Székely Hirlap, 1874 (6. évfolyam, 52-104. szám)

1874-09-12 / 73. szám

az ingatlan, vagy ingó vagyon megnevezése, annak elvé-­ telére, vagy kiadására szóló jogosultság, vagy kötelezés. Az egyházi főtanács, vagy egyházkerü­leti gyűlés és ezek befolyásban megelőzői, saját nevezetük alatti ingó, saját tulajdonukon kívül, s különösen pedig a fe­hérvár-nagy­ enyedi Bethlenianum főiskola- és egyháznak fekvőit, alapítványait és minden nemű ingóságaikat ille­tőleg, hogy a felhoztam törvényekben bár egy árva szó­val is, bármint kezdődik, annyival inkább pedig magán­­tulajdoni és szabad rendelkezési joggal fölruházottnak beigtatva, hogy legyenek, egy szóval sem igazolhatja. Ezen és minden más törvényekben a fehérvár-nagy egyedi collegiumról stb. és ekklézsiákról van szó szerint említés; az alapítványi és más szerző­ levelekben, meg végrendeletekben egytől egyig; pedig egy néhány százat ilyent ismerek, a fehérvár-nagy-enyedi, kolozsvári, maros­vásárhelyi collegiumok, csombordi, pusztakamarási, fel­falusi sz. ev. ref. ekklézsia fordulnak elő, mint ajándé­kozottak, végrendeleti örökösök; ezeké a tulajdonjog, ezeké a jövedelmek és kamatok elhasználása kirekesztő jog. Egyházunk főtanácsáról, közzsinatról, vagy egyház­kerületről, legfennebb annyi említés némelyikben, hogy: az adomány hasznosítása és jövedelmek számvétele vég­­stádiumában, mint supremum administrativ forumot, az ajándékozó, végrendelkező ezeket kéri fel és bizza meg; a mi csak felvigyázói jogot adhat, egyebet mit sem. E nemű és fogalmú iratok senkit nem jogositnak még haszonélvezési, annyival kevésbbé pedig tulajdonosi jogra; az értekező úr okoskodása fonalán egyházkerületi gyűlésünk 1673-ik évi junius 15-én Radnóton megnyílt sinodusig épen semmit sem sajátíthat el, mivel a vég­rendeletek, adománylevelek, ezeket biztosító törvények, kevés kivétellel ezen év előtt keltek, a­mely évig t. i. minden fekvők és minden ingó javak, a tanárok, kurá­torok és illető tulajdonos ekklézsiák használata és illető­leg rendelkezése alatt állottak, a személyes peres és vitás kérdések elintézésével egyetemben az illető orthodox fe­jedelem által is tetszés szerint vezetett elöljárói gyűlé­sekben; és a radnóti synodus is minden ilyen kérdések végleges ellátását a püspök- és kurátorokra hagyja, mint egyedül körökbe tartozókat; ergo az azon évekbeli püs­pök- és kurátorok bár tulajdonosok értekező úr érvelései fonalául a mit nem hiszek, hogy értekező úr is helye­selne higgadt új megfontolás után, és nem különösen, ha megolvassa az 1682. évi u.­enyedi szervező, egyházunk eddig legnépesebb gyűlésünk határozatainak 4-ik pontját, a­hol u­va áll: „Hogy az ekklézsik és collegiumok szá­mára lett legatumok, azon okról lett testamentaria dis­­positiók szerint dividáltassanak, hazánk közönséges tör­vényei is azt kívánván, condludáltuk.“ Ha már azon sze­rencsétlen harczi korban, épen azon villongós időszak rablásai elől megmentendők, a tanintézetek tulajdon va­­gyonai és jövedelmei egy kalap alá vonatva, a tulajdon­jogot biztosító törvények és főtanodák érdekében és tisz­telete jeléül, és pedig nemzeti és orthodox fejedelem is kormány alatt, az ideiglenes szükség és veszély indokolta összeelegyítés beszüntetett és soha többé jelen ideig ezen fekvők és ingóságok iránti aggodalmas gondoskodás ilyes­mire, annyival kevésbbé pedig tulajdonjog mézes-mázos modorú elhitetésére meg nem újittatott ; ugyan bátor vagyok kérdeni: tán bizony az 1867-beli törvények a tulajdonok, biztositó törvényeket is beszüntették? orszá­gosan hozott, király, meg fejedelem által szentesitett országos törvényeket, egy és más