Székely Hírmondó, 2000. július-szeptember (5. évfolyam, 27-39. szám)

2000-07-07 / 27. szám

IQ ^+m&3'\jj\j// A­­I* Emberközelben Ferencz Attila Névjegykártya Jó csapat­munkára számít ra, mint családjáról, a gyere­­k­e­kekről kérdezem, azzal kez­­di, hogy a nagyobbik lánya - apjához hasonlóan - igen jól utánoz embereket, ember­­viselkedéseket, megnyilvánulásokat. Ferencz Attila is igen sokszor, eleget téve barátai kérésének, utánozta közös ismerőseiket. Diákkorodban, amikor oly jól parodizáltad ismerőseidet, esetleg tanáraidat, nem gon­doltál arra, hogy színész legyél? - Bevallom őszintén, a szí­nészi pálya választása mind­addig nem fordult meg a fejem­ben, amíg Kosztándi tanár úr nem biztatott erre. Akkoriban népszínházas is voltam, s hogy mégis lemondtam, az talán an­nak tulajdonítható, hogy akko­riban igen nehéz körülmények között lehetett bejutni az Aka­démiára. Színész nem lettél ugyan, de feleségeddel (sőt, a gyere­keid is) elég gyakran vállaltál, vállaltok közszereplést. Ki­emelném azt is, hogy felesé­geddel együtt tagja vagy a Cantus kamarakórusnak, gyerekeidet a Polyp TV helyi adásában láthattuk.... - A Cantus kamarakórusba feleségem révén kerültem be. Az alapítás után otthon megbe­széltük, hogy valamelyikünk­nek jó volna beállni a kórusba. Akkor én nagyon elfoglalt vol­tam, s ő azt mondta, minden­képp beáll. Amikor tőle meg­tudtam, hogy ott milyen munka folyik, az ő kérésére beadtam a derekam. Csakis a feleségem óhajának tettem eleget azzal, hogy elmentem az első próbára. Akkor meg voltam győződve arról, hogy az egész kórusi te­vékenységem annyiból fog állni, hogy elmentem az első próbára. No, de amikor én is megtapasztaltam, hogy milyen munka folyik ott, és milyen nagyszerű kapcsolat van a Cantus tagjai között, maradtam, s azóta igazolatlan hiányzásom nem volt. A lányaim pedig, hozzám hasonlóan, nagyon szeretik a tréfálkozást, mindent lereagálnak. Amikor Dávid Sándor barátom azon javasla­tod tette, hogy jó volna egy kabarét készíteni a tévében, a lányok hajlandóak voltak rá. S álszerénység nélkül állíthatom, hogy jól is végezték a rájuk bízott feladatokat. 2000. június 22-től Kézdi­­vásárhely alpolgármestere vagy. Mit jelent számodra ez a tisztség?­­ Nagyon nehéz döntés volt, két-három álmatlan éjszakát okozott. S hogy így határoztam, a feleségemnek is köszönhető, hisz az ő pozitív hozzáállása nélkül nem vállalhattam volna ezt a feladatot. A jelölést tehát elfogadtam, mert ismerem a tanács összetételét, a polgár­­mester úr képességeit, s hogy egy igen jól felkészült csapattal kell együtt dolgoznom. Úgy érzem, azon problémáknak, melyek az elmúlt 4 év alatt felmerültek, jó részét ki lehet küszöbölni. Persze, vannak anyagi problémák, költségve­tési problémák, melyeket egyik napról a másikra nem lehet megoldani. Viszont egy jó csa­patszellemben, gondolok a hivatal szakirodáinak alkalma­zottaira is, lehet dolgozni. Mindannyiunknak egyet kell akarnunk: a városért dolgozni. S ha valami nem megy, néz­zünk egymás szemébe és beszéljük meg a dolgokat. Az együtt szó tartalmazza a munkát és a kritikát egyaránt. Nyitanunk kell a lakosság felé, a sajtó felé. Igényelnünk kell a lakosság véleményét, javasla­tait, s azokat a lehetőségekhez mérten meg kell oldanunk. Az erre vonatkozó konkrét elkép­zelésekről szívesen nyilatko­zom egy másik alkalommal. Említetted, hogy feleséged támogatott a döntéshozásban. Eszerint a család felkészült arra, hogy számíthatnak a - hadd fogalmazzak így — távol­­maradásaidra. Hogy nagyon elfoglalt leszel, azt tudni lehet már most. Mégis, miről nem szeretnél lemondani?