Székely Hirlap, 1871 (3. évfolyam, 1-103. szám)
1871-11-08 / 89. szám
óta sarczolják a „Styx“, „Sátán“, „Kobold“ stb. szerkesztői a közönséget, míg végre ez is megunva a vérszopó ladat erélyesen lépe fel ellene, és most már a megindult élénk mozgalom mutatja, ütött utolsó órájuk. Ez a körülmény eszünkbe juttatja azt, hogy a „Styxt“ et comp. eljárásához nagyon hasonlít itt különösen Erdélyben divő „nyílttéri irodalom“, ahol a polgári becsület nem igen van biztosítva. Kiváskép egyik laptársunk*) gyakran ezen rovatban oly botrányos közleményeknek ad helyet, hogy az ember undorral teszi le kezéből a lapot. Rendesen a szerkesztő csillag alatt megjegyzi miszerint: „E rovat alatt megjelenő czilekért semmi felelőséggel nem tartozik“ — s ez által azt véli, hogy csakugyan elhárítja magáról a felelősséget , korántsem, mert e rovatot pénzért adva el, egyedül őt a szerkesztőt terheli a felelősség miért engedi néhány írtért lapját a legaljasabb eszközül felhasználtatni. Ember nincs ellenség nélkül, vagy akinek nincs, nanagyon szerencsétlen kell hogy legyen ; ha már az nekünk más után nem képes ártani, fogja magát reá áldoz egy néhány forintot beküldi a szerkesztőnek a ki átenged egy darab helyet lapjából, hol aztán irhat az akármit, megtámadhatja polgári becsületünket, nevünket, felforgathatja családi életünket, családtagjaink belső viszonyát, egymás iránti kötelékeket nevetségessé teheti s több effélét. Mai világban vannak kik az ilyenekben is nagy gyönyörűséget lelnek, de a miveltebb közönség,melynek érzéke van a szép iránt, elfordul attól, mint valami kellemetlen szagtól. Nagyon jól tennék tehát, ha szerkesztőink ezen egyébiránt jövedelmes forrástól megválnának és lapjaikba nem vernnének fel, még a „nyittér be“ sem, olyan közleményt, mi nem a köz, hanem egyesek ügyeivel foglalkozik. ORSZÁGGYŰLÉS: az okt. 30-iki ülésnek legnevezetesebb pontját képezte Tisza Kálmán interpellácziója a miniszterelnökhöz, melyet a következőkben foglalunk össze : Előrebocsátván, hogy Magyarország nem lehet közömbös az ő Felsége többi országaiban felmerülő események és törekvésekkel szemben, melyek önállásunkat és alkotmányunkat veszélyeztethetik ; valamint aziránt sem lehet közömbös, hogy a magyar kormány az ottan felmerülő viszonyok és tulajdonképpen odavaló belügyek elintézésében hivatalos részt vegyen s ezáltal utat készítsen arra, hogy adandó alkalommal a másik fél kormánya is jogot követeljen magának a mi belügyeinkbe avatkozni, miután úgy sincs az országnak oly pénzügyi helyzete és ereje, hogy a magyar államnak és magyar trónnak minden esetben biztos támaszául szolgálhatna, kérdi a miniszterelnöktől : Hiszi-e, hogy a most fönálló közjogi alapon Magyarország alkotmányos életének folytonossága az ő felsége másik államában történhetek ellenében biztosítható ? Hiszi-e, hogy az ő felsége többi országaiban és tartományaiban el nem tagadható izgalom és átalakulási forrongás káros következményei elháríthatók hazánkról akkor, midőn a magyar kormány beavatkozása egyfelől előzményül vétethetik a mi ügyeinkbe való beavatkozásnak, és másfelől ellenségévé tévén hazánknak hol az egyik, hol a másik részt, arra ingerli az elégedetleneket, hogy ellenünk, mint legveszélyesebb elleneik ellen, törekedjenek mindenekelőttt ? Nem hiszi-e inkább azt, hogy itt lenne az ideje a perszonálunió alapjára visszaállván, lehetővé tenni, hogy ő felsége másik államának belváltozásai miatt saját alkotmányoséletünk folytonossága ne veszélyeztessék . *) Nincs mért elhallgassuk nevét: a „M. Polgár“-t, az olvasó úgy is kitalálná. Szerk. TÁRAI A. Hollandból. Utrecht, 1871 okt. .30. Tisztelt szerk. ur ! Kedves Székelyföldünk fővárosából való távozásom előtt szives volt ön fölkérni, hogy értesítsem koronként becses lapja igen tisztelt olvasóit a holland élet viszonyairól ; e fölkérés annál nagyobb szerencse reára nézve, mert ezáltal régi ismeretségem e lap olvasóival még bensőbbé lesz a