Székely Hírmondó, 2002. január-március (7. évfolyam, 1-12. szám)
2002-01-11 / 1. szám
Zékely Hirmoniidó » 2.________2(GKÖ)2/1 L______fotesjú Q szakodairnyzat Emberközelben Jakabos Mária Büszkesége a gyermekei A nyolcvanhatodik életévében járó Jakabos Mariska néni immár három éve pacemakerrel a testében él, amely „rúg egyetegyet a szívén”, ha az netán meg akarna állni. Hosszú, tartalmas életéről, fiatalságáról, megpróbáltatásokról, nehézségekről és megvalósításokról kérdezem. Mariska néni hol nosztalgiával, humorral, derűlátással, máskor meg könynybe lábadó szemmel válaszol a kérdéseimre. Bevallom, nehéz helyzetben voltam, hiszen fiáról, Jakabos Ödönről, a nyújtódi általános iskola névadójáról is faggatni kívántam, aki már régen nincs köztünk. Csak elképzelni tudom azt a fájdalmat, amit egy édesanyának jelenthet egyik gyermekének elvesztése. Mariska néni a maga aranyos, közvetlen módján vágta el a gordiuszi csomót, önként kezdett mesélni Ödi fiáról. Jakabos Mária néni (lánynevén Bertalan) Almásban született 1916. május 2-án, jómódú gazdálkodó családban, amely lehetővé tette a „fiúk taníttatását, mert akkor ilyen idők voltak, de a leányok is szép stafírungot kaptak”. Tizenkilenc évesen Nyújtódra ment férjhez, onnan költöztek később a városba. Házasságából három gyermek született: Ödön, és az ikrek, Sárika és Évike. Mindkettő sikeres orvos, Jakabos Ödön pedig nem szorul bemutatásra, hiszen arról az emberről van szó, aki Körösi Csoma Sándor nyomdokába lépett, eljutva a messzi Indiába. Tavaly óta a nyújtódi iskola az ő nevét viseli. Mária néni igen talpraesett asszony. Ha kellett, a gazdasági ügyeket is intézte, vezette a háztartást, s kitűnő háziasszony hírében áll most is. A kis motor is azt követően került a szíve mellé, hogy a látogatóban levő családtagjait elküldte a Bálványosra, hadd pihenjenek, szórakozzanak egy kicsit, addig ő majd elkészíti a menüt, levágja a baromfit stb. Csakhogy ezt az iramot már nem bírta a szíve, rosszul lett Szerencsére, csengett a telefon, ahhoz még elvonszolta magát valahogy, s elsuttogta, baj van. A segítség még időben érkezett, így került testébe ezelőtt három esztendővel a pacemaker, amelyre néha erről a néni. A család másik híressége dr. Bertalan János, Mária néni testvére, akinek az emberségére még ma is sokan emlékeznek Kézdivásárhelyen. Mint mondják, Bertalan doktor nincstelen páciensei számára maga vásárolta meg a gyógyszert vagy adott rá pénzt. Sok évvel a halála után is igazi legendás alakja a céhes városnak. A Bemucai Jakabos-portát egykoron rengetegen keresték fel, újságírók is, kiváltképpen Jakabos Ödön Indiából való hazatérése után. Meglátszik ez Mária nénin, cseppet sem lepődik meg a villogó fényképezőgép vagy a magnó láttán. Hanem természetességgel, belenyugvással konstatálja a dolgokat. Például azt, hogy a „pízmiker”, ahogyan a szívét feladatára emlékeztető szerkentyűt nevezi, gátolja a mozgásban. „Ha egy kicsit gyorsabbacskán megyek, akkor meg kell álljak” - mondja, habár azt is elismeri, hogy esetleg a kornak is lehet ehhez vajmi köze. Ma már legtöbbször csendes a nagy ház, csupán egy lakó, a fotelben álmosan nyújtózódó cirmos cica és Tisza kutya jelentik Mariska néni társaságát. Ennek ellenére egy zokszó nem hagyja el a száját, hiszen tudja, szeretik őt a gyermekei, az unokái, csakhogy messze laknak. Mind az öt unoka Magyarországon él jelenleg, Sárika is anyaországba költözött több évvel ezelőtt, Évike pedig Csíkszeredából hétvégeken jár haza az édesanyját meglátogatni. - Milyen volt a