Székely Hírmondó, 1996. július-szeptember (1. évfolyam, 9-15. szám)

1996-07-06 / 9. szám

AZ ADÓSOK ÚJABB LISTÁJA. Az Amidex Rt. érvei 4. oldal Bank Bereckben 6. oldal Nyerjen az Olimpián! 7. oldal TRAGÉDIA SÁRFALVÁN “SEMMINK SE MARADT, CSAK AZ ÉGETT FALAK” Az alkoholé a főszerep­ befolyása alatt lévő elkövetők csoportja a legnépesebb. A szesz a gátlásokat feloldja, az ítélő­képességet rontja, elősegíti az indulatokat, torzítja a személyiséget. De lehet-e mentség mindez arra ami Sárfalván történt 1996 június 22-én, d.u. 5 órakor. A 27 éves, ittas Babos Andor felgyúj­totta a szülei kertjében levő szalmakazalt. A nyomasztó meleg és a szél miatt a tűz hamarosan átterjedt a szomszédos házakra, istállókra, csűrökre. Mindezeket látván a fiatalember nevetve hagyta el a szülői házat. A Székely Hírmondó a helyszínen n­yújtogató fiatalember édesanyjával, a szomszédokkal, rokonokkal, a károsul­takkal beszélgetett arról a rettenetes nyári délutánról. Babos Tibor (a tett elkövetőjének a nagybátyja): - Mi elismerjük, hogy a tűz innen indult el, de szeretném, ha meg­értenék, hogy a szülők nem hibásak ezért. A szomszédok mégis őket hibáztatják, kártérítést követelnek. “El sem tudom képzelni a sorsunkat” Babos Mária (az édesanya): - Na­gyon szégyenlem, amit a gyermekem tett. Nekünk nem volt megbélyegezve a családunk, hogy miért tette ezt a szégyent velünk, nem tudom. El sem tudom kép­zelni a sorsunkat... Kézdiről kijött az új polgármester, felmérték a kárt, az erdőről adnak segítséget a károsultaknak Nekünk ez az egy házunk van, ha ezt felgyújtják a szomszédok - mert ezzel fenyegetnek -, akkor ez sem marad. Azt mondtam, hogy árverezzék el, mert másképp nem tudom kifizetni a kárt. (folytatása a 3. oldalon) Riporter: Kovács Edit Kocsis Károly Volt egyszer egy Székely Újság... Ha ismerőseimet arról faggatom, mi a véleményük a Székely Hírmondóról, többnyire a Székely Újsággal hasonlítják össze: jobbnak, gyengébbnek vagy ugyanolyannak tartják Természetesen, az 1989 decemberében (újra)indult Székely Újságról van szó, amely - országos viszonylatban! - elsőként jelent meg új lapként az ún. fordulatot követően, majd rövid vajúdás után eltűnt a romániai magyar sajtó palettájáról. 1991 őszén Sántha Attilával közösen megpróbálták ugyan újjáéleszteni, de csak az első szám anyaga, valamint a fejléc készült el, kiadót már nem találtunk rá, D­e hogyan is látott napvilágot? Milyennek álmodták meg szülőatyjai? Miért szűnt meg? - mindenekelőtt erről kérdeztem egykori alapítótagját, illetve szerkesztőjét. Sántha Attila. A lapot hárman alapították: Fekete Vince, ifj. Deme László és jómagam. Az egész úgy kezdődött, hogy december 22-én délután a Művelődési Ház előtt, a lángoló könyvek és zászlók mellett Deme Laci - csak úgy, foghegyről - odaszólt hozzám, hogy „Attila, nem alapítunk egy lapot?” Mire én mondtam, hogy „de igen!” S másnap este megjelent az első szám. (folytatása az 5. oldalon) MIT ÉR AZ IFJÚ, HA MAGYAR? Az 1989-es időszakot követően a Kárpát-medencében a hatalomban egy­mást követő politikusok és a közvéleményt formáló értelmiségiek közös jellemzője, hogy személyi vonatkozásban és maga­­tartás­ modellben a letűnt idők gondol­kodásmódját képviselik. Az a nemzedék, amely a térségben - a politikai palettán elfoglalt helyétől függetlenül - a politikai életet uralja, az elmúlt ötven év során olyan negatív tapasztalatokat szerzett, annyi sértést kapott és annyi sérelmet halmozott fel, hogy ettől az örökségtől nem tud szabadulni. Mindennapjainkból tudjuk, hogy ez a “töltet” a politikai rendszerváltás hátráltatója. A Szentírásból vett hasonlattal élve: Izráel Istene az új nemzedéket méltatta arra, hogy bevezesse népét az ígéret Földjére. Ennek a néhány ezer éves múltra visszatekintő üzenetnek a szellemében állítom, hogy nem­csak Erdélyben, hanem az egész Kárpát-medencében a fiatal nemzedékre és azok képviselőire kivételes szerep hárul, hiszen egyre általánosabb felismerés, hogy a politikai és társadalmi rendszerváltás generációs rendszerváltás formájában fog bekövetkezni. Különösen az 1989 után eszmélt, tartásukban és elkötelezettségükben megerősödött fiatalok generációja a garancia arra, hogy soha többé ne ismétlődhessen meg a borzalom és a szégyen századának jobb­vagy baloldali diktatúrája. Az ifjúságnak lehetőséget adni, őket “helyzetbe hozni” lehet a legnemesebb feladata azoknak, akik az elmúlt politikai rendszerektől függetlenül a “jó oldalon” álltak. Azoknak, akiknek példája meg­mutatta, hogy mennyi tehetség, akarat és kitartás van ebben a nemzetben. Azoknak, akik pozitív választ tudtak adni a költő fájdalmasan keserű kérdésére. Arra, hogy mit ér az ember, ha magyar? (folytatása a 4. oldalon) D­r. Tamás Sándor "... a kőfalon munkál­kodók közük a tehernek hordói egyik kezükkel, amely a munkát végző, rakodónak, másik ke­zük pedig a fegyvert tartja vala.” ___________(N­ehém­iás)

Next