Székely Hirlap, 1871 (3. évfolyam, 1-103. szám)

1871-01-14 / 4. szám

Népiskolai oktatásunk tényleges állapota. A vallás és közoktatási minisztérium, közelebb je­lentést terjeszt az országgyűlés elé a népiskolai közok­tatás állapotáról 1­8­70-ben. Közöljük azon jelen­tésből a következő kivonatot, megjegyezve hogy a kimu­tatások a királyhágón inneni, és túli összes törvényható­ságokból, s az azokban lévő 11,903 községből vannak, s csak 83 községből hiányoznak. Ezen adatok szerint: 1. Tanköteles gyermek (fiú és leány) 6—15 éves tankötelezettségi korig van összesen 2.284,741. Ezek közül : 1. a magyarországi megyékben van 987,626 fiú, 941,003 leány, összesen 1.928,679. 2. Erdélyben: 185,544 fiú;­­ 170,518 leány ösz­­szesen 356,062. Miután a legutolsó népszámlálás eredményéül szo­rosan Magyarországra 11 126,143, Erdélyre 2.101,538, s igy az egész országra 13.227,681 lakos számíttatott össze , a tankötelesek létszámának fölebbi kimutatás szerint a tankötelesek: a) szorosan Magyarországban 17­1­. — b) Erdélyben 1614. — c) az egész országban pedig 1727­­ százalékát képe­zik az összes lakosságnak. II. A fölebb előadott tanköteles gyerme­kek közül tényleg iskolába jár: 1. Magyarországon, az 1.928,679 iskolaköteles gyer­mek közül 526,269 fiú, 443,769 leány; ezenfölül más községben és felsőbb iskolákban (fiú, leány) 40,003, — tehát összesen : 1.001,041 gyermek, és így az összes tan­köteleseknek 50.88°­0-a jár iskolába; ha pedig csupán a részletesen kimutatott gyermekeket vesszük számba úgy ezen százalék csak 40.83-rag. 2. Erdélyben a 356,062 tanköteles közöl 86,602 fin. 1­58,964 leány, ezenfölül más községben és fel­sőbb iskolákban (fin. leány) 5208; tehát összesen: 151,074 gyermek, és igy a tanköteleseknek­­40.3­7 °/C-je jár is­kolába. E szerint az egész országban a fönebb kimutatott 2.284,741 tanköteles közöl összesen 1.152,115 gyermek, s igy átlag a tanköteleseknek 48.050/°-ja jár tényleg is­kolába (ez arányból Magyarországra 49.83, Erdélyre 40.97 esik) s igy csak a fönebb kimutatott két millió 284,741 gyermek közöt, is 1.132,646, azaz­ majdnem fele növe­kedik iskolázatlanul. Az eddig összeszámíthatott adatok átlaga szerint, az iskolából kilépettek között jól tudott írni olvasni, át­lag, a Királyhágón innen 1610°/0, Erdélyben 1521°/°, ТП. Az iskolák számára nézve a követ­kező statistikai kimutatás szolgálhat. 1. Magyarországon a statistikai adatokat szolgálta­tott 9630 község közül 1267 községben nincsen semmi iskola, a többi 8262 községben pedig 11,144 iskola van. 2. Az Erdélyből kimutatást adott 2273 község kö­zül 349-ben nincsen iskola, 1924 községben pedig 2654 iskola van , s így az egész országban összeírt 11.903 község kö­zöl 1712-ben nincsen semmi iskola, 10,287 községben pedig összesen 13.798 iskola van. Ezen iskola nélkül levő 1712 község között 770 oly község van, melyeknek gyermekei a szomszéd közsé­gek iskoláiba járnak; Magyarországon 498, (Erdélyben 281) és így az adatokat szolgáltatott községek között csak 933, Magyarországon 498, Erdélyben 281 és így az ada­tokat szolgáltatott községek között csak 933, Magyaror­szágon 869, Erdélyben 64 volna olyan, melyeknek sem semmi iskolája nincs, sem más községbe nem járnak