Székely Hírmondó, 1997. április-június (2. évfolyam, 7-13. szám)

1997-04-05 / 7. szám

1 MILLIÓT NYERHET EZZEL A SZÁMMAL. (RÉSZLETES TÁJÉKOZTATÓ A 11. OLDALON!) MINDENNAPI DOLGAINK Sok izgalom, idegesség, nem is álmodott technikai hibák, de főleg a nyomda késése miatt félnapot-napot késett a Hír­mondó. Amígis a lapot várta az Olvasó, vigaszára szolgált a fürdőkád, melyet a lakosság nagy része - 3 hónap után először még kedvére tölthette Gosp-Com-adta melegvízzel. Jár-e dicséret ezért valakinek, nehezen megmondható, hiszen egy abszolút természetes dologról van szó. Azt viszont igazán tudom, kit nem illet dicséret. Mondom tehát a Romtelecom nevét. Nem elég, hogy áthallásosak a vonalak, hogy a vonal­hang el-eltűnik, újabban olyan számlákat kézbesítenek, még a bérlő hangja is eláll. Nyugdíjas szomszédom - aki igazán tudja minden fejének a helyét - a januári csekély 260000 lejes „meglepetésre“, csak ennyit tudott mondani, hogy a...! Emel­lett a magam 140000-es számlájára szavam sem lehet. Arra viszont igen, hogy január 21-től, minden szó- és írásbeli reklamálás ellenére, március 20-ig telefonkészülékem hasz­navehetetlen volt. És azt is megkérdem, miként beszélgethet­tem holmi 28000 lej értékben február folyamán, amikor csaknem naponta reklamáltam, hogy nincs vonalhang, a szerelők többször kiszálltak, keresték a hibát, a tónust, de nem találták meg. Egyedüli bíztatásuk az volt, hogy amikor összegyűl többszáz írásos panasz, a szentgyörgyi központjuk­tól megkapják a másfél km hosszúságú kábelt, amely megold­ja a problémákat. Problémámat végül nem az ígérgetett kábel, hanem betegszabadságról visszatért személyes ismerősöm oldotta meg egyetlen délelőtt folyamán. Azért írom e sorokat, mert városunkban rengetegen maszkodnak a telefonszolgáltatás csapnivaló minőségére, a díjak és a reális kihasználás közti nagy különbségre. Legyen tehát e cikk többszáz ember panasza. No, meg hátha Szent­­györgyön is elolvassa valami kompetens személy. Biztonság kedvéért nem árt egyéni írásos panaszainkat is bevinni a postára, és föltétlenül kérjük azok beiktatását. (Pl.) Tisztújító-előzetes Ki lesz a széki elnök? M­árcius 31-én pontosan két esztendő telt el azóta, hogy tisztújítás volt az RMDSZ kézdiszéki szervezeténél Az alapsza­bályzat értelmében kétévenként kellene új vezetőket választani (vagy a régieket megerősíteni tisztségükben), idén erre feltehetőleg áprilisban fog sor kerülni. A tisztújítás a Széki Küldöttgyűlés hatáskörébe tartozik, ahol a felső-háromszéki települések magyar lakosságuk számarányában képviseltetik magukat. Kocsis Károly (folytatása a­z oldalon) Nagyapáin£ húsvétja húsvéthoz számos régi nép­szokás, hagyomány kapcso­lódik, amely főleg falun kristályosodott ki Az ember gyökeresen ragaszkodik a régihez, és próbálja továbbvinni mindazt, amit szülei, nagyszülei, vagy idősebb emberek meséltek Annak reményében, hogy sikerülni fog felidéznünk az olvasók­nak a régi húsvét hangulatát, megkértük Kovács Albert bélafalvi lakost, hogy mesélje el, milyen volt fiatalkorában a húsvét és hogyan ünnepeltek akkor? KA.: - A régi időben nagyszomba­ton étel­szentelést tartottak, ami abból állt, hogy a húsvét napján asztalra kerülő ételt (bárányhúst, kalácsot, bort, piros tojást) összegyűjtötték egy kosárba, és elvitték a templomba, ahol a pap megszentelte. Amíg ez meg nem történt, addig senki nem evett az ételből. Egy másik érdekesség volt a víz, a tűz és a húsvéti gyertya szentelése, ami ugyancsak nagyszombaton történt. Este elmentünk a templomba. A szertartás hajnalig tartott. A pap a kántorral kivonult a templomból, és hosszasan szentelte a templom udvarán előkészített kád vizet, a húsvéti gyertyát, valamint a gyertya lángját, a tüzet. Húsvéthétfőn a feltámadás és az újjáéledés szimbólumaként locsolták az emberek egymást. Ez a szokás a mai napig fennmaradt két-három fős cso­portokba verődve jártak el, és locsolták meg az ismerősöket, rokonokat, a fiúk a lányokat. Ez esetben kölnivizet használ­tak. Mikor bementek a házba, köszön­tek, verset mondtak és meglocsoltak mindenkit, aki a házban volt. A háziak adtak piros tojást, megkínálták kalác­­csal, borral vagy pálinkával. A közös kutaknál, mikor a lányok vízért mentek, a fiúk leöntötték őket vízzel. Ugyancsak viccelődésből, ami­kor a templomból jöttek ki az emberek, őket is lelocsolták.

Next