Székely Hírmondó, 2004. október-december (9. évfolyam, 39-50. szám)

2004-10-01 / 39. szám

Aktuális Három hektárnyi pityókatermés vált kámforrá A földháború újabb áldozatai A Kézdivásárhely-Kézdiszent­­lélek között évek óta húzódó földháborúnak egyre több az áldozata. A vitás területen gazdálkodók egyik cso­portja­­ a szentléleki polgár­­mesteri hivatal által kiállított iga­zolás nyújtotta „jogalapban” bízva - utolsó pénzüket is a föld meg­munkálására fordították, mígnem egyik reggel arra ébredtek, hogy valaki, aki viszont telekkönyvi kivonattal (!) igazolja tulaj­donjogát, kiszedte és elszállította az általuk termelt burgonyát. Három hektár termése vált kámforrá az egyik napról a másikra a vitás területek egyikén, a Libac nevű részen, ahol már több eszten­deje néhány kistermelő - Imre Bar­na, Szász Levente és még három szentléleki polgár - gazdálkodik. - Szerettem mezőre járni, a földet megmunkálni, most pedig oda jutottam, hogy egyenesen un­dorodom, ha mezőről hallok - mondja sírva Barra Ferencné, az ügy egyik érintettje. Idéntől Barra Ferenc, mivel már hosszabb ideje Bécsben tar­tózkodott, 60 úr földjét Imre Bar­nának adta ki bérbe. A tulajdonos állítása szerint azelőtt 14 évig gazdálkodott a földön, számtalan követelő érkezett, aki a föld tulaj­donjogát vitatta, de olyan, hogy valaki eltulajdonítsa a termést, még nem volt.­­ Ha valóban az övé a föld, mint ahogyan azt állítja, s a tulaj­donjogát igazolni is tudja, akkor miért nem állt oda akkor, amikor meg kellett dolgozni a földet? Más keze munkájának gyümölcsét be­gyűjteni könnyű! Csak sajnos, nincs igazság, mert akinek pénze van manapság, az anyát-apát is tud venni - fakad ki Barta Ferenc neje, aki főként a bérlőjét ézt a tetemes kárt búsulja. - Ha az én termésemet szedték volna ki, hagynám a fenébe, de így belebe­tegedtem a cirkuszba. Imre Barna, a bérlő csak a fejét fogja, azt sem tudja, hová fordul­jon, a munkával és a százmilliós kárral maradt. - Szeptember első hetében, egy csütörtöki napon kimentem a mezőre, megnézni a termést. Amire szombaton ismét mentem, hogy a burjánt levágjam, már hűlt helyét találtam a pityókának. Hat­van árat az én területemről, hetve­net a Szász Levente részéből és még vagy három szentéleki földjét csupaszították le. A föld tulajdon­jogát Bene Attila tartja magáénak, állítása szerint 4,8 hektár terület őt illeti. Azonban tudtommal egy per tárgyát képező területet nem lehet újraméretni, de mivel jómó­dú az illető, mégis szerzett egy hó­nap leforgása alatt valami papí­rokat - igaz, én nem láttam, ő mondta, így a kézdivásárhelyi ka­­taszteres mérnökkel és vagy hét fe­keteruhás sepsiszentgyörgyi biz­tonsági őrrel szállt ki a helyszínre, cigányokat fogadott, majd kisze­dette három hektárból a pityókát. Az egyik napszámos cigány állítása szerint a fekete ruhások felhatal­mazást kaptak arra, hogyha bár­melyikünk, mármint a tulajdo­nosok megjelennénk a helyszínen, fújjanak le gázspray-vel. Feljelen­tést tettünk Bene ellen, de azóta semmi visszajelzést nem kaptunk — foglalta össze a történteket Imre Barna. Bene Attilát telefonon értük utol. Csupán annyit kívánt el­mondani, hogy a szóban forgó föld az ő tulajdonát képezi, amit ő hi­vatalos papírokkal tud igazolni. Ha a panaszosok úgy látják, igazuk van, nyugodtan forduljanak a bírósághoz, mert az e célból van fenntartva. A fenti esetben igazságot tenni nem a mi tisztünk. Annál is in­kább, mert közel másfél évtized alatt még egyetlen bíróság sem volt képes jogerősen dönteni a Kézdivásárhely és Szentlélek közti földvitában. Ennek a „háborúnak” csak vesztesei vannak, csak veszte­sei lehetnek. Most éppen Imre Barnát és társait érte kár, ám ha Bene Attila nem szedi ki a burgo­nyát, ő maradt volna a semmivel. Az illetékeseknek minél előbb ren­dezniük kellene ezt a kényes kérdést. Dimény Árpád Imre Barnát százmillió lejes kár érte Haszmann Pál arról, hogy miért szeretne képviselő leni „A székely magyarság sorsáért emelek szót" Október 10-én ismét az urnák elé járul Felsőháromszék magyar­sága, eldönteni, hogy kik kerülje­nek fel az RMDSZ Kovászna me­gyei szenátori és képviselői listá­jára. A Kézdiszéket megillető két képviselői helyre (ezek közül csak az egyik biztos bejutó) ketten pá­lyáznak: Tamás Sándor jelenlegi képviselő, az RMDSZ kézdivásár­helyi szervezetének elnöke, vala­mint Haszmann Pál múzeumigaz­gató, csernátoni RM­DSZ-elnök. Pali bácsi elsőként lapunknak nyi­latkozott jelöltetése indítékáról. - Jó előre meg­jegyzem, hogy Ta­más Sándor képvi­selő