Székely Hirlap, 1874 (6. évfolyam, 52-104. szám)

1874-09-19 / 75. szám

VI. évfolyam 75. sz­­.­Vásár­helytt, szombat, szept. 19. 1874. SZÉKELT HÍRLAP. Politikai és társadalmi lap s a „Jogász-Egylet“ közlönye. Szerkesztői szállás : Szent-Miklós-utcza 791.. sz. hova a lap szellemi részét illető czikkek küldendők. Kiadó-hi­vatal : A ref. főtanoda könyvnyomdája, hova az előfizetési pén­zek és reclamatiók küldendők. Hirdetési díj : Egy háromszor hasábozott garmond sor ára 6 kr; bélyegilleték miden hirdetés után külön 30 kr. A hirdetési díjak előre fizetendők. Hirdetéseket elfogad, helyben a kiadó­hivatal. Pesten: Lang Leopold,­­ Erzsébet tér, 9. sz.) Bécsben Hausenstein és Vogler (Neu-Markt 14. sz.) M­ostelvulk e lap minden szerdán és szombaton egy egész ivén. ELŐFIZETÉSI ÁR: Félévre .......................................... 3 frt. Negyedévre ..................................... 1 , 50 kr. Meghívás! A maros-vásárhelyi jogász-egylet I-ső (anya­gi magánjog) szakosztályának tagjai, folyó évi szeptember hó 19-én délután 4 órakor a hely­beli casinó-egylet tanácskozási termében tartandó szakülésre tisztelettel meghivatnak;­­• a tanács­kozás egyik tárgya leend Illyés Károly tagtárs­nak a magyar kereskedelmi törvény tervezetének 5. 6. és 7-ik §§-ra tagtárs Gyárfás József által adott indítványra tett véleménye. M.-Vásárhelyit, 1874. szept. 17-én. Elekes Pál, Kelemen István, elnök, jegyző. Ж.-Vásárhely, 1874. szept. 19-én. (F.) Alig lehet kérdés, mely a jelenlegi vi­szonyok közt az állam figyelmét inkább ki­érde­melné s a politikai hatóságoknak több foglalkozni valót adhasson, mint a munkások kérdése. — Hogy mennyire fontos ez mennyire megérdemli e figyelmet s az e térem­ rendezést, kitűnik más számtalan okokon kívül, ha csak egy pár statis­­tikai adatot összeállítunk a legutóbbi népszám­lálás kapcsán. Erdélyben a tényleges népesség 2.101,727. A szoros értelembeni munkások száma (nap­számosok, rendes munkások és bizonyos foglal­kozás nélkülek 1.182,879. A Szent István korona országai összes tény­leges népessége: 15.417,327 és a munkások szá­ma 8.678,873. Ezek közül irni nem tud Erdélyben 163G°/0 olvasni 608°/0 és sem irni sem olvasni 7867°/0. Tehát az összes tényleges népességnek majd­nem fele a munkás osztályhoz tartozik. Bizonyára senki sem fogja kétségbe vonni, hogy ez oly szám, mely megérdemli a közfigyel­met és szükségli a korszerű rendezést. Nem lehet mondani, hogy e téren sok te­kintetben épen semmi intézkedés ne történt vol­na, de azt sem lehet állítani, hogy minden lépés a szükséghez mérten azon arányban állana, hogy az teljesen czélra vezető s így kielégítő legyen. Nem lehet kétségbe vonni, hogy e téren első feladatnak tűnik fel a munkásosztály emelése, de az egyszersmind a legnehezebb megoldást is igényli, mert mihelyt ezen tárgyba komolyan behatolunk azonnal kitűnik, hogy ezt valóban igen sok előítélet és tévely környezi, komoly el­lenvetéseket, félelmet és türelmetlenségeket kell megc­áfolni, legyőzni és megsemmisíteni, a kü­lönböző érdekeket oly öszhangzásba kell hozni, hogy azok közül diskont egyik se legyen, hanem azok egy ünnepélyes megható accordot képezze­nek, melynek hallattára aggály és félelem, remény és ellenvetés a legbensőbb barátságban egyesül­jenek. Igen sokan mihelyt a munkásosztály eme­léséről hallanak szólani, azokat már is minden munkától felmentve s életüket egy folyton tartó ünnepélylyé látják átváltoztatva lenni, és épen ezért nem, hogy a maunkafelosztás helyes elvét felfogva a munkásosztály emelésére czéloznának; de sőt azt tartják helyes elvnek és a gyakorlatban is igyekeznek azt úgy kivinni, hogy minél több kézi munka adassék, hogy ezáltal a szellem ki­művelésére semmi idő ne maradjon — már pe­dig a tevékenység különbfélesége (illő határok közt) kútfeje az emberi polgárosodásnak, míg az egyoldalú s folytonos külön-külön ágra irányzott munka nemcsak, hogy az életet rövidíti meg az egészség aláásása által, de eltompítja az észt s útját állja minden nemesebb, az emberi jóllétre irányzott törekvéseknek. A körvonalazott értelmezés épen ellentétje annak, a­mit a munkásosztály emelése alatt érte­nünk kell, mert ezen emelés nem a kézi munká­­tok­ teljes feloldozás, avagy bizonyos polgári vagy állami hivatal elnyerésére irányzott törekvés — nem , mert munka nélkül az emberi rendeltetés szerinti élet, nem lenne