Székely Hirlap, 1871 (3. évfolyam, 1-103. szám)

1871-10-18 / 83. szám

nem sértve a királyságok és országok tulajdonjogát, vagy más jogigényeit; c) az e czikkben érintett ügyek igazga­tására szükséges kiadások megállapítása, azok fedezése és azok feletti számadás. Végül fontos tekinteteknél fogva ide számíttatik. 7. Az állampolgárság és a külföldiek tartózkodása és időnkinti letelepedése iránti törvényhozás. XII. Tekintettel a X. cz.-ben elismert szükséglet­re, a cseh királyság kész a magyar koronához nem tar­tozó királyságok­ és országokkal egy­ességre lépni oly c­él­­ból, hogy a­mennyiben szabad egyezkedés útján nem létezik más intézkedés — a cseh királyságot a IX. t.-cz értelmében megillető törvényhozás, a megelőző czikkben említett ügyekben említett ügyekben a landtagok által választandó delegátusokból álló congressusra ruháztassék. XIII. A cseh királyság beleegyezik továbbá, hogy a megelőző czikkben jelölt feltételek alatt a 11. sz.-ben előszámlált ügyek igazgatása egy minisztériumra biztas­­sék, mely az ezekre kijelölt szakminiszterekből, az ud­vari kanc­elárokból, esetleg ezek mellé koordinált tarto­mányi miniszterekből áll a szavazati arány megtartása mellet. Ily állásban, mint a kormány tagja a királyi cseh udvari kanc­ellár, az őt mint ilyent illető felelősség mellett, köteles a delegátusok congrressusán behozott törvényeket végrehajtani, a­mennyiben e tekintetben az alatta álló közegek közreműködése terjed. A tartományi törvényhozáshoz tartozó ügyek leg­főbb igazgatása a cseh korona tartományban a kir. cseh udvari kanczellárt illeti, őt egyedül illeti, egyszersmind ezen összes ügyek iránt a miniszteri felelősség. XIV. A cseh királyság a XI. k. sz. szerint a de­legátusok congressusa által előirányzott az e czikkben előszámlált ügyek szükségletének fedezésére hová a nem magyar királyságok és tartományok szükséglete is szá­mittatik, egy százalék quótával járul. Hasonló módon fog megállapitatni a cseh király­ság által az általános államadósság szükségletének fede­zésére fizetendő quóta is. A tartományi jövedelmekből mindenek előtt a quo­­ták fizetendők tizenkét havi részletekben. A quóták előteremtésének módozatai a tartományi legislatió határozatától tétetnek függővé. XV. A kormány közbenjárása folytán a landtag deputatiója más királyságok és tartományok küldöttségei­vel az iránt fog tárgyalásokba bocsátkozni, hogy a) a megelőző czikkben említett quotákat eszközöl­je és b) megállapítsa, ha váljon a közös kezelés alatt álló közvetett adók öszszege egészbe levonandó-e a közös költségből, vagy csak az annak leütése után fenmaradó fedezetlen összeg osztassák-e fel qupták szerint. XVI. Hogy az egyes királyságok­ és tartományok­kal való érintkezésekben minden tekintetben igazságos legyen, kész továbbá a cseh királyság a honfiusításra, útlevél ügyre, népszámlálásra, a bírói ítéletek kölcsönös végrehajtására, akadémiai méltóságok és nyilvános tanin­tézetek bizonyítványainak elismerésére végül a közös ügyek tárgyalásának alakját illető törvényhozásra vonatkozólag a többi királyságok és országokkal megállapodásra jutni. E czélból a landtagok küldöttségi jőnek össze, me­­lyek ez ügyek tárgyalásának módozatait fogják megálla­pítani. XVII. E tekintettől vezéreltetve a cseh királyság kész bejegyezését adni miszerint bizonyos, az egyes kép­viselő testületek általi tárgyalásra kevésbé alkalmas ügyek elintézésére, egy független testület senatus alaki­­tassék. E senatusban, mely részint örökös részint és pedig fele részben oly tagokból fogna állani melyek a landta­gok hármas jelöltsége folytán 6 felsége által élethoszig­­lan neveztetnek ki, az egyes királyságok és országoknak jelentőségük aránya szerint kellene képviseltetniük és e testület tekintélyének csak emelésére fogna szolgálni, ha abban a császári ház herczegei érsekek és herczegi rangú­­ püspökök helyet foglalnának. Vagy egy pár keserves piezula, vagy nép­szerűség, vagy mind a kettő egyszerre! Nagyon szegény ember lehet az, aki a „Ma­gyar Polgár“ idei 234 számába (a maga méltó helyére) „beküldött“ innen M­.Vásárhelyről egy „modern nem­zetgazdasági“ „demokrat“ tudósítást a helyi takarékpénz­tárnak bizonyos belügyeiről. Nagyon szegény ember ez, ha talán nem is földi javakban (és takarékpénztári rész­vényekben), de józanokosságban, tapintatban, humanitás­ban, sőt alkalmasint saját érdekének észszerű meg­óvásában is mindenesetre nagyon szegény ! Mert e jó ár még annyit sem képes meggondolni , hogy egy magán­vállalatnak ilyes, merőben annak belszerves életéhez tar­tozó magánügyét nemcsak nem ildomos, de egyálta­lában káros a sajtó terére dobni, különösen ily modor­ban, ily több irányban sértőleg, ily hazugul, és ily intenziokból, mint ezt a mentoroskodni tüntető, de dur­vább massájában igen tisztán látható tudósító úr tette. Felettébb, a legmélyebben sajnálom, hogy egy egyes embernek értelmetlensége, ránkára, igazgatóságra vágyakozása vagy krajczáros smutzigsága (ki tudja me­lyik­­) kényszerítőleg provokálja jelen magyarázatomat; de mint a m.-vásárhelyi takarékpénztárnak egyik keze­lője, nem tűrhetem el, hogy azon hátrányos kon­­senquentiák, melyeket minden értelmes olvasónak az idé­zett tudósításnak az igazgatókra vonatkozó részéből múl­hatatlanul kivonnia kell,­­ egy pi­l­lanatig is elho­mályosítsák akár csak egyetlen ember előtt is ezen intézetnek napnál tisztább és szik­lánál szilárdabb bel­kezelését s ezen alapuló hitelét. De továbbá nem hagyhatom szó nélkül azokat sem, melyek a jó úr czikkében csekély személyemre vo­natkoznak , és itt bátor vagyok a t. közönséget figyel­meztetni, hogy ezen személyes ügyemmel nem usurpál­­nám a kezemben levő sajtó terét, ha ebben egyúttal egy igen finomul kigondolva képzelt politikai mellék-czél­­rat nem foglaltatnék, mely által személyes ügyem a köz­érdekűség jogára válik érdemessé. Azt mondja a politikus czikkiró : „hogy a két igaz­gató mire való, ha nem arra , hogy az intézetben a könyv­vezetőt segítsék ? hogy napestig vele dolgozzanak. Hogy mernek ezek az utak százezer forintos palotákat építeni, vagy pláne Pestre, Bécsbe, Pak­sba, Velenczébe kéjutaz­­ni ? Nemde, édes czikkiró úr , hogy mernek ezen urak urak lenni? Lássa, drága igazgatónak nem való cikk­író uram, épen ebben fekszik a dolog hübnere! Mert egy ilyen pénzintézetnek, mely 60 ezer forint alap­tőkével milliókra menő reá bízott idegen pénzzel csinálja részvényeseinek (s engedelmével önnek is) a szebbnél szebb hasznokat, ilyen vállalatnak csakis olyan urak lehetnek fejei ! Mert csak egy ilyen úr lesz képes az intézetnek itt és az egész kontinensen a kellő tekintélyt, bizalmat, s a még gazdagabbak hajlamait megszerezni és fentartani még akkor is, sőt k­ü­lö­nös­e­n akkor, ha nem laterizál versenyt az erre rendelt könyvvezetővel. És az ilyen urak képesek a választmány teljes bizalmá­ból saját szakáinkra utalványozott forgalmi tőkékért vagyonuk egy részét folytonos rizikóra téve az intézet rizikóját könnyíteni és a részvényes urak jövedelmét ezen az uton is emelni, és mindezt csak az ilyen urak képesek megtenni egy bizonytalan quotájú ju­talékért! Hogy ez a princípium a helyes és nem amaz, melyet a „buzgóság“ frázisába burkolva, czikkíró úr ál­lított fel, erre nézve elegendő az intézetnek brilliáns és el lehet mondani rohamos föl­virágzásra mutatni ezen „építkező és két utazó“ igazgatók vezetése alatt, mely tény nem szorul több érvelésre. A­mi a czikknek másik ágát illeti, czikkíró úr azt állítja, hogy a könyvvezető egyedül is el­győzi аг intézet könyvvezetését, s az igazgatóság által a választ­mánynak proponált segédkönyvelő beállítása semmi egyéb­bel sem indokolható, mint hogy a jelent könyvelőnek több idő nyeressék a hírlapszerkesztésre ! E miatt inti a vá­lasztmányt a segédnek 5—­300 forintnyi fizetéséből a rész­vényesekre háramlandó kár elhárítására. Abban tökéletes igaza van czikkíró úrnak, hogy én (mert én vagyok az a boldog könyvvezető) az intézet könyvvitelét még ez óráig csakugyan nem is annyira el-, mint inkább legyőzöm, mert könyveim minden órán „mérleg­vonásra“ folyamatban állanak. Hogy ez miként lehetséges? azon csak szakértők tudják teljes bámulásukat kifejezni, ha épen a mai számunkban is közlött egy havi forgalmi kimutatásra vetnek egy futó pillantást, melyhez még csak annyit kell tennem, hogy a váltók száma ha­vonként 4—500 darab! mely forgalmat összevissza vagy 24 könyven kell — mindig currensben — átkönyvelni. Persze a czikkíró urnák leghalványabb fogalma sem lé­vén az ilyen fajta dolgokról, —(mert ha lenne, így nem írhatna) neki úgy magyarázhatom meg csupán az én „el­­győzésemet,“ ha tudtára adom, (ha ugyancsak nem tudná), hogy a könyvvezetéssel naponta legalább 7 órát dolgozom, s ezen fel­ül minden hétben van legalább két olyan napom, melyen éjféli 12 óráig dolgozom a tisztelt in­tézetnek még pedig —nem átallom bevallani — jó nem diktálása által segíttetve. Mondanom sem kell, hogy ez a mai humánus kor forgalmai közt még a durva kézi­munkás életkörében is­merő botrány.... úgy hiszem, hogy ezeket így tudva, talán mégse vitte volna rá a lelke a cikkíró urat, hogy ily könnyedén dobja oda azt az „elgyőzést“? De csalódom! hisz ő még ezzel sem érte be , hanem még nyilvános téren is szememre veti azt, hogy a múlt évben az intézet egés­­ségtelen nedves szállásán elbetegesedvén, roppantat (! !) fi­­ láltlá. A m.-vásárhelyi Jótékony nőegylet­ utóbbi tárlatáról. A Folyó hó 10-kén délután tartotta a helyi jóté­kony nőegylet ez évi tárlatán kiállított becsesebb tár­gyak kisorsolását. Magáról a tárlatról, annak kedvező fogadtatásáról, az élvezetes órákról, miket a közönségnek több napon át nyújtott, a kiállított tárgyak szépségeiről, nemkülönben abból a szegény családokra háramlandó utólagos jótékony eredményről stb. lapunk más alkalommal már megemlé­kezett, mostan csak a kisorsolási estélyről kívánunk egyet­­mást elmondani. Roppant nagyszámú válogatott közönség népesíti be zsúfolásig a tágas Apollo-termet, s oly élvezetes egybe­­jövetelnek lehetünk részesei, min­t csak ritkán lehet sze­rencsénk Vásárhelyit találni. A társadalom kiválóbb osz­tályaiból jelentékeny mérvben jövenek egybe ez alkalom­mal, a főrangú világ, a legmagasb állású állami hiva­talnokok, tisztviselők, tanárok, jobbmódú polgárcsaládok, katona- és honvédtisztek, városi bandyk stb. voltak ot­tan láthatók, de a mi kiváló érdekességet és érvet köl­csönzött az egybejövetelnek, az a gyönyörű hölgykoszorú volt, mely feltűnő számmal és egyéneivel volt képviselve. A 124 darab nyeremény kisorsolása pár óránál hu­­zamosb időt vett igénybe, s a csillárok felgyújtására is csakhamar elkövetkezett a sor. Némelyekre különösen mosolygott a szeszélyes szerencse, de ha van valami igaz­ság a közmondásban, hogy a­ki szerencsés a játékban, az szerencsétlen a szerelemben s megfordítva, akkor a szá­mos puszta reménykedőkkel s ábrándos tervezgetéseikben csalatkozott önző tekintetű szerencsétlenekkel együtt, mi magunk is a fennebbi közmondással igyekszünk magun­kat sorsolási szerencsétlenségünkben megörvendeztetni. Az estély komikus mozzanatokban sem szűkölködött, például, midőn komoly arczú férfiak hímzett csecsebecséket, női ingeket, vagy fuszuj­kával tömött bádogszelenczét s nagy­fejt­ káposztákat vagy kiházasítási fehérneműket nyertek ; a kisasszonykáknak pedig boros palaczkokkal vagy egyéb férfiakhoz illő eszközökkel kedveskedett Fortuna. A leg­több sóvár és irigy pillantás-levelleteket azonban a hall­gatag és bájos Dósa Katinka kisasszonynak kellett kiál­lania, kiről azt hitte volna az ember, hogy szövetségre vagy