Székely Hirlap, 1874 (6. évfolyam, 52-104. szám)
1874-09-19 / 75. szám
VI. évfolyam 75. sz.Vásárhelytt, szombat, szept. 19. 1874. SZÉKELT HÍRLAP. Politikai és társadalmi lap s a „Jogász-Egylet“ közlönye. Szerkesztői szállás : Szent-Miklós-utcza 791.. sz. hova a lap szellemi részét illető czikkek küldendők. Kiadó-hivatal : A ref. főtanoda könyvnyomdája, hova az előfizetési pénzek és reclamatiók küldendők. Hirdetési díj : Egy háromszor hasábozott garmond sor ára 6 kr; bélyegilleték miden hirdetés után külön 30 kr. A hirdetési díjak előre fizetendők. Hirdetéseket elfogad, helyben a kiadóhivatal. Pesten: Lang Leopold, Erzsébet tér, 9. sz.) Bécsben Hausenstein és Vogler (Neu-Markt 14. sz.) Mostelvulk e lap minden szerdán és szombaton egy egész ivén. ELŐFIZETÉSI ÁR: Félévre .......................................... 3 frt. Negyedévre ..................................... 1 , 50 kr. Meghívás! A maros-vásárhelyi jogász-egylet I-ső (anyagi magánjog) szakosztályának tagjai, folyó évi szeptember hó 19-én délután 4 órakor a helybeli casinó-egylet tanácskozási termében tartandó szakülésre tisztelettel meghivatnak;• a tanácskozás egyik tárgya leend Illyés Károly tagtársnak a magyar kereskedelmi törvény tervezetének 5. 6. és 7-ik §§-ra tagtárs Gyárfás József által adott indítványra tett véleménye. M.-Vásárhelyit, 1874. szept. 17-én. Elekes Pál, Kelemen István, elnök, jegyző. Ж.-Vásárhely, 1874. szept. 19-én. (F.) Alig lehet kérdés, mely a jelenlegi viszonyok közt az állam figyelmét inkább kiérdemelné s a politikai hatóságoknak több foglalkozni valót adhasson, mint a munkások kérdése. — Hogy mennyire fontos ez mennyire megérdemli e figyelmet s az e térem rendezést, kitűnik más számtalan okokon kívül, ha csak egy pár statistikai adatot összeállítunk a legutóbbi népszámlálás kapcsán. Erdélyben a tényleges népesség 2.101,727. A szoros értelembeni munkások száma (napszámosok, rendes munkások és bizonyos foglalkozás nélkülek 1.182,879. A Szent István korona országai összes tényleges népessége: 15.417,327 és a munkások száma 8.678,873. Ezek közül irni nem tud Erdélyben 163G°/0 olvasni 608°/0 és sem irni sem olvasni 7867°/0. Tehát az összes tényleges népességnek majdnem fele a munkás osztályhoz tartozik. Bizonyára senki sem fogja kétségbe vonni, hogy ez oly szám, mely megérdemli a közfigyelmet és szükségli a korszerű rendezést. Nem lehet mondani, hogy e téren sok tekintetben épen semmi intézkedés ne történt volna, de azt sem lehet állítani, hogy minden lépés a szükséghez mérten azon arányban állana, hogy az teljesen czélra vezető s így kielégítő legyen. Nem lehet kétségbe vonni, hogy e téren első feladatnak tűnik fel a munkásosztály emelése, de az egyszersmind a legnehezebb megoldást is igényli, mert mihelyt ezen tárgyba komolyan behatolunk azonnal kitűnik, hogy ezt valóban igen sok előítélet és tévely környezi, komoly ellenvetéseket, félelmet és türelmetlenségeket kell megcáfolni, legyőzni és megsemmisíteni, a különböző érdekeket oly öszhangzásba kell hozni, hogy azok közül diskont egyik se legyen, hanem azok egy ünnepélyes megható accordot képezzenek, melynek hallattára aggály és félelem, remény és ellenvetés a legbensőbb barátságban egyesüljenek. Igen sokan mihelyt a munkásosztály emeléséről hallanak szólani, azokat már is minden munkától felmentve s életüket egy folyton tartó ünnepélylyé látják átváltoztatva lenni, és épen ezért nem, hogy a maunkafelosztás helyes elvét felfogva a munkásosztály emelésére czéloznának; de sőt azt tartják helyes elvnek és a gyakorlatban is igyekeznek azt úgy kivinni, hogy minél több kézi munka adassék, hogy ezáltal a szellem kiművelésére semmi idő ne maradjon — már pedig a tevékenység különbfélesége (illő határok közt) kútfeje az emberi polgárosodásnak, míg az egyoldalú s folytonos külön-külön ágra irányzott munka nemcsak, hogy az életet rövidíti meg az egészség aláásása által, de eltompítja az észt s útját állja minden nemesebb, az emberi jóllétre irányzott törekvéseknek. A körvonalazott értelmezés épen ellentétje annak, amit a munkásosztály emelése alatt értenünk kell, mert ezen emelés nem a kézi munkátok teljes feloldozás, avagy bizonyos polgári vagy állami hivatal elnyerésére irányzott törekvés — nem , mert munka nélkül az emberi rendeltetés szerinti élet, nem