gyűlési határozat meg­­semmisithet ? Feleletem rövid: nem; de megmondom okát is: az 1867. törvény nem bántotta sem az egyes szemé­lyek, sem tanintézetek, sem ekklézsiák magán­jogait; a fennebb általam idézett törvények nagy része 1578., 1630—31. és 1678 . meg 1690—93. és 1791. évektől fogva állanak és ezen szinte 300 évet meghaladó időn keresztül senkinek, annyival kevésbbé értekező úrnak eszébe nem jutott, hogy valamint 1848-ig, úgy máig is a H K. E. K. 8. ez. 2. §. H. K. 2. r. 3. ez. 2. § H. K. 2. r. 3. ez. 3—4. §, az 1791-beli 7-ik és 11-ik t. ez., meg az 1867. évi 7., 8., 10. és 12-dik t. ez. értelmében or­szágosan hozott és szabályosan szentesített törvényeket, markhálisi, közgyűlési, vagy egyházkerületi gyűlési ha­tározatokkal megváltoztatni, megsemmisíteni nem lehet; ez védbástyánk és fenntartónk. (Folytatása köv.) hogy a szépítő­ bizottság a tisztaságra épen semmi gondot nem fordít. Mind­ennek egyik okául némelyek a pénz­hiányt adják, mások — talán nem méltatlanul — a ha­nyagságot is hozzá teszik. Mi ez utóbbira nem reflektá­­lunk, az előbbire nézve azonban bátrak vagyunk a város ügyeit intéző testület emlékezetébe egy új és talán kevés bajjal igénybe vehető jövedelemforrást hozni föl. Utczáinkon gyakran több a csellengő kutya, mint az ember; nálunk a kutyáknak majdnem oly élete van, mint Konstantinápolyban : a mészárszékek előtt egész sereg áhítozó eb leskelődik az eldobott hulladékokra s az éjjeli éktelen kutya­ concertek nemcsak a gyöngébb idegzetűeknek, de az egészséges, erőteljes, jó álmú polgá­roknak is nem egy kellemetlen órát okoznak. Ha a jövedelmezés nem,­­ már az előbb felhozott ok is elégséges arra, hogy városunkba a kutyaadó, más életrevaló városok példájára, behozassák. Azt hisszük, hogy városunk minden polgára örömest megválik egy-két hasznavehetetlen kutyától, vagy örömest megad egy csekély összeget egy jó házőrző- és vadász-eb megtarthatásáért. A felhozott indítványt legkevésbbé fog­ják pártolni bizonyára azok, kiknek ölbeli, apró, elké­nyeztetett kutyáiktól — a nagy gyönyör mellett — amúgy is elég kellemetlenséget kell tűrniök. Az ily fényűzési ebecskéket — természetesen — leginkább megadóztatják. Az így beveendő jövedelem, legyen az bármi cse­kély, igen helyesen a város csinosítására lenne fordítható. Ilyenek : a sétatérnek — melynek kicsinysége napról­­napra inkább tapasztalható — meghosszabbítása, meg­­csinosítása; a nagyköz minoriták felőli szélének — bár ideiglenesen — fákkal való beültetése s több oly felesle­ges dolgok eltávolítása, vagy hiányzók beszerzése, melyek általános óhaj tárgyát képezik. Nem hisszük, hogy indítványunk, bővebb megfon­tolás után is helyeselhető és elfogadható ne lenne, sőt meg vagyunk győződve, hogy a kutyaadó behozatalával, míg egyfelől kellemetlenségtől lennénk megszabadítva, — másfelől egy újabb — és senki által méltatlanul igénybe­­vettnek nem nevezhető — jövedelemforrást nyitna meg. Városunk szépítése érdekében. Tudva van mindenki előtt, hogy városunk csinosí­­tására, szépítésére mily kevés gond van fordítva, nem­csak az által, hogy városunk szépülésére maga városunk semmi aktiv befolyást nem gyakorol, hanem az által is, 295 k­ülföld.