Székely Hirlap, 1874 (6. évfolyam, 52-104. szám)
1874-09-12 / 73. szám
az ingatlan, vagy ingó vagyon megnevezése, annak elvé- telére, vagy kiadására szóló jogosultság, vagy kötelezés. Az egyházi főtanács, vagy egyházkerületi gyűlés és ezek befolyásban megelőzői, saját nevezetük alatti ingó, saját tulajdonukon kívül, s különösen pedig a fehérvár-nagy enyedi Bethlenianum főiskola- és egyháznak fekvőit, alapítványait és minden nemű ingóságaikat illetőleg, hogy a felhoztam törvényekben bár egy árva szóval is, bármint kezdődik, annyival inkább pedig magántulajdoni és szabad rendelkezési joggal fölruházottnak beigtatva, hogy legyenek, egy szóval sem igazolhatja. Ezen és minden más törvényekben a fehérvár-nagy egyedi collegiumról stb. és ekklézsiákról van szó szerint említés; az alapítványi és más szerző levelekben, meg végrendeletekben egytől egyig; pedig egy néhány százat ilyent ismerek, a fehérvár-nagy-enyedi, kolozsvári, marosvásárhelyi collegiumok, csombordi, pusztakamarási, felfalusi sz. ev. ref. ekklézsia fordulnak elő, mint ajándékozottak, végrendeleti örökösök; ezeké a tulajdonjog, ezeké a jövedelmek és kamatok elhasználása kirekesztő jog. Egyházunk főtanácsáról, közzsinatról, vagy egyházkerületről, legfennebb annyi említés némelyikben, hogy: az adomány hasznosítása és jövedelmek számvétele végstádiumában, mint supremum administrativ forumot, az ajándékozó, végrendelkező ezeket kéri fel és bizza meg; a mi csak felvigyázói jogot adhat, egyebet mit sem. E nemű és fogalmú iratok senkit nem jogositnak még haszonélvezési, annyival kevésbbé pedig tulajdonosi jogra; az értekező úr okoskodása fonalán egyházkerületi gyűlésünk 1673-ik évi junius 15-én Radnóton megnyílt sinodusig épen semmit sem sajátíthat el, mivel a végrendeletek, adománylevelek, ezeket biztosító törvények, kevés kivétellel ezen év előtt keltek, amely évig t. i. minden fekvők és minden ingó javak, a tanárok, kurátorok és illető tulajdonos ekklézsiák használata és illetőleg rendelkezése alatt állottak, a személyes peres és vitás kérdések elintézésével egyetemben az illető orthodox fejedelem által is tetszés szerint vezetett elöljárói gyűlésekben; és a radnóti synodus is minden ilyen kérdések végleges ellátását a püspök- és kurátorokra hagyja, mint egyedül körökbe tartozókat; ergo az azon évekbeli püspök- és kurátorok bár tulajdonosok értekező úr érvelései fonalául a mit nem hiszek, hogy értekező úr is helyeselne higgadt új megfontolás után, és nem különösen, ha megolvassa az 1682. évi u.enyedi szervező, egyházunk eddig legnépesebb gyűlésünk határozatainak 4-ik pontját, ahol uva áll: „Hogy az ekklézsik és collegiumok számára lett legatumok, azon okról lett testamentaria dispositiók szerint dividáltassanak, hazánk közönséges törvényei is azt kívánván, condludáltuk.“ Ha már azon szerencsétlen harczi korban, épen azon villongós időszak rablásai elől megmentendők, a tanintézetek tulajdon vagyonai és jövedelmei egy kalap alá vonatva, a tulajdonjogot biztosító törvények és főtanodák érdekében és tisztelete jeléül, és pedig nemzeti és orthodox fejedelem is kormány alatt, az ideiglenes szükség és veszély indokolta összeelegyítés beszüntetett és soha többé jelen ideig ezen fekvők és ingóságok iránti aggodalmas gondoskodás ilyesmire, annyival kevésbbé pedig tulajdonjog mézes-mázos modorú elhitetésére meg nem újittatott ; ugyan bátor vagyok kérdeni: tán bizony az 1867-beli törvények a tulajdonok, biztositó törvényeket is beszüntették? országosan hozott, király, meg fejedelem által szentesitett országos törvényeket, egy és más