gyer­mekei. Azonban másfelől figyelembe veendő azon körül­mény is, hogy 83 községből semmi kimutatást sem si­került beszedhetni, hogy több megyének adatai épen e tekintetben is hézagosak és, hogy eddigi tapasztalás sze­rint, átalában az ily községekben áll a legrosszabbul a tanü­gy. A létező iskolák számának a területhez és népes­séghez mért aránya a következő: 1. A Királyhágón innen: egy □ mértföldre 2.9, és 1000 lakosra 1.0017 (az­az: 993 lakosra 1) iskola jut. 2. Erdélyben: egy Q mfre 2.s. 1000 lakosra 1.21­311 iskola jut. A kimutatást szolgáltatott 11,903 községben tehát van Magyarországon 10,383, Erdélyben 2,337 , összesen 13,788 iskola; mi a lakosság és a tankötelesek létszá­mához képest még akkor is felette kevés, ha csupán azon községek népességét vesszük számba, melyekben van va­lamely iskola. IV. A tanítók létszámát illetőleg a következő ada­tok vannak. A beérkezett táblázatok szerint az összeírt közsé­gekben valamennyi felekezeti és községi iskolában: 1. Királyhágón innen 12.802 rendes, és 1560 se­gédtanító, összesen 14.362, (e között 220 tanítónő.) 2. Erdélyben 3166 rendes, és 264 segéd, összesen 3430 tanító (s e között 25 tanítónő.) E szerint az egész országból kimutatva van 15,968 rendes, 1824 segéd, összesen 17,792 tanító. A tanítók létszámának a tankötelesekhez és az isko­­lábajárókhoz mért következő aránya tűnik ki: 1. Magyarországon a kimutatott 1.928,679 tanköteles és 1.928,679 tanköteles és 1.001,041 tényleg iskolába járó gyermek közül, átlag, egy tanítóra 135 tan­köteles és 70 tényleg iskolába járó esik. 2. Erdélyben 356,062 tanköteles és 151,074 tényleg iskolába járó gyermek közül 104 tanköteles és 44 tényleg iskolába járó jut egy tanítóra. Az itt kimutatott arányok azonban a valóságban sokkal kedvezőtlenebbek, mert, míg sok kisebb tahiban 25—30 gyermek van egy tanító kezelése alatt, addig számos nagyobb községben és városban 120—200 gyer­meket is tanít egy tanitó. A kimutatást szolgáltatott községekben összesen van: Királyhágón innen 1,928,679, — Erdélyben 356,02 tan­köteles gyermek. Törvény szerint (egy tanitó 80-ál töb­bet nem taníthatván) ennek tanitására szükséges . Király­hágón innen 24,108,­­ Erdélyben 4451 ; összesen 28,559 tanító, van pedig jelenleg 17,792; tehát még a létező­kön fölül szükséges 10,767 tanító, csak a főn kimutatott tankötelesek oktatására, a kimutatások szerint jelenleg iskolába nem járó 1.132,626 tanköteles tanítására pedig, a létezőkön fölül, még 13,783 tanitó szükségeltetnék. Az eddigi számítások szerint a tényleges tanítói fi­zetések átlaga: Magyaországon 208 frt 87 kv. — Er­délyben 120 frt 47 kr. V. Tanitóképezde van az egész országban 36 felekezeti és 14 állami. A felekezeti képezdékben eddig — a protestánsok egy pár tanintézetét kivéve — csak két tanfolyam volt s s összesen mintegy 1500 férfi és 130 nő tanítójelölt tanult Ezen felül a felekezeti napnöveldékből s középtano­­dákból, az eddigi adatok szerint, évenkint mintegy 200 egyén ment ki, nagyobbrészt ideiglenesen (2—3 évre), tanítóul. Az állami képezdékben, S. Patakon egyszerre meg­kezdetett mind a három évi tanfolyam ; a többi képezdék közül 3 fiú és egy női képezdében még csak a második; az idén felállított képezdében még csak az első évi tan­folyam nyilván meg. Valamennyiben van összesen 405 férfi és 86 leány­növendék. MAHCZA. Zoológiai tanulmány. Az állatok lelki tehetségéről. (Németből.) 