Székely Hirlap, 1870 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1870-10-19 / 84. szám

Il-ik évfolyam. 84. szám. Szerda, október 19. 1870. SZÉKELY HÍRLAP politikai s vegyestartalmu közlöny. S& KíA©@»MIV/AYAH : Az ev. ref. főiskola nyomdájában. SZERKESZTŐI SZÁLLÁS : ej TELEKI-KÖNYVTÁR. Hirdetési ár­ : Minden 100 vagy kevesebb szóért egyszeri beigtatásért 1 irt és minden beigtatásért külön 30 kr. o. é. bélyegdij. — Három hasábos nyílttéri sorért 20 kr. o. é. Hirdetéseket elfogad, helyben a kiadó-hivatal. Pesten, Zeisler M. hirdetést közvetítő intézete, Király utcza CD-i. sz., és J. Hansenstein és Vogler Bécsben (Neu-Markt 14. sz.) . Megjelenik e lap , minden iü­rdin és szombaton reggel NAGY BÉLÍVEN. ELŐFIZETÉSI ÁR Vaspályaengedélyezési rendszerünk pénzügyi és nemzetgazdasági szem­pontból. II. b­uda, okt. 4-én. Eddigi vasútépítési politikánk ered­ménye tehát: Városi és mezőségi proleta­riátus néhány tőzsér rabszolga­ságában; a többi ki élni nem tud, ki­vándorol, — kivándorol egy oly ritka né­pességű földrül, mint hazánk, a mely föld, ha ily vasúti politika által tulajdonosai a kimerítésre nem bátorittatnak, 2000, de 7—8000 lakót volt volna képes eltartani négyszögmértföldenkint, így fog el­vérzeni hazánk a nagy nemzetközi vonalakon, ha a közlekedés­­ügyi politika gyökeresen meg nem vál­tozik. A legelső teendőnek hazánkban nem a vasútépítés,­­ hanem az ipar rende­zése s szilárdításának kellett volna lenni. Ezzel párhuzamosan a legnagyobb áldo­zatokkal a kőút­hálózatot s a községi út­rendszert kellett volna gyökeresen kifej­leszteni. S mikor ez­által erős ipar és élénk mezőgazdaság egymás mellett, egy­mást támogatva állt volna fenn az ország minden vidékein, akkor a belélet s gaz­dasági csere élénkítésére a különböző gaz­­dászati tereket, az iparos hegyes északot a termelő déllel, szóval a hazai termelőt a hazai fogyasztó­gyárossal minél köze­lebbi kapcsolatba kellett volna vasutak által hozni. Ilyen, a részletekből az egész felé haladó i­r­á­n­y­­­a­t mellett, a köz­­lekedésü­gy terén tett minden lépés a nem­zet jóllétének, az unokák gazdagságának, boldogságának, gyarapodásának új és új tényezője lett volna. A mostani rendszer, megfordítva ál­talánosból megy át a részletesre, kül nem­zetek számára épít mindenek előtt vas­utat az ország fiainak pénzéből, s nem tisztán a hon lakói számára. A közleke­dési rendszer a kivitel könnyítése által a földkimerítésnek, minden vasúti szárny által újabb s újabb tápot nyújt, szóval megörökíti azon helyzetet, hogy e nemzet idegen, távol lakó nemzetek gabnatermelő rabszolga telepe, gyarmata maradjon, mely­nek egyéb jövője se legyen, mint mind­inkább elszegényedni. Sajnos, hogy e bajon gyökeresen se­­gítni ma már nem lehet, de a bajt mér­sékelni lehet még ma is. Fordítson az állam roppant áldoza­tokat a belforgalom emelésére, a közutak kiépítésére csatorna­hálózat létesítése,­­ iparrendezés, új iparágak gyámolítása által, szóval igyekezzék a honi termelőnek honi fogyasztói oldala mellé állítani, s akkor meg lesz mentve e nemzet gaz­dasági s politikai jövője. Az emberi társadalom élete ezer irányú roppant szövedékű létegzet. Ki ezt az ész kívánalmai szerint vezérleni óhajtja, az azt