távollét daczára. De ígéretemet még mindeddig be nem válthattam ; oka pedig a több havi hallgatásnak azon tapogatódzó határozatlanságban rejlik, mely minden ember gondolkozás- és cselekvésmódja felett szokott uralkodni azon napok és hetek alatt, melyek idegen égalj alatt való tartózkodásának kezdetét képezik ; s midőn folytonos körültekintő figyelmezés és észleletre van utalva, hogy az idegen viszonyok és körülményekkel megbarátkozva s magát azokba beletalálva, helyesen referálhasson a körülötte történtekről. Hollandia társaséleti viszonyai nagymérvben különböznek a mieinktől. Tulajdonkép oly alakban, minőnek ismerjük a keleti származású népek, s köztük a magyar nép társaséletét, itt ilyesről szó sem lehet. A magyar társasélet minden egyes intézményén a közlékeny és vonzó szeretet vonásai ismerhetők fel félreismerhetlenül, melyek önkéntelenül magukhoz lánczolják még azt is, ki csak gyenge érzékkel bir ez intézmények jó hatásának felfogására s kellő méltatására. A holland népnél barátságos közlékenységet, benső családias társaséletet hiába keresünk, legalább oly mértékben és alapban, miként hazánkban azt ismerni tanultuk. E vonás különben közös minden germán néppel; oly kedves és gyönyörteljes szórakozási alkalmakat, minek nálunk ajánlkoznak az üres időnek „utile cum dulci miscendo“ eltöltésére, itt hiában keresünk. A népies mulatságok, melyek a nép- és szeudentnnepeken nem ritkán fordulnak elő, a szó legvastagabb értelmében a Bachanáliák és Saturnáliák jellegét viselik magukon ; elégséges egy ilyest végig nézni, hogy örökre eltűnjék kedvünk még a néző szerep iránt is, nemhogy positive résztvenni volna kedvünk azokban. E népünnepek teljes sötét színekben főleg Amsterdam szörnyű vegyes lakossága közt tűnnek föl. A hollandok elvonult, separatisticus családélete igen könnyen kimagyarázható a megfelelő temperamentumon kívül azon rendkívül nagy kényelem és jóllétből, mely még az alsóbb néposztályon is szétárad. Pénze s az élet fentartására szükséges anyagok bőven lévén rendelkezése alatt, részint szorgalma, részint az ország kedvező topographiai fekvése s terjedt tengeri kereskedése következtében, másokkal nem sokat törődik, s csak saját kényelmére tekint. A házak fényes és kényelmes berendezése még az alsóbbrendűeknél is s ama híres hollandi tisztaság, mely még a kis falukat is paradicsommá teszi, bámulatba ejti az embert. Itt a középosztálybelit is olyan kocsin látjuk végig robogni a szép országutakon, minőkén nálunk ,a főnemesek kocsikáznak. A példás konyhakertészet által a mezők a legszebb parkokhoz hasonlók; bármely irányban sétáljunk, szemünk mindenütt talál kedves nyughelyet. Itt valóban nagy gyönyörrel tapasztalhatjuk, hogy miként lehet sokszorosan fokozni a magában is szép természet elragadó báját ernyedetlen szorgalom által. Mint a társas élet egyik legszebb mulató helyét bárhol is, nem hagyhatom említés nékül a színházat. Utrecktnek csinos és tévés színháza van s a nehéz szabású darabok előadására is vannak elégséges készletei. Helyben nincs ugyan színtársulat, hanem az amsterdami és rotterdami társaságok rendeznek koronként előadásokat a legtöbbször holland nyelven. Én eddigole egy pár franczia előadást — köztük Sardou „jó barátok“ czímű társalgási vígjátékát — hallgattam végig, elég szabatosan előadva ; egyéb hiány nem volt, csak a padok kegyetlenül ásítottak publicum után. Igazán csodálkoztam e jelenségen, hogy épen franczia előadásra jelentek meg kevesen a nézők, holott tapasztalatom szerint épen e nyelv iránt rokonszenveznek a hollandok leginkább az idegen nyelvek közül, úgy hogy ez mindvégig kötelezett tantárgy oskoláikban s minden miveit ember bírja is; különben nem is árt a nem épen legszebb hangzású holland nyelv mellett, melyet e kis ország határain kívül sehol sem használhatni a gyakorlatban ; hacsak Jáva szigetére s a többi holland coloniákra nem vitorláznak. Gondolom eléggé meglágyítottam pennámat levelem vége felé, mely kissé igen hajlott volt kezdetben a holland élet árnyoldalai felé. Következő alkalomra keresni fog vagy egy fénypontot még, szerkesztő úr becses engedelmével, Páll Károly. 