Székely Hirlap, 1871 (3. évfolyam, 1-103. szám)
1871-11-22 / 93. szám
Törvényjavaslat. Az 1848-dik V. és az erdélyi 1848-dik II. törvényczikkelyek módosítása és pótlásáról. (Folytatás.) II. FEJEZET. Az országgyűlési választók állandó névjegyzékéről. 6. §. A választók névjegyzéke állandó és évenkint kiigazittatik. 7. §. A névjegyzék elkészítése és évenkinti kiigazítása a törvényhatóságot illeti, mely e teendőket a területén fekvő minden községre nézve teljesíti. 8. §. A névjegyzék elkészítése összeíró küldöttségek által történik. A küldöttség az elnökön felül két rendes és legalább egy póttagból áll, kiket a törvényhatóság közgyűlése választ. 9. §. A névjegyzékek ellen emelt, úgyszintén az összeiró küldöttségek eljárását tárgyazó más panaszok felett a felszólalási bizottság határoz. E bizottság az elnökön felül 10—15 tagból áll s a törvényhatóság közgyűlésén az összeiró küldöttségekkel együtt választatik meg, és hatásköre a törvényhatóság egész területére kiterjed. 10. §. A küldöttségek és a felszólalási bizottság tagjai a közgyűlésben, vagy annak a czélra rendelt küldöttsége előtt a következő esküt teszik le : „Én N. N. esküszöm, hogy mindabban, mi a választók névjegyzékének elkészítése körül tisztemhez tartozik, lelkiismeretesen s a törvény értelmében járok el.“ 11. §. Az összeírás községenként a helyszínen történik. Kis községekre nézve az összeírás a közjegyzőség székhelyén is teljesíthető. Minden községről, s ha az több választókerületet foglal magában, az egy kerületet alkotó részekről külön névjegyzék készíttetik. 12. §: Az összeíró küldöttség meghatározza, s mindenütt, ahol el fog járni, 6 nappal előre kihirdetteti az összeírásra kitűzött napokat és helyeket, előre megszerzi a választói jogosultság megítélésére szolgáló segédadatokat. (49. §) A községi elöljáróság az összeírásnál közreműködni köteles. 13. §. A névjegyzékbe fölvétetik mindaz, aki országgyűlési választó képességgel bír és rendes lakását a községben tartja, habár ideiglen távol van is. A feltételekre a személyes jelentkezés nem szükséges. Akik az összeírás elkészítése vagy kiigazítása idején a választói jogra szükséges évet még be nem töltötték, a jegyzékbe mégis felvétetnek, ha kitűnik, hogy a megkívántató életkort azon év utolsó napjáig elérik, amelyben az első összeírás, illetőleg az évi kiigazítás történik. 14. §. Minden választó csak egy, és rendszerint azon község jegyzékébe iratik be, amelyben az összeíráskor rendes lakása van, kivéve, ha már ez alkalommal kívánta, hogy valamely más község jegyzékébe vétessék fel. Kétség esetében rendes lakhelynek azon község tekintetik, a melyben a jogosult a személyes kereseti adót fizeti. 15. §, akinek akár ugyanazon, akár különböző választókerületben fekvő több községben van oly ingatlan birtoka, vagy iparkereskedői telepe, avagy gyára, mely választói jogosultságot ad, kivonatára ezen községek bármelyikének névjegyzékébe felvétetik, illetőleg áttétetik. 16. §. Az összeírás betűrendben a belügyminiszter által meghatározandó minta szerint történik. Abban mindenesetre kiteendő a választó : a) családi keresztneve és foglalkozása ; b) születési helye és napja; c) a választói jogosultság alapja és d) lakhelye, az utcza nevének s a ház számának kitételével. 17. §. Városokban az összeírás oly módon is történhetik, hogy az utczák betűrendje s a házak sorszáma szerint az azokban lakó választók betűrendben vézetnek be a jegyzékbe. 18. §. Mihelyt az összeírás valamely községben vagy közjegyzői kerületben befejeztetett, a névjegyzék három példányban állittatik ki, melyek mindegyikét a küldöttség tagjai s az illető község elöljárói aláírják. (12. §.) E példányok közül egyik a felszólalási bizottsághoz küldetik be, a másik a kerület választási helyén, a harmadik pedig azon községben — ahol a jegyzék készült — község (város) házánál vagy más hivatalos helyiségben kitétetik. Kis községekre nézve e kitétel az illetközjegyző székhelyén történik. A jegyzék mindkét helyen tizennégy napon át délelőtt—12 óráig kitéve marad ez idő alatt a 21—23. §§-okban érintett felszólások és észrevételek elfogadtatnak. 