Székely Hírmondó, 2004. július-szeptember (9. évfolyam, 26-38. szám)
2004-07-02 / 26. szám
SZÉKEI^ 2. Hírmondó 2004/26 Megyei hírkavalkád Terítéken az autonómia Június 28-án, a Szenátus plenáris ülésének napirendjén 7. pontként szerepel a Székelyföld területi autonómiájáról szóló, a Képviselőház által már visszautasított törvénytervezetnek vitája. A törvénytervezetet Birtalan Ákos, Kovács Zoltán, Pécsi Ferenc, Szilágyi Zsolt, Toró T. Tibor és Vekov Károly képviselők nyújtották be. Márton Árpád képviselő szerint egy ilyen tervezetet a jelenlegi politikai körülmények közepette lehetetlen átvinni a parlamenten, de különben is a dokumentum alapvető hibákat tartalmaz. Úgy véli, a következő parlamenti ciklus legelején kellene próbálkozni az elfogadtatásával. Bibliára esküdtek Pénteken, hosszas egyeztetés után újraválasztották a megyei önkormányzat élére Demeter Jánost. Az alelnöki tisztségekre Vajda Lajost, Baka Mátyást, valamint Calinic Sabint jelölték, de végül az előző mandátumban is alelnöki tisztségeket betöltő Vajda és Baka kerültek ki győztesen. A megyei tanácsosok is letették az esküt, az RMDSZ-esek a magyar nyelvű Bibliára, a többiek pedig a románra esküdtek fel. Magyarul még tudunk! Az idei szóbeli érettségi vizsgán román nyelvből 14-en buktak meg, egy diákot másolás miatt kizártak. Az 1503 megjelent diákból 1489 sikeresen vizsgázott román nyelvből és irodalomból. Az idegen nyelv szóbelin 10-en nem érték el az 5-ös átmenő jegyet, a magyar nyelvvizsgára beiratkozott 974 diákból mindegyik átment. A héten az írásbeli vizsgák lesznek. A világ közepe Szeretném kezdeményezni, hogy 2005-ben először jöjjön létre a Háromszéki Magyarok Világtalálkozója - mondta megyei tanácselnökké való újraválasztása után Demeter János. Az elöljáró szerint Kovászna megye fejlesztése, jövője nem csak azoknak a felelőssége, akik itthon vannak, hanem azoké is, akik valamilyen okból kifolyólag elhagyták. A Háromszéki Magyarok Világtalálkozója megszervezésének ügyében már a hét folyamán megbeszélést folytatnak. Ha nincsen pénzem... Több mint 2000 háromszéki nem mutat hajlandóságot arra, hogy az államtól visszavegye a pénzét, ami a 2002-es évre szóló évi jövedelemadóból visszafizetendő adókülönbségből keletkezett. Az egyeztetések szerint a háromszékiek egymilliárd lejnél nagyobb összeget vehetnek fel egyenesen a Pénzügyi Igazgatóságtól, vagy Sok ezer eurót hagynak megyénkben a külföldi vadászok Bizarr trófeák Háromszéken - folytatás az 1. oldalról Értesülésünk szerint ez a tavalyi, úgynevezett „barnamedvebotránynak” köszönhető, amelyet az állatvédő szervezetek kezdeményeztek, s amelyről lapunk is beszámolt. A zöld szervezetek attól tartanak, hogy túl sok medvét pusztítanak el a vadászok (többet jelentenek le Bukarestnek, mint amennyi a valóságban van), ami a faj eltűnéséhez vezethet. A háromszéki szakemberek viszont úgy látják, megyénkben nincs ilyen vész, hiszen az átlagos 1-2 bocs helyett az elmúlt években 3-4-et is világra hoztak az anyamedvék. Ezt annak tulajdonítják, hogy folyamatosan etetik őket koncentrátumokkal, és környékünkön az erdők összetétele is kedvez az állatok szaporodásának. Tudni kell azt is, hogy egy medve 30-35 évéig él, és 20-25 éves korára éri el a maximális trófea értékét. A vadászok szerint azonban nem baj az, hogy csak 12 medvét lehet kilőni az idén, hiszen a kereslet nagyobb, mint a kínálat, így ki tudják választani azokat a vadászokat, akik jó pénzt fizetnek a nem mindennapi kalandért. A tavaly rekord is született: egy magyar