Székely Hirlap, 1871 (3. évfolyam, 1-103. szám)

1871-11-08 / 89. szám

óta sarczolják a „Styx“, „Sátán“, „Kobold“ stb. szer­kesztői a közönséget, míg végre ez is megunva a vérszopó l­adat erélyesen lépe fel ellene, és most már a megin­dult élénk mozgalom mutatja, ütött utolsó órájuk. Ez a körülmény eszünkbe juttatja azt, hogy a „Styxt“ et comp. eljárásához nagyon hasonlít itt különösen Er­délyben divő „nyílttéri irodalom“, a­hol a polgári becsület nem igen van biztosítva. Kiváskép egyik lap­társunk*) gyakran ezen rovatban oly botrányos közlemé­nyeknek ad helyet, hogy az ember undorral teszi le ke­zéből a lapot. Rendesen a szerkesztő csillag alatt meg­jegyzi miszerint: „E rovat alatt megjelenő czile­ké­r­t semmi felelőséggel nem tartozik“ — s ez által azt véli, hogy csakugyan elhárítja magáról a fele­lősséget , korántsem, mert e rovatot pénzért adva el, egyedül őt a szerkesztőt terheli a felelősség miért engedi néhány írtért lapját a legaljasabb eszközül felhasználtatni. Ember nincs ellenség nélkül, vagy a­kinek nincs, na­­nagyon szerencsétlen kell hogy legyen ; ha már az nekünk más után nem képes ártani, fogja magát reá áldoz egy néhány forintot beküldi a szerkesztőnek a ki átenged egy darab helyet lapjából, hol aztán irhat az akár­mit, meg­támadhatja polgári becsületünket, nevünket, felforgat­hatja családi életünket, család­tagjaink belső viszonyát, egymás iránti kötelékeket nevetségessé teheti s több eff­élét. Mai világban vannak kik az ilyenekben is nagy gyönyö­rűséget lelnek, de a miveltebb közönség,melynek érzéke van a szép iránt, elfordul attól, mint valami kellemetlen szagtól. Nagyon jól tennék tehát, h­a szerkesztőink ezen egyébiránt jövedelmes forrástól megválnának és lapjaikba nem vernnének fel, még a „nyi­­ttér be“ sem, olyan közleményt, mi nem a köz, hanem egyesek ügyeivel fog­lalkozik. ORSZÁGGYŰLÉS: az okt. 30-iki ülésnek legnevezetesebb pontját ké­pezte Tisza Kálmán interpellácziója a miniszterelnökhöz, melyet a következőkben foglalunk össze : Előrebocsátván, hogy Magyarország nem lehet kö­zömbös az ő Felsége többi országaiban felmerülő esemé­nyek és törekvésekkel szemben, melyek önállásunk­at és alkotmányunkat veszélyeztethetik ; valamint aziránt sem lehet közömbös, hogy a magyar kormány az ottan felme­rülő viszonyok és tulajdonképpen odavaló belügyek el­intézésében hivatalos részt vegyen s ezáltal utat készít­sen arra, hogy adandó alkalommal a másik fél kormá­nya is jogot követeljen magának a mi belü­gyeinkbe avat­kozni, miután úgy sincs az országnak oly pénzügyi hely­zete és ereje, hogy a magyar államnak és magyar trón­nak minden esetben biztos támaszául szol­gálhatna, kérdi a miniszterelnöktől : Hiszi-e, hogy a most fönálló közjogi alapon Magyarország alkotmányos életének foly­tonossága az ő felsége másik államában történhetek el­lenében biztosítható ? Hiszi-e, hogy az ő felsége többi országaiban és tar­tományaiban el nem tagadható izgalom és átalakulási forrongás káros következményei elháríthatók hazánkról akkor, midőn a magyar kormány beavatkozása egyfelől előzményül vétethetik a mi ügyeinkbe való beavatkozás­nak, és másfelől ellenségévé tévén hazánknak hol az egyik, hol