az, s a hivatal magában véve még nem tekintélyes méltóság, én ezen emelés alatt csakis az emberi szellem, azaz lélek emelését értem, mely egyedüli és biztos útja azon czélnak, mely az emberi nem tökéletes bü- lésének, s ezáltal az állami és egyéni jóllétnek s boldogságnak megfelel. Hol van mindezek kezdő pontja ? s mi az, mi által a lélek emelése elévethetik ? ilyen és ha­sonló ezer meg ezer kérdést támaszthatunk ; é s mindezekre egyben nyerünk feleletet — tekintet­tettel csak is a munkásosztályra — a czélszerű népnevelésben, mely legfőbbképpen az igazság fel­fogása, helyes gondolkodás, komoly és erényes elhatározásra kell, hogy irányozva legyen — s bírván a népnevelés ezen kellékekkel, a munkás­­osztály nemcsak magának lesz támpontja, — de az államnak is sok tekintetben egyik legerősebb oszlopát fogja képezni. Úgy, de a munkásosztály szellemi emelődése ellen igen sok ellenvetés merül fel — ugyanis sokan azt állítják, hogy a munkás nem rendel­kezik azon anyagi erővel, hogy magának a szel­lemi m­ivelődésre megkíván­tató eszközöket meg­szerezze ; ha azon szellemi művelődés még oly primitív lábon is állana, különben is nem jó a néptömeget az általános műveltség bármely fo­kára is felemelni, mert ezáltal tekintély és rang megdöntetik, hogy a kevés műveltség tehát olyan, melyet a munkás megszerezhet, sokkal ártalma­sabb, mintha semmi miveltséggel nem bir stb. Mindezen ellenvetések azonban csak olyanok, a melyek első megpillantásra minden erejüket el­vesztik s a tárgy komolyabb megvizsgálásánál döntő befolyással semmiesetre nem bírhatnak­­ még legkomolyabbnak tűnik fel azon ellenvetés, hogy miután a munkás úgy a maga, mint csa­ládja számára csak sok munka által szerezhet élelmi módot, a munka által igénylétt idő kizárja az egyebekkeli foglalkozást, s így időt nem en­ged a szellemi művelődésre sem ; ez első pillanatra valóban erős ellenérvnek látszik, de megszűnik azonnal az lenni, mihelyt tekintetbe vesszük azt, hogy legelőször is kik szokták ezen érvet föl­használni, mert ez rendesen csak azoktól szár­mazik, kik elég gazdagoknak mondhatók, s a­kik minden alkalommal ezek is a gazdagság elérését tartják szem előtt, a­kik epi­curieus természetük­ből kifolyólag minden hasznot és előnyt a ma­guk részükre, s minden kárt és hátrányt a má­sok vállaira kívánják tolni. Egy az emberiség rendeltetését komolyan megfontoló bíráló ezen érvre bizonyára semmi súlyt nem fog fektetni, annyival inkább, hogy az nem az egyesek ma­gánérdekét, de igen a társadalom összes tagjai­nak általános érdekét fogja szem előtt tartani s akár emberbaráti, akár nemzetgazdászati szem­pontból veszi és teszi ezen dolgot megfontolása tárgyává, a felhozott ellenérv tekintetbe nem j­öhet. Az utóbbi időben, habár még nem is töké­letes, de bizonyára e tekintetben reményt ger­jesztő lépéseket látunk megtéve tenni s tapasz­­talhattuk-e azt, hogy a munkásosztálynál elért kevés szellemi művelődés az élet fenntartására a szükségelt eszközök beszerzésének hátrányára lett volna? nem! sőt azok annál nagyobb és jobb minőségben szereztettek és szereztethettek meg, minél nagyobb mérvűleg előre haladott a szelle­mi mivelődés, s a jövőre való tekintettel bátran el lehet mondani, hogy a szellemi mivelődés te­­rén a haladás annál gyorsabb és nagyobb lesz, mi­nél nagyobb mérvben fognak az előbb említett eszközök a munkások rendelkezésére állani. Félre lehet tehát tenni azon félelmet és ag­gályt, melyet sokan a munkásosztály emelése ál­tal előidézett változásokról feltételeznek, mert a belső határoz a külső felett , a nép ereje helyé­­ben fekszik, mely a magasabb fokú szellemi mi­velődés által megerősödve, oly öszhangzást idéz elő, mely az állami czélok elérését hathatósan elő­segíti s biztos alapkövét vetheti meg a jövő nagyságának. Az említett népnevelés erre hathatósan be­folyhat, s hogy befoly, eddigiekből is tapasztal­hattuk már e téren ; tehát elő azon reformokkal, melyek az emberbarátok e komoly megfontolású állampolgárok által javasoltatnak, mert ez fog be­folyással bírni arra, hogy a helyes népnevelésben részesített munkásoktól származó jövő nemzedék egy oly osztályt állítson elő, mely a nép legal­sóbb rétegeibe behatolva, az általános mivelődést hathatósan előmozdítsa, s ezáltal úgy az emberi­ség, valamint az állami czélok elérését kiszámít­hatatlan arányban megkönnyítse.

Next