Székely Hírmondó