Mariska néni fiatalkora? - Más világ volt. A házasságot is a szülők döntötték el. Az én édesanyám menyasszonyként végig hátat fordított édesapámnak, amikor férjhez ment, szegény apámat a szégyenette meg, míg azon a hosszú falun, Nyújtódon végigmentek. Mégis, tizenhat gyermek született a házasságból, nyolcan értük meg a felnőttkort. Én csak hat elemit végeztem, mert akkoriban úgy tartották, hogy a fiúknak kell tanulni, a leányok legyenek jó háziasszonyok. Otthon, Almásban szép gazdaságunk volt, ez tette lehetővé az orvos és a tanár bátyám budapesti taníttatását, de mi, a leányok is szép stafírungot kaptunk. Én nem is akartam tovább tanulni, szerettem a gazdaságban dolgozni. Volt is amiben, de szerettem is. Állatokat gondozni, takarni, mindent Emlékszem, Lemhény között volt egy nagy szénáskertünk. A kert végében folyt el a patak, oda mentünk takarás után fürödni. Tizenkilenc évesen férjhez mentem. Jó középgazdák voltunk mindig. Amikor a férjemet elvitték a háborúba, minden a nyakamba szakadt. De nem búsultam. Elintéztem az aratást, cséplést, mindent. Még kimutatást is készítettem, mi mennyibe került, menynyi a haszon. - Bizonyára nagyon büszke a gyermekeire. - Ödinek már tizenhat évesen meg volt az érettségije, mégsem tudott tovább tanulni. Nem vették fel az egyetemre. Iasi-ba például sikerült a felvételije, telefonált is haza nagy boldogan, végül mégis elutasították. Soha nem tudtunk ebbe belenyugodni. Aztán elment a vasúthoz dolgozni. Sokszor mondogatta: „én nem annyit tudnék, hogy a lapáttal a vonatnak integessek”. Akkoriban kezdték az utazások foglalkoztatni. Elment nyugatra, érdekes, hogy útlevelet adtak neki, s mikor onnan hazajött, bejelentette: két év múlva megy Indiába. - Mit szólt Ön ehhez? - Próbáltam lebeszélni, de azt mondta, ha belehal is elmegy. Meg is betegedett szegény. - Sokat mesélt az indiai útról? - Rengeteget. Amikor a Himalája lábához érkezett, csak öt rúpiája volt, háromból egy pincelakást bérelt, kettőre pedig kenyeret vett. Mesélte, hogy annyira hideg volt, hogy éjszaka le sem hunyta a szemét, végig járkált. Amikor pedig eljutott Körösi Csoma Sándor sírjához, Dardzsilingbe, földbe gyökerezett a lába, csak sírni tudott. Öt dollárt kapott az útra az államtól, haza is hozta mind, s visszaadta. Többször is felváltotta, de mindig visszaváltotta. - Emlékszik a hazaérkezésére? - Hogyne emlékeznék! Kora reggel volt, nagy kacagást hallottam a teraszról. Ödi volt. Amikor belépett az ajtón, kiejtettem a kisunokámat a kezemből. Ne dobáld azt a gyermeket - mondta mosolyogva. Már beteg volt, de soha, egy szóval sem panaszkodott. Csak a vége felé mondta, amikor már csak üldögélni tudott a teraszon, hogy nézd, már izom sincs a lábamban... - Maradtak az unokák. - Magyarországon vannak, Boglárka még tanul, Zoltánkának Erdély a mindene. Azt mondta, egy barakkban is élne az erdő szélén, csak itthon lehessen. De már rég nem járt haza. - Mit érzett a nyújtódi iskola névadó ünnepségén? - Szép ünnepség volt, nagyon szép. - Mi volt az oka annak, hogy Ödön nem tanulhatott tovább? - Azt akartam, hogy tanuljanak, hogy alapjuk legyen. Mind a hárman jó tanulók voltak. Sárika tízessel végezte az orvosi egyetemet, Évike sem akart lemard a testvérétől, ő is orvos lett. ...az annak idején őket még a középiskolába sem akarták felvenni. Ödinek sem engedték, hogy tanuljon, s ez nagyon bántott. - A kulák származás miatt? - Azért is, de személyes ellentét is volt. A rajoni elnök akart a házunkba költözni. Abban az időben, akinek több szobás lakása