addig meg se kezdje, míg minden irány­ban egyszerre nem kezdheti meg azt. Ha csak egy­oldalú irányban történik valami, mint most a nemzetközi útvonalak építése által, míg a többi igények mellőztetnek, bármi üdvös legyen is az, mi kezdemé­­nyeztetett, magában véve, az egészre, vég­eredményében mégis kártékonyan hat, mert a gazdasági élet összhangját, mely csak a részarányos fejlődésben található föl, erő­szakosan megzavarja. Sokat lehetne e tárgyról még szólani, de terünk nem engedi. Annyit talán mégis érintettünk, mi elegendő anyagot nyújt e théma fölötti gondolkodásra. Kerkápoly vasúti pénzügyi politiká­ját helyeseljük minden tekintetben, főleg miután ő is hangsúlyozz, hogy ideje volna már a mohó vasút-építkezéssel egy kissé szünetelni. Szeretnők azonban, ha az egész ország megnyugtatására típrove közleke­­désügyér is elmondaná programmját a köz­lekedésügy terén, —­ bizonynyal nem lehet jelenleg fontosabb nyilatkozat, mint melyet ő tehetne a nemzet megnyugtatására. Saáry Ferencz: Egy pár szó a maros-vásárhelyi ev. ref. főiskolai könyvnyomdáról. A helyi ref. főtanoda nyomdája a kö­zelebb elmúlt pár év alatt egészen nagyvá­rosi nyomdává nőtte ki magát; a főiskolai elöljáróság átlátván az újítás szükségességét, arra tetemes kiadásokat tett, azaz, a szó betű szerinti értelmében, egészen újjá te­remtette; — a régi kopott betűket és más nyomdai elavult eszközöket kiküszöböltetvén helyükbe újakat hozatott, — úgy hogy a ki e nyomdát 3—4 év óta nem látta, bámu­lattal győz­ődik meg afelől, miszerint ott, hol ezelőtt pár évvel két, régi divatú, csak­nem a Cluttenberg korszakára visszaemlékez­tető, résznyomásu fasajtó s egy kevés szin­tén régi kopott betű állott: most egy gyö­nyörű uj gyorssajtó — mely egymaga érté­kesebb, mint pár év előtt az egész nyomda volt — két legújabb kézi vassajtó, két si­mító sajtó és a legújabb divatu díszes be­­tűnemeknek — melyek egy csinosan kiállí­tott nyomdai mutatványkönyvben láthatók — oly gazdag választéka áll, melyet ma a két magyar haza egyik vidéki könyvnyomdájá­ban sem találunk föl. A nyomda legújabb termékeit illetőleg, bátrak vagyunk az ez évben megjelent na­gyobb művekre mutatni, u. m.: „Veszély, Imets és Kovács utazása Moldva- Oláhországban czimü nagy 8-adrét, 22 íves­ tiszt. Koós Ferencz „Történelmi dolgozatai a magyar és román nem­zet viharos korszakából“ czimü, kö­zönséges 8-adrét 12­­2 ives­­­t. Mentovich Ferencz tanár úr „Az Uj világnézi et“ czimü, közönséges 8-rét, 101/2 ives köte­tére, melyek mind oly csinosan és ízléssel állíttattak ki, hogy akár mely nagyvárosi nyomdának is becsületére és diszére válná­nak. Sajtó alatt vannak jelenleg tiszt. Kö­rösi Ferencz ref. lelkész urnák 5—6 ívből, tiszt. Péterfi Károly urnák 7—8 ívből álló egyházi beszédei, melyeknek kiállítását — miután azokat megpillantottuk — előre is igen csinosaknak mondhatjuk, — úgy szin­tén sajtó alatt van­­. Lőcsey Sándor úr „Székely naptára“ is, mely eddigi ko­pott öltözetét eldobva — az idén fog elő­ször igen csinos alakban, szép fehér papíron megjelenni. A könyvnyomda képes egy 12—15 éves közönséges 8-rétű füzetet egy hó lefo­lyása alatt kiállítani. — Megrendelések el­vállaltalak bármily távoli vidékekről is, me-

Next