Székely Hirlap, 1871 (3. évfolyam, 1-103. szám)

1871-07-01 / 52. szám

Harmadik évfolyam. 52.­­./ M.­Vásáhelytt, 1871. szombat, julius I. SZÉKELY HÍRLAP Politikai és társadalmi lap s a „Jogász-egylet“ közlönye. Szerkesztői szállás : Kazinczi-utcza 811 sz. hová a lap szellemi részét illető czikkek küldendők.­­ Kiadó-hivatal : Wittich József könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek és reclamatiók küldendők. 4 Hirdetési tl£,­ • Egy háromszor hasábozott garmond sor ára 6 kr ; bélyegilleték minden hirdetés után külön 150 kr. Hirdetéseket elfogad, helyben a kiadó­hivatal. Pesten: Zeisler M. (Király-utcza 60. sz.) Bécsben : Hausenstein és Vogler (Neu-Markt 11. sz.). és ) Megjelenni e lap minden szerdán és szombaton egy egész íven. ELŐFIZETÉSI ÁR: Félévre........................................1 „ Negyedévre...................................2 „ A „SZÉKELY HÍRLAP“ előfizetési ára: Félévre 4 f4.­­ Negyedévre 2 fi*. A „Jogász-egylet“ tagjai számára: Félévre 2 fi*. Negyedévre 1 fi*. T. előfizetőinket kérjük a pénzeket ha­ladéktalanul beküldeni, hogy a nyomatandó példányok számát mielőbb biztosan megha­tározhassuk. Ezen, a Székelyföld sajátlagos érdeké­ben fentartott lapunktól eddig nem kímél­tünk semmi áldozatot, s újabban is igen kérjük különösen a székelyföldi olvasó­kö­zönséget, szíveskedjék vállalatunkat melegeb­ben pártolni, nehogy a közöny kimerítse áldozatkészségünket, s a népes Székelyföld egyetlen politikai és társadalmi lapja fentarthatlanná váljék e nagy területen. A kiadó hivatal, Maros-Vásárhely, június 30. (y) A köztörvényhatóságok rendezésének nagy munkájához hozzáfogtunk. Váljon az ujjon szervezendő megyék fognak-e több életet, erélyt fejteni ki, vagy tehetetlensé­günk bizonyítékainak lánczsorozatába újabb sze­meket­ fűznek ?.... Ha a sz­erecsen megváltoztat­hatná az ő bőrét s a párducz levetkőzhetné az ő tarkaságát — talán. Keményünk ing. Ingatja két szellő: a párt és hivatal-düh. Mindkettő viharrá nőheti ki magát gyakran és rombol és pusztít és lealacso­nyítja és megalázza korunkat. Nekünk úgy tet­szik, hogy igen sok helyen, a­helyett, hogy e ránk nézve legnagyobb fontosságú institutio nagy­ságától áthatva, a haza és az összes nemzet sorsa és jövője lebegne az embereknek szemei előtt, l­egtöbben egy új térnek megnyílását akarják lát­ni, melyet, önző czélokra kizsákmányolni lehet. Most a nemzetiségek állanak elő és szóla­ltak igy : „az országgyűlésről a megyékre utasí­tottak minket, itt van tehát a tér, melyen fel kell építenünk utópiáink várait.“ Majd a pár­tok állanak elő s lobogtatják tértfoglaló zászlói­kat: „innen kell megvetni az országgyűlést, mi­után magában nem lehet.“ Majd meg újra kiter­jeded családok állanak elő és mondanak : „mind­nyájunknak egy talpig el kell foglalni a tért, ha­talmunkat a megyei élet kizsákmányolására csak igy biztosíthatjuk. Kezet fogunk mindennel vá­logatás nélkül, most nem a haza, saját jövőnk forog a szőnyegen. És azon — hála az égnek — még sokaknál, kik nem tartoznak ide, előáll az undor és a közöny. Melyik vétkesebb a másik­nál, bajos volna megmondani. Ez nem jól van így uraim. A haza sorsa nem halad igy előbbre s ha elpusztítjuk a tért, mely hivatva van virágzóvá tenni részleteiben s meggazdagitni egészében a hazát, egy szép reg­gelen csak arra fogunk ébredni, hogy bizony ma­gunk is nem csak szegények, turpisok is lettünk. Ha a megye lehetetlenné és képtelenné válik kezeink között, közéletünk kihal, az önkormány­zat szép joga csak bábokkal játszás majom-gyü­­gyögésévé váland, s elpusztult megyéink helyett egy, a szabadságot elmorzsoló centralisatio fogja megmenteni a