Székely Hirlap, 1871 (3. évfolyam, 1-103. szám)

1871-08-02 / 61. szám

V . Harmadik évfolyam 6 1 . hi 1.. M.-Vásárhelytt, 1871. szerda, augusztus 2. I SZÉKELY HÍRLAP. Politikai és társadalmi lap s a „Jogász-egylet“ közlönye.­­cs S­zerkesztői szállás: Kazinczi-utcza 811 sz. hová a lap szellemi részét illető czikkek küldendők. Kiadó-hivatal : Wilch József könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek és reklamatiók küldendők. H­­­irrdetési díj : Egy háromszor hasábozott garmond sor ára 30 kr. bélyegilleték minden hirdetés után külön 30 kr. Hirdetéseket elfogad : helyben a kiadó­hivatal; Pesten : Zeisler M. (Király-utcza 60. sz.) Bécsben: Hausenstein és Vogler -ás­z­­i Megjelenne. e lap minden szerdán és szombaton egy egész íven. ELŐFIZETÉSI ÁR : Félévre........................................4 „ Negyedévre...................................2 „ (Neu-Markt 11. sz.). Maros-Vásárhely, aug. 1. Említettük előbbi czikkünkben, hogy szólni fogunk azon módokról, melyeken segíthetni vél­jük legalább egy részben azon nehézségen, me­lyet a költségek nem fedezhesse gördít a tör­vényhatóságok rendezése elé. A kormány maga tett már ujjmutatást arra, hogy az árvaszéki elnökség egyesíthető az alis­­pánsággal. Egy pár nagyobb kiterjedésű és né­pességű törvényhatóságunkban ezt magunk is ne­héznek tartjuk, de hogy a kisebb törvényhatósá­gokban miért ne volna nem csak egyesíthető, ha­nem egyesítendő is, azt nem értjük. Legfelebb is egy ok szólhat mellette , hogy ne veszítsék el ezen hivatali postot. Az ily okokat azonban félre kell dobnunk, mert azok fekélyek, miktől az épségre tö­rekvő testnek meg kell tisztulnia. Valamennyire nem szabad eldobnunk semmit, a­mi szükséges, épen annyira nem szabad vesztegetnünk semmire, a­mi nem szükséges. Az árvaügynek csak is az ad­ministrate része tartozik a törvényhatósághoz. Ennek vezetését az alispány, kisebb törvényható­ságokban teljesen magára veheti. Magának az árva­széknek egyébiránti szervezetében annyi közeg áll rendelkezésére, hogy a vezetésnél egyéb mun­ka őret­ épen nem­­terheli és az alispánnak min­den törvényhatóságban annyi fizetéssel kell ellát­va lennie, hogy minden idejét és munkásságát a közszolgálatnak áldozhassa. A járási közgyámok teendőit szintúgy telje­síthetik a szolgabirák, sőt viszonyainknál fogva sokkal czélszerűbbnek is tartjuk ezt. A szolgabi­­rónak járása összes viszonyaival ismeretesnek kell lenni, feladatának igazán csak ekkor felelhet meg. A járások összes törvényhatóságainkban sem nem nagy kiterjedésűek, sem nem népesek. 15—20 ezer ember esik egy szolgabiróságra, még ott is, a­hol legnagyobbak. Legfelebb is a nagyobb já­rásokban inkább és sokkal hasznosabban adható egy-egy segéd a rendes szolgabirói írnokon kívül, a kisebbekben e nélkül is elgyőzi. A népre nézve felet­tébb terhelő és alkalmatlan az, ha minden külön­böző ügykörben mind megannyi különböző tiszt­viselőhöz kell folyamodnia. A közigazgatási járá­si tisztviselője legyen legalább egy, s így tud­hassa azt, hogy eféle ügyeiben mindenkor ugyan­azon tiszthez folyamodhatik­ biztosan és tétovázás nélkül a közönséges értelmű ember is. Már ezen intézkedések által is tetemes összeg lesz megtakarítható más költségek fedezésére. De szinte nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a szol­gabirói járások területileg majd­nem minden tör­vényhatóságban nevelhetők kétszeres nagyságokra is, egy kissé helyesebb és a jeleni viszonyoknak megfelelő kikerekítéssel — és így a szolgabirók száma felényire apasztható. Sokkal szükségesebb volna, hogy minden szolgabiró mellett egy segéd vagy esküdt is legyen. Mozgékonysága kevésbé korlátozott és jóravaló segéddel és egy írnokkal biztosan elkezelhet, kétszerte nagyobb járást is. Ez­által el lenne enyésztetve egyszersm­int azon az egyesekre nézve szerfelett boszantó és az or­szágos közigazgatásra nézve is, annyira hát­­ányos anomália, hogy a járási hivatal székhelyén gyakran legsürgetőbb esetekben ne lehessen tiszt­viselőt kapni. Jobb berendezés is tetemes!) költ­ségek