Székely Hirlap, 1870 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1870-02-23 / 16. szám
De talán mégis lenni kellett valaminek, mert szél furatlan nem indul, mondja a példabeszéd. Volt, igen is és ezt ma, midőn őszintén, bátran szólhatunk, örömmel adom át a történelemnek. Az összes bukaresti magyarság egy forradalmi bizottmány volt. Valami leirhatlan szó lelkesedés szállta meg ezt a maroknyi népet a Dunyovék elutazása után, és úgy, mint a hazai magyar ifjúságot is. Mindenki Olaszországba akart rohanni, harczolni e nemzet szabadságáért. Azonnal fel is szereltek néhány lelkes ifjút útravalóval és örömkönyek között vettek török búcsút. Ezen ifjak a harczterén becsületére is váltak a magyar nemzetnek. Ezután örömmel jött Havasalföldére a hazai magyar ifjúság. Egy része az Ojtozon át Galaczra sietett, a másik a Bodzán, Tömösön és Törcsváron át Bukarestbe tartott. A legtöbbnek azonban csak annyi pénze volt, amennyivel a szorosok mellékutain ki vergődhetett, aztán étien, szomjan, fáradtan s mondjuk ki őszintén, hogy lelkileg lehangoltál! Bukarestbe megérkezhetett, szentül hivén mindenik, hogy itt a magyar korallé a további utazásra pénzzel bőven ellátja őket. Ki írhatná le e lelkes ifjak keserű csalódását, midőn a valót megtudták? Midőn kereken tudtokra adtuk, hogy mi az ily szinti zarándokolás elősegítésére még csak egy krajczárral sem rendelkezünk és igen sajnáljuk azt, hogy hitelt adtak ama szállongó álhireknek. Azonban már köztünk voltak, vissza nem térhettek és igy a hazafiság azt súgta, hogy tennünk kell érettük valamit. A bukaresti maroknyi magyarság, becsületére legyen mondva, az meg is tette a szabadság ezen mártírjaiért, a mi csak tőle kitelt. Ha akár úgy, mint lelkész, akár úgy, mint a Hunnia elnöke egy-egy aláírási ívet kibocsátottam, pedig, ki tudná hányat bocsátottam ki, üressen sóba, de soha egy sem tért vissza. a boldogult Gyulay Samu bukaresti ref. segédtanító és Bobán János harangozó tehetnének bizonyságot, mert ők járták be oly számtalanszor azt a roppant területű várost, ők keresték fel honfitársainkat segélyadás végett. Az így begyűlt segélyt aztán mi adtuk az illetőknek, akik forrón megköszönöün a kevés segélyt, tovább mentek. A legragyogóbb oldala azonban e tényeknek az volt és ma is az, hogy Bukarestben nem akadt még akkor olyan magyar, aki elárult volna minket, sem az osztrák konzulságnál, sem a román rendőrség előtt. Tegyük hozzá azt is, hogy azon időben az úgynevezett Dunaconfoederatio, megjárta a lapokat s Pannóniában némi viszhangra talált. Innen fejthetjük meg azt, hogy a bukaresti rendőrfőnök, habár engem nem nagyon kedvelt, S. L. barátom közbenjárására a magyar ifjaknak hat db húszasért útlevelet adott ,s ez akkor nyílt titok volt. Ilyen volt a bukaresti forradalmi bizottmány mindvégig, ilyen volt akkor is, midőn, mi azt a három egy kéz irta szép levelet egy órában véve S. L. barátomnál összenéztük. „Na öreg, mondám, hadd halljuk szép leveledet, különben tudd meg, hogy Józsefstadtba kerülünk.“ „Készen vagyok,“ — viszontá e ritka becsületes öreg. — „Te, mondá nekem, még holnap felviszed a te leveledet Zeilner kanczlerhez és megkéred, hogy vegye kérdőre a levélhordót, hogy ki adta neki azt a levelet, egyúttal tudtára adod, hogy itt magyar forradalmi komité nem létez.“ „Ön, huszár bajtárs, átadja levelét a Princznek, azaz nem Kuza herczegnek, hanem az ön gazdájának és megkéri, hogy mutassa be a Konzul úrnak, s egyúttal biztosítsa, hogy az öreg huszárja ilyen veszedelmes dolgokba nem elegyedik.“ „Én pedig, végző tervének előadását a jó öreg, én megírom Belgrádba Bodó honvédszázadosnak, hogy én szegény iparos, nem értek az ilyen magas politikához, kéltem, ha Olaszhonba akar menni, legyen pénze a kapitány úrnak és hagyjon békét a szegény bukaresti magyar iparosoknak.