társadalom rendjét. Csak most az egyszer lépjünk ki a pártos­kodás, az önzés elbénító nyűgeiből s vessük le a közönyt, mely nyomorékká teszem Soha sem volt több szükség arra, hogy minden legkisebb moz­gás nyilvános legyen minden egyes pontról min­den többire, mint most. És főleg a Székelyföldre szólunk, mely kevesebb akadályokba ütközve és birva még sok részben az ősi erényeket példány gyanánt haladhat előre. Lapunk örömmel ragadott meg minden al­kalmat, feltűnővé tenni a Székelyföldön minden legkisebb mozzanatot, s ha szegény maradt, e te­kintetben is nem önhibánk, hanem a közöny nyo­mora sújtott. Hogy a székely népnek közélete és annak minél termékenyebbé tételére benne még elég gazdagon az anyag ne volna, senki sem fogja állíthatni. Ébredjünk hát uraim, midőn maga az élet int reá s kisérjük figyelemmel közéletünk minden mozzanatát; igyekezzünk rá hatni a saj­tó utján is minden nyomon. Egy elejtett szó gyakran óriási hatásokat teremt, s ha jó akarat­tal mondottunk el valamit, nem lehet olyan egy­szerű beszéd, mely itt vagy ott meg ne terme­­né áldásos gyümölcsét. Mig ha közönynyel hal­­gatunk, diadalmaskodni fog felettünk ezernyi go­noszság s elvégre is csak nyögni leszünk kény­telenek alatta. Hagyjuk el az önző személyeskedéseket, m­i a­helyett, hogy koszorúkat nem terem, a gyűlö­letnek küszködt­ségével vesz körül. Függesszük szemeinket a közügyre s igyekezzünk nyilvános­ságra hozni minden egyes mozzanatot, mely köz­rehat. Csak is ezen az uton fogjuk igazán ismer­ni magunkat, elrémitni az önzést s megszégye­­nitni azokat, kik az átalakulás mozgalmait nem a haza közös érdekében akarják kizsákmányolni. Mi örömmel nyitjuk meg lapunkat pártat­lanul minden objectiv közleményeknek s csak is a székelység jóravaló fiaitól függ azt a székely valódi közlönyévé tenni, melyben annak élete tisztán visszatükröződjék. Nekünk nem hivatásunk a nagy politikát tá­mogatni munkálkodásunkkal, hanem épen és fő­leg a székely nép életét tükrözni vissza ; épen azért, midőn lapunkat közhatósági rendszerünk átalakulási fejlődésének nagy horderejű mozzana­taira fenntartjuk, a jövő évnegyedre is tartózko­dás nélküli bizalommal hívjuk fel még egyszer a székely nép részvétét s minden arra képes tagjának közreműködését.. A szerkesztőség­­ségeknek fentartását a monarchia alattvalóinak sokféle érdekei követelik, és melyekre nézve a porosz kormány is bizalmasan tudata, hogy azoknak fentartását kívána­tosnak tartja, a római követség föntartását a külügyminiszter szintén óhajtandónak jelentette ki. E követség föntartása semmi esetre sem fog kárára lenni azon jó viszonynak, melyben jelenleg az olasz kormánynyal állunk. Az olasz kormány maga sem hívta vissza saját követét a római udvartól, a­mi világos bizonyítékát képezi annak, hogy az ottani követség föntartása nincs ellentétben Olaszor­szág érdekeivel. A franczia nagykövet dotácziójára nézve Beust azt jegyezte meg, hogy ez még Hübner b. idejéből szárma­zik, s hogy ez sokkal csekélyebb, mint volt Lajos Fülöp korában. Metternich herczeg ugyanazon fizetést hozza te­hát,­ melyet előde kapott, miután pedig a követ rangja nem változott, s eddig a köztársaság sem hívta vissza nagykövetét, s a személy is, ki ezen állással felruházva van, ugyanaz maradt, nem forog fen­ök a változtatásra; sőt azon tekintet, hogy a szerencsétlenség által annyira sújtott Francziaországot az oszták-magyar nagykövetség­­nek­ alábbszállítása bizonyára kellemetlenül érintené, azt követeli, hogy a franczia képviseletben egyelőre ne tör­ténjék változás. A pontosi kérdés csak mellesleg érintetett . Beust gr. kijelente azonban, hogy, bár az eredmény nem