megtakarításával. Könnyen és keresztülvi­hető, csak is annyi kell hozzá, hogy az egyéni érdekeket ne szerepeltessük a közérdek előtt s a főczélt ne téveszszük el szemeink elől. A ki iga­zán lelkesül a czélért, annak el kell fogadnia az arra biztosan vezető eszközöket, s meg kell hoz­nia kétkedés, habozás nélkül az önmegtagadás áldozatát. A­mi ilyen forma utakon megtakarítható nem lesz, azt, hordoznia kell a törvén­y­hatóság­­összes lakossainak, valameddig a köztörvényható­ságok területi rendezésének nagy munkája be nem következik. — Azt legkevésbé sem tanácsolhat­juk, hogy a hivatalt minuendo Inicitatiora bocsás­sák. Egy természetellenes állapotot idéznek elő vele, mely már a jelen viszonyokkali ellenkezés­ben léténél fogva sem fogná magát fenntarthatni, s köztörvényhatósági rendszerünket kompromit­­tálandja, már­pedig nem ismételhetjük elégszer, hogy nálunk a közszellem ébresztésére, a közélet fenntartására s az önkormányzati képesség fejlesz­tésére nehezen lehetne azt csak valamennyi siker­rel is kipótolni. Megette a centralizátió leskelődik, melyet nem a nemzeten kívül álló valamely ha­talom erőszakolna ránk, magának a nemzetnek élhetetlensége szükségszerűen vonná magára. Ilyen veszélytől megóvni a nemzetet mégis csak méltó valamely áldozatra, mire igen hosszasan szükség úgy is nem leend. — Városi f­ő­i­s­p­á­n a­­ n­y.­­ Felsége a magyar belügyminister előterjesztése folytán az erdélyi részekben : Fülöp Samut Kolozs, Kolozs­vár, Szamosujvár, Szék és Zilah, Lázár Mihály országgyűlési képviselőt Bereczk, Csíkszereda, Ilyefalva, Kézdi-Vásárhely, Oláhfalu, S.-Sz.-György és Székely-Udvarhely, Török Dániel gyulafehér­vári polgármester és országgyűlési képviselőt Ab­­rudbánya, Hátszeg, Károlyfehérvár, Vajda-Hunyad és Vízakna, végre Thuri Gergely országgyűlési képviselőt Erzsébetváros, Fogaras, Maros-Vásár­hely és Szász-Régen városok főispánjául nevezte ki. Igazságügyminiszteri rendelet a maros­vásárhelyi sajtó­bír­ós­ág eljött köve­tendő eljárás iránt. (Folytatás.) 21. §. A vizsgáló bírák a vizsgálat megindításában és annak irányzatában a vádlók indítványához vannak kötve, a vizsgálat tehát azon irányzatban vezetendő, melyet a vádló feljelentésében vagy pótvizsgálat iránti kívonatá­­­ban kifejez. E kívánat teljesítését a vizsgáló bíró csak magán­panasz esetében és csak akkor tagadhatja meg, ha a fennforgó ügyre egyáltalán nem vonatkozó, vagy minden esetben közömbös, vagy oly ténykörülmények kinyomo­zását tárgyazná, melyek bebizonyítása a törvény által ki van zárva. 22. §: a vizsgálat a vádló beleegyezése nélkül sem­mi esetben sem szüntethető meg. 23. §. Az esetben, ha a vizsgálat magán­vád folytán indíttatott, a vizsgáló bíró magánvádlót a vizsgálat be­fejezéséről oly megjegyzéssel tudósítja, hogy a vizsgálati iratokat az értesítés vételétől számítandó három nap alatt, nála megtekintheti, s a netaláni pótlandók iránt észre­vételeit előadhatja. A netaláni hiányok pótlása után a vizsgáló bíró végzés által tíz napra terjedő határidőt tűz ki a magán­vádlónak a vádlevél benyújtására, s a hozzá benyújtott vádlevelet a vizsgálati iratokkal együtt a bíróság elnöké­hez küldi be. A vizsgáló bíró köteles mindezen esetekről, midőn a magánvádló feladására vizsgálatot indít, a közvádlót értesíteni, kinek jogában áll a vizsgálati iratokat meg­tekinteni, a vizsgálatnál és az esküdtszéki tárgyalásnál jelen lenni, hasonlóképen jogában áll mindazon esetek­ben, midőn a vizsgálat tárgyát képező cselekménynyel egyszersmind közkereset alá tartozó büntetésre méltó cse­lekmény is követtetett el, a magán­vád tárgyát képező vétség vád alá vételét is a maga részére fentartani (14. §.) 24. §. A vizsgálati jegyzőkönyv nyomán készített vádirat ezen jegyzőkönyvvel együtt, a bíróság elnökéhez küldetik be, ki az esküdtszéket összehívja. Magánvád esetében, ha a magánvádló a vádlevelet a 20. §-ban érintett határidő alatt benyújtani elmulasztja , az általa emelt vád visszavonnak tekintetik. 