­­ Továbbra is szeretnék minél több időt tölteni a csalá­dommal, gyerekeimmel. Nem szeretnék lemondani a hétvégi kirándulásokról, a hétvégi gu­­lyásfőzésről. Ugyanis, ha vala­hová kirándulni mentünk, min­dig én vállaltam a szakács sze­repét. S mivel én sokkal több fűszert használok, mint a fele­ségem, néha még nézeteltérés is akad egy-egy recept fölött. Végül aztán csak kiegyezünk, s el kell ismernem, a feleségem megdicséri a jól sikerült fűz­tőmet. Tudomásom szerint fociz­ni is szeretsz. Mire ezen inter­jú megjelenik, már tudni lehet, ki lett az Eb-bajnok, ezért a román válogatottal kapcsolatos a kérdésem: ho­gyan vélekedsz szerepléséről? Jó, hogy egyáltalán idáig elju­tottak vagy lehetett volna jobb is? - Sokan úgy teszik fel a problémát, hogy mi lett volna, ha mondjuk a portugálok az utolsó másodpercben nem rúg­nak gólt, vagy ha Jenei Imre 1961. augusztus 11-én­­ született azonban. 1969 óta­­ kézdivásárhelyi lakos, itt vé­gezte a középiskolát, a Nagy I Mózes Gimnáziumban 1980-­­ ban. A katonai szolgálat tel­jesítése után a burgonyater­mesztő és kísérleti állomás­­ farmkönyvelőjeként dolgo­­­­zott egészen 1992-ig, amikor­­ magánvállalkozásba kezdett,­­ 1999 őszétől a holland ING­­ Group biztosítótársaság ta­­­­nácsadója. 2000. június 22- től Kézdivásárhely alpolgár­mestere. Nős, felesége Éva a Nagy Mózes Gimnázium magyar-angol szakos tanár­nője, két gyerekük van: Réka 13 éves, Hanna 12 éves, nem teszi pályára Hagit az ola­szok ellen stb. Én úgy gondo­lom, nagyon szép eredmény az, hogy bejutottak a negyeddön­tőbe, a nyolc legjobb csapat közé. Amikor beszélgetünk, ép­pen egy hete annak, hogy al­polgármester vagy. Hogyan telt el az első hét napod a hi­vatalban? - Nagyon zsúfolt hét volt, s többnyire az ismerkedéssel telt el. Egyelőre meg kell ismernem az alkalmazottakat, kell tud­nom, ki mivel foglalkozik, egy adott iroda éppen hol van. A hivatalban jól fogadtak, az al­kalmazottak segítőkészek. Dol­gozni lehet, csak akarni kell. Irodákról is szó esett. Most hol lehet az alpolgár­mestert megtalálni a hivatal­ban? Elhatároztátok már, hogy hol lesz az irodád és mikor lesz a fogadónapod? - Egyelőre a volt polgár­­mester irodájában vagyok, ugyanis az alpolgármesteri iro­dában meszelés folyik. A tervek szerint elsőként a fontosabb, a látogatottabb irodákat költöz­tetjük le a földszintre, kiegé­szítve egy fogadó, mondhatni úgy is tájékoztató irodával. Ezek most a fontosak, aztán majd nekem is kerül egy iroda, melyben berendezkedhetem. A fogadó­órám minden kedden 12 órától van. Ezzel kapcsolatban azonban szeretném megje­gyezni, hogy amennyiben az időm megengedi, és az adott helyzet azt kéri, bárkit bármikor fogadok a keddi fogadó­órától eltérően is. Kovács Mária Újra van melegvíz Nőtt a lakosság tartozása A­ múlt hét folyamán kellemesen lepődtek meg a kézdivásárhelyiek is, s­t­ visszaadták a melegvizet. Ezen intézkedés azért volt lehetséges, mert a­­jgviközművek törlesztett az adósságából. Sajnos, a lakosság adóssága egyre szaporodik, jelen pillanatban 6,4 milliárd lejre rúg - tudtuk meg Hajdú Antal igazgatótól. A szolgáltató vállalat 436 millió lejt fizetett a Csavargyárnak, lapzártakor még nem lehetett tudni, hogy mekkora pénzösszeget tudnak fizetni a Gázműveknek. Kézdivásárhelyen a legnagyobb összeggel tartozó magánszemélyek a Bethlen Gábor, ill. az, Építők utcában laknak. Rengeteg olyan személy van, aki hatalmas összeggel tartozik