Székely Hirlap, 1874 (6. évfolyam, 52-104. szám)
1874-09-26 / 77. szám
VI. évfolyam 77. sz.Vásárhelytt, szombat, szept. 26. 1874 SZÉKELT HÍRLAP. Politikai és társadalmi lap s a „Jogász-Egylet“ közlönye. Szerkesztői szállás: Szent-Miklós-utcza 791.. sz. hová a lap szellemi részét illető czikkek küldendők.iadó-hivatal : A ref. főtanoda könyvnyomdája, hova az előfizetési pénzek és reclamatiók küldendők. Hirdetési díj: Egy háromszor hasábozott garmond gór ára 6 kr; bélyegilleték miden hirdetés után külön 30 kr. A hirdetési díjak előre fizetendők. Hirdetéseket elfogad, helyben a kiadóhivatal. Pesten: Lang Leopold, (Erzsébet tér, 9. sz.) Bécsben Hausenstein és Vogler Ien-Markt 14. sz.) Megjelenik e lap minden szerdán és szombaton egy egész ivén. ELŐFIZETÉSI ÁR: Félévre...........................................3 frt. Negyedévre................................150 kr. Előfizetési felhívás. „Székely Hírlap“ politikai, társadalmi és a maros-vásárhelyi „Jogász-Egylet“ közlönye. 1874. évi okt.—decz. negyedévi folyamára. Előfizetési dijs Okt.—decz. három hóra 1 „ 50 „ Az előfizetési pénzeket kérjük postautalványnyal Maros-Vásárhelyre az ev. ref. főtanodai könyvnyomdába, a „Székely Hírlap“ kiadóhivatalának küldeni. A lap kiadását f. évi július 1-én kezdve, helyi ref. főtanodai könyvnyomdász Imreh Sándor vette át, kihez az előfizetési pénzeken kívül a felszólamlások és a lapba beiktatandó hirdetmények is küldendők, egyének, kik ezzel megküzdöttek s ma is küzdenek. A nép bizalma, a nép becsülése lelkesíti pályáikon. De a helyzet nehéz, az eredmény csekély ! Majd minden intézkedésben látszik a szabad szellem működése és azon czél, mely a kor színvonalára törekvésben áll; de másfelől ott rejlik azon speciális jelleg, mely új életünk kezdetlegességének világos kinyomata. E kettős irány egyenlőtlen keresztülviteléből foly aztán az, hogy az intézkedések legnagyobb része rövid idő múlva inpracticusnak tűnik fel s új alapon kell az építést kezdeni. Ez tehát főoka összes zilált állapotunk és lassú haladásunknak, melyet csak fejlettebb állapotban és úgy távolíthatunk el, ha főleg a szakértők valódi s gyakorlati szakismeretre tesznek szert, hogy így az, mi kezdeményezésük tárgyát képezi, biztos meggyőződésből származzék, s ez által az a végrehajtásnál bírja a kellő határozottságot, s erélylyel tudja bölcs intézményeit az állam javára érvényesíteni. *__ M.-Vásárhely, 1874. szept. 25-én. Határozottság tetteinkben. Ez az, a mi fölemel; ez az, a mi akaratunk külsőitését sikerre vezeti. A határozottság azonban azon biztos meggyőződés kifolyása, mely az elmélettel kapcsolatos gyakorlat alapján származik. E két tényező együttes összműködése képes megadni azon szilárdságot, azon hatalmas erőt, mely biztosságának érzetében önmagának érvényt emelni tud. S ha ily gondolattal tekintünk végig hazánk kezdetleges viszonyain , ha fölmerül olykor a végrehajtó hatalom azon látszólagos hiánya, mely az erélyt nélkülözni kénytelen, ezt nem az akarat, hanem azon biztosság hiányának kell tartanunk, mely az egyedüli elmélet szüleménye. Ha végig tekintünk azon iszonyú tömkelegen, mely igazságszolgáltatásunk terén oly homályba burkoltnak tűnik fel , ha megnézzük nemzetgazdászati viszonyaink kellemetlen helyzetét, mely annak jövedelmezőben állapotában rejlik ; vagy tekintsünk oly sokféleképen forgatott népnevelési intézményeinkre és közigazgatásunkra , mindenben csak egy hiány mutatkozik : a határozottság, a biztosság hiánya. S ez a dolog természetes rendjéből következik. A bénult állapotból fölszabadított nemzet kormányférfiait nem vádolhatjuk a mulasztással. Kettős út állott előttük: a nép fejlettségéhez és viszonyaihoz mért fokozatos haladás, de egyszersmind a mivelt kor igényeinek figyelemben tartása. Óriási erőre volt szükség. Voltak és vannak — a m. kir. igazságügyminiszter az ósze. t. kir. törvényszékhez és telekkönyvi hatósággal felruházott kir. járásbíróságokhoz következő körrendeletét intézte. A m. kir. pénzügyminisztérium értesítése szerint a kir. törvényszékek és telekkönyvi hatósággal felruházott járásbíróságok, az ingatlanok iránt kötött jogügyletekről rendszerint csak akkor értesítik az illetékszabási hivatalokat, midőn egyúttal a telekkönyvezés is elrendeltetett; ellenben, ha a telekkönyvi átírást alaki, vagy egyéb hiányok miatt megtagadni kényszerülnek, a jogügyleteknek illetékszabás czéljából való közlése is elmarad. Miután ezen eljárás az illetékkiszabás késleltetése miatt