­ ­ Uralkodónk király ő Felsége prágai uta­­zása a hét főeseménye. A lapok telve vannak az osztrák minisztériumhoz benyújtott s általa jóváhagyott fogadási beszédek s azokra tett válaszok közlésével. Nem hiány­zik a mindkét fél részéről való találgatás, ha lesz-e a király prágai utazásának politikai fontossága, vagy nem ? Nekünk, mint kis vidéki lapnak, nem lehet feladatunk e találgatások bírálatába bocsátkozni, mi egy­szerűen csak a tényeket constatáljuk , azonban arra figye­lemmel vagyunk, hogy mindent a lehető leggyorsabban és azonnal közöljünk olvasóinkkal, a következtetéseket reájuk bízva. A bécsi „Montags-Revue“ tudvalevőleg Unger által sugalmazott lap úgy nyilatkozik, hogy az uralkodó utazása, habár politikai czélja nincs, nem fog politikai következmények nélkül maradni. A cseh lapok ellenben a következőleg írnak : „Mi ő Felsége itt időzése alatt a cziszlajbhaniai miniszterek távollétéből semmi pozitivitást nem akarunk levonni, ép úgy, mint általán az egész utazásból nem. Egy másik, a „Possesz Prahy“ így ír: „A cseh nemzet megfontolva elég józan maradt, s daczára, hogy elegendő oka volna messzeható reményekre gerjedni, hidegen ítéli meg a ki­rály átázásának jelentőségét. E nemzet sok keserű csa­lódást tapasztalt a múltban, s nem ivott a feledés vizé­ből, hogy most újból ifjúi rajongással vágyódjék letörni a remény zöld ágait, melyek feléje inteni látszanak.“­­ Mindezek daczára a király oly nagyszerű fogadtatása azt bizonyítja, hogy látogatásának valami rendkívüli fontos­ságot tulajdonít a közvélemény a tüntetések egész lánczolata olyan, mint mely a király előtt párt és nemzetiségi különbség nélkül egységesnek és lojálisnak iparkodik feltüntetni Csehországot, s mintegy meginvitálja a királyt, hogy magát Csehország királyává koronáztassa. S Felséges urunk, noha politikáról nem beszél senkinek, szemláto­mást örül cseh népe ragaszkodásának, melynek párját csak magyarországi emlékei közt lelheti. Barátságos min­denkihez pártkülönbség nélkül. Prágából szept. 7-től távirják, hogy király ő fel­sége mindenütt a legnagyobb lelkesedéssel fogadtatott. Valamennyi falu, melyeken az udvari vonat áthaladt, fé­nyesen volt díszítve. A falusi cseh és német lakosság mindenütt, még ott is, a­hol a vonat nem állt meg, a vaspálya mentén sűrü tömegekben állott. A budweisi püs­pök és a hohenfurti s krumaui praelatusok üdvözölték a királyt, a hesseni választó­fejedelem a horovitzi pályaud­varon várta ő felségét, ő felsége a cseh üdvözletekre cseh nyelven, a németekre németül válaszolt. A szász király a nélkül, hogy Prágát érintené, szept. 9-én Ó-Bunzlauba utazik. Királyunk pedig szept. 8-án templomozás után, melyben résztvett, kihallgatásokat adott. Először a pap­ságot Schwarzenberg bibornok vezetése alatt, ezu­tán testületileg a nemességet, kik közül többeket meg­szólítással tisztelt meg. Azután a katonai hatóságok s hát Auersperg Carlos landmarsall vezetése alatt. A városi képviseletet és a többi hatóságot, ugyanaz­nap és alkalommal átnyújtatott a város ismeretes felirata Zellhammer által. A király válaszában arra szorítkozott, hogy elfogadta a lojalitás kifejezéseit s biztosíta a kül­döttséget, hogy a város felvirágzása iránt élénken érdek­lődik, a feliratokat alkotmányos elintézés végett az osz­trák minisztériumhoz áttette ; néhány város a cseh állam­jog leghatározottabb hangsúlyozásával kivánván beadni feliratát, nem fogadtatott el. Albrecht főherczeg, ki csak nem rég magas látogatásával tisztelte meg városunkat, Prágába érkezett, úgyszintén Vilmos és Rainer főlgek, hasonlóan a hannoveri koronnrig is. Délután a császár a várost tekintette meg. Hat órakor udvari ebéd 70 sze­mélyre. Este a király a kivilágított német színházba ment, hol viharos tüntetéssel fogadtatott. Fényes kivilágítás volt. Szept. 9-én reggeli 3 órakor a király Brandeisba elutazott. Karolimenthal lakosai ez órában is kivilágíta­nak, miután a király arra megy keresztül. A hét egyéb eseményeinek nevezetesebbjeit a kö­vetkező legújabb táviratokban közöljük. Santander szept. 