gyűlési határozat megsemmisithet ? Feleletem rövid: nem; de megmondom okát is: az 1867. törvény nem bántotta sem az egyes személyek, sem tanintézetek, sem ekklézsiák magánjogait; a fennebb általam idézett törvények nagy része 1578., 1630—31. és 1678 . meg 1690—93. és 1791. évektől fogva állanak és ezen szinte 300 évet meghaladó időn keresztül senkinek, annyival kevésbbé értekező úrnak eszébe nem jutott, hogy valamint 1848-ig, úgy máig is a H K. E. K. 8. ez. 2. §. H. K. 2. r. 3. ez. 2. § H. K. 2. r. 3. ez. 3—4. §, az 1791-beli 7-ik és 11-ik t. ez., meg az 1867. évi 7., 8., 10. és 12-dik t. ez. értelmében országosan hozott és szabályosan szentesített törvényeket, markhálisi, közgyűlési, vagy egyházkerületi gyűlési határozatokkal megváltoztatni, megsemmisíteni nem lehet; ez védbástyánk és fenntartónk. (Folytatása köv.) hogy a szépítő bizottság a tisztaságra épen semmi gondot nem fordít. Mindennek egyik okául némelyek a pénzhiányt adják, mások — talán nem méltatlanul — a hanyagságot is hozzá teszik. Mi ez utóbbira nem reflektálunk, az előbbire nézve azonban bátrak vagyunk a város ügyeit intéző testület emlékezetébe egy új és talán kevés bajjal igénybe vehető jövedelemforrást hozni föl. Utczáinkon gyakran több a csellengő kutya, mint az ember; nálunk a kutyáknak majdnem oly élete van, mint Konstantinápolyban : a mészárszékek előtt egész sereg áhítozó eb leskelődik az eldobott hulladékokra s az éjjeli éktelen kutya concertek nemcsak a gyöngébb idegzetűeknek, de az egészséges, erőteljes, jó álmú polgároknak is nem egy kellemetlen órát okoznak. Ha a jövedelmezés nem, már az előbb felhozott ok is elégséges arra, hogy városunkba a kutyaadó, más életrevaló városok példájára, behozassák. Azt hisszük, hogy városunk minden polgára örömest megválik egy-két hasznavehetetlen kutyától, vagy örömest megad egy csekély összeget egy jó házőrző- és vadász-eb megtarthatásáért. A felhozott indítványt legkevésbbé fogják pártolni bizonyára azok, kiknek ölbeli, apró, elkényeztetett kutyáiktól — a nagy gyönyör mellett — amúgy is elég kellemetlenséget kell tűrniök. Az ily fényűzési ebecskéket — természetesen — leginkább megadóztatják. Az így beveendő jövedelem, legyen az bármi csekély, igen helyesen a város csinosítására lenne fordítható. Ilyenek : a sétatérnek — melynek kicsinysége naprólnapra inkább tapasztalható — meghosszabbítása, megcsinosítása; a nagyköz minoriták felőli szélének — bár ideiglenesen — fákkal való beültetése s több oly felesleges dolgok eltávolítása, vagy hiányzók beszerzése, melyek általános óhaj tárgyát képezik. Nem hisszük, hogy indítványunk, bővebb megfontolás után is helyeselhető és elfogadható ne lenne, sőt meg vagyunk győződve, hogy a kutyaadó behozatalával, míg egyfelől kellemetlenségtől lennénk megszabadítva, — másfelől egy újabb — és senki által méltatlanul igénybevettnek nem nevezhető — jövedelemforrást nyitna meg. Városunk szépítése érdekében. Tudva van mindenki előtt, hogy városunk csinosítására, szépítésére mily kevés gond van fordítva, nemcsak az által, hogy városunk szépülésére maga városunk semmi aktiv befolyást nem gyakorol, hanem az által is, 295 külföld. Uralkodónk király ő Felsége prágai utazása a hét főeseménye. A lapok telve vannak az osztrák minisztériumhoz benyújtott s általa jóváhagyott fogadási beszédek s azokra tett válaszok közlésével. Nem hiányzik a mindkét fél részéről való találgatás, ha lesz-e a király prágai utazásának politikai fontossága, vagy nem ? Nekünk, mint kis vidéki lapnak, nem lehet feladatunk e találgatások bírálatába bocsátkozni, mi egyszerűen