az államkincstár károsodását vonja maga után, hivatkozással a törvényesített illetékszabályok 76., 78. és 79. §§-aira és utalással a 146. és 248. §- ban megállapított felelősségre; utasítom a (czímet), hogy az ingatlanok tulajdonjogának, vagy haszonélvezetének átruházását tartalmazó jogügyletekről, tekintet nélkül arra, vájjon a telekkönyvi bejegyzés feltételei fennforognak-e, vagy sem? az okirat másolatának s a telekkönyvi bennhagyó, vagy megtagadó végzésnek áttétele mellett, az illetékkiszabási hivatalokat mindenkor értesítsék. Budapesten, 1874. évi szept. hó 17-én. Dr. Pauer Tivadar, s. k. —Az általános törvényszéki szünet kérdéséhez. Az igazságügyminiszter az ország összes törvényszékeihez azt a kérdést intézte: nem volna-e kívánatosabb és czélszerűbb a bíráknak jelenleg fennálló szabadságolási rendszere helyébe a nyár bizonyos idején át általános törvényszéki szünetet léptetni életbe. E kérdés tárgyalására a pesti kir. törvényszék Sárkány József elnöklete alatt teljes tanácsülést tartott. Hosszabb megvitatás után a főkérdés szavazás útján döntetett el, míg a miniszteri leiratnak terv kivitelére vonatkozó részletei egy bizottságra hagyattak. A törvényszéki szünet kívánatosnak és kivihetőnek mondatott , a fenyítőtörvényszékre nézve azonban a szavazatok egyformán megoszlottak, s az elnök véleménye úgy dönté el a határozatot, hogy a fenyitő osztálynál a törvényszéki szünet nem ajánlható. Jogi szemle. Törvényszéki csarnok. Farkas Béni s társainak rablógyilkosság, tolvajság s több más bűntetteiben, 1874. szept. 21-én kezdetét vett végtárgyalás folytatása. A végtárgyalás folytattatik 22-én d. e. 10 órakor. A mai napra kitűzött tény az Újnémethiben Szász Sámuel kárára elkövetett rablógyilkosság. Vádlottak padján ül: Padkas Béni, Frochmanlich Herman, Róth Jákob, Koppel Schmiedsheim és Schnitz Márkusné , mint védőügyvédek vannak jelen: Szentmiklósy K., Kuti A., Szabó J., Dicső J. és Blumenfeld József. Az eset érdekességénél fogva még a tegnapinál is nagyobb közönség jelent meg. A fennebb jelzett rablógyilkosság tényállása rövidben következő : Farkas F, Frochmanich H., Octáva F., Urtnberger Sámuel és egy magyarországi fiatal barna zsidó. 1867-ben az izraeliták sátoros nagy ünnepét, itt M-Vásárhelyen a „Fehér bárány“ czimü vendéglőben töltötték, mely alkalommal ők több gonosz tervet forraltak. Az ünnepek végével Jutkovich H. is megérkezett, s hogy tervüket czélszerűbben s gyorsabban hajthassák végre. Farkas B. és Jutkovich a Mezőségről, Egerbegy községéből, egy pár lovat loptak s azokat ide Maros- Vásárhelyre szálliták. Említett év október 22-én este innen Kolozsvárnak indultak, s Kolozsváron keresztül Nagybánya felé Szathmárnémetibe mentek, azon szándékkal, hogy Újnémeth községében ottani gazdag birtokos Szász Sámuelnél tolvajságot, rablást, avagy rablógyilkosságot kövessenek el. Október 29-én Szathmárra érve, Grünberger Samus az ismeretlen magyarországi fiatal zsidó a város fogadójában elmaradván, a többiek innen a nem távol levő Beregszász községébe, az ott épen akkor tartott országos vásárra rándultak, s innen visszatérve Vári községébe — miután innen ismét egy pár lovat szereztek. — Koppel Schmied Cheimot is maguk mellé véve Szathmárra tértek vissza, s miután itt maradott két társukat föl nem lelték, ott nem sokat szemetezve Erdőd és Gyöngyön keresztül Alsó-Szoporon állapodtak meg, hol a találkozási tervet s a merénylet részleteit megbeszélve, november 4-én az egész nyolcz főből álló társaság az új németi réten találkozott. Ezen réten megállapodva, közülök három, élükön Farkas Bénivel, este felé be a faluba indult kémszemlére, de Szász Samu udvarában még ekkor világosságot és egy nőszemélyt vevén észre, csakhamar visszatértek a réten várakozó társaikhoz. Kevés idő múlva ismét megindult a kémcsapat Szász udvarházához, ekkor látták az épen Nagy Károlyból a vásárból visszatérő házigazdát, ki lefekvéshez készült, s fedezték fel, hogy az istálló előtt egy férfi cseléd is alszik. Tervüket valószínűleg már ez alkalommal végrehajtják, azonban az úton valami marhák közeledését vevén észre, a jó madarak egy része — köztük Krohmanlich és Róth J. egy átellenben nem messzi eső sikátor gyepes árkába vonták meg magukat, s mivel az ökröket hajtó béres itatás végett épen azon sikátoron haladott ki, hol ők elrejtőzve voltak ; de másfelől, mivel e közben az idő is előre haladott, a tény elkövetését másnapra halaszták, s Alsó-Szopor községébe tértek vissza.