volt, ki kellett adja bérbe. - Hány négyzetméter ez a lakás? - Azt nem tudom, de tizenhat helyiség van benne. A korábbi lakók elköltöztek, tudtuk, hogy a rajoni elnök akart hozzánk költözni. Én érdeklődtem, hogy milyen ember? „Ez olyan, Mariska néni, hogy maguk meg sem tudnak itt moccanni, akit maga Vibe részén, azt ki is csontolja". Ezt mondták. Hát ugye, megijedtünk. A férjemnek sikerült végül kijátszani a dolgot, nem lett lakónk a rajoni elnök. De ezért nem tanulhatott Ödi. Mert ezeknek a keze oda is eljutott. Amikor aztán az ikreket még a középiskolába se akarták felvenni, akkor a férjem Bukarestig ment, a minisztériumba. Ott derült ki, hogy egy olyan levelet akartak a nyakunkba sózni, amit soha nem írtunk. A férjem valamennyire tisztázta magát, így nagy nehezen tovább tanulhattak a leánykák. - Mostanában hogyan telnek a napjai? - Elvégzem a házvárom haza a család Emiatt a „pízmiker” nőhez sem mehetek ki, más elektromos készülés.... Még három évre van garanciája. - Aztán majd tesznek egy másikat. - Ne tegyenek, nem kell. Akkor már kilencven éves leszek. Az elég. - Köszönöm a beszélgetést, erőt, egészséget, sok boldogságot kívánok! Kocsis Cecília Az egyik unokával és testvérével A városi tanács rendkívüli ülése Elfogadták a költségvetést kézdivásárhelyi tanács múlt évi utolsó gyűlésére december 22-én, szombaton került sor. A rendkívüli ülés összehívására azért volt szükség, mert a városatyáknak el kellett fogadniuk a 2002. év költségvetését. Ezenkívül hitelkeret visszavonásáról is döntöttek. Bokor Tibor elnök elsőként a célirányos támogatásra szánt hitelkeret visszavonását előirányzó határozattervezetet bocsátotta szavazás alá, ezt a tanácsosok egyhangúlag elfogadták. Ezután a 2002-es év költségvetésének tárgyalására tértek rá. Török Sándor polgármester elmondta: bizonyos szempontból jó, hogy már 2001-ben van jövő évi költségvetés, viszont hátulütője az, hogy mind a kormány, mind a megyei tanács erőltetett ritmusban fogadta el, ezért nem volt lehetőség megfelelően előkészíteni. A költségvetés közel 50 százalékát a tanügyben dolgozók fizetése teszi ki - mondotta a polgármester. A költségvetés többi része a következőképpen alakul: a megyei tanácstól 1,9 milliárd lejt kaptak költségvetés kiegyensúlyozására, a költségvetés 36,6 százalékát a fizetésadóból visszautalt összeg jelenti. A New Fashion Rt.-nél részvényes municípium az idén kb. 1,4 milliárd lejes jutalékra számíthat. A városüzemeltetésre 44,9 milliárd lejt szántak, 32 milliárd lej szerepel a beruházási részen. 18,5 milliárd lejt emésztenek fel az anyagi költségek, 619 millió lejjel támogatják a sporttevékenységeket, a könyvtár pedig 439 millió lejből gazdálkodhat. 2002 tavaszán szociális lakások építésébe kezdenek, a Petrom csernátoni úton levő benzinkútja mellett kívánnak két lépcsőházból (36 lakrész) álló tömbházat felépíteni. A tömbház építését 2001-ben kellett volna elkezdeni, viszont a területfejlesztési minisztérium által finanszírozott terv országszinten „elcsúszott”. Népszámlálásra 393 millió lejt fordítanak, 600 millió jut útfoltozásra, 180 milliót költenek új aszfaltszőnyeg lefektetésére. A városhoz tartozó falvakban a földgáz bevezetésére 600 millió lejt (az összköltségek 15 százalékát) szánnak, a város zöldövezeteinek és játszótereinek karbantartására 764 millió lejt különítettek el. Az idén eurókonténerek vásárlására is sor kerül, ezzel a város nagyot lép elő a köztisztaság terén. A határozattervezetet két tartózkodással fogadta el a városi tanács. Bartos Lóránt .