vadásznak sikerült egy 526 pontot érő medvét elejtenie Kommandón. Az eddigi „aranyérmes” medve 300 pontot ért. Kovács Zsolt Románia erdős területeinek nagysága több mint 6 millió hektár, aminek több mint fele a barnamedve életterét képezi. Ezen a területen 1979-ben, amikor Európában veszélyeztetett vadfajnak nyilvánították (Bonni Egyezmény), 5700 medvét tartottak nyilván, miközben az optimális szám 4670 lett volna. Kovászna megye mintegy 170 ezer hektárnyi erdejében akkor 431 medve élt. Az 1991-es adatok azt mutatják, hogy az országos medveállomány 56%-ban lépte túl az erdők természetes vadeltartóképességét. Felsőháromszéken van a legnagyobb gond A hadsereg vérén élünk Pár héttel ezelőtt a Kovászna megyei Vérközpont vérkészlete oly módon megcsappant, hogy már nem tudták ellátni megfelelő módon a kórházakat, és a szomszédos megyék segítségére szorultak. Akkor a központ vezetősége egy felhívással fordult minden olyan intézmény és személy felé, aki hajlandó vért adni. Berecki Mihály igazgató lapunk érdeklődésére elmondta, a krízis megoldódott, mivel a bodoki és sepsiszentgyörgyi hegyivadász alakulat a segítségükre sietett. Az elmúlt napokban közel 35 sorkatona látogatott el a központba és adakozott a véréből. Az igazgató szerint ez ideig-óráig megoldja a problémát, de minden levett vért legtöbb 30 napig tárolhatnak, így újra fennáll a lehetősége annak, hogy hiányos lesz a készlet. Normális körülmények között eddig naponta átlag 15 önkéntes donort jegyeztek, azonban ezek száma az elmúlt időszakban öthatra csökkent. Egy személytől alkalmanként 400 milliliter vért vesznek le. Berecki Mihály szerint a legnagyobb gond Felsőháromszékkel van. Olyan hónap is van, hogy Kézdivásárhely környékéről egyetlen személy jelentkezik vért adni, miközben a havi vérkészlet-adag 25-30 százaléka a kézdivásárhelyi kórházba kerül. A központ vezetője egy javaslattal fordul a felsőháromszéki vállalkozók felé: „Biztosítsanak egy termet, ahol vért vehetünk az alkalmazottaktól. Mi szívesen felutazunk, csak legyen, kihez.” Kiss Edit Berecki Mihály. A hadsereghez fordult Bartis Ágoston 15 milliót kínál egy információért Fejvadászok kerestetnek Manapság divatos és jól bevált ösztönzési mód a “vérdíj” felajánlása. A Microsoft is 250 ezer dollárt ígért annak, aki a vírusgyártók nyomára vezeti őt, az amerikai állam 5 millió dollárt tűzött ki Oszama bin Laden terroristavezér fejére. Talán ebből ihletődve folyamodott problémája ilyesfajta megoldásához az a kézdivásárhelyi lakos is, akinek február 17-re virradólag ismeretlen elkövetők kifosztották a lakását. A házigazda, megelégelve a bűnüldöző szervek tehetetlenségét, vérdíjat tűzött ki a tolvajok fejére! Bartis Ágoston Vágóhíd utca 26. szám alatti magánlakásába február 16-án éjszaka törtek be, s közel 80 millió lejt és valutát vittek magukkal. A rendőrségnek csak annyit sikerült kiderítenie, hogy két olyan személy lehetett az elkövető, akik jól ismerték a helyszínt. A rablók a bejárati ajtó zárának felfeszítése után jutottak be a házba, majd dolguk végeztével a hátsó udvaron távoztak. Bartis Ágoston 15 millió lejnyi készpénzt ígért a nyomravezetőknek. „Szeretném lezártnak tekinteni az ügyet. Talán így sikerül rács mögé dugni a lakásom feldúlóit. Nem sajnálok fizetni a hasznos információkért” -jelentette ki a kárvallott. Azt is megjegyezte, nem kizárt, hogy ismerősök az elkövetők, és az akció jól kitervezett voltára utal, hogy portája kerítése mellé már hetekkel azelőtt kisebb betonelemek voltak letéve, ami neki csak a rablás után tűnt fel. A nyomravezető a kézdivásárhelyi rendőrőrsön tett nyilatkozata után veheti át a 15 millió lejes anyagi ösztönzőt. (dimény) Aktuális A székelyudvarhelyi Rákosi Gyula, vadászati szakíró nemrég egy írást küldött a szerkesztőségünknek a székelyföldi medveállományról és vadgazdálkodásról, amelyből alább egy figyelemre méltó passzust idézünk: Van egy székelyföldi medvekoponya, amelynek homályos a története. 