Székely Hirlap, 1871 (3. évfolyam, 1-103. szám)

1871-11-22 / 93. szám

Törvényjavaslat. Az 1848-dik V. és az erdélyi 1848-dik II. törvényczik­­kelyek módosítása és pótlásáról. (Folytatás.) II. FEJEZET. Az országgyűlési választók állandó név­jegyzékéről. 6. §. A választók névjegyzéke állandó és évenkint kiigazittatik. 7. §. A névjegyzék elkészítése és évenkinti kiigazí­tása a törvényhatóságot illeti, mely e teendőket a terü­letén fekvő minden községre nézve teljesíti. 8. §. A névjegyzék elkészítése összeíró küldöttségek által történik. A küldöttség az elnökön felül két rendes és legalább egy póttagból áll, kiket a törvényhatóság köz­gyűlése választ. 9. §. A névjegyzékek ellen emelt, úgyszintén az összeiró küldöttségek eljárását tárgyazó más panaszok fe­lett a felszólalási bizottság határoz. E bizottság az elnö­kön felül 10—15 tagból áll s a törvényhatóság közgyű­lésén az összeiró küldöttségekkel együtt választatik meg, és hatásköre a törvényhatóság egész területére kiterjed. 10. §. A küldöttségek és a felszólalási bizottság tagjai a közgyűlésben, vagy annak a czélra rendelt kül­döttsége előtt a következő esküt teszik le : „Én N. N. esküszöm, hogy mindabban, mi a választók névjegyzéké­nek elkészítése körül tisztemhez tartozik, lelkiismerete­sen s a törvény értelmében járok el.“ 11. §. Az összeírás községenként a helyszínen tör­ténik. Kis községekre nézve az összeírás a közjegyzőség székhelyén is teljesíthető. Minden községről, s ha az több választókerületet foglal magában, az egy kerületet alkotó részekről külön névjegyzék készíttetik. 12. §: Az összeíró küldöttség meghatározza, s min­denütt, a­hol el fog járni, 6 nappal előre kihirdetteti az összeírásra kitűzött napokat és helyeket, előre megszerzi a választói jogosultság megítélésére szolgáló segéd­adato­kat. (49. §) A községi elöljáróság az összeírásnál közre­működni köteles. 13. §. A névjegyzékbe fölvétetik mindaz, a­ki or­szággyűlési választó képességgel bír és rendes lakását a községben tartja, habár ideiglen távol van is. A feltételekre a személyes jelentkezés nem szük­séges. A­kik az összeírás elkészítése vagy kiigazítása ide­jén a választói jogra szükséges évet még be nem töltöt­ték, a jegyzékbe mégis felvétetnek, ha kitűnik, hogy a megkívántató életkort azon év utolsó napjáig elérik, a­melyben az első összeírás, illetőleg az évi kiigazítás tör­ténik. 14. §. Minden választó csak egy, és rendszerint azon község jegyzékébe iratik be, a­melyben az összeírás­kor rendes lakása van, kivéve, ha már ez alkalommal kívánta, hogy valamely más község jegyzékébe vétessék fel. Kétség esetében rendes lakhelynek azon község te­kintetik, a melyben a jogosult a személyes kereseti adót fizeti. 15. §, a­kinek akár ugyanazon, akár különböző választókerületben fekvő több községben van oly ingat­lan birtoka, vagy iparkereskedői telepe, avagy gyára, mely választói jogosultságot ad, kivonatára ezen községek bármelyikének névjegyzékébe felvétetik, illetőleg áttétetik. 16. §. Az összeírás betűrendben a belügyminiszter által meghatározandó minta szerint történik. Abban mindenesetre kiteendő a választó : a) családi­ keresztneve és foglalkozása ; b) születési helye és napja; c) a választói jogosultság alapja és d) lakhelye, az utcza nevének s a ház számának kitételével. 