8. A Carlisták egy vaspálya vonat­ra lövöldöztek, melyben az osztrák-magyar és német kö­veteket útban gondolták. A vonatvezető és sütő megöle­tett. A követek elutazása ez által késleltetett. Madrid szept 8-án Ausztria-Magyarország és Né­methon követei Madridba utaztak alatt a prefektek és városok részéről, rokonszenves demonstrációkban részesül­tek és megvendégeltetek. Pár­is szept. 8. A „Moniteur“ szerint Poroszor­szágnak az lenne a czélja, hogy a spanyol köztársaság elismerése után Európát együttes beavatkozásra bírja a Carlisták ellen. Legújabb távirat: Madrid szept. 9. A kormány csapatok Móra 2000 lakosságu községet tíz órai heves harcz után bevették. A Carlisták egészen visszavezettek és nagy veszteséget szenvedtek. Az osztrák-magyar és né­met követek Madridban átadták meghitelesitő irataikat. H­írrovat.­ ­ Prielle Cornélia színművésznőnk Kolozsvárt­ létünk alatt, a betegségéről és a kiküldöttnek orvoshoz be nem juthatásáról szóló hírt megerősítette, mint legerede­tibb forrás, és így azon hírt, mintha hírünk alaptalan lett volna, ismételten alaptalannak jelentjük ki. A művésznő Kolozsvártt néhány előadásban a kedves kis Szerdahelyi Antóniával nagy tetszés mellett vendégszerepelvén, je­lenleg a deési műkedvelők hívták és nyerték meg né­hány vendégjátékra, azután ismét Kolozsvárra tér vissza, és talán-talán.. na de csitt! még nem egészen bizonyos, és a hir korai volna. A Nemes Marosszéknek a jelen rendkívüli bi­zottmány­i gyűlésen tárgyalt, Maros-Vásárhely központot sürgető feliratát lapunk jövő számában közölni fogjuk.­­ Nemcsak a koldulás, de még a házalás sincs kellőleg ellenőrizve; a napokban is valami „arme-Bei­­senderek“ járták házról-házra az utczákat és egészséges ép emberek koldulgattak, azon ürügy alatt, hogy Prussia — ahonnan jöttek — messze van; lám, lám, mig a szá­szok kifelé vágyakoznak, ezek bejönnek és mig a szebeni szász „Tageblatt“ a hazai magyar „templom számára“ kéregetőkre a policzia figyelmét hívja fel, addig mi ide­gen naplopókat dédelgetünk, „mert Prussia messze van.“ Felhívjuk a rendőrség figyelmét ezekre a „reisenderek“-re, kik bádogosoknak adván ki magukat, jobban teszik, ha az utazgatás és koldulás helyett, munkájuk után látnak.­­ A rendőrség eleget tett a sétatér öntöztetését illető kívánságunknak , azaz, hogy eleget épen nem tett, ha­nem tett annyit, mely — mindenesetre — több a sem­minél, megöntöztette kézi öntözővel a sétatért amúgy czi­­gányosan, hogy lássák, miszerint tett valamit, de az sze­rintünk nem kielégítő; lehet, hogy alkalmatlan a vizet csebrenként oda hordani és kézi öntözővel öntözni s e mi­att is történik, hogy oly nagy bajjal és akkor is csak úgy immel ámmal adják rá magukat, de ezen is lehetne segíteni, a sétatér kerítésénél volt nagy kapu czélszerű­­sége mellett ez is bizonyítván, mert akkor hordókkal sze­keren vitték be a vizet, de, ha most nincs is, újra kell csináltatni egy nagy kaput, mert az már csak azért is megérdemli a fáradtságot, hogy a közönségnek ne kelles­sék annyi port nyelni, még a sétatéren is , ha kapu lenne azokat a szegény sétatéri fákat is meg lehetne öntöztetni, a­mikor olyan nagy szárazság van, mint a múlt hetek­ben, mert most a rendőrség könyörtelenségét látva Jupi­ter pluvius könyörült meg rajtok. — Az „Erdély44 augusztus 27-iki száma tegnap, szeptember 11-én megjelent. — A helyi iparosok dalegylete f. hó 13-án, va­sárnap, dalestélyt rendez a Rákosi-féle sörkertben. Re­­méljük, hogy az ételek és italok kiszolgáltatására ezút­tal — oly sokszori panasz és felszólalás után — több gond és figyelem lesz fordítva, mint ezelőtt ily alkal­makkor.

Next