a másik részt, arra ingerli az elégedetleneket, hogy ellenünk, mint legveszélyesebb elleneik ellen, tö­rekedjenek mindenekelőttt ? Nem hiszi-e inkább azt, hogy itt lenne az ideje a perszonál­unió alapjára visszaállván, lehetővé tenni, hogy ő felsége másik államának bel­vál­tozásai miatt saját alkotmányos­­életünk folytonossága ne veszélyeztessék . *) Nincs mért elhallgassuk nevét: a „M. Polgár“-t, az ol­vasó úgy is kitalálná. Szer­k. TÁR­AI A. Hollandból. Utrecht, 1871 okt. .30. Tisztelt szerk. ur ! Kedves Székelyföldünk fővárosából való távozásom előtt szives volt ön fölkérni, hogy értesítsem koronként becses lapja igen tisztelt olvasóit a holland­ élet viszo­nyairól ; e fölkérés annál nagyobb szerencse reára nézve, mert ezáltal régi ismeretségem e lap olvasóival még ben­­sőbbé lesz a távollét daczára. De ígéretemet még mind­eddig be nem válthattam ; oka pedig a több havi hall­gatásnak azon tapogatódzó határozatlanságban rejlik, mely minden ember gondolkozás- és cselekvésmódja felett szo­kott uralkodni azon napok és hetek alatt, melyek idegen égalj alatt való tartózkodásának kezdetét képezik ; s mi­dőn folytonos körültekintő figy­elmezés és észleletre van utalva, hogy az idegen viszonyok és körülményekkel megbarátkozva s magát azokba beletalálva, helyesen re­ferálhasson a körülötte történtekről. Hollandia társaséleti viszonyai nagymérvben külön­böznek a mieinktől. Tulajdonkép oly alakban, minőnek ismerjük a keleti származású népek, s köztük a magyar nép társaséletét, itt ilyesről szó sem lehet. A magyar társasélet minden egyes intézményén a közlékeny és von­zó szeretet vonásai ismerhetők fel félreismerhetlenü­l, me­lyek önkéntelenül magukhoz lánczolják még azt is, ki csak gyenge érzékkel bir ez intézmények jó hatásának felfogására s kellő méltatására. A holland­ népnél barát­ságos közlékenységet, benső családias társaséletet hiába keresünk, legalább oly mértékben és alapban, miként ha­zánkban azt ismerni tanultuk. E vonás különben közös minden germán néppel; oly kedves és gyönyörteljes szó­rakozási alkalmakat, minek nálunk ajánlkoznak az üres időnek „utile cum dulci miscendo“ eltöltésére, itt h­iában keresünk. A népies mulatságok, melyek a nép- és szeudent­­­nnepeken nem ritkán fordulnak elő, a szó legvastagabb értelmében a Bachanáliák és Saturnáliák jellegét viselik magukon ; elégséges egy ilyest végig nézni, hogy örökre eltűnjék kedvünk még a néző szerep iránt is, nemhogy positive résztvenni volna kedvünk azokban. E népünne­­pek teljes sötét színekben főleg Amsterdam szörnyű ve­gyes lakossága közt tűnnek föl. A hollandok elvonult, separatisticus családélete igen könnyen kimagyarázható a megfelelő temperamentumon kívül azon rendkívül nagy kényelem és jóllétből, mely még az alsóbb néposztályon is szétárad. Pénze s az élet fentartására szükséges anya­gok bőven lévén rendelkezése alatt, részint szorgalma, részint az ország kedvező topographiai fekvése s terjedt tengeri kereskedése következtében, másokkal nem sokat törődik, s csak saját kényelmére tekint. A házak fényes és kényelmes berendezése még az alsóbbrendűeknél is s ama híres hollandi tisztaság, mely még a kis falukat is paradicsommá