Székely Hírmondó, 1999. október-december (4. évfolyam, 39-52. szám)

1999-10-01 / 39. szám

Én, a Whiskys apja rév Csíkszeredái, négyemeletes A­ tömbházlakás legfelső folyo­­­lvasóján lakik a whiskys rabló édesapja, Ambrus Károly második fe­leségével, Burján Ildikóval. Mindketten nyugdíjasok, rendes lakásukat kiadták albérletbe egy katonatisztnek, hogy azzal is pótolják havi jövedelmüket. Lát­szik, hogy előző napi egyeztetésünk óta készült a beszélgetésre, mert jegyzete­ket rak ki az asztalra. Az Én, a Whiskys is melléjük kerül. Aztán kitölt egy pohár­ral az ajándékba vitt muskotályból, s kérdezés nélkül mesélni kezd. Ambrus Károly 1934-ben született a Csíkszereda városától alig két kilométerre eső Fitódon. Innen származott első felesége, Csibi Klára is, akivel 1965 májusában fogadtak örök hűsé­get egymásnak. Négy évvel ké­sőbb a nő összeszűrte a levet férje egyik kollégájával, s mind­ketten Székelyudvarhelyre köl­töztek. Egyetlen gyermekük, Attila ekkor még nem töltötte be a második életévét. A Jehova Tanúi közé tartozó, csapodár asszony azóta még hét férfivel élt együtt hosszabb-rövidebb ideig, ma senki sem tudja, hol tartózkodik, nem szerepel a rendőrségi nyilvántartásban. A magára hagyott apára ha­talmas felelősség szakadt, sze­rencsére a faluban élt még az édesanyja, így mindketten oda­költöztek. Attila nevelését a nagymama vállalta magára, ő járatta iskolába is, ott, Fitódon. „Egyik tantárgyból sem reme­kelt, de amit bevett a fejébe, azt megcsinálta. Ügyes, talpraesett gyermek volt. Templomba, val­lásórára még el-eljárt, de otthon senki se látta imádkozni.“ Amikor a nagymama 1977 áprilisában meghalt, Ambrus Károly visszaköltözött a város­ba, s fiát a Gyereksétány utcában élő húga gondjaira bízta. Igaz, nem ingyen kérte, négyszáz lejt fizetett neki havonta, ami egy átlagos jövedelem egynegyedét jelentette abban az időben. Attilát a most Petőfi Sándor nevét viselő iskolába íratta be. Sokáig úgy tűnt, hogy a dol­gok rendes kerékvágásban ha­ladnak, ám 1982-ben sógora, Szabó László kijelentette, a fiú többé egy percet sem maradhat náluk. Arra hivatkozott, hogy tizenéves fejjel már nem alud­hat tovább egy ágyban a lányá­val, s ráadásul az utóbbi időben egy-két dolog eltűnt a lakásból. Attilának tehát költöznie kel­lett, a Márton Áron Gimnázium bentlakása lett az otthona. Az unokatestvéréhez azonban to­vábbra is különös vonzalom fűzte, a letartóztatásakor nála talált pénzt állítólag neki szán­ta, bútorvásárlásra. Az első balhé Nem sokkal később, tize­­dikes korában történt meg a baj. Néhány barátjával betörtek a helybéli kötöttárugyár étter­mébe, s ellopták egy héttagú zenekar teljes felszerelését. A nyilatkozatában azt vallotta, hogy együttest szerettek volna alapítani, a hangszereket vi­szont eladták, a pénznek nyoma veszett, ma sem lehet tudni, ki mire költötte. Attila italra biz­tosan nem, mert kocsmába nem járt, legfennebb sört ivott, s azt is csak ritkán. („Nem értem, hogyan szokhatott rá később a whiskyre, hiszen azelőtt még a szagát sem bírta.