19. §. A kitétellel egyidejűleg a küldöttség hirdetményt bocsát ki, s abban megemlítve, hogy a névjegyzék hol és mikor tekinthető meg, felsorolja a névjegyzék ellen emelhető kifogásokat és megnevezi a helyet, hol — és a határnapokat meddig — a felszólalások, illetőlleg az észrevételek elfogadtatnak. E hirdetmény az illető községben a helyi szokás szerint közzététetik. 20. §. A felszólalások felvételére a községi hatóság egy alkalmas hivatalos személyt rendel. Nagy és kis községekben ezzel a tanácsnak egy tagja és rendszerint még a jegyző bizatik meg. Az illető hivatalos személyek a hirdetményben megnevezett helyen és időben folytonosan jelen lenni kötelesek, a névjegyek csak felügyeletük alatt tekinthető meg. (Folytatása következik.) táaciA: Az Édén. LÁM ARTINÉ-tőL - Reggel korán bolygani mentem Júliával azon dombra melyet a görögök San-Dimitrinek neveznek, körülbelől egy mértföldnyire Begruthtól, mely a Libanon felé közeledik, és ferdén halad a tengervonal kanyarulatán. — Két arab volt velünk, az egyik, hogy kalauzoljon, a másik, hogy Julia lovának fejét fogja és őt karjaira vegye, ha a ló igen felhevülne.Mikor az ösvények igen meredekek voltak, pihenni hagytuk kissé hátasainkat, és gyalog jártuk be azon természetes és mesterséges terrásokat, melyek az egész San-Dimitri-domb zöldségéből hágcsókat képeznek. Gyermekkoromban igen gyakran képzelődtem ezen földi paradicsomról, ezen istenről, mely minden nemzetnek emlékében akár mint valamely szép álom, vagy mint a régen múlt időnek és lakhelynek áthagyományzása , én Miltont követtem első szüleink gyönyörű lakhelyének kedves leírásában, de itt is mint minden dologban a természet végtelenül felülszárnyalja a képzelmet. — Az Isten nem engedte meg, hogy az ember oly szépnek álmodja, mint a milyennek teremtő. Én képzelődtem az Édenről, de mondhatom, hogy láttam is. Midőn egy fél óráig haladtunk a lombkoszoruk boltozatai alatt, melyek a síkság minden ösvényét befutják, a sokkal szorosabb és meredekebb kis utakra kezdünk kapaszkodni, melyek mindnyájan az egymás után való fönsikokra vezetnek, honnan a nyílt tér, a tenger és Libanon láthatára fokozatosan feltárult. — Ezen közép szélességű fönsikok erdei fákkal vannak körülvéve, melyek a mi égaljunk alatt ismeretlenek és melyek neveit ugyan nem tudom, de törzsökük, ágaik növése, kúpos csúcsuk, új és ismeretlen, zilált, pyramid, vagy szárnyterjedésű alakjai ezen növények szegélyzetének egy kellemes és új látványt nyújtanak, mely Ázsiát eléggé jellemzi. Lombozatjuk hasonlókép mindenféle alakú és színezetű, a cyprusok sötét zöldjétől a czitromok és narancsok sárga színéig; a széles levelű chinai eperfáktól, melyeknek mindenik levele elegendő, hogy a nap sugarait egy gyermek arczáról feltartóztassa, egész a theafa csekély forgácsáig, gránátalmafák és sok számlálhatlan cserjéig, melyeknek levelei hasonlítanak a petrezselyem zöldjéhez, és mintegy növényi csipkeredőzetet képeznek a láthatár és az ember közt. Ezen famesgyék hosszában zöld szegély nyúlik el, mely virággal és árnyékkal szolgál. A fensík belseje árpával van bevetve, és valamelyik szegletben két, három pálmafa, vagy a homályos kúptetőn óriási szentjánoskenyérfák kört képeznek, jelölvén a helyet, hová egy arab gyarmatos kunyhóját építette, körülvéve szőlő fajokkal, és egy árokkal indiai fügefákból álló eleven sövénynyel megrakodtan tövises gyümölcsével, körötte még egy kis narancskert bevetve szegfűkkel és ibolyákkal, melyek leányainak hajókul szolgálnak. Midőn az ösvény véletlenül egy ilyen elburkolt ház ajtajához a sűrű lombok közt, mint valamely emberfészekhez vezetett, nem láttunk ezen boldog és jó lakások arczán sem meglepetést, sem kedvetlenséget vagy haragot. Üdvözöltek bennünket, — nevetve Julia szépségén — a keletiek jámbor üdvözlésével: Sabaelkair (legyen áldva napja). Mindnyájan kértek, hogy telepedjünk le pálmáik alá, gazdagságuk