Székely Hirlap, 1870 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1870-01-26 / 8. szám

^ 1-ik évfolyam. 8. szám. Maros-Vasarnelyu. Szerda, januarius 26. 1866. SZÉKELYCIELAP politikai s vegyestartalmu közlöny. KIAiné-MllVATAS. s ^ Az ev. ref. főiskola nyomdájában. LXXEmiTÖl SZALLAS NAGY-KÖZ ELEJE, ___________________________-Уъ Hirdetési ár : Három hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért először 1 kr., másodszor 6 kr., harmadszor 5 kr. és minden beigtatásért külön 30 kr. o. é. bélyegdij. — Három hasábos nyílttéri sorért 20 kr. o. é. Hirdetéseket elfogad, helyben a kiadóhivatal. Pesten, Zeisler M. hirdetést közvetítő intézete, Király utcza 60-ik sz., és J. Hausenstein és Vogler Bécsben (Wollzeile 9-dik sz.) Megjelenik e lap Is minden szerdán és szombaton reggel NAGY FÉLÍVEN. ELŐFIZETÉSI ÁR M . :::::::::: A m.-vásárhelyi takarékpénztár első közgyűlése. M.-Vásárhely, jan. 24. T. szerk. ur! Ha különben nem lennék is meggyőződve, programmjából látom, hogy a helyi viszonyainkat érdeklő minden közleményt szívesen lát lapjában. Ennélfogva bátor vagyok inkább singhez, mint pennához szokott kezemmel a vásárhelyi takarékpéztár ez idei január 23-án kezdődött közgyűléséről rövidke tudósítást tenni. Ahelyett, hogy az egyéni ömlengés határtalan és unalmas mezejére tévedjek , igyekszem tárgyilagos lenni. Különben is „minden Demosthenesnél szebben beszél a tett.“ Nevezett közgyűlés, a megalakulási teendők bevégzése után, Z. Dr. Knöpfler Vilmos igazgatói jelentését hallgatta meg, melyet, mint mondá, valóban „emelt kebellel“ tehetett. E szakértelemmel összeállított becses okmányát a takarékpénztár első évi működésének terjedelmességén kívül, azért sem lehet célom viszhangozni, mert a gyűlés határozata folytán rövid időn kinyomatni s a részvényeseknek megküldetni fog. Csak a közérdekübb mozzanatokat kívánom ismertetni, melyekből ki-ki meggyőződhetik, hogy zsenge intézetünk, ha csodákat nem mivest is, de a kétkedést megingatni s a bírók meggyőződését erősebb alapra fektetni, tíz havi működése alatt is képes volt. A takarékpénztár első alapját képezte, a múlt évben kibocsátott 900 db részvény után befolyt 45,000 frt. A betételek, nevezett idő alatt, 125,960 frtra rúgtak. E betételek az ily vállalatokhoz szokatlan, s ép azért idegenkedő közönség gondolkozásának jobbra térülését mutatják. De mutatják azt is, hogy intézetünk egyik szép czélját, a „takarékosságot“ és ott nem valósíthatta meg, hol arra legnagyobb szükség van. A betérők között inkább csak a város és vidék értelmes és jobbmódú polgárságát látjuk képviselve, holott a takarékpénztár főczélja épen az leendett volna, hogy a szegényebb osztályt szoktassa takarékosságra. A fentebbi összegeken kívül vett az intézet kölcsön 10,000 frtot, így sikerült a gondos és a szakértő vezetőknek nyolc hó alatt 394,164 frt forgalmat kimutatni,melyből 8663 frt nyers haszon folyt be. Ebből a betétek 5°/0 kamatait, kezelési költségeket, igazgatói s gondnoki illetékeket, tartalékalapot stb. levonva, még mindig marad 828 forint kiosztandó tiszta haszon, vagyis minden befizetett 50 frtos részvény után 3 frt osztalék, mely — az üzletfolytatási időt tekintetbe vévén — a befektetett összeg 7 és 14 százalékát képviseli , ebbe számítva, annak 5°/0-kos kamatját is. Az intézet, alapszabályai értelmében, váltó leszámitolási, előlegezési és zálog üzletet folytatott. Ezek közül legterjedelmesebb a váltóleszámitolási ág volt. Ebbe, 343 db váltó alapján 281,089 frtot számitolt le , mely összeget, leginkább — m. e 4/5 részben — a középvagyonú kereskedők, iparosok s