az, a­melyet óhajtott, mégis a megoldás nem kedvezőtlen ránk nézve. A tengerészeti albizottság ez nap tartott ülésében szóba hozatott, hogy a Fiuméban közös költséggel föntar­­tott tengerészeti iskolákban a magyar nyelv kötelezett tantárgy legyen. Ennek ellenében megjegyeztetett, hogy a tengeré­szeknek csak csekély mértékben van szükségük hivatá­sukban a magyar nyelvre, a magyarul tanulni kívánók igényeinek pedig elég van téve az által, hogy a fiumei intézetekben három magyar tanár működik. A magyar delegáczió pénzügyi bizottsága 18-án be­végezte az 1869-ki zárszámadás és 1872-ki költségvetés tárgyalását. Prileszky előadó jelentése helyben hagya­tott. A külügyi bizottság hasonlókép helybehagyta Szö­­gyéni jelentését ; a tengerészeti bizottság is befejezte a költségvetést, csak két naszád költsége (145.000 frt) ha­gyatott függőben Pöckh fölvilágosításáig. A polai fogházra kért 40,000 s a bécsi tengerészeti palotára első részlet­kép előirányzott 100,000 frt. kitöröltetett. Jun. 21-én a hadügyi albizottság tartott, ülést jelen volt a hadügyminiszter és több osztályfőnöke. Először is a ru­házati és élelmezési ügyben kiküldött szűkebb albizott­ság tette meg jelentését. A jelentésben az 1869-iki zár­számadás szerint kiadott összegek az 1871-re megaján­lott létszám és a jövő valószínű árak kombinálva képez­ték az alapot. Ezen javaslat alapján megszavaztatott a rendes szükséglet XVIII-ik czimében (természetbeni élel­mezésre) 15,600,000 frt., az előirányzott 16,295,089 frt., helyett, XIX. czime (legénységi eledelre) 9,900,000 frt, szavaztatott meg az előirányzott 10,152,680 frt helyett — a XX. czimben (ruházat és ágyneműekre) 6,700,000 frt adatott az előirányzott 7.527,393 frt helyett. A katonai határőrvidékre vonatkozó hason termé­­szetű tételre vonatkozólag az albizottság holnap terjeszti be javaslatát. A szűkebb körű albizottság azon kívánságát jelenti ki továbbá, hogy utasíttassék a közös hadügyminisztérium hogy az élelmezési kérdés megvitatására független szak­emberekből álló enquetet hívjon össze, mely még az 1873-as költségvetés előterjesztése előtt összeüljön. Az albizottság ezen javaslatot elfogadván, azt határozattá emelte. E bizottság 22-én befejezte tárgyalásait, hadügy­miniszter 300,000 frt póthitelt kér 71-re a pesti barak­­kórh­áz építésére 500 beteg számára, hogy a Ludoviczeum ez évben átadathassák; megszavaztatott; az extraordiná­­rium hátralévő czirnei némi törlésekkel megszavaztattak. A külügyi albizottság jun. 24-én terjeszte be je­lentését. A külügyminisztérium költségvetése a következő 5 czimre oszlik: I. Központi vezetés és költség politikai tudósítások megszerzésére; II. Diplomácziai költségek; III. Konzulsági költségek ; IV. Szegélyezés a montenegrói menekültek részére ; V. Az osztrák Lloyd javadalmazás. A bizottság az egyes czimeket következőleg ajánlja megszavaztatni : I. czim : rendes kiadások 632,817 frt, rendkívüliek 20,380 frt; II. czim: rendes kiadásokra 952,853 frt, rendkívüliek 32,300 frtot, a fedezet 12,000 frt; III. czim: rendes kiadás 632,350 frt, rendkívüliek 16,000 frt fedezet 127,000 frt; IV. czim: rendkívüli ki­adások 12 ezer frt. Ezen IV. czim változatlanul a külügyminisztérium előterjesztése szerint lett megállapítva. Delegficzió: A külügyi albizottság f. hó 17-én tartott ülésében a Lloyd számára megszavazta az 1 700,000 frt subventiót. Beust gr. az albizottságban megjelenvén, a hozzá intézett kérdésekre nézve a következő felvilágosításokat adta : A kisebb német követségekre nézve kinyilatkoztatta, hogy e követségeknek legnagyobb részét már megszün­tette, vanak azonban egyes udvarok, melyeknél e követ­

Next