valamely rokonsági viszonyba lépett a szerencse is­tenasszonyával, mert emez oly nagyszámú és szép nye­reményekkel halmozta el nevezett kisasszonyt, hogy alig győzte azokat elrakosgatni. Köztük egy szép hárász pap­­lány, hímzett falikosár, zsebkendő-tartó, befőttek stb. Hát még mekkora volt Berzenczei László egykori képviselőnk öröme, midőn a gr. Teleki Domokosné festői szép kana­pé-párnájának nyerőszámját magáénak vallotta, meglepe­tésében jegyét s talán még egyebét sem tudta jó sokáig meglelni ? a Dósa Katinka k. a. által hímzett párnát Bodó Mózes, a gr. Kornis Clementináét Elekes Pál nyer­te el ; hasonlókép Ilyés Károlyné, Honig százados és b. Bálintit is nyertek egy-egy kanapé-párnát; a Haller és Toldalagi-féle hivazott párnák nyerői azon estén nem je­lentették magukat. A sokak által óhajtott puncsos edény Györgypál Jó­zsefnek, a gyümölcs-állványok egyike Balog Ferencz, a másik Nagy Pál honvédtiszteknek jutott. A csinos bár­sonytáskát K. Horváth , a Vajda Linka kisasszony gyö­nyörűen hímzett ingét Szász Róbert, egy másikat Moldo­­ván kapták osztályrészül. Ugy de ki tudná emlékében tar­tani a roppant nagyszámú nyereménytárgyakat, s azok­nak szerencsés, vagy a mint fennebb láttuk, szerencsét­len nyerőit. Aval kívánjuk ezen vidám estélyrőli meg­emlékezésünket berekeszteni, hogy ismételve elismerésün­ket nyilvánítjuk a helyi jótékony nőegylet azon derék vezetői és tagjai iránt, kik a tárlat szerencsés eszméjét felkarolták, s fáradhatlan buzgalmuk által a látogató kö­zönségnek annyi gyönyört, a szegényeknek pedig vigaszt és enyhet hozó segélyt szereztek. Kend és csin tekintetében vajmi sokat tanulhatott volna e hölgyektől az egyidejűleg városunkban tárlatozó erdélyi gazdasági egyesület is. Meg vagyunk győződve, hogy a kedvező siker és a kedves emlék máskor is ha­sonló buzgalomra lelkesitendi derék és nemeskeblü nőinket. 334 E testület hatáskörének tárgyai gyanánt elismer­tetnek : 1. Oly államszerződések megviszgálása és elfoga­dása melyek a birodalmat vagy annak egyes részeit ter­helik vagy annak határ változtatását vonnák maok után vagy az egyes állampolgárokra terheket rónának. 2. Oly ügy­ek tárgyalása, melyek az egyes tartomá­nyok egymásközti kötelmei és viszonyaira vonatkoznak és az azokból támadható vitályos kérdések eldöntést sürget. 3 Esetről esetre illetékességi viták eldöntése, me­lyek a delegátusok congresusára és a landtagok között felmerülnek, a delegátusok congressusára bízott ügyekről szóló alaptörvény értelmében. 4. Oly indítványok feletti tanácskozás és határozat­­hozatal, melyek a delegátusok congressusához utasított ügyekről szóló alapczikkelyek megváltoztatására vonat­koznak, származzanak akár saját initiatívájából, akár a landtagok, akár a kormány részéről. 5. A XV. czikkben felhozott esetekben a pénzszük­­séglet fedezésére a tartományok által fiztendó rész jó­váhagyása. 6j ítélethozás a miniszteri vád alá helyezés esetei­ben, törvénysértések miatt a deleg. con­ossushoz utasított ügyekben­­ végre. 7. Jóváhagyó nyilatkozat a XI. cz.-ben elősorolt ügyekben esetről esetre, valahányszor jóváhagyást kíván. A cseh királyság közjogi állását vagy a cseh koro­nát illető minden ü­gyekben a cseh landtag beleegyezése tartatik fen. XVIII. A cseh királyságnak országos alaptörvé­nyét képező ezen alapezikkelyek megváltoztatásai csak a cseh királyság landtagai által eszközölhetők s ha ez irányban, vagy ezen alapezikelyek keresztülvitelénél más királyságok és országokkal követségi tárgyalásoknak kell létrejönniök, a cseh királyság saját landtagja által köz­vetlenül választott deputátió által fog képviseltetni.“ íme, ezeket akarja Csehország. Ha ezeket megnyerné , Ausztria már csak föderatív állammá kellene hogy váljék, s a mi personális uniónknak ezzel vége szakadna. Hogy mi s hogyan lenne akkor ? erre még most gondolni sem kívánunk.

Next