1. Az elefánt és kutyánál. Hogy a tökéletesebb szervezetű és magasabb kép­zettségű állatok szellemi képességgel, a gondolkodó és ítélő tehetség bizonyos nemével bírnak, arra nézve Wat­son nevű angol pap számtalan tényt említ. Nem termé­szeti ösztönről van itt szó, a­mi — Darwin tanítása szerint — öröklés következtében fejlődhetik ki, miként a fajok egyes jellegei. Mert pl. dr. Davy észlelte, hogy egy ifjú krokodil, mihelyt a tojásból kibújt, azonnal egye­nesen a legközelebbi víz felé vette írtját, s védelembe helyezte magát, ha útját elzárták; ugyanez tapasztalható a teknős­békánál is, sőt Newton azt is tapasztalta, hogy ha az ily fiókák nappal bújnak ki a tojásból, csak éjszaka kezdik meg vándorlásukat, úgy­szintén ha ar­­czukk­al a víztől elfordítva ellenkező irányban vitet­nek szabadságuk visszanyerése után azonnal megfordul­nak , azoban mindezen jelenségek az ösztön nyilatkozatai­nak tekinthetők. Mindezen állatok természetes szükség­érzettel bírnak a víz iránt, s szaglásuk segélyével el nem hibáztatják az utat. Ellenben oly állatok, melyek két­ségbe vonhatlanul gondolkozó tehetséggel bírnak, legszá­mosabban képviselvék a húsevők között, élükön a ku­tyával, továbbá a vastagbőrű­eknél, ideértve az elefánton kívül, a lovat is, és végre a négykezűeknél. Egy Jesse nevű angol természetvizsgáló, ki még kevéssel ezelőtt, élt, ismert egy szarkát egy jogtudós birtokában, mely­nek kitűnő tehetsége volt, bármely új hangot, bármi zö­rejt vagy füttyöt utánozni, de szemérmeteségből mindaddig várt, míg hitte, hogy nincsenek körűle bírálók, akkor óvatosan próbálgató, hogy a végén, ha a kísérlet sikerül, meglephesse urát új tanulmányával. Az indiai lapokban jelent meg egy elefánt történet, mely szemtanuk által van igazolva, ugyanis 1863-ban Nagercolnál egy elefán­tot fatörzsek fölhalmozására használtak, s az állat tulaj­donosa fölkérte az ottani missionarius nejét, hogy vigyáz­zon, nehogy a fölvigyázó az elefánttól megvonja a napf­élelmet. A jó asszonyban egyszer gyanú támadt erre nézve, s az elefánt jelenlétében vonta számadásra. Ő til­takozott e szavakkal: „hogyan gondolja én asszonyom, hogy én gyermekemet megkárosíthatnám. “ — A „gyermek“ azonban hallgatta ezt, s talán sejtette mi­ről van szó. — Hirtelen megfogta a fölvigyázó kö­tényét s ormányával föloldá azt, mire egy nagy adag rizs omlott a földre, mit a hűtlen fölvigyázó az elefánt élel­méből tett volt félre. Schipp nevű kapitány feladatául tűzte ki vizsgálódni aziránt, vájjon az elefánt bizonyos elkövetett csinyra nézve valóban oly­an emlékezettel bir-e, mint állitni szokták. Egynek tehátt vajaskenyeret adott, me­lyet azonban alattomban borssal hintet vált be. Hat hétig nem látták egymást, ekkor egész ártatlan képpel jelent meg az elefánt előtt, s úgy látszott, hogy ez teljesen megbocsátott és feledé a méltatlanságot, azonban egy ked­vező pillanatban megtöltvén ormányát piszkos vizzel, te­tőtől talpig precskelé a kapitányt. A párisi állatkert egy elefántja, ha kiváncsi piperkőcz csoport bámészkodott is­­tálója