“.. . Minden úgy történt, amint a jó öreg tervezte. A kanczler elolvasta a neki átadott levelet. Soha sem tudtam addig, hogy még magyarul is tud. Megkínált szivarral, ez egyszer életében. Nyugodjék békével, mert meghalt... Becsengette a levélhordót és kikérdezte a levél felől, aki azt vallotta, hogy egy ismeretlen úr adta a Lipcse utczában. A kanczler figyelmeztette, hogy máskor ne fogadjon el kiosztás végett eféle leveveleket. A hordár kifordult a szobából, de ezúttal még gúnyosabban mosolygott, midőn rám visszapillantott. A Princz is felvitte T. K. levelét a konzulhoz. S. L. is írt Belgrádba, de soha sem kapott Bódétól választ. Mi pedig tovább folytattuk a bujdosók segélyezését, úgy, amint fennebb elbeszéltem t. i. saját zsebünkből szolgáltak , a szabadság sz ügyét és bár a teher utoljára nagyon is súlyos volt, a bukaresti magyarság között egyetlen egy nem találkozott, aki a kibocsátott segélyt gyűjtő ívet elvitte volna a román rendőrfőnökhöz, vagy osztrák konzulhoz. — Soha sem kerültünk lépre ama veszedelmes gonosz napokban azért, hogy a szabadság sz. ügyét híven szolgáltuk ; nem, mert még akkor nem volt Romániában Missionarius, hanem csak tiszta keblű magyar hazafiak. Koós Ferencz: 63 Válasz ügyvéd Mániu urnaknűk ürest be, Uram! Ön a bukaresti román lapokban a „Székely Hírlap“ és a „Reform“ ellen egy nyilatkozatot tett közzé, melyben e lapokat azzal vádolja, mintha ezek kétségbe vonták volna ön írói képességét, s azt állították, mintha nem ön írta volna ama híres röpiratot a nemzet piszkolására, hanem valamelyik erdélyi román író, akinek ön becses nevét oda kölcsönözte. Nem tudjuk honnan merítette e tudósítást, mert mi épen azt állítottuk s azt állítjuk ma is, hogy igen is ön írta, mégispedig, amint ön is becsmeri, előbb román nyelven adta volt ki Bukarestben és csak pár év múlva franczia nyelven Párisban. Mi ön röpiratának belbecséről nem szólottunk volt, de most miután ön rólunk is megemlékezett, ezennel kinyilatkoztatjuk, hogy azt minden kritikán alul álló történelmi handabandának tartjuk, amely szégyenére válik írójának, egyúttal fölkérjük mi is önt, hogy nevezze meg Tirinek, vagy akár melyik volt magyar emigránsnak azon röpiratát, mely történelmi ferdítésekben hasonlítana az önéhez, és amelyben úgy hemzsegne a barbár epitheton, mint az önében. Türr, akire ön hivatkozik, ez annyira soha sem feledkezett meg. Jól tudjuk, hogy ön Magyarhon szülöttje és hogy jól beszéli a magyar nyelvet; de ép ezt tudva még inkább sajnáljuk, hogy szülőföldje édes anyja feldaraboltatására forgatja most új hazájában tolifegyverét. Önnek ismerni kell Coriolan történetét: vajha követné is!! Dr. P. S. — KÜLFÖLD. Ha e rovat összeállítója költő s e mellett oly élénk fantáziájú költő volna, mint Csokonai is volt, kiről meg van jegyezve, hogy háborút festve, annyira maga elé képzelte annak minden borzalmait, hogy rosszul lett belé; úgy rég az ólomfedelek alatt, a Bastilleban, Josephstadtban, vagy valamelyik „jó“hirű börtön fenekén képzelné magát, mint bukott szent — melyik bukott nem az? — úgy kinlázott mártírja, „térdlig vasba verve, könyökig bilincsbe;“ annyi nyilvános és titkos komoly és nevetséges összeesküvés áll előtte. Az összeesküvés itt, ott, mindenütt, mint Figaró a „Sevillai borbélyban.