Székely Hirlap, 1874 (6. évfolyam, 52-104. szám)

1874-07-01 / 52. szám

VI. évfolyam 19083 52 Ш.______M.-Vásárhelytt, szerda, julius 1. 1874. # SZÉKELY ETET,­A ?. Politikai és társadalmi lap s a „Jogász-Egylet“ közlönye. Szerkesztői szállás : Kazinczy-utcza 808.. sz. hová a lap szellemi részét illető czikkek küldendők. Kiadó-hivatal : A fő­tanoda könyvnyomdája, hova az előfizetési pénzek és reclamatiók küldendők. Hirdetési célj: Egy háromszor hasábozott garmond sor ára 6 kr; bél­yegiítetek miden hüirdetés után külön 30 kr. Hirdetéseket elfogad: helyben a kiadó­hivatal; Pesten: Lang Leopold, ( Erzsébet tér, 9. sz.) Bécsben Hausenstein és Vogler (Neu-Markt 14. sz.)­­ Megjelenik a lap minden szerdán és szombaton egy egész ivén. ELŐFIZETÉSI ÁR: Félévre..........................................3 írt. Negyedévre.....................................1­­­50 kr. Jogász-egyleti tagok számára: apr.—decz...............................1­­­50 kr. ч d­íj Előfizetési felhívás: „SZÉKELY HÍRLAP“ politikai, társadalmi és a maros-vásárhelyi „Jogász- Egylet“ közlönyének 1874. évi második félévi folyamára. Előfizetési díj : Jul.—decz. hat hóra 3 frt — kr. Jul.—sept. három hóra 1 „ 50 „ Az előfizetési pénzeket kérjük pos­taival vány­nyal Maros-Vásárhely­re az ev. ref. főtanodai könyvnyomdába, a ..Székely Hírlap“­­kiadóhivatalának küldeni. A lap kiadását f. évi julius 1-én kezdve, helyi ref. főtanodai könyvnyomdász Imreh Sándor vette át, kihez az előfizetési pén­zeken kívül a felszólamlások és a lapba beiktatandó hirdetmények is küldendők. A székely­ egylet gyűlése Pesten. A székely-egylet alapítói és számos ügyba­rát gyűlt össze a múlt héten Pesten a képvise­­lőh­áz egyik helyiségében, hogy tanácskozzanak azon módok felett, melyek a székelyek anyagi és szellemi érdekeinek támogatása és előmozdítása tekintetében szükségesnek látszanak. Hajós János elnök megnyitván az ülést, je­lenti, hogy az előmunkálatok megtételére kikül­dött tizenötös bizottság jelentésével elkészülvén, az a gyűlés elé fog terjesztetni. Ezen, Ugron Gábor által szerkesztett jelen­tésből kiemeljük a következőket: A jelentés három részre oszlik ; az első ré­sze a székelyföld művelődési és anyagi bajait és ennek okait sorolja elő; a második rész e ba­jok orvoslására kellő intézkedéseket hoz javas­latba; a harmadik azon orgánumokat tárgyalja, melyek a szükséges segélyt nyújtani, s­­általában intézőleg eljárni hivatva lennének. A­mi a szellemi állapotokat illeti, a jelen­tés szomorúan constatálja, hogy a haladás e te­kintetben nagyon csekély. Ennek okát az értel­miségi kivándorlásban, az iskolák hiányosságá­ban, s a jólét csekély mérvében keresi. A jelentés kiválólag a szakoktatás szükségességét hangsú­lyozza. Az anyagi bajok egyik oka a székely örökösödésnek eltörlésében fekszik, a­mennyiben mindkét nemre egyenlő örökösödési rendszer lé­pett életbe ; másik oka az úrbéri ügyek rendezet­lenségében keresendő. — Ehez járulnak a rosz termés, a pénzügyi válság, mely a székelyföldre is elhatott. Eddig a székelyföldön a gabona árát­ a termelési költség szabályozta, most azonban ehez a concurrentia is járult, minek következté­ben a termékek ára nagyon hanyatlott. A jelen­tést erre nézve szükségesnek tartaná, ha a szé­kelyföld lakói a gabonatermelési rendszerről át­mennének az állattenyésztési gazdaságra, mely téren a székely a versenyt kiállhatná. Ezen te­nyésztésre azonban átmenni igen bajos addig, mig tőkeképződés nincsen és a hitelügy a szé­kelyföldön rendezve lesz. Egyik hátránya ezen átmenetnek ezen kívül még a birtokviszonyok rendezetlensége. E mellett nincs mezei rendőr­ség; az erdőkben az enyészet és pusztítás gaz­dálkodik, s nem az emberi okoskodás és számí­tás . Kiveszőben van a székely lófaj is, mert a nép a keresztezésre nem volt elég figyelemmel. A szarvasmarha és juhtenyésztés elhagyatott álla­potban van, mert­ nem elég gond fordíttatik reája. Ezen az állomány szaporítása, okszerű tenyész­tési rendszer behozatala és a székely juhtúrának kereskedelmi czikké képesítése által vél­t jelen­tés segíteni. A haltenyésztés szegény, a szőlő­művelés és bortermelés pedig nem felel meg a kívánalmaknak. A népipar nem hódít magának területet és sem a munkára, sem az alakra nézve nem finomabb, mint azt, átörökölte őseitől. A kézműipart nagyon nyomja ennélfogva a gyáripar és a fejlettebb házi­ipar. A székelyföld kereske­delmi hivatása a keleten van ; ennélfogva a teen­dő e tekintetben az, hogy a nép ízlése nemesit tessék, s a kelet igényeivel megismertessék. Mind e