körül, esőnként hullatta alá a vizet a kalapok és selyem ruhákra, s szembetűnő örömmel nézte a párisi nők és úrfik szaladását. ЛХ i 11 i a m s о n egy arakani ele­fántról beszélt, hogy az több éven át nem tudott kibé­külni a fahordással, ámbár látá, hogy társai önként, min­den zúgolódás nélkül teljesítik e munkát, egy reggel minden parancs nélkül nekikészült s a kiszabott öl fá­kat elhordá. Ebből tehát a következik, hogy említett ál­lat előbb ingadozott, fontolgatta a dolgot, míg végre a fahordásra határozta magát, tehát ez esetben egy bizo­nyos gondolatmenet felvétele teljesen, önkénytől fölfüggött. Hasonló esetek lehetősége felől még jobban meggyőz minket egy anekdóta, mely Indiában Bratpu­r ostromá­nál történt 1805-ben. A kutak körül folyvást zsibongott a szomjas ember és állatcsoport, egyszer megjelenik itt egy gyengébb elefánt cseberrel ormányában, de egy erő­sebb elragadta tőle az edényt. A megsértett várt míg el­lenfele a kút széléhez ért, akkor neki iramodott s a kútba lökte ezt, melyből csak 14 nap m­ulva húzatott ki a kút tetemes megrongálásával. Láthatni, hogy itt a boszu jól ki volt gondolva. Tudva van továbbá, hogy Indiában az anyák gyermekeiket elefánt felvigyázata alá adják, ki­ket az, h­a köréből tovább másznának, ormányával ismét maga mellé von, azon esetben t. i. ha ő maga lánczra kötve van. Azonban legnagyobb szerű­ mindazok között mit ele­fánt tett valaha, az mit egy angol tüzértiszt beszél. Ugyanis egy ágyutelep vonult Seringapatam ostromára, miközben a tüzérek egyike leesett az ágyuszekrényről , s már egy két másodpercz múlva az ágyukerekek átmen­tek volna rajta, midőn egy épen ott menő elefánt hirtelen elragadó ormányával s még elég jókor megmenté a ve­szélytől. Tehát az elefántnak világos fogalommal kellett bírnia a veszély nagyságáról melyben a tüzér forgott, s bizonyos olyan valami, a mit mi szánalomnak nevezünk kellett, hogy őt megmentésre bírja. Midőn Tavernier a nagy mogul sergével utazott, sokszor bámulva tapasz­talta, hogy az elefántok a pogánytemplomok bálványké­peit megragadták s széttördelték. Ezen monotheista kép­­gyű­löletet vakbuzgó parancsnokaik tanították volt be ne­kik, s ezen állatok csak kötelességüket teljesítették mu­­hamedán főnökeik néma parancsára, — így hajdan In­diában betanították volt az elefántokat, hogy adott jelre a kijelölt egyéneket összezúzzák. Heber nevű püs­pök említ egy esetet, hogy egy hindu, mint gyilkos ki­végeztetett, mivel elefántja egy nőt megölt, s a tanuk esküvel bizonyították, hogy ő az állatnak arra titokban jelt adott. Ezen állatok jó emlékező tehetségének bizo­nyítékául Corse 1799. köv. tényeket közölte. Midőn ő 1787. júniusában egy elefánt karavánnal Tschittagongba utazott, a teherhordó állatok egyike megérzett egy tigrist a közelben, megijedve elszaladt, s h­ajzsárja csak azáltal menekülhetett, hogy szerencséjére megragadott egy fa­ágat és azon függve maradott. 18 hó múlva az elszala­do­ elefánt egy vadállat csoportban volt látható, de min­denkit szétvert, ki feléje közeledni merészelt. Egyszer azonban h­ajtsárja kezéig feléje, s ime parancsára az ál­lat térdre esve engedi magát megkötni. De még rendkí­­vülibb, mit Fleming beszél egy nyöstény elefántról, mely eredetileg egy Calcuttai uraságé volt, hajtsárjától elszökött, kit e miatt terhelt a gyanú, hogy titkon az elefántot eladta. Ennek következtében vétkesnek ítélték s az uraság kárpótlásául, mint rabszolga, nejével és gyer­mekével együtt eladatott. 