lenne az, s a hivatal magában véve még nem tekintélyes méltóság, én ezen emelés alatt csakis az emberi szellem, azaz lélek emelését értem, mely egyedüli és biztos útja azon czélnak, mely az emberi nem tökéletes bü- lésének, s ezáltal az állami és egyéni jóllétnek s boldogságnak megfelel. Hol van mindezek kezdő pontja ? s mi az, mi által a lélek emelése elévethetik ? ilyen és hasonló ezer meg ezer kérdést támaszthatunk ; é s mindezekre egyben nyerünk feleletet — tekintettettel csak is a munkásosztályra — a czélszerű népnevelésben, mely legfőbbképpen az igazság felfogása, helyes gondolkodás, komoly és erényes elhatározásra kell, hogy irányozva legyen — s bírván a népnevelés ezen kellékekkel, a munkásosztály nemcsak magának lesz támpontja, — de az államnak is sok tekintetben egyik legerősebb oszlopát fogja képezni. Úgy, de a munkásosztály szellemi emelődése ellen igen sok ellenvetés merül fel — ugyanis sokan azt állítják, hogy a munkás nem rendelkezik azon anyagi erővel, hogy magának a szellemi mivelődésre megkívántató eszközöket megszerezze ; ha azon szellemi művelődés még oly primitív lábon is állana, különben is nem jó a néptömeget az általános műveltség bármely fokára is felemelni, mert ezáltal tekintély és rang megdöntetik, hogy a kevés műveltség tehát olyan, melyet a munkás megszerezhet, sokkal ártalmasabb, mintha semmi miveltséggel nem bir stb. Mindezen ellenvetések azonban csak olyanok, a melyek első megpillantásra minden erejüket elvesztik s a tárgy komolyabb megvizsgálásánál döntő befolyással semmiesetre nem bírhatnak még legkomolyabbnak tűnik fel azon ellenvetés, hogy miután a munkás úgy a maga, mint családja számára csak sok munka által szerezhet élelmi módot, a munka által igénylétt idő kizárja az egyebekkeli foglalkozást, s így időt nem enged a szellemi művelődésre sem ; ez első pillanatra valóban erős ellenérvnek látszik, de megszűnik azonnal az lenni, mihelyt tekintetbe vesszük azt, hogy legelőször is kik szokták ezen érvet fölhasználni, mert ez rendesen csak azoktól származik, kik elég gazdagoknak mondhatók, s akik minden alkalommal ezek is a gazdagság elérését tartják szem előtt, akik epicurieus természetükből kifolyólag minden hasznot és előnyt a maguk részükre, s minden kárt és hátrányt a mások vállaira kívánják tolni. Egy az emberiség rendeltetését komolyan megfontoló bíráló ezen érvre bizonyára semmi súlyt nem fog fektetni, annyival inkább, hogy az nem az egyesek magánérdekét, de igen a társadalom összes tagjainak általános érdekét fogja szem előtt tartani s akár emberbaráti, akár nemzetgazdászati szempontból veszi és teszi ezen dolgot megfontolása tárgyává, a felhozott ellenérv tekintetbe nem jöhet. Az utóbbi időben, habár még nem is tökéletes, de bizonyára e tekintetben reményt gerjesztő lépéseket látunk megtéve tenni s tapasztalhattuk-e azt, hogy a munkásosztálynál elért kevés szellemi művelődés az élet fenntartására a szükségelt eszközök beszerzésének hátrányára lett volna? nem! sőt azok annál nagyobb és jobb minőségben szereztettek és szereztethettek meg, minél nagyobb mérvűleg előre haladott a szellemi mivelődés, s a jövőre való tekintettel bátran el lehet mondani, hogy a szellemi mivelődés terén a haladás annál gyorsabb és nagyobb lesz, minél nagyobb mérvben fognak az előbb említett eszközök a munkások rendelkezésére állani. Félre lehet tehát tenni azon félelmet és aggályt, melyet sokan a munkásosztály emelése által előidézett változásokról feltételeznek, mert a belső határoz a külső felett , a nép ereje helyében fekszik, mely a magasabb fokú szellemi mivelődés által megerősödve, oly öszhangzást idéz elő, mely az állami czélok elérését hathatósan elősegíti s biztos alapkövét vetheti meg a jövő nagyságának. Az említett népnevelés erre hathatósan befolyhat, s hogy befoly, eddigiekből is tapasztalhattuk már e téren ; tehát elő azon reformokkal, melyek az emberbarátok e komoly megfontolású állampolgárok által javasoltatnak, mert ez fog befolyással bírni arra, hogy a helyes népnevelésben részesített munkásoktól származó jövő nemzedék egy oly osztályt állítson elő, mely a nép legalsóbb rétegeibe behatolva, az általános mivelődést hathatósan előmozdítsa, s ezáltal úgy az emberiség, valamint az állami czélok elérését kiszámíthatatlan arányban megkönnyítse.