úrnak nem va­gyok az ellenfele, jómagam is a szé­kely magyarság sor­sáért kívánok mun­kálkodni, a létünket és megmaradásun­kat érintő kérdése­ket kívánom képvi­selni, és ez így ter­mészetes - mondta Pali bácsi. - Azért vállaltam az előválasztáson való megmérettetést, mert felelős­séget érzek, szüleim elveihez hűen magam is a magyarság szol­gálatába szeretnék állni. Ezt tet­tem és teszem a csernátoni múzeum igazgatása révén is. - Mik a tervei arra nézve, ha megnyeri az előválasztást? - Ki kell harcolnunk azt, hogy saját sorsunk fölött rendelkez­zünk, hiszen ez most a legfon­tosabb, ehhez pedig konszenzus szükségeltetik. Mi, Erdélyben élő magyarok békességben kell leül­nünk egy asztalhoz, és megbeszél­jük azt, hogy szívünk mélyén mit akarunk, mit kívánunk megvalósí­tani — én mindezt támogatni kí­vánom. Aki ismer engem és munkásságomat, az tudja, hogy mindezekben hiszek, és képes vagyok tenni érte. (gyergyai) 2004/39 Hírmondó­k Tréninghadjárat Bukarestből a­ Kovászna önkormányzata pályázatot nyert a Piliske utca teljes rehabilitálására és aszfaltozására, a közelgő tél ellenére még mindig nem tudtak nekifogni a munkálatoknak. A tavasszal versenytárgyalást akartak kiírni, de Bukarestből kine­veztek egy szaktanácsadó céget, mely az Erdélyben megnyert pályázatok munkálatait koordinálja. Zsuffa Levente polgármester úgy értékeli, bár­mennyire is megmagyarázhatatlan, de ennek a cégnek érdeke, hogy halo­gassa a munkálatok elkezdését. Tréningeket tart, oktatja az érdekelt önkormányzatok képviselőit, hogyan kell a dokumentációt összeállítani, s a versenytárgyalást megszervezni. A munkatelepek vezetőinek arról tart fejtágítót, hogy hogyan kell a liciten részt venni. Az oktató­hadjárat novemberben fejeződik be, akkor már késő lesz nekifogni, s a kovásznál kemény telek miatt az is elképzelhető, hogy elvész a pénz. A megnyert 366 ezer euróból 15 ezer euró az önkormányzat bankszámláján van, de hiába. A polgármester azt is szóvá tette, hogy a bukaresti okoskodások, körülményeskedések elveszik az önkormányzatok kedvét az újabb pályá­zatok megírásától. G.Z. B Az első gyűjteményes képzőművészeti kiállítás Kézdivásárhelyen Impressziók, idők és képek F­arkas István brassói mű­gyűjtő 31 kortárs képzőmű­vész számára legkifejezőbb darabját választotta ki gyűjte­ményéből, hogy azokat a kézdi­vásárhelyi közönséggel is megis­mertesse. A rendhagyó kiállítás megnyitójára szombaton került sor a Céhtörténeti Múzeumban. Ahogyan Vetró András kép­,­zőművész fogalmazott, Farkas Ist­ván a dicsekvés legkisebb jele nél­kül tette közszemlére az elmúlt 50 év során összegyűjtött kollekciója remekeit, azzal a céllal, hogy má­sokkal is megszerettesse a művészi alkotás gyümölcseinek lélekemelő zamatát, és átörökítse azt a gyűjtőszenvedélyt, ami benne már évek óta él. A tárlat nemcsak az al­kotások számában tekinthető gaz­dagnak, hanem a használt tech­nika vonatkozásában is. - Honnan ered ez a rendhagyó szenvedély? - kérdeztük Farkas Istvántól a tárlatnyitón. - Már a gyerekkoromban is gyűjtöttem a bélyegen keresztül a gyufásdobozig mindent, egészen addig, amíg felfedeztem, hogy a művészet igazi értékeit is lehet gyűjteni. Persze ebben sokat segí­tettek a művész barátaim, hisz az ő köreikben forogtam, így köny­­nyebb volt hozzájutnom egy-egy darabhoz. - Milyen szempontok szerint állította össze tárlat anyagát? - Igyekeztem olyan képeket kiválasztani, amelyek közel álnak a szívemhez - ez apránként alakult ki. Nagyon kevés olyan művész van, akiktől csak egy-két munka került a falra, az alkotásokat pedig a művészekkel közösen szelektáltuk. Egyelőre még nem dőlt el, hogy a vándorkiállítás után mi lesz a sorsa Farkas István gyűjtemé­nyének. Az alkotásoknak ugyanis megfelelő helyet kellene találni, és kellőképpen gondját viselni. A tárlat október 18-ig láto­gatható. (dimény) Vetró András és Farkas István Elkerülnék az árvizet z évek folyamán a rendszeres tavaszi áradások következtében igencsak feltelt a Kovászna patak medre Páké és Barátos körzetében, így egyre fokozottabb árvízveszély fenyegeti a telepü­léseket. Barátos önkormányzata átiratban fordult a Területfeljavító Vál­lalathoz, hogy jövő évben kotorják ki és mélyítsék meg a patak medrét. Azért fontos időben figyelmeztetni a hivatalt, hogy a szükséges pénzke­retet foglalják be a jövő évi költségvetésükbe. A patak medrének két oldalán rengeteg az elvadult bokor, mely szintén elősegíti a víz kiöntését. A bokrok kivágását télen szociális munkásokkal fogják elvégeztetni. (zolga) .

Next