teszi, bámulatba ejti az embert. Itt a kö­zéposztálybelit is olyan kocsin látjuk végig robogni a szép országutakon, minőkén nálunk ,a főnemesek kocsi­­káznak. A példás konyhakertészet által a mezők a legszebb parkokhoz hasonlók; bármely irányban sétáljunk, sze­münk mindenütt talál kedves nyughelyet. Itt valóban nagy gyönyörrel tapasztalhatjuk, hogy miként lehet sok­sz­orosan fokozni a magában is szép természet elragadó báját ernyedetlen szorgalom által. Mint a társas élet egyik legszebb mulató helyét bár­hol is, nem hagyhatom említés nék­ül a színházat. Ut­­recktnek csinos és tévés színháza van s a nehéz szabású darabok előadására is vannak elégséges készletei. Hely­ben nincs ugyan színtársulat, hanem az amsterdami és rotterdami társaságok rendeznek koronként előadásokat a legtöbbször holland nyelven. Én eddigole egy pár franczia előadást — köztük Sardou „jó barátok“ czímű­ társalgási vígjátékát — hallgattam végig, elég szabatosan előadva ; egyéb hiány nem volt, csak a padok kegyetlenül ásítot­tak publicum után. Igazán csodálkoztam e jelenségen, hogy épen franczia előadásra jelentek meg kevesen a nézők, holott tapasztalatom szerint épen e nyelv iránt rokonszen­­veznek a hollandok leginkább az idegen nyelvek közül, úgy hogy ez mindvégig kötelezett tantárgy oskoláikban s minden miveit ember bírja is; különben nem is árt­ a nem épen legszebb hangzású holland nyelv mellett, melyet e kis ország határain kívül sehol sem használ­hatni a gyakorlatban ; hacsak Jáva szigetére s a többi holland coloniákra nem vitorláznak. Gondolom eléggé meglágyítottam pennámat levelem vége felé, mely kissé igen hajlott volt kezdetben a hol­land élet árnyoldalai felé. Következő alkalomra keresni fog vagy egy fénypontot még, szerkesztő úr becses en­­gedelmével, Páll Károly. 358 lehetővé tenni, hogy nem lévén e veszély meggát­­lása végett kényszerülve az ő belü­gyeikbe avatkozni, még csak az ürügyét is elvegyük annak, hogy ők a mi bel­­ü­gyeinkbe szólhassanak, és elkerüljük egyszersmind mind­azt, mi gyűlöletüket ellenünk fölizgatná; lehetővé tenni, hogy megszűnjék minden, a mi köz­jogi alapunkban rejlő akadály, mely őket abban, hogy belviszonyaikat az egy állam alkatrészei között nélkülöz­hetetlen összefüggés megóvása mellett az országokat és tartományokat kielégítő nagykörű önkormányzat alapján rendezhessék, gátolja vagy gátolni látszik. És végül lehetővé tenni azt, bármily irányban és bármiképen forrja is ki magát az ő felsége többi orszá­gaiban és tartományaiban létező izgalom, legyen a magyar államnak és a magyar trónnak oly biztos támasza és ereje, mely az ama másik államban fölmerülhető semmi­nemű válság és zavar által nem érintvén, mind a hazá­nak, mind a trónnak védelmét minden eshetőségekkel szemben biztosítja, a pénzügyi bizottság működéséről tett eddigi jelentéseinkhez kiegészítőleg hozzátesszük, hogy az okt. 31-iki ülésben a királyi udvartartásra megszavaztatott 3,650,000 frt­, az országgyűlés költségeire egy millió he­lyett 700,000 frt, közösügyi czélokra 25,591,214 az ál­lamadóssági járulékra 32,723,000, Horvát-szlavónország beligazgatására 1,850,000 frt. A törvényhatóságok házi pénztárának felállítására