a Gosp-Com-nak, a rekordot 24-25 millió lej közötti, pénz­összeggel tartják. A mai gazdasági helyzet olyan helyzetbe hozta az embereket, hogy kénytelenek lemondani arról a luxusról, amit a melegvíz, illetve a fűtés jelent manapság, így a nyár folyamán is egyre többen fordulnak a közművekhez azzal a kéréssel, hogy nem igénylik e két szolgáltatást. Hetente 4-5 személy (ami négy-öt családot is jelent) tesz le ilyen jellegű kérést. Summa summarum: ezeket a számokat nézve rájövünk, hogy a templom egere is gazdagabbnak számít Kézdivásárhely legtöbb polgáránál. Akadnak jobb módú lakók is, akik saját hőközpontot szerel­nek lakásukba. Jó módúaknak kell lenniük, mert egy ilyen beren­dezés nem aprópénz és a felszerelése sem olcsó. Saját hőközpon­tot 2-3 személy szerel hetente, legalábbis ennyien adnak le kérést a Gosp-Com Kft.-hez. Bár van melegvizünk, mégis elégedetlenkedünk: amikor hörgő hangokat hallatva kirobban a csapból az első tálnyi víz, keserűen megállapítjuk, hogy bár az árak nőnek, a szolgáltatás minősége semmit sem javult. Továbbra is koromfeketén csor­dogál a melegvíz, kb. 1 köbméternyinek kell elfolynia, míg színe sárgára csillapul. Pedig az iskolában - kémia órán - mindenki megtanulta, hogy a víz színtelen, szagtalan, kellemes ízű folyadék. Kézdivásárhelyen egyelőre még szaga nincs (itt a pénz­nek sincs szaga, mert nincs pénz), az ízre nem mernék fogadni. Kalandos küldetés­­z ugrott a Cielo elé !­ hétvégén újabb hír járta /­­A körbe a várost a polgármes­­tterteri hivatal Cielójával kap­csolatban, jobb oldalának záródását látva egyesek balesetre gyanakodtak. Lapzártakor Török Sándor polgármes­tert kérdeztük, mi történt az autóval. A polgármester úr Gödöllő­re, a magyar polgármesterek III. világtalálkozójára tartott, amikor Nagylaktól kb. 10 km­­ re egy őz ugrott az általa ve­zetett Cselo elé. Fékezett, a fék azonban csak egy keréken fo­gott, így nem lehetett megállni. Az autóban senki sem sérült meg. A kocsin megrongálódott az első jobb lámpa és a sárvédő, valamint a motorháztető. A történtek után a nagylaki rendőrségre mentek, ott a rend­őrök egyetlen kérdést intéztek­­Török Sándorhoz: van-e vala­milyen követelése a román állammal szemben. A válasz nemleges volt. Az autót haza­hozták, jelenleg Csíkszeredá­ban javítják, mivel van felül­­biztosítása. -bokor- Folyamatban a bővítés (folytatás az 1. oldalról) A bővítés természetesen új munkahelyeket követel, munkásokra, mesterekre és mérnökökre, stb. van szükség. A gyár folytatja azon személy­zetpolitikáját, hogy ösztöndíjakkal sarkallja a diákokat mind a szakiskolában, mind az egyete­meken. Az RHM Pants-nak szakosztálya van a kézdivásárhelyi Gábor Áron Műszaki Oktatási Központban, s 4 ösztöndíjas diákja a jászvárosi, valamint a nagyszebeni egyetem könnyűipari fakultásán tanul. Az egyetemi ösztöndíjak osztását az idén is szeretnék folytatni, várják tehát az idén érettségizőket is, akik ilyen profilú egyetemre készülnek, hogy jelentkezzenek a gyárnál, s amennyiben megfelelnek az RHM Pants feltételeinek, illetve elfogadják azokat, si­keres felvételi esetén a gyár ösztöndíjat biztosít számukra. A szakiskolások ösztöndíjának biz­tosítását is folytatni kívánja a gyár vezetősége azért, hogy jövőre a fluktuáció függvényében biztosítani tudják a termelést, legyen elegendő munkaerő. Ugyanúgy, mint eddig, a gyárban most is képezik az alkalmazottakat, s nemcsak a szakoktatásra fektetnek hangsúlyt, hanem létezik egy­fajta mondhatni munkára nevelés is. i Wi­lt! ­b-

Next