“ S benne élünk és mozgunk, — legalább — az újságok azt mondják, PÁRISBAN nagyszerű összeesküvésnek jöttek nyomára, mely a császár élete, s a jelen kormány ellen lett volna intézve, az elfogottaknál Orsini bombákat, s egyéb szem nem látott öldöklő és robbantó szereket fedeztek föl. Pietri rendőrfőnök a császárt felkérte, hogy néhány napig sem maga, sem családja ne mutassák magukat az utczákon, míg a rendőrség a kellő elővigyázati intézkedéseket meg nem teendette a miniszterek, s főleg Olliver naponta fenyegető leveleket kapnak. — „Beatus ille qui procul Paris. Egy másik nagy trón erejű összeesküvés, mely kitörésre is került, s melynek fontosságát senki sem fogja kétségbe vonni, a Szt Lajos „előkészítő“ iskolában jött létre, hol a gymnasiumi növendékek egyetemekre készíttetnek elő. Az iskolában lakó kis Catilinák ugyanis, az ebéd alkalmával, az utófogásul adott halat igen sósnak találva, mást követeltek. Midőn követelésük siker nélkül maradott, a vihar kitört, hiába adták a felkelési jelt ülve maradtak mindanyian. Az elküldött tanonczok számát 160-ra teszik. Ez összeesküvés további folyamát annak idejében közölni nem mulasztjuk el. OLASZORSZÁG a párizsi zavarok élénk viszhangra találtak. Az összeesküvőkről már múlt alkalommal említettünk számos proklamáczió forog közkézen, melyek közül egyik szerint, „feladatott a népek megszabadítására.“ PÉTERVÁRRÓL is összeesküvés és zavarok híreit jegyezhetjük fel. A zavarok az épen folyamatban levő sorozással, állanak egybefüggésben, az összeesküvések folytán azon vélemény kezd lábra kapni, hogy a központi hatalmat lehetőleg decentralizálni szükség. A zavarok következtében Ufa és Orenburg kerületekben a sorozást illetőleg némi könnyebbítés határozhatott el. KONSTANTINÁPOLY-ból egyik franczia lap fontos leleplezéseket hoz egy összeesküvésről, mely a szultán élete ellen volt irányozva, de felfedeztetett. A rendőrség egy boltban, sokféle robbantó löveget talált, melyek azon pillanatban vétettek volna alkalmazásba, midőn a szultán a mecsetbe volt menendő, az összeesküdtek nagyobb része elmenekült, vagy kettőt csakugyan kézre kerítettek, kik vallomásokat is tettek. VEGYES. * A képviselőház 19-iki ülésében a közoktatási költségvetés fölötti általános viita folytathatott. A 12 órakor megkezdett zárt tanácskozásban a mentelmi bizottság jelentése folyt, s míg Rákóczi és Miletics kiadatása iránt minden vélemény megegyezik, Berzenczei L. kiadatására nézi a többség tagadó választ kívánt adni, minthogy a kéthejűség bűntényének kísérlete fogalmilag lehetlen, ha ellenben csalás forogna fönn : a felperesnő a rendes törvény útjára utalandó, s a kérelmezését aztán e cz igen ismételhetné. A döntő szavazás ez ügyben a tegnapelőtti ülésre halasztatott, melynek eredményéiől azonban csak a mai posta hozhat tudósítást. * A királyi udvart tegnapelőttre várták Budára, hol valószinűleg hosszabb ideig fog maradni. * A Királyné ő Felsége a pest józsefvárosi kisdedóvoda javára rendezett tánczvigalom alkalmából 50 frtot adományozott ez intézetnek. * A szentendrei választókerület képviselőjéül Harkányi Frigyes (jobboldali) választatott meg nagy többséggel. * Pest városa egyik közelebbi közgyűlésében olvasták fel özv. gr. Batthyáni Lajosnénak a Pestvárosi polgármesterhez intézett levelét, melyben a grófné beleegyezését adja, hogy boldogult férje hamvai a nyilvános sírboltba helyheztessenek által, de azon feltétel mellett, hogy a város fiával Elemérre tegye magát érintkezésbe a kivitel részletes meghatározására nézve. * A pénzügyminiszter a pesti lapok szerint sorsjátéki kölcsönt szándékszikfölvenni közvállalatok kivitelére. A kölcsön a lánchíd megváltása, új budapesti boulevardok felállítására fordíttatik. A bécsi „Bankverein“ e czélra 24 millió ftot tartozik a pénzügyminiszternek átadni. Az állam e kölcsönért a törlesztés beszámításával 5 -10 %-ot fizet, a kibocsátandó sorsjegyek értéke pedig 50 frt lesz. * A honvédelmi minisztérium a jövő évre nézve a felszerelési illetéket, melyet minden ember a legénység közül, ki tisztté mozdíttatik elő az állam részéről kap, a huszároknál 250 írtban, dsidásoknál 200 írtban, a gyalogságnál 120 frtban állapította meg. * A városi képviselő-testületnek ma, a szokott órában, rendes gyűlése lesz. A tanácskozási tárgyak, legnagyobbrészt, azok, melyek a múlt ülésen elintézetlen maradtak.