beadott törvényjavaslatot a bizottság nem tartja keresztül­vih­etőnek, s azon nézetben van, hogy oly törvényjavaslat előterjesztésére utasíttassék a minisztérium, melyben a törvényhatóságok az 1870. évben közigazgatási czélokra kiszolgáltatott összegek bocsáttatnának rendelkezésük alá. Maros-Vásárhely képviselőtestületének f. 6. nov. 4-kén tartott közgyűlése. Elnök Antal Ferenc­, jegyző Lázár 11., jelen van mintegy 30 tag s egy pár hallgató. Tárgy: a szervezeti javaslatok fölötti határozás. Antal F. a főispán elhívására kér fel egy pár kép­viselőt. Főispán Th­úri Gergely rövid idő­ alatt megjelen­vén, elfoglalja az elnöki széket, s a gyűlést következő beszéddel nyitja meg: A szeptember 16-kán tartott kép­viseleti gyűlésből kiküldött választmány a szervezeti mun­kálatokat bevégezvén, ezen munkálatok tárgyalása végett hivatott össze a tisztelt képviselet. Meg vagyok győződve, hogy a választmány a nemes város érdekei által kijelölt utat követte, és úgy hiszem, hogy a képviselet is ez irány­tól vezérelteti magát, melyre is hazafi üdvözlettel kérem fel önöket. Wagner J. Frigyes: Méltó­ságos főispán úr, tekintetes képviselőtestület! Fontos, igen fontos tárgy áll előttünk, jól tudjuk sietnünk kell vele, de azért elsietnünk nem szabad. A­kik a bizottságba benne voltak, azok ismeretesek vele, de az az alázatos véleményem, hogy a többi tagoknak ismerniük és tanulmányozniok kell. Hogy tellát erre alkalmunk legyen, indítványozom, hogy nyomtattassák ki, s a tagok­ig n­e osztassák s­z­é­t, s címek alapján kerüljön tár­­gyalás alá. Csongvai K. Azt gondolom, hogy az idő nem lesz elvesztve, mely alatt e munkálatokat felolvassuk; nem oly tárgyak azok, melyek a képviselőtestület tagjainak értelmi körét felülmúlnák, ismeretesek már azok előttünk, nagy részét a felolvasás alapján is elláthatjuk, eligazít­hatjuk; ha olyan valami merülne fel bennük, hogy tisz­telt tagtársunk véleménye igazoltatnék, s a kinyomatás szükségeltetnék, még akkor is intézkedhetünk az iránt; tehát mindenekelőtt e munkálatokat felolvastatni véle­ményezem. Szőllősi Sámuel: Előttem szólónak azon nézete, hogy a javaslatok kinyomattassanak s kiosztassanak, szerintem olyan, mely a város politikai szervezésére, semmi káros hatással nem fog lenni; van azonban egy másik kérdés, mely az összes polgárságnak megnyugtatást okozna; nem kell elhamarkodni a tanácskozást, mert nem tudják a tagtársaink, hogy mi forog itt most fen, s ha ismernék a tárgyat, merem mondani, hogy nem oly ritkán, nem oly kevesen jelentek volna meg, mint a­hogy itten az üres padok mutatják. Csak sajnálom, hogy oly kevés szám­mal és mi vagyunk az elintézésre hivatva. Ha a többség elhatározza a rögtöni tárgyalást, nem jelentek óvást ellene, bár óhajtanára, hogy minden kellemetlenség kikerülése végett fogadtatott volna el a fennebbi indítvány, de bátor vagyok felkérni, hogy váék­oztassanak a szervezeti mun­kálat felvételénél legelőbb is a város jövedelmi ki­mutatását alapul venni, és pedig a számvevőség aláírásával ellátott, s a főbíró által ellenjegyzett hiteles és biztos jövedelmi kimutatást; ez jegyzőkönyvbe iktas­sák, s ez legyen kiindulási­ pont a tisztviselők fizetésének