szerint hoztak vagy szőnyeget, vagy gyéként és kínáltak gyümölcscsel, tejjel, vagy virágokkal kertjeikből. — Mi elfogadtunk valamit és megígértük, hogy visszajővén hozunk viszont nekik valamit Európából. — De udvariasságukat és vendégszeretetüket semmi sem érdekelte. Kedvelik a francziákat, kik minden betegséget meg tudnak gyógyítani, kik minden növény erejét ismerik, és a kik ugyanazon Istent imádják, kit ők. — Egy ilyen fönsikról egy másikra mentünk; ugyanazon jelenetek, ugyanazon élőfa-kerítés, ugyanazon növényi mozaik a földterületen, mely azt bekeríti; csak fönsikról-fönsikra inkább szélyesbült a pompás láthatár, a legalsó fönsikok, mint valami sokszint ostábla terjedtek el, hol a bokrok sövényei láttanilag összeérve és csoportosítva erdőket és sötét foltokat képeztek lábaink alatt. Követtük ezen fonsikokat dombról-dombra, leszálva olykor-olykor a kis völgyekbe, melyek azokat elválaszták ; a völgyecskék ezerszer árnyékosabbak, sokkal kellemetesebbek a domboknál ; minden fátyolozott a fák leplétől, melyek a terrásot borítják, minden eltemetve az illatos növények hullámaiba, de nyílásaikon szűk kilátás nyílik a rónára és tengerre. Amint a róna eltűnik a völgyek mélyedései által, a völgyecskék közvetlen a lepos partra nyílnak, fáik feketén válnak ki a kék hullámok közül, és mi egy kissé mulattunk leülve egy pálmafa törzsére, és megtekintik a hajók vitorláit, melyek a valóságban négy-öt mértföldnyi távolságban voltak tőlünk, miként sikamlanak egyik fától a másikig, mintha egy tavon úsztak volna, melynek partjai ezen völgyecskék lettekl volna. — Végre véletlen lépteink által a legtökéletesebb és legbájosabb tájra, értünk. Ide gyakran vágyódom. Ez egy kitűnő völgy, mely nyílik keletről nyugotra, és bezáratik a dombnak utolsó lánczredőzete által, mely a nagy völgy felé húzódik, hol a Nord-Beyruth foly. Senki sem írhatja le azon bő növényzetet, mely ágyát és oldalait bevonja, jóllehet kétfelől sziklák képezik falát, mégis annyira ékesíttetik minden fajú bérezi zuzmókkal, annyira átszivárog a nedvesség, hogy csepekben pereg alá, annyira ékesített hangafürtökkel, páfránokkal, illatos és és kúszó növényekkel, repkénynyel és észrevétlen repedéseibe gyökerezett cserjékkel, miszerint lehetetlen kételkedni, hogy nem élő szikla az, mely ily növényeket terem. Ez egy sűrű levelű szőnyeg, egy vagy két láb vastagsággal, bársonyszinü növényzetből, árnyalva szikekkel és szinvegyöletekkel, vegyítve mindenüt ezer alakú és féle illatú ismeretlen növények bokrétáival, melyek előbb mozdulatlanul nyugosznak, mint szobáinkban leterített szőnyegeinkre festett virágok, nemsokára, midőn a tenger erőszakos feltörése fölöttük elömlik, felemelkednek a virágok és lombokkal, melyek úgy kiválnak, mint a ló sörénye, ha szőrellenesen czirógatják, és hullámdad színvegyületet árnyalnak, s hasonlítanak egy lomb és virág folyóhoz, mely illatos hullámokban csörgedezik. Aztán elrohan a virág illattól részeg szélrohammal, a hímzett szárnyú rovarok tömegével, a számlálhatlan madarakkal, melyek a szomszéd fákra ülnek; a jég tele van énekekkel, a darázsok és méhrajok dongásával, és a földnek tavaszi lassú morajával, melyet talán joggal lehet a földfelület ezer növényének morajául tartani. — A harmatcseppek éjjel minden levélből gyöngyöznek, minden fűszálon csillognak, és felüditik a völgy ágyat mig a nap felső és lebocsátja sugarait a fák koronájára és a sziklák csúcsaira, melyek a völgyet befödik. Itt egy kövön reggeliztünk egy üreg szélén, hova lépéseink zajától két zerge menekült. Vigyázzunk, nehogy megzavarjuk ezen kedves állatkák menhelyét, melyek ezen elhagyott helyeken olyanok, mint nálunk a bárányok, vagy a szelíd galambok fedeleinken, vagy lakunk udvarán. (Folyt. köv.) 374 Helyi dolgok. — Vasútunk tegnapelőtt átadatott a forgalomnak, mit a vasúti igazgatóság plakátok útján juttata a közönség tudomására, az első rendes vonat Fehérvárról 20-án délfelé érkezett az itteni indóházba, ahonnan az itteni pálya-tisztviselők és