csak a tényeket constatáljuk , azonban arra figyelemmel vagyunk, hogy mindent a lehető leggyorsabban és azonnal közöljünk olvasóinkkal, a következtetéseket reájuk bízva. A bécsi „Montags-Revue“ tudvalevőleg Unger által sugalmazott lap úgy nyilatkozik, hogy az uralkodó utazása, habár politikai czélja nincs, nem fog politikai következmények nélkül maradni. A cseh lapok ellenben a következőleg írnak : „Mi ő Felsége itt időzése alatt a cziszlajbhaniai miniszterek távollétéből semmi pozitivitást nem akarunk levonni, ép úgy, mint általán az egész utazásból nem. Egy másik, a „Possesz Prahy“ így ír: „A cseh nemzet megfontolva elég józan maradt, s daczára, hogy elegendő oka volna messzeható reményekre gerjedni, hidegen ítéli meg a király átázásának jelentőségét. E nemzet sok keserű csalódást tapasztalt a múltban, s nem ivott a feledés vizéből, hogy most újból ifjúi rajongással vágyódjék letörni a remény zöld ágait, melyek feléje inteni látszanak.“ Mindezek daczára a király oly nagyszerű fogadtatása azt bizonyítja, hogy látogatásának valami rendkívüli fontosságot tulajdonít a közvélemény a tüntetések egész lánczolata olyan, mint mely a király előtt párt és nemzetiségi különbség nélkül egységesnek és lojálisnak iparkodik feltüntetni Csehországot, s mintegy meginvitálja a királyt, hogy magát Csehország királyává koronáztassa. S Felséges urunk, noha politikáról nem beszél senkinek, szemlátomást örül cseh népe ragaszkodásának, melynek párját csak magyarországi emlékei közt lelheti. Barátságos mindenkihez pártkülönbség nélkül. Prágából szept. 7-től távirják, hogy király ő felsége mindenütt a legnagyobb lelkesedéssel fogadtatott. Valamennyi falu, melyeken az udvari vonat áthaladt, fényesen volt díszítve. A falusi cseh és német lakosság mindenütt, még ott is, ahol a vonat nem állt meg, a vaspálya mentén sűrü tömegekben állott. A budweisi püspök és a hohenfurti s krumaui praelatusok üdvözölték a királyt, a hesseni választófejedelem a horovitzi pályaudvaron várta ő felségét, ő felsége a cseh üdvözletekre cseh nyelven, a németekre németül válaszolt. A szász király a nélkül, hogy Prágát érintené, szept. 9-én Ó-Bunzlauba utazik. Királyunk pedig szept. 8-án templomozás után, melyben résztvett, kihallgatásokat adott. Először a papságot Schwarzenberg bibornok vezetése alatt, ezután testületileg a nemességet, kik közül többeket megszólítással tisztelt meg. Azután a katonai hatóságok s hát Auersperg Carlos landmarsall vezetése alatt. A városi képviseletet és a többi hatóságot, ugyanaznap és alkalommal átnyújtatott a város ismeretes felirata Zellhammer által. A király válaszában arra szorítkozott, hogy elfogadta a lojalitás kifejezéseit s biztosíta a küldöttséget, hogy a város felvirágzása iránt élénken érdeklődik, a feliratokat alkotmányos elintézés végett az osztrák minisztériumhoz áttette ; néhány város a cseh államjog leghatározottabb hangsúlyozásával kivánván beadni feliratát, nem fogadtatott el. Albrecht főherczeg, ki csak nem rég magas látogatásával tisztelte meg városunkat, Prágába érkezett, úgyszintén Vilmos és Rainer főlgek, hasonlóan a hannoveri koronnrig is. Délután a császár a várost tekintette meg. Hat órakor udvari ebéd 70 személyre. Este a király a kivilágított német színházba ment, hol viharos tüntetéssel fogadtatott. Fényes kivilágítás volt. Szept. 9-én reggeli 3 órakor a király Brandeisba elutazott. Karolimenthal lakosai ez órában is kivilágítanak, miután a király arra megy keresztül. A hét egyéb eseményeinek nevezetesebbjeit a következő legújabb táviratokban közöljük. Santander szept. 