17. §. Városokban az összeírás oly módon is történ­hetik, hogy az utczák betűrendje s a házak sorszáma szerint az azokban lakó választók betűrendben vézetnek be a jegyzékbe. 18. §. Mihelyt az összeírás valamely községben vagy közjegyzői kerületben befejeztetett, a névjegyzék három példányban állittatik ki, melyek mindegyikét a küldöttség tagjai s az illető község elöljárói aláírják. (12. §.) E példányok közül egyik a felszólalási bizottsághoz küldetik be, a másik a kerület választási helyén, a har­madik pedig azon községben — a­hol a jegyzék készült — község (város) házánál vagy más hivatalos helyiség­ben kitétetik. Kis községekre nézve e kitétel az illet­­közjegyző székhelyén történik. A jegyzék mindkét helyen tizennégy napon át délelőt­t—12 óráig kitéve marad ez idő alatt a 21—23. §§-okban érintett felszólások és észre­vételek elfogadtatnak. 19. §. A kitétellel egyidejűleg a küldöttség hir­detményt bocsát ki, s abban megemlítve, hogy a név­jegyzék hol és mikor tekinthető meg, felsorolja a név­jegyzék ellen emelhető kifogásokat és megnevezi a he­lyet, hol — és a határnapokat meddig — a felszólalá­sok, illetőlleg az észrevételek elfogadtatnak. E hirdetmény az illető községben a helyi szokás szerint közzététetik. 20. §. A felszólalások felvételére a községi hatóság egy alkalmas hivatalos személyt rendel. Nagy és kis községekben ezzel a tanácsnak egy tagja és rendszerint még a jegyző bizatik meg. Az illető hivatalos személyek a hirdetményben meg­nevezett helyen és időben folytonosan jelen lenni kötele­sek, a névjegyek csak felügyeletük alatt tekinthető meg. (Folytatása következik.) táaciA: Az Édén. LÁM A­RT­INÉ-tőL - Reggel korán bolygani mentem Júliával azon dombra melyet a görögök San-Dimitrinek neveznek, körülbelől egy mértföldnyire Begruthtól, mely a Libanon felé közeledik, és ferdén halad a tengervonal kanyarulatán. — Két arab volt velünk, az egyik, hogy kalauzoljon, a másik, hogy Julia lovának fejét fogja és őt karjaira vegye, ha a ló igen fel­­hevülne.Mikor az ösvények igen meredekek voltak, pihenni hagytuk kissé hátasainkat, és gyalog jártuk be azon termé­szetes és mesterséges terrásokat, melyek az egész San-Dimit­­ri-domb zöldségéből hágcsókat képeznek. Gyermekkoromban igen gyakran képzelődtem ezen földi paradicsomról, ezen istenről, mely minden nemzetnek emlékében akár mint vala­mely szép álom, vagy mint a régen múlt időnek és lakhelynek áth­agyományzása , én Miltont követtem első szüleink gyö­nyörű lakhelyének kedves leírásában, de itt is mint min­den dologban a természet végtelenül felülszárnyalja a kép­­zelmet. — Az Isten nem engedte meg, hogy az­ ember oly szépnek álmodja, mint a milyennek teremtő. Én kép­zelődtem az Édenről, de mondhatom, hogy láttam is. Mi­dőn egy fél óráig haladtunk a lombkoszoruk boltozatai alatt, melyek a síkság minden ösvényét befutják, a sokkal szorosabb és meredekebb kis utakra kezdünk kapaszkodni, melyek mindnyájan az egymás után való fönsikokra ve­zetnek, honnan a nyílt tér, a tenger és Libanon láthatára fokozatosan feltárult. — Ezen közép szélességű fönsikok erdei fákkal vannak körülvéve, melyek a mi égaljunk alatt ismeretlenek és melyek neveit ugyan nem