polgárságunk több képviselője e vonatnak Nyárádtőig elébe mentek egy külön mozdonynyal. Itt a vasúti tisztikar egy barátságos villásreggelivel vendégelte meg polgárainkat, melynek viszonzásául aznap estre a „Pest szállodában“ polgárságunk adott egy vacsorát, melyre a vasúti tisztviselő urak vendégül hivattak. a kedélyes vacsorán mintegy 60-an voltak jelen polgárságunk részéről, élükön főispánunk mirsgos Thury Gergely úrral. A felséges királyi párra és családra főispánunk részéről emelt lelkes felköszöntés után, sűrűn folytak a toasztok, melyeket általán véve hazafias örömérzet és kölcsönös egyetértés jellemzett, noha még ezúttal sem maradhattak el végkép a politikai ellenzék részéről az obligát kifogásolt kormányunk ellen, pedig hogy itt a vasút, — készen áll ! Bajos dolog az erősen, mikor még a tények sem győzhetnek le egy preokupált képzeményt ! A maga tervében hallatlan eset volt ez estélyen az, hogy egy ur a hivatási osztályra, melynek ő is tagja — emelt pohárköszöntést visszautasította azért, mert nem rangja szerinti sorban, hanem később köszöntötték e poharat az illető pályakarra__Igaz, hogy még sokra viheti nálunk a „demokrácia“! — Az „első helyi dalárda“ estélye múlt szombaton este szépszámú úri közönségtől volt látogatva. Városunk szép hölgykoszorúja azonban, — melyet az ilynemű szellemibb időtöltésekben megszoktunk itt találni, — most a sáros idő miatt csak szerényszámu képviselővel bírt, a dalárda karénekei általán, de különösen Vocelka „Vihar alatt“ czimű remek szerzeménye, kitűnő tetszésben részesült, s a városi zenekar is szokott precisióval játszott. A zenedarabokat táncz követte, mely a pipafüst és porfelleg daczára is késő éjfélig mulattatá tűzről pattant fiatalságunkat. — Homokai színtársulata tegnap estre nyita meg előadásait Dobsa Lajos „Hunyadi László“-jával. — Vastagh György széphirü festészünk múlt héten pár napot körünkben időzött s bevégezte itt a két bájos Wittich kisasszony együttes életnagyságu arczképét, melyet alapvonásaiban Kolozsvárit festett. Városunk e két szép virága örvendhet, mert jelen szépségükben örökön élni fognak, mert élnek ők az ihletett művész vásznán, hol egy század múlván is hirdetni fogják éltük mai tavaszát és Vastagh nevét. — Tegnap Hezitálta a város a kispiaczi áruhelyeket jövő évre. Jelen lévén, tapasztaltuk, hogy a városnak ez udvartérből aránylag szépecske jövedelme van (egy öt terület átlagban 10 frtot jövedelmez). De aztán elgondoltuk, hogy ez a hely még három—négy annyit is jövedelmezhetne, ha a város a mostani szurtos rendetlen magánbódék helyére két vagy négy sor könnyű téglafalakból rakott csinos és szabályos árubódét építtetne. Egy ilyen bódéért, mely zárható és valamennyire tűzbiztos, bárki szívesen fizethetne 20—30 frtot egy évre. De menynyit érne meg az ily módon eszközölt rend és tisztaság e mostani pokoli piszokfészek helyén a város közepén, a tanácsház udvarán! Borzalom belépni most a szenny, mocsok és disznóságnak ezen nyílt tárházába ! Már csupán közegészségi szempontból is megérdemelné, hogy a tkts. tanács jelen tiszteletteljes felszólalásunkat beható figyelmére méltatná. — Egy suhlancz közelebbről egy fertályfontos réz súlymértéket eladott egy mellékutczai kiskereskedőnek néhány krajczáron, mondván , hogy a tárgyat vásár után a sátrak helyén találta, ami elég valószínűséggel bírt. Pár nap múlva ugyanazon suhancz egy gyógyszertári libra mértéket kínált eladás végett ugyanazon kiskereskedőnek, azzal, hogy ezt is az utczán lelte... Ez már feltűnő volt, s kereskedőnk csakugyan megvette ezt is oly czélból, hogy a jó madárnak további ilyen „leleményeit“ a maga utján megszüntesse, s ebbéli szándékát közlé is a suhancz eltávozta után több ismerősével. Közbejött nagyobb házi terhek kiverték emberünk fejéből pár napig a csekélyes tolvaj-ügyet, de ezalatt több szájon is megfordulván a csíny elbeszélése, a libra tulajdonosa is megtudta hol van az ő elveszett librája. Oda ment a kiskereskedőhöz és visszakapta sajátját. Ekkor azonban a do