokat, kik az ügy iránt érdeklődnek, legyenek szivesek ez in­dítványomhoz sajtó útján hozzá­szólni, hogy az eszme tisztáztassék, még mielőtt valósításához fog­nánk. Budán, nov. 10. 1800. vényszékek küszöbön álló szervezése alkalmával, 7319 lelket fog nyerni. Ennyiből áll t. i. azon új hivatalok száma, kicsinyét nagyját összevéve, melyekre kinevezések fognak történni. A balol­dali lap természetesen egyoldalú is lévén, itt megáll,és szörnyülködik , hogy mily lelketlen gé­pei lesznek azok a kormánynak, pedig ha tovább néz vala, legalább ez egyszer, az orránál, belátta volna, hogy a­mit nyer a kormány a réven, veszíti a vámon. Úgy hiszzü­k, nem túlozunk, ha feltesz­­szük, hogy minden egyes hivatalra folyamodott, legalább is 10 egyén. Ide vegyünk a 7319 állo­másra, hogy kerek számunk legyen, csak 70,000 folyamodót. Feltesszük s meg is várjuk , hogy a folyamodók közül a jobb kvalifikácziójunkat nevezik ki. — Ha az ellenzéki észjárás szerint , még ezek is egyszerre meggyőződéseiket falba rugó, lelketlen gépekké lesznek, mi fog történni azon gyengébbekkel, kiket nem neveznek ki? Világos, hogy ha a 70,000 folyamodóból nyer a kormány a kinevezésekkel 71119-et, a többit muldatlanul veszíteni fogja, a­mi pedig Maróthi szerint: 62,681-re megy. * * * Mihály gazda. Hodj meg meg is van az a fúvó­góta tens­zer: „Vágyom olyan legény, mint te“. Vagy az a másik: „Teli a zsebed pankóval“, mert szörnyűséges mód énekelhetném van, úgy meg vágyom magammal elégedülve, mint akár Vilmos rex, vagy épen a vásárhelyi nőd piros pop. Nem cserélném egy hat ökrös gazda, csak egyet szerettem volna. Tevis úr. Mondja Mihály g. Mihály g. Hát a­mint az újságokból olva­sok, látom hogy Garibaldi­hoz a franczia asz­­szonyok elmentek tisztelkedni ; nem csak,­­de mondták ékes oráczio is. Az öreg szépen megkö­szönte a szépek szép szónoklatát, s aztán szépen rendre csókolta őket. Bizom isten teus­zer — köztünk maragjon, nehogy Nánikám meg tugyon —­ ha Mihály g. nem lenném, szeretném ha Garibaldi meg vonám. — Lyonból — Francziaország — írja a „l’Indépendance levelezője e hó 14.-ről . Még mindig sok szabad­ vadász megy itt keresztül. Köztük nagy feltűnést okozott a hellén csapat, mely festői öltözékü ifjakból áll. Ezek egy leve­let intéztek egy itteni hírlaphoz, melyben a kö­vetkező hely figyelemreméltó : „Azon iszonyú csapások előtt, melyek je­lenleg Francziaországot sújtják, egész fajunk, elfelejtve azt, mit az utolsó husz év alatt a má­sodik császárság szabadelvütlen, nem franczia és turcophil politikájától szenvednie kellett,­ fájdal­masan megindult ország­ok bajain, és egyedül azon jótéteményekre emlékezve, melyeket egy má­sik korszakban ettől nyert, érzi, hogy le kell rónia hálaadóját gyenge tehetségeihez képest. In­dítsák mások csodálatra a világot feledékenysé­­gük vagy hálátlanságukkal, Görögország mindig szerencséjének tekinti, ha a jótéteményeket há­lával viszonozhatja.“ Miután Garibaldi meglátogatta Michel tbk. hadseregét, szabad­ vadász zászlóaljaival Dele-ból Autunbe ment. Lelkesen fogadták. Ő szemlét tar­tott két mozgósított nemzetőrségi zászlóalj felett. A garibaldista önkénytesek jó fegyelemmel és figyelemreméltó fegyverzettel bírnak. Remington Mórnál­ Aladár. *) E fiák lehetnek akár árvák, akár pedig olyanok, kiknek szülei sem anyagilag, sem erköcsileg nincsenek ab­ban a helyzetben, hogy gyermeküket neveljék. X­­i­­ íg n­ozli elé. Korunk gordiusi csomója: az orosz-török bonyodalom, hogy mekkora mozgalmat okozott a diplomatában, kitűnik onyan, hogy még Berzenczey Lászlót is az országgyűlésre csalta. Vajon elvitte-e magával a Nagy Sándor kardját? az interpelláczió fanyelű bicska nem elégséges e csomó kettévágására.* * * ‘A napokban egyik baloldali lap kiszámí­totta, hogy a kormány az első folyamodása tör­

Next