földmivelők vettek igénybe és használatba, e rájuk nézve eddig nem létező forrásból. Az előlegezési és zálog üzletágak kisebb forgalmat mutatnak, de a kisebb kölcsönöket kérők, itt is túlsúlyban vannak. E tények, midőn egyfelől örvendetes tanúságot tesznek arról, hogy a kisebb vállalatok serény tevékenységet fejtettek ki , úgymásfelől azt is kétségen kívül helyezik , hogy nagyobb vállalataink csak ezután születnek meg. A kis vállalatoknak nem természete a szédelgés. Iparkodásaikban a „lassan siess, tovább jutsz“ elve uralkodik, mit az is mutat, hogy az intézetnek egyetlen váltója sem szorult meg, s hogy deczem. 31-dikén egyetlen krajczár hátralék kamat sem volt. Délután a gyűlés tovább folyván, bizottságok neveztettek ki: a választmány kisorsolt tagjai helyébe más választásokat eszközölni; a volt választmány intézkedéseit, ez évi költségvetést megvizsgálni. Ezek véleményes jelentései a 25-én folytatandó közgyűlésen lesznek tárgyalandók. A könyvelő és pénztárnok eddigi csekély 500 és 600 frt fizetése 200—200 frtal javittatott. Szerk. mr becses engedelmével, az ezután történendőkről is fogok referálni.*) -L Belföld. Lányai Menyhért pénzügyminiszter beszédéből, melyet a képv. ház jan. 19-iki ülésén, az általános költségvetési vita berekesztéséül mondott. (A bevezető előzmények után így folytatá nagy hatású szónoklatát a pénzügyminiszter .) Ezek után áttérek az ellenzék részéről mondottak elemzésére. Debreczen város tisztelt képviselője volt az első, ki a vitát megnyitotta; ennélfogva engedje meg, hogy legelőször is neki legyen szerencsém mondott beszédére csak két észrevételt tenni. (Halljuk !) Beszédét azzal kezdi, hogy nem megy részletekbe, de szándéka azon általános benyomásról és azon szomorú képről szólani, melyet reá az 1870. költségvetésben foglalt számok tettek. — Ha nekem is szabad jellemeznem azon benyomást, és tán hozzátehetem, azon szomorú benyomást, melyet Tisza Kálmán képviselő úr beszéde reám tett, midőn azt mondja, hogy az 1870-ik évi költségvetés legfényesebb bizonysága annak, mennyire igaza volt 1867-ben, midőn azt mondta, hogy annyi terhet raknak az ország vállaira, mennyit az megbizni képes nem lehet, — csak azt jegyzem meg, hogy sajnos, ha hazánk 3 év alatt tapasztalt anyagi fejlődése nem volt képes őt visszatartóztatni attól, hogy ismételve vissza ne térjen ezen már számos esetben nyilvánított állításra, hogy állapotunk siralmas s mindennek oka azon egyezség, melyet mi kötünk. Ám ellenben azt állítom, hogy évről évre mindinkább bebizonyul az, hogy az 1867-ik év végén kötött egyezség habár nagy, de nem elviselhetlen terhet rótt az országra, mert mindenekelőtt megszerezte és biztosította számunkra a békét és nyugalmat, a saját ügyeink feletti szabad rendelkezést, az alkotmányos önállást, és ennélfogva megadta lehetőségét annak, hogy saját háztartásunkat anyagi erőnk emelésével rendezhessük, és vállalt terheinket mindinkább könnyebben elviselhessük. (Helyeslés jobb felől.) Mi, kik az egyezséget közvetíténk, nyugodt lélekkel mondhatjuk, hogy mindent megkísértünk egy kedvező egyezség létesítésére, s annak létrehozásánál elmentünk azon határig, melyen túl a kiegyezés, tehát az alkotmányos önállás biztosítása bizonytalanná vált volna, és mert mi akartunk és tudtunk a múltak történetén okulni, nem feledve és emlékünkben tartva azt, hogy az 1849. évi gyászos eseményeknek és az azokat követő szomorú 18 évnek egyik fő oka az volt, hogy az 1848-ban javaslatba hozott anyagi kiegyezés figyelmen kivül hagyatott, s a pragmatica sanction alapuló közös ügyek méltányos és mind a két *) Kérjük . Sterk.