8. A Carlisták egy vaspálya vonatra lövöldöztek, melyben az osztrák-magyar és német követeket útban gondolták. A vonatvezető és sütő megöletett. A követek elutazása ez által késleltetett. Madrid szept 8-án Ausztria-Magyarország és Némethon követei Madridba utaztak alatt a prefektek és városok részéről, rokonszenves demonstrációkban részesültek és megvendégeltetek. Páris szept. 8. A „Moniteur“ szerint Poroszországnak az lenne a czélja, hogy a spanyol köztársaság elismerése után Európát együttes beavatkozásra bírja a Carlisták ellen. Legújabb távirat: Madrid szept. 9. A kormány csapatok Móra 2000 lakosságu községet tíz órai heves harcz után bevették. A Carlisták egészen visszavezettek és nagy veszteséget szenvedtek. Az osztrák-magyar és német követek Madridban átadták meghitelesitő irataikat. Hírrovat. Prielle Cornélia színművésznőnk Kolozsvárt létünk alatt, a betegségéről és a kiküldöttnek orvoshoz be nem juthatásáról szóló hírt megerősítette, mint legeredetibb forrás, és így azon hírt, mintha hírünk alaptalan lett volna, ismételten alaptalannak jelentjük ki. A művésznő Kolozsvártt néhány előadásban a kedves kis Szerdahelyi Antóniával nagy tetszés mellett vendégszerepelvén, jelenleg a deési műkedvelők hívták és nyerték meg néhány vendégjátékra, azután ismét Kolozsvárra tér vissza, és talán-talán.. na de csitt! még nem egészen bizonyos, és a hir korai volna. A Nemes Marosszéknek a jelen rendkívüli bizottmányi gyűlésen tárgyalt, Maros-Vásárhely központot sürgető feliratát lapunk jövő számában közölni fogjuk. Nemcsak a koldulás, de még a házalás sincs kellőleg ellenőrizve; a napokban is valami „arme-Beisenderek“ járták házról-házra az utczákat és egészséges ép emberek koldulgattak, azon ürügy alatt, hogy Prussia — ahonnan jöttek — messze van; lám, lám, mig a szászok kifelé vágyakoznak, ezek bejönnek és mig a szebeni szász „Tageblatt“ a hazai magyar „templom számára“ kéregetőkre a policzia figyelmét hívja fel, addig mi idegen naplopókat dédelgetünk, „mert Prussia messze van.“ Felhívjuk a rendőrség figyelmét ezekre a „reisenderek“-re, kik bádogosoknak adván ki magukat, jobban teszik, ha az utazgatás és koldulás helyett, munkájuk után látnak. A rendőrség eleget tett a sétatér öntöztetését illető kívánságunknak , azaz, hogy eleget épen nem tett, hanem tett annyit, mely — mindenesetre — több a semminél, megöntöztette kézi öntözővel a sétatért amúgy czigányosan, hogy lássák, miszerint tett valamit, de az szerintünk nem kielégítő; lehet, hogy alkalmatlan a vizet csebrenként oda hordani és kézi öntözővel öntözni s e miatt is történik, hogy oly nagy bajjal és akkor is csak úgy immel ámmal adják rá magukat, de ezen is lehetne segíteni, a sétatér kerítésénél volt nagy kapu czélszerűsége mellett ez is bizonyítván, mert akkor hordókkal szekeren vitték be a vizet, de, ha most nincs is, újra kell csináltatni egy nagy kaput, mert az már csak azért is megérdemli a fáradtságot, hogy a közönségnek ne kellessék annyi port nyelni, még a sétatéren is , ha kapu lenne azokat a szegény sétatéri fákat is meg lehetne öntöztetni, amikor olyan nagy szárazság van, mint a múlt hetekben, mert most a rendőrség könyörtelenségét látva Jupiter pluvius könyörült meg rajtok. — Az „Erdély44 augusztus 27-iki száma tegnap, szeptember 11-én megjelent. — A helyi iparosok dalegylete f. hó 13-án, vasárnap, dalestélyt rendez a Rákosi-féle sörkertben. Reméljük, hogy az ételek és italok kiszolgáltatására ezúttal — oly sokszori panasz és felszólalás után — több gond és figyelem lesz fordítva, mint ezelőtt ily alkalmakkor.