25. §. A vádlevélnek magában kell foglalnia: a) azon nyomtatványnak pontos megjelölését, s azon helyeknek vagy részeknek felemlítését, melyek a vád alapul ; b) azon büntetésre méltó cselekmény megnevezését, mely miatt a vádlott perbe fogatik, s a törvény azon §-ának felidézését, melybe a vádbeli vétség ütközik; c) a bevádlott személy nevét, polgári állását, lak­helyét ; d) azon tanuk s műsértök sajstromát, kiknek meg­jelenését az esküdtszéki tárgyalás alkalmával a közvádló szükségesnek tartja. 26. §. A vádlevél annyi példányban nyújtandó be az elnökhöz, hogy a vádlónak és minden vádlottnak külön­­külön egy-egy példány jusson. Az elnök a fennforgó körül­mények tekintetbevételével az idézési határidőt kitűzi, s erről az illető polgármestert az esküdtszéki tagok be­rendelése végett nyomban értesíti. 27. §: az elnök aláírásával ellátott vádlevél egyik párja a közvádlónak visszaadatik, a másik pedig legalább 14 nappal a megjelenési határidő előtt a vádlott kezéhez szolgáltatók. Helyben nem lakó vádlottakra nézve ezen 15 nap­hoz és ugyan lakhelyük távolságának tekintetbevételével még egy hét legfelebb három nap toldathatik. A kéz­besítés hitelesen bizonyítandó. 28. §. A vádlottnak jogában áll a megjelenésre kitűzött határidő első felében a bíróság illetősége ellen kifogásait az idéző bíróságnál benyújtani, mit ha elmu­lasztana, az illetőség ellen többé kifogás nem lehet. A bíróság az illetőségi kifogás felett azonnal határoz, s határozata a vádlóval és a vádlottal közöltetik. E határozat ellen a közlés megtörténtét követő há­rom nap alatt semmiségi panasznak van helye a kir curia semmitő osztályához, mint semmitőszékhez ; a sem­miségi panasz a további eljárást felfüggeszti és három nap alatt a semmitőszékhez felterjesztendő és ott azonnal elintézendő. 29. §. Ha a vádlott a maga védelmére tanukat vagy mű­értőket kíván az esküdt-bíróság elé rendeltetni, tartozik azokat a vádlevél vétele után helyben 3 nap, s a bíróság székhelyén kívül lakván legfelebb 6 nap, s illetőleg a hírlap hirdetés után 8 nap alatt a sajtóbiró­­ság elnökének kijelölni, különben tekintetbe nem vétetnek. 30. §: A vádló s a vádlott által berendeltetni kí­vánt tanuk s mű­érték lajstroma, melyre a sajtóbiróság elnöke az általa kitűzött megjelenési napot feljegyzi, a bűnvizsgáló bírónak adatik ki, s ennek kötelessége a tanúkat és műértőket a kitűzött határidőre berendelni. 31. §. A vádlott védett, választhat, ha akar, s ezen védő nem ügyvéd is lehet. 32. §. A per felvételére kitűzött határidő elhalasz­tásának csak azon esetben van helye, ha a bíróság a vádlónak vagy vádlottnak e részben előadott okait érvé­nyeseknek találja. Az ily indítvány legfeljebb a vádlevél felolvasásáig adan­dó elő, később tekintetbe nem jöhet, kivéve, ha az el­halasztás­­ok a tárgyalás folyama alatt merül fel. 33. §: a törvényhatóságok elnökei, mihelyest a bíróság elnökének értesítését veszik, az illető esküdtszéki, osztályokat azon sorban, mint ez a 11. §-ban megszabva van, a tárgyalásra kitűzött napra berendelik. 34. §: A meg nem jelent vagy idő előtt s a bíró­ság elnökének engedelme nélkül eltávozott esküdt, ha kimaradásának vagy eltávozásának nyomós okát nem ad­hatja, 100 forintig terjedhető bírságban marasztaltatik el ugyanazon biróság által. Az elmaradt esküdt a marasztaló határozat vételé­től számított 14 nap alatt igazolását a biróság előtt elő­adhatja, mely fölött a biróság végérvényesen határoz. Az elmarasztalt vagy eltávozott esküdt azonnal a 38. §. rendelete szerint helyettesítendő. 35. §. Megérkezvén a tárgyalás napja s órája az ülés megnyitása előtt, de a közvádlónak s a vádlottnak és védőjének, ha ilyen van, valamint a szolgálatra be­­rendelet esküdtszéki tagoknak, a­kiknek névsora már legalább két nappal azelőtt mind a közvádlóval, mind a vádlottal elnökileg közöltetett, jelenlétökben a bíróság elnöke felolvassa a szolgálatra berendelt esküdtszéki tagok neveit, hogy ekképen mindannyiunk jelenlétéről meg­győződjék. 36. §. Ha a vádlott a tárgyalási napon meg nem jelenik és halasztás sem kéretik, vagy a kért megtagad.

Next