bajok orvoslására a jelentés czélsze­­rűnek tartaná főreáli­s felső népiskolák és egy női tanító­képezde felállítását. A felsőbb népisko­lák az iparos és földművelési szakokat is maguk­ban foglalnák. Ezen kívül minden székely tör­vényhatóságban egy nőnöveldét kellene felállítani. Ezen czél elérése tekintetében egyletek volnának alakítandók. E mellett egy székely­ múzeum fel­állítását tartja e jelentés czélszerűnek, mely ki­válóan a székelyföldi leleteket foglalná magában. A mi hiány az állattenyésztés, ipar- és gazdálko­dás tekintetében észlelhető, legczélszerű­bbnek tar­taná a jelentés : oktatás, vándortanárok kiküldése, kereskedelmi ügynökök alkalmazása s hasonlók által megtenni mindazt, mi a székely nép anyagi felvirágzására nézve kívánatos. A hitelügy tekintetében takarék­pénztárak felállítása javasoltatik, iparsegélyző egyletekkel és 10 krajczáros népbankkal kapcsolatban. Ha e terv sikerülne, egy földhitelintézet felállítandó, melyre vonatkozólag Temesváry László részletes tervet terjesztett elő. E hitelintézet nagyobb székely bir­tokosoknak adna kölcsönt és megvásárolván a szé­kelyföld szomszédságában nagyobb javakat, a szé­kelyek egy vidékre való kitelepítése által a ki­vándorlást megakadályozná. A jelentés tudomásul vétetett, s az alapsza­bályok csekély módosításokkal elfogadtattak. A terv kivitele az eddig működött bizottságra bi­zatott­ Országgyűlés. A képviselőháznak 24-iki gyűlésén a Miskolcz városi derék képviselők avattak babérokat Legelébb Dálnoki Barna indítványát­, a végrehajtói in­tézmény módosítása tárgyában fogadta el a ház,­­­po­­ránszki javaslata ellenében. „Azután élvezettel hallgatta végig Horváth Lajos beszédét, ki mint a központi bizott­mány előadója, az incompatibilitási törvényjavaslatot „in­dokolta.“ Szónoklata, mely a parlamenti magaslaton áll, a régi időket juttatja eszünkbe. Valóban szebb, higgad­tabb, tárgyilagosabb beszédet ritkán láttunk a magyar képviselőház emléklapjain. Hihetőleg mérséklete, s az imconpatibilisek iránt kitüntetett kíméletessége volt az ok a miért az ellenzék némi támadást intézett ellene; mind­azonáltal lényegében az is elfogadta. Általában az egész ülésen meglátszott az indokolás szelleme, az általános vi­tában szintúgy, mint a részletesben. Még a szélsők is röviden, s a tárgyhoz szóltak. A 1. javaslat ellen a jobb­oldalról Paczolay, Kégel és Justh beszéltek, egyik-egy, a másik más szempontból támadva meg azt. Josth szerint teljességgel nem liberális dolog a választók jogát meg­szorítani. Érkövy a magyar históriából vett adatokkal verte vissza a támadást. Az eredmény az lett, hogy a törvényjavaslat országgyűlésünkön ritka nagy többséggel elfogadtatott. Milyen jó lenne, ha valamely állapot meg­határozására egy jelenséges is elég volna! Ez esetben haj­landók lehetnénk hitelt adni a kegyes lelkek „egy akol és egy pásztorb­ól alakított szép ábrándjának, oly nagy volt a higgadtság, oly általános az egybeolvadás. Hanem hát lementével a napot, tárgyalássán a képviselőházat ! Más­nap — 25-én — négy egész óra alatt már nem tu­dott tovább menni, minthogy elfogadta a második sza­kaszt, melynek minden pontja újból, meg újból vita tár­gyává tétetett. Volt módosítvány is quantum satis, azon­ban ezeket, mint azokat bízvást mellőzhetjük. Az incompatibilitási törvényjavaslat felett folytatott vita a harmadik nap — 26-án csakugyan véget ért. „Az általa sújtott minden rendbeli képviselőket — mondja a „Ref.“ — lehet osztályozni tisztességesekre és nem tisz­tességesekre. A tisztességesek vagy általában meg sem jelentek a házban, vagy ha igen, nem szavaztak, a vitá­ban részt nem vettek, avagy, ha nyilatkoztak is, azt oly modorban tevék, mely mindenkit meggyőzött önzetlensé­gükről; a nem tisztességesek eljöttek, agitáltak a javas­lat ellen, maguk nem szóltak, de másokat beleugrattak „pro domo,“ s mikor látták, hogy mindez nem használ, minden túlzó és hóbortos indítványra rászavaztak, hogy igy ad absurdum vigyék az egész incompatibilitást.“ Na­gyon óhajtandó volna, ha ezen törvény ostor lenne, mely­­lyel az iparlovagok, s tisztességesen megélni nem tudó politikai proletárok kikergettetnének az országházból. Faxit deus. Biztosítási végrehajtás újított perben. Az ezen jogintézményre vonatkozó kérdést óhajtván taglalás alá venni, s­­még inkább azt a szak­vitatkozás tárgyává tenni — előrebocsátjuk magát a jogesetet, mely arra legközelebb alkalmat szolgáltatott. Cs... községben N. ellen M. bitói végrehajtást fo­ganatosittatván, perbeli követelése kielégítésére az alpe

Next