tudom, de tör­­zsökü­k, ágaik növése, kúpos csúcsuk, új és ismeretlen, zilált, pyramid, vagy szárnyterjedésű alakjai ezen növé­nyek szegélyzetének egy kellemes és új látványt nyújta­nak, mely Ázsiát eléggé jellemzi. Lombozatjuk hasonlókép mindenféle alakú és színezetű, a cyprusok sötét zöldjétől a czitromok és narancsok sárga színéig; a széles levelű chinai eperfáktól, melyeknek mindenik levele elegendő, hogy a nap sugarait egy gyermek arczáról feltartóztassa, egész a theafa csekély forgácsáig, gránátalmafák és sok számlálhatlan cserjéig, melyeknek levelei hasonlítanak a petrezselyem zöldjéhez, és mint­egy növényi csipkeredő­­zetet képeznek a láthatár és az ember közt. Ezen famesgyék hosszában zöld szegély nyúlik el, mely virággal és árnyékkal szolgál. A fensík belseje ár­pával van bevetve, és valamelyik szegletben két, három pálmafa, vagy a homályos kúptetőn óriási szent­jános­­kenyérfák kört képeznek, jelölvén a helyet, hová egy arab gyarmatos kunyhóját építette, körülvéve sző­lő faj­ok­kal, és egy árokkal indiai fügefákból álló eleven sövénynyel meg­­rakodtan tövises gyümölcsével, körötte még egy kis na­rancskert bevetve szegfűkkel és ibolyákkal, melyek leányai­nak hajókul szolgálnak. Midőn az ösvény véletlenül egy ilyen elburkolt ház ajtajához a sűrű lombok közt, mint valamely emberfészekhez vezetett, nem láttunk ezen bol­dog és jó lakások arczán sem meglepetést, sem kedvet­lenséget vagy haragot. Üdvözöltek bennünket, — nevetve Julia szépségén — a keletiek jámbor üdvözlésével: Sa­­baelkair (legyen áldva napja). Mindnyájan kértek, hogy telepedjünk le pálmáik alá, gazdagságuk szerint hoztak vagy szőnyeget, vagy gyéként és kínáltak gyümölcscsel, tejjel, vagy virágokkal kertjeikből. — Mi elfogadtunk valamit és megígértük, hogy visszajővén hozunk viszont nekik valamit Európából. — De udvariasságukat és ven­dégszeretetüket semmi sem érdekelte. Kedvelik a francziákat, kik minden betegséget meg tudnak gyógyítani, kik minden növény erejét ismerik, és a kik ugyanazon Istent imádják, kit ők. — Egy ilyen fönsik­ró­l egy másikra mentünk; ugyan­azon jelenetek, ugyanazon élőfa-kerítés, ugyanazon növényi mozaik a föld­területen, mely azt bekeríti; csak fönsikról-fönsikra in­kább szélyesbült a pompás láthatár, a legalsó fönsikok, mint valami sok­szint ostábla terjedtek el, hol a bokrok sövényei láttanilag összeérve és csoportosítva erdőket és sötét foltokat képeztek lábaink alatt. Követtük ezen fon­­sikokat dombról-dombra, leszálva olykor-olykor a kis völ­gyekbe, melyek azokat elválaszták ; a völgyecskék ezer­szer árnyékosabbak, sokkal kellemetesebbek a domboknál ; minden fátyolozott a fák leplétől, melyek a terrásot bo­rítják, minden eltemetve az illatos növények hullámaiba, de nyílásaikon szűk kilátás nyílik a rónára és tengerre. A­mint a róna eltűnik a völgyek mélyedései által, a völ­gyecskék közvetlen a lepos partra nyílnak, fáik feketén válnak ki a kék hullámok közül, és mi egy kissé mulat­tunk leülve egy pálmafa törzsére, és megtekintik a hajók vitorláit, melyek a valóságban négy-öt mértföldnyi távol­ságban voltak tőlünk, miként sikamlanak egyik fától a másikig, mintha egy tavon úsztak volna, melynek partjai ezen völgyecskék lett­ekl volna. — Végre