megállapításánál. Nagy baj, ha kezdetben nem a pénz és pénzen alapulna. (Nem tartozik ide !) Meglehet, hogy in­dítványom elesik, de kényszerítve vagyok megtenni, mert váél­óztatnak tudni, hogy a bizotttmány----------­Főispán. Szíveskedjék megbocsátani, hogy én mint a gyűlés elnöke ismerjem kötelességemet. Ez nem tar­tozik most ide, mikor kitüzetik a tárgy, akkor tessék hozzászólani. Szőllősi L. Szükséges, hogy tudjuk, mint gazda hoz­zászólani; nem ismerjük ezen számok miként állottak elő; mi az albizottságban numerusok és betűszámvetés szerint kimutattuk, hogy a város évi jövedelme 45 ezer fr­t, most egyszerre 105 ezer írt áll elő, de honnan egyszerre ez a tízezer forintnyi szaporodás! (Most nincs erről szó.) Kö­telességem elmondani, mert ha óhajom nem teljesítik, óvást jelentek be. Ajtai Mihály: Wagner indítványának indoka, ha nem csalódom az, hogy ez egy oly szövevényes munkálat, mi otthon tanulmányozást igényel. Ezen indítvány igen korai, mert m­íg a munkálat nem olvastatik fel, addig nem is tudhatjuk, hogy milyen, de ha ki nem menthetőnek, fel nem foghatónak találjuk, akkor kinyomathatjuk. Míg a gyermek nincs megszületve, addig ne kereszteljük meg. A mukálat­­ része olyan, hogy mindenki egyszeri felol­vasás­át megértheti (Helyes!), az árvái­­ügyszabályzat pe­dig kormányrendeleten alapulván, oly gondosan ki van dolgozva, hogy legjobb on bloc elfogadni: az árvás ügyre úgy látszik a kormány is legtöbb súlyt fektet. Előbb ne határozzuk meg a kinyomtatást, mig nem tudjuk, hogy meg fogjuk-e érteni vagy sem. Wagner J. F. A községi törvény 115. §-sa alapján kívánnám a cassae statust. (Ez nem ide tartozik!) Mert atyafias, az örök időkre szól (Isten őrizzen! nem is atyafi!) Főispán. A lisztért úr indítványára szabadjon egy pár megjegyzést tenni; egy pár törvényhatóságban szintén volt szó a kinyomtatásról, de elejtetett az ; a képviselők­nek nem teljes számmali megjelenésében pedig sem mo­rális, sem praktikus okot nem látok az elhalasztásra. Szőllősi urat illetőleg én magam is tudom e nemes város jövedemét, ő maga még jobban fogja ismerni. Antal Ferenc/ h. főbíró: Miután a küldöttség mun­kálatit benyújtotta, s ez az összes bizottság által tárgya­l­­tatott, az ajánlatokat kívánom felolvastatni. Szőllősi L. Ellennyilatkozatomat ezennel írásban is benyújtom (a jegyzőnek átadja.) Farkas Elek, mint a nagybizottság jegyzője, az egyik javaslatot ismerteti. Beszédéből megemlítjük a kö­vetkezőket : Marosvásárhely közönsége 12,678 lélekkel bír, s ennélfogva 50 városi képviselője leend, ezekből 25 a legtöbb adót fizetők közül jő be, 25 pedig választatik. Vásárhelynek 1114 választója van, miért is 2 választó­­kerületre osztatik fel, u. m. : a Deák-Fer. és Szt-Miklós negyedek 589 választóval, választnak 13 képviselőt, to­vábbá a szt-király- és szt.-györgy negyedek 521 válasz­tóval s ezek után 12 képviselővel. A munkálat elkészül­vén, van szerencsém 2 példányban bemutatni. A legtöbb adót fizetők névsora is itt van, az adóhivatal által lekül­dött összeírás alapján. A nagy bizottmány azonban aján­latba , hozza, hogy a régi gyakorlat alapján csak egy válasz, cs 5­­­kor is le­tet akar fentartani, s nagyon ragaszkod -

Next