12 év múlva a szerencsétlen ember ismét feltalálta az elveszett elefántot egy vadcso­port között, mely azonnal felismerve őt, barátságosan csóválta farkát, parancsára letérdelt, s régi bajzsárját hátára vette. — Indában gyakran használják az elefán­tokat az áruczikkeknek hajóra való fölpakolására, mely esetben ezek terheket csendesen teszik le, ormányukkal megvizsgálják ha vájjon a csomagok biztos állásban van­­nak-e, sőt még követ is tesznek alájuk ha talán inog­nának. — Dr. Wilson Dániel Calcuttai püspök em­líti a következő tényt: egy elefánt szembetegségbe esvén 3 napig teljesen vak volt: dr. Webbe állatorvos kísérletet tett egyik szemén pokolkövet. Az állat ordított fájdal­mában az operativ alatt, de sikerült a műtétét, mert az elefánt nagy részint visszanyerte látását. (Folyt. köv.) 14 A­­jtom­e „emberszereteti intézet“ jegyző­jének jelentése. IV. Jelenleg ez ügy az ál-felosztásnál érvényesítendő elsőbbségi jog kimutatásánál áll; csak az a sajnos, hogy miután 31,332 frtot Hersch és társai kikaptak, csak 4591 frt 48 kr felosztható; s így ha szinte nyerné is az intézet és a több károsítottak , félő, hogy nem lesz mi­ből felvenni. Hersch Dávid ennyi nyereség mellett is va­gyontalan lévén. Az 1848/9-ik évi rázkódás, és az arra következett absolutismus ez alapítvány fölött sem haladt el nyom­talanul. 1848. febr. 6-ától 1850. jan. 10-ig, tehát szinte két évig gyűlés nem tartathatott a forradalmi viszonyok miatt. 107 pírt magyar bankó elégethetett. A kerületi biztos az intézet ügyeibe akarván ele­gyedni, a tömegről kimutatást kér, s 1851-ben fölkérte a 49-iki számadásokat föl­ül­vizsgálat végett.­­ A bizott­mánynak sikerült bemutatni, hogy ezen alapítvány a vég­rendelet értelmében az egyházfőtanács és a kir. főkor­mányszék főfelügyelete alatt áll. Ugyan­ez év máj. 14-én az udvarhelyi katonai vi­déki császári parancsnokság, a tanács útján a tiszta jöve­delemről kimutatást kért 10 évről, és e jótékonyczélú alapítvány, a bizottmány minden óvakodása s ismételt kérelmei daczára jövedelmi adó alá került — és maradt 1868-ig az alkotmány helyreállításáig; s e méltánytalan adóztatás évenkint 100 írtnál többel apasztotta a tőkét, mire bizonyosan a nemeslelkű­ alapitó nem számított. 1854. aug. 21. az udvarhelyszéki császári katonai kerületi parancsnokság 1100. számú átiratában, fölszó­lítja a bizottmányt, hogy azon év június 26-án kelt cs. nyiltparancs értelmében­­ vegyen részt az önkéntes ál­­lamkölcsönben, a bizottmány ellen esetben, az alap veszé­lyeztetését féltvén fölajánlott 1500 pártot biztositékul ajánlván azon 312 frt, mely összeg a solymosi urbériség váltság előlegébe, mint 5-dik részlet fog utalványozhatni, mi át is tétetett 1855. jun. 5-én, a többit rendre fizet­­te be a pénztárnok. Ezen 1500 pengő írtról szóló államkölcsön kötvény az 1870. év májusában kicseréltetvén, helyébe 1500 oszt. ért. írtról szóló államkötvényt kapott az intézet, s így 75 frt veszteséget szenvedett.

Next