1990-ben került terítékre egy barnamedve Erdővidéken, amelyet a Romsilva keretén belül bíráltak el. Elejtője, a magyarországi Bozóki László mesélte el a Nimród 1991. márciusi számában: „... jókora csomag lett a bőréből, frissen kiterítve, sózás nélkül az orra hegyétől a farka végéig 260 cm, szélessége a legkeskenyebb helyen mérve 150 cm. A szépségpontokat beleszámítva kereken 500 C.I.C. pontot ért. Egy igazi rekordmedve. Nagy volt a meglepetés, amikor megmértük a szépen kifehérített koponyát. Majd másfél ponttal több jött ki, sok számolgatás után, mint az addig érvényes világrekord...” A trófea adatai sehol sem jelentek meg a hazai médiában, sem pedig az országos nyilvántartásban, de most, tizennégy év után illene tisztázni a történetét mindazoknak, akik felelősséggel tartoznak. Hatalom, a vén kurtizán •~ Kihajíthatja a szemétre a kalendáriumot a háromszéki RMDSZ az idén. A naptár szerint nyár van ugyan, de aki most vakációzik, az X. ősszel hiába keresi magát: új korszak kezdődött, másféle választókkal kell kommunikálni, és az emlékező sajtóval is farkasszemet kell nézni. Azzal a sajtóval, amely önként, dalolva a kilencvenes évek elejétől a mennyekbe menesztette egyetlenünket, az RMDSZ-t, és ugyanazzal a sajtóval, amelyik most erre emlékezik, rendezi sorait, és egyre kevésbé hajlandó biankó csekkeket adni a pihés, ifjú MPSZ-nek. Hiszen az csak vezérkosaival (nem sokkal) és romboló stratégiájával remekelt eddig, amire a helyhatóságiak piszkában megmerítkezett választó aligha lesz kíváncsi. Rokonszenv ide vagy oda, friss nótákkal is kellene nevezni erre az őszi fesztiválra. Másrészt nem irigylésre méltó a napokban felkent város- és megyevezetés. A helyhatósági választások diverziói miatt ma már köszönnek, de beszélni, őszintén még alig hajlandók egymással. Pedig a legnagyobb szükségük egymásra, egymás információira lenne most, hogy ne terelhessék őket szabadon az őszi érdekeiket érvényesíteni igyekvő manipulátorok. Mert jó szándék, frakcióktól, platformoktól, RMDSZ-től, MPSZ-től függetlenül van. Ez kétségtelen, amint az is, hogy hatalomvágyó, jéghideg ordasok is vannak, de ez egy másik történet. A kommunikációra a közösség érdekeinek védelme miatt lenne szükség, mert kisebbségiként kell élnünk egy olyan országban, ahol bizonyítottan miniszteri utasításra rejtenek el közérdekű információkat, adatokat, az ország imidzsének rózsaszínre való átmeszelése közepette megyéket, vidékeket vagy régiókat áldoznak fel. Nem kell ahhoz szeretnünk egymást, hogy közös érdekeinkről beszéljünk, elég csak belegondolni, hogy miért választottak meg, akik megválasztottak. Ha csak ezt átgondolják tisztségviselőink, máris léptünk egyet, egy jobb irányba. S lépkednünk pedig kell, mert engedni, hogy az ár vigyen minket az unió kényszerölelésébe, a több százezernyi munkanélküli roma sorsába taszíthat minket is. Aki túl borúlátónak tartja ezeket a sorokat, elgondolkodhat azon, hogy a felettünk egyelőre elérhetetlen életszínvonalon élő csehek elnöke miért nevezte a cseh történelem legsötétebb pillanatának az uniós csatlakozásukat. Willmann Walter