358 lehetővé tenni, hogy nem lévén e veszély meggátlása végett kényszerülve az ő belügyeikbe avatkozni, még csak az ürügyét is elvegyük annak, hogy ők a mi belügyeinkbe szólhassanak, és elkerüljük egyszersmind mindazt, mi gyűlöletüket ellenünk fölizgatná; lehetővé tenni, hogy megszűnjék minden, a mi közjogi alapunkban rejlő akadály, mely őket abban, hogy belviszonyaikat az egy állam alkatrészei között nélkülözhetetlen összefüggés megóvása mellett az országokat és tartományokat kielégítő nagykörű önkormányzat alapján rendezhessék, gátolja vagy gátolni látszik. És végül lehetővé tenni azt, bármily irányban és bármiképen forrja is ki magát az ő felsége többi országaiban és tartományaiban létező izgalom, legyen a magyar államnak és a magyar trónnak oly biztos támasza és ereje, mely az ama másik államban fölmerülhető semminemű válság és zavar által nem érintvén, mind a hazának, mind a trónnak védelmét minden eshetőségekkel szemben biztosítja, a pénzügyi bizottság működéséről tett eddigi jelentéseinkhez kiegészítőleg hozzátesszük, hogy az okt. 31-iki ülésben a királyi udvartartásra megszavaztatott 3,650,000 frt, az országgyűlés költségeire egy millió helyett 700,000 frt, közösügyi czélokra 25,591,214 az államadóssági járulékra 32,723,000, Horvát-szlavónország beligazgatására 1,850,000 frt. A törvényhatóságok házi pénztárának felállítására beadott törvényjavaslatot a bizottság nem tartja keresztülvihetőnek, s azon nézetben van, hogy oly törvényjavaslat előterjesztésére utasíttassék a minisztérium, melyben a törvényhatóságok az 1870. évben közigazgatási czélokra kiszolgáltatott összegek bocsáttatnának rendelkezésük alá. Maros-Vásárhely képviselőtestületének f. 6. nov. 4-kén tartott közgyűlése. Elnök Antal Ferenc, jegyző Lázár 11., jelen van mintegy 30 tag s egy pár hallgató. Tárgy: a szervezeti javaslatok fölötti határozás. Antal F. a főispán elhívására kér fel egy pár képviselőt. Főispán Thúri Gergely rövid idő alatt megjelenvén, elfoglalja az elnöki széket, s a gyűlést következő beszéddel nyitja meg: A szeptember 16-kán tartott képviseleti gyűlésből kiküldött választmány a szervezeti munkálatokat bevégezvén, ezen munkálatok tárgyalása végett hivatott össze a tisztelt képviselet. Meg vagyok győződve, hogy a választmány a nemes város érdekei által kijelölt utat követte, és úgy hiszem, hogy a képviselet is ez iránytól vezérelteti magát, melyre is hazafi üdvözlettel kérem fel önöket. Wagner J. Frigyes: Méltóságos főispán úr, tekintetes képviselőtestület! Fontos, igen fontos tárgy áll előttünk, jól tudjuk sietnünk kell vele, de azért elsietnünk nem szabad. Akik a bizottságba benne voltak, azok ismeretesek vele, de az az alázatos véleményem, hogy a többi tagoknak ismerniük és tanulmányozniok kell. Hogy tellát erre alkalmunk legyen, indítványozom, hogy nyomtattassák ki, s a tagokig ne osztassák szét, s címek alapján kerüljön tárgyalás alá. Csongvai K. Azt gondolom, hogy az idő nem lesz elvesztve, mely alatt e munkálatokat felolvassuk; nem oly tárgyak azok, melyek a képviselőtestület tagjainak értelmi körét felülmúlnák, ismeretesek már azok előttünk, nagy részét a felolvasás alapján is elláthatjuk, eligazíthatjuk; ha olyan valami merülne fel bennük, hogy tisztelt tagtársunk véleménye igazoltatnék, s a kinyomatás szükségeltetnék, még akkor is intézkedhetünk az iránt; tehát mindenekelőtt e munkálatokat felolvastatni véleményezem. Szőllősi Sámuel: Előttem szólónak azon nézete, hogy a javaslatok kinyomattassanak s kiosztassanak, szerintem olyan, mely a város politikai szervezésére, semmi káros hatással nem fog lenni; van azonban egy másik kérdés, mely az összes polgárságnak megnyugtatást okozna; nem kell elhamarkodni a tanácskozást, mert nem tudják a tagtársaink, hogy mi forog itt most fen, s ha ismernék a tárgyat, merem mondani, hogy nem oly ritkán, nem oly kevesen jelentek volna meg, mint ahogy itten az üres padok mutatják. Csak sajnálom, hogy oly kevés számmal és mi vagyunk az elintézésre hivatva. Ha a többség elhatározza a rögtöni tárgyalást, nem jelentek óvást ellene, bár óhajtanára, hogy minden kellemetlenség kikerülése végett fogadtatott volna el a fennebbi indítvány, de bátor vagyok felkérni, hogy váékoztassanak a szervezeti munkálat felvételénél legelőbb is a város jövedelmi kimutatását alapul venni, és pedig a számvevőség aláírásával ellátott, s a főbíró által ellenjegyzett hiteles és biztos jövedelmi kimutatást; ez jegyzőkönyvbe iktassák, s ez legyen kiindulási pont a tisztviselők fizetésének megállapításánál. Nagy baj, ha kezdetben nem a pénz és pénzen alapulna. (Nem tartozik ide !) Meglehet, hogy indítványom elesik, de kényszerítve vagyok megtenni, mert váélóztatnak tudni, hogy a bizotttmány----------Főispán. Szíveskedjék megbocsátani, hogy én mint a gyűlés elnöke ismerjem kötelességemet. Ez nem tartozik most ide, mikor kitüzetik a tárgy, akkor tessék hozzászólani. Szőllősi L. Szükséges, hogy tudjuk, mint gazda hozzászólani; nem ismerjük ezen számok miként állottak elő; mi az albizottságban numerusok és betűszámvetés szerint kimutattuk, hogy a város évi jövedelme 45 ezer frt, most egyszerre 105 ezer írt áll elő, de honnan egyszerre ez a tízezer forintnyi szaporodás! (Most nincs erről szó.) Kötelességem elmondani, mert ha óhajom nem teljesítik, óvást jelentek be. Ajtai Mihály: Wagner indítványának indoka, ha nem csalódom az, hogy ez egy oly szövevényes munkálat, mi otthon tanulmányozást igényel. Ezen indítvány igen korai, mert míg a munkálat nem olvastatik fel, addig nem is tudhatjuk, hogy milyen, de ha ki nem menthetőnek, fel nem foghatónak találjuk, akkor kinyomathatjuk. Míg a gyermek nincs megszületve, addig ne kereszteljük meg. A mukálat része olyan, hogy mindenki egyszeri felolvasását megértheti (Helyes!), az árváiügyszabályzat pedig kormányrendeleten alapulván, oly gondosan ki van dolgozva, hogy legjobb on bloc elfogadni: az árvás ügyre úgy látszik a kormány is legtöbb súlyt fektet. Előbb ne határozzuk meg a kinyomtatást, mig nem tudjuk, hogy meg fogjuk-e érteni vagy sem. Wagner J. F. A községi törvény 115. §-sa alapján kívánnám a cassae statust. (Ez nem ide tartozik!) Mert atyafias, az örök időkre szól (Isten őrizzen! nem is atyafi!) Főispán. A lisztért úr indítványára szabadjon egy pár megjegyzést tenni; egy pár törvényhatóságban szintén volt szó a kinyomtatásról, de elejtetett az ; a képviselőknek nem teljes számmali megjelenésében pedig sem morális, sem praktikus okot nem látok az elhalasztásra. Szőllősi urat illetőleg én magam is tudom e nemes város jövedemét, ő maga még jobban fogja ismerni. Antal Ferenc/ h. főbíró: Miután a küldöttség munkálatit benyújtotta, s ez az összes bizottság által tárgyaltatott, az ajánlatokat kívánom felolvastatni. Szőllősi L. Ellennyilatkozatomat ezennel írásban is benyújtom (a jegyzőnek átadja.) Farkas Elek, mint a nagybizottság jegyzője, az egyik javaslatot ismerteti. Beszédéből megemlítjük a következőket : Marosvásárhely közönsége 12,678 lélekkel bír, s ennélfogva 50 városi képviselője leend, ezekből 25 a legtöbb adót fizetők közül jő be, 25 pedig választatik. Vásárhelynek 1114 választója van, miért is 2 választókerületre osztatik fel, u. m. : a Deák-Fer. és Szt-Miklós negyedek 589 választóval, választnak 13 képviselőt, továbbá a szt-király- és szt.-györgy negyedek 521 választóval s ezek után 12 képviselővel. A munkálat elkészülvén, van szerencsém 2 példányban bemutatni. A legtöbb adót fizetők névsora is itt van, az adóhivatal által leküldött összeírás alapján. A nagy bizottmány azonban ajánlatba , hozza, hogy a régi gyakorlat alapján csak egy válasz, cs 5kor is letet akar fentartani, s nagyon ragaszkod -