véletlen lép­teink által a legtökéletesebb és legbájosabb tájra, értünk. Ide gyakran vágyódom. Ez egy kitűnő völgy, mely nyí­lik keletről nyugotra, és bezáratik a dombnak utolsó láncz­­redőzete által, mely a nagy völgy felé húzódik, hol a Nord-Beyruth foly. Senki sem írhatja le azon bő növény­zetet, mely ágyát és oldalait bevonja, jóllehet kétfelől sziklák képezik falát, még­is annyira ékesíttetik minden fajú bérezi zuzmókkal, annyira átszivárog a nedvesség, hogy csepekben pereg alá, annyira ékesített hangafürtök­­kel, páfránokkal, illatos és és kúszó növényekkel, rep­­kénynyel és észrevétlen repedéseibe gyökerezett cserjékkel, miszerint lehetetlen kételkedni, hogy nem élő szikla az, mely ily növényeket terem.­­ Ez egy sűrű levelű sző­nyeg, egy vagy két láb vastagsággal, bársonyszinü nö­vényzetből, árnyalva szik­ekkel és szinvegyöletekkel, ve­gyítve mindenüt ezer alakú és féle illatú ismeretlen nö­vények bokrétáival, melyek előbb mozdulatlanul nyugosz­­nak, mint szobáinkban leterített szőnyegeinkre festett vi­rágok, nemsokára, midőn a tenger erőszakos feltörése fö­löttük elömlik, felemelkednek a virágok és lombokkal, melyek úgy ki­válnak, mint a ló sörénye, ha szőrellenesen czirógatják, és hullámdad színvegyületet árnyalnak, s ha­sonlítanak egy lomb és virág folyóhoz, mely illatos hul­lámokban csörgedezik. Aztán elrohan a virág illattól ré­szeg szélrohammal, a hímzett szárnyú rovarok tömegével, a számlálhatlan madarakkal, melyek a szomszéd fákra ülnek; a jég tele van énekekkel, a darázsok és méhrajok dongásával, és a földnek tavaszi lassú morajával, melyet talán joggal lehet a földfelület ezer növényének morajául tartani. — A harmatcseppek éjjel minden levélből gyön­gyöznek, minden fűszálon csillognak, és felüditik a völgy ágyat mig a nap felső és lebocsátja sugarait a fák koro­nájára és a sziklák csúcsaira, melyek a völgyet befödik. Itt egy kövön reggeliztünk egy üreg szélén, hova lépéseink zajától két zerge menekült. Vigyázzunk, nehogy megzavarjuk ezen kedves állatkák menhelyét, melyek ezen elhagyott helyeken olyanok, mint nálunk a bárá­nyok, vagy a szelíd galambok fedeleinken, vagy lakunk udvarán. (Folyt. köv.) 374 Helyi dolgok. — Vasútunk tegnapelőtt átadatott a forgalomnak, mit a vasúti igazgatóság plakátok útján juttata a kö­zönség tudomására, az első rendes vonat Fehérvárról 20-án délfelé érkezett az itteni indóházba, a­honnan az itteni pálya-tisztviselők és polgárságunk több képviselője e vonatnak Nyárádtőig elébe mentek egy külön mozdony­nyal. Itt a vasúti tisztikar egy barátságos villásreggelivel vendégelte meg polgárainkat, melynek viszonzásául az­nap estre a „Pest szállodában“ polgárságunk adott egy vacsorát, melyre a vasúti tisztviselő urak vendégül hi­vattak. a kedélyes vacsorán mintegy 60-an voltak jelen polgárságunk részéről, élükön főispánunk mirsgos Thury Gergely úrral. A felséges királyi párra és családra főis­pánunk részéről emelt lelkes felköszöntés után, sűrűn foly­tak a toasztok, melyeket általán véve hazafias örömérzet és kölcsönös egyetértés jellemzett, noha még ezúttal sem maradhattak el végkép a politikai ellenzék részéről az obligát kifogásolt kormányunk ellen, pedig hogy itt a vasút, — készen áll ! Bajos dolog az erősen, mikor még a tények sem győzhetnek le egy preokupált képzeményt ! A maga tervében hallatlan eset volt ez estélyen az, hogy egy ur a hivatási osztályra, melynek ő is tagja — emelt pohárköszöntést visszautasította azért, mert nem rangja szerinti sorban, hanem később köszöntötték e po­harat az illető pálya­karra__Igaz, hogy még sokra vi­heti nálunk a „demokrácia“! — Az „első helyi dalárda“ estélye múlt szom­baton este szépszámú úri közönségtől volt látogatva. Vá­rosunk szép hölgykoszorúja azonban, — melyet az ilynemű szellemibb időtöltésekben megszoktunk itt találni, — most a sáros idő miatt csak szerényszámu képviselővel bírt, a dalárda karénekei általán, de különösen Vocelka „Vihar alatt“ czimű­ remek szerzeménye, kitűnő tetszés­ben részesült, s a városi zenekar is szokott precisióval játszott. A zenedarabokat táncz követte, mely a pipafüst és porfelleg daczára is késő éjfélig mulattatá tűzről pat­tant fiatalságunkat. — Homokai színtársulata tegnap estre nyita meg előadásait Dobsa Lajos „Hunyadi László“-jával. — Vastagh György széphirü festészünk múlt hé­ten pár napot körünkben időzött s bevégezte itt a két bájos Wittich kisasszony együttes életnagyságu arczképét, melyet alapvonásaiban Kolozsvárit festett. Városunk e két szép virága örvendhet, mert jelen szépségükben örökön élni fognak, mert élnek ők az ihletett művész vász­nán, hol egy század múlván is hirdetni fogják éltük mai tavaszát és Vastagh nevét. — Tegnap Hezitálta a város a kispiaczi áruhe­lyeket jövő évre. Jelen lévén, tapasztaltuk, hogy a vá­rosnak ez udvartérből aránylag szépecske jövedelme van (egy öt terület átlagban 10 frtot jövedelmez). De aztán elgondoltuk, hogy ez a hely még három—négy annyit is jövedelmezhetne, ha a város a mostani szurtos rendetlen magánbódék helyére két vagy négy sor könnyű téglafa­lakból rakott csinos és szabályos árubódét építtetne. Egy ilyen bódéért, mely zárható és valamennyire tűzbiztos, bárki szívesen fizethetne 20—30 frtot egy évre. De meny­nyit érne meg az ily módon eszközölt rend és tisztaság e mostani pokoli piszokfészek helyén a város kö­zepén, a tanácsház udvarán! Borzalom belépni most a szenny, mocsok és disznóságnak ezen nyílt tár­házába ! Már csupán közegészségi szempontból is megérdemelné, hogy a tkts. tanács jelen tiszteletteljes felszólalásunkat beható figyelmére méltatná. — Egy suhlancz közelebbről egy fertályfontos réz súlymértéket eladott egy mellékutczai kiskereskedőnek néhány krajczáron, mondván , hogy a tárgyat vásár után a sátrak helyén találta, a­mi elég valószínűséggel bírt. Pár nap múlva ugyanazon suh­ancz egy gyógyszertári libra mértéket kínált eladás végett ugyanazon kiskereskedőnek, azzal, hogy ezt is az utczán lelte... Ez már feltűnő volt, s kereskedőnk csakugyan megvette ezt is oly czél­­ból, hogy a jó madárnak további ilyen „leleményeit“ a maga utján megszüntesse, s ebbéli szándékát közlé is a suhancz eltávozta után több ismerősével. Közbejött na­gyobb házi terhek kiverték emberünk fejéből pár napig a csekélyes tolvaj-ügyet, de ezalatt több szájon is meg­fordulván a csíny elbeszélése, a libra tulajdonosa is meg­tudta hol van az ő elveszett librája. Oda ment a kiske­reskedőhöz és visszakapta sajátját. Ekkor azonban a do­

Next