“) Talán lá­nyokra, hiszen azokat nem tar­totta távol magától... A balhét egyedül vitte el, mert tettestársai közül az egyik­nek rendőrtiszt, a másiknak pe­dig párttitkár volt az apja. Ma is magas tisztséget töltenek be mindketten, nem tanácsos emle­getni a nevüket, így a kár meg­térítése egyedül Ambrus Károly­ra hárult: két Dacia személy­­gépkocsi árát kellett lepengetnie. S hogy a tizedik osztály ne vesszen oda, bement az iskolá­ba, s fia helyett megírta a har­madik évharmadi dolgozatokat. - Ezért esik rosszul, amikor olvasom a könyvben, hogy anyagilag nem segítettem, s emiatt folyamodott a rabláshoz - mondja keserűen. - Nekem so­hasem beszélt a zenével kap­csolatos ambícióiról. A vizsgá­lati fogság ideje alatt saját ke­zemmel mostam a fehérnemű­jét, s ismerős rendőrökkel küld­tem be a cellájába. Attila a Târgy Ocna-i javító­­intézetbe került, pedig az utolsó percig reménykedtek az am­nesztiában. Két évet sóztak rá, amit majdnem egészen le is töl­tött. Időközben - a büntetés alatt - elektroműszerészi diplomát szerzett, de olyan helyen, olyan környezetben egészen másfajta „szakmát“ is elsajátít az ember! Szabadulása után, 1986-ban újra csak az apja segítségére szorult, nála lakott, ő szerzett munkahelyet is számára. Gyak­ran mondogatta neki, hogy „ugye, fiam, jó lecke volt ez neked, tanulhattál belőle“, s At­tila megbánást tanúsított. A vil­lanyszerelői munkával viszont nem akart megbarátkozni: „kül­ső hálózatot építettek, gödröket kellett ásni, oszlopokat állítani, mászkálni­­ nem szerette.“ Az­tán következett a katonaság, ahol - tekintettel büntetett elő­életére - nem adtak fegyvert a kezébe, a galac­i acélműveknél húzta le a másfél évet. (Szöveg és fotó: ( Kocsis Károly) - folytatás következő lapszámunkban - Koccanás Dodge és Dacia ütközött .Ő s­zeptem­ber 24-én, pénteken a vérreggeli álakban a Dózsa Ié­ György és az Ady Endre utca kereszteződésénél két személygépkocsi koccant össze. Tudomásunk szerint sen­ki nem sérült meg. A Márton Endre Károly (42) tulajdonában levő piros CV-01- BBA rendszámú Dacia ütközött a Papp Ibolya által vezetett CV-95-NPP rendszámú Dogde-al. Márton E. K. nem vette figye­lembe a stop-táblát és nem adott elsőbbséget a Dodge-nak. A törvény értelmében 100 000 lejre büntették, és felfüggesztet­ték a hajtási engedélyét. Szintén szeptember 24-én, reggel 8 órakor a lemhényi B. L., aki a CV-01-XHR rendszá­mú Dacia személygépkocsit vezette koccant a CV-01-HVM rendszámú kocsival. B. L.-nek is ki kellett fizetnie 100 000 lejt, és felfüggesztették az ő hajtási engedélyét is. f írt­a­m hi­ rtelen pillanatban ő a legismertebb köztörvényes bűnöző Magyarországon. IDe nem csak a legismertebb, hanem a legkedveltebb is: a társadalom 1­ 70%-a neki szurkol, s csak 30%-a a rendőrségnek. Népszerűsége nagy­ságrendekkel nagyobb, mint például a Rózsa Sándoré másfél évszázad távlatából. Ambrus Attila 1967. október 5-én született a Csíkszereda melletti Fitód faluban. Szülei korán elváltak, őt a nagymamája, majd a nagynénje (apja testvérhúga) nevelte, tizedikes korában egy betörés miatt javítóintézetbe került. Itt közel két évet ült, a katonaság után pedig Magyarországra szökött, ahol az Újpesti Dózsa jégkorongcsapatának kapuvédőjeként szerzett elismerést magának. De nem csak ezzel: mint utólag kiderült, 1993. január 22. és 1999. január 15.­ között 27 bankfiókot, postahivatalt és uta­zási irodát fosztott meg összesen 148 millió forinttól. Akciói előtt mindig felhajtott egy-két pohár whiskyt, innen ragadt rá a név. Fegyver volt ugyan nála, de sohasem lőtt vele emberre, sőt, a kirabolt pénzintézetek személyzetéhez is meglehetősen udvaria­san viszonyult. Talán éppen ez a magyarázata hihetetlen népszerűségének, no meg az, hogy mindig túljárt a rendőrök eszén. Most is. Mert 1999 januárjában - 18 millió forinttal a zsebében - elkapták ugyan az ártándi határátkelőnél (korábban letartóztatott társa árulta el), július 10-én megszökött Magyarország legjobban őrzött börtöné­ből. A rendőrség azóta is bottal üti a nyomát, 3 millió forint van felajánlva a nyomravezetőnek. A börtönben - a Mai Nap újság­írónője segítségével - hozzáfogott élettörténete megírásához, de a szökés miatt nem ért a végére. Az Én, a Whiskys ennek ellenére megjelent, az iránta való érdeklődés minden elképzelést felülmúl. Egy másik bűntársát,­a Csíkszeredai Antall Károlyt nemrég tartóztatták le Magyarországon (a csíki hokicsapattal vett részt egy turnén), a harmadik gyanúsított, Veress László - a whiskys apjának nyilatkozata szerint - jelenleg Fitódon van meghúzódva. Fitódi utca: Itt nevelkedett a whiskys Körözöttet fogtak el (folytatás az 1. oldalról) Szeptember 19-én, vasárnap este jelentették a lemhényi rendőrőrsön, hogy B. I. kiskorút Csomortán terü­letén két személy megerőszakolta. Az áldozat elbeszéléséből a következő történet bontakozott ki: Deme Ernő (27) és Lepedát Elemér 13 óra körül találkozott B. I.-vel, s egy közeli erdős területre hurcolták, ahol Lepadát segít­ségével Deme szexuális kapcsolatra kényszerítette. Ezután áldozatukkal Lepedát lakására mentek, ahol újra erőszaknak vetették alá. A lány keresésére indult családtagok összetalálkoz­tak Lepedáttal és Demével, amint azok a lányt kísérték. A népes rokonság érkeztére a tettesek kereket oldottak, miközben a család egyik tagja elszaladt feljelentést tenni a rendőrségre. A feljelen­tés nyomán Ciornei Georges törzsőrmester, szolgálatos tiszt és a civilben ott tartózkodó Blaj Aurel őrmester az előbbi személy­­gépkocsijával az almási állomásra mentek, feltételezve, hogy a tettesek az épp esedékes vonattal próbálnak menekülni. Az állomást két oldalról megközelítő rendőrök közül Ciornei ért oda hamarabb és elfogta Lepedát Elemért. Az segítségért kiáltott, s kihasználva, hogy a rendőrtiszt a fenyegetően közeledő Demére figyel, annak bal alkarjába mártotta kését. A rendőrt ezután üve­gekkel a kezükben meg akarták támadni, de kétszeri figyel­meztető lövésre Deme jobbnak látta elmenekülni. Lepedátot a rendőrök őrizetbe vették. Deme Ernőt körözik. Ismertetőjegyei: 1,75-1,80 mm magas, sportos testalkatú, fekete hajú, és testéhez viszonyítva aránytalanul nagy feje van. Halálos baleset Kisfiú az áldozat fé­lig két hónappal azután,­­Ahogy egy hasonló tragédia n sogsorán egy sárfalvi kisfiú életét vesztette, újabb áldozatot kö­vetelt a közúti közlekedés. A szomszé­dos megyéből városunkba szezon­­munkásként érkező 14 éves kisfiú - a rendőrségi tájékoztató szerint - szabály­talanul haladt át az úttesten Kézdi­­ásárhely és Csernáton között, s egy személygépkocsi elgázolta. Azonnal szörnyethalt. Gavrila Vasilica Ciorbita (14) Vrancea megyei lakos szüleivel együtt burgonyasze­désre jött megyénkbe. A fiú az említett országúton át akart szaladni az úttest másik felére, anélkül azonban, hogy szét­nézett volna. Az éppen közel­gő, Bács B. által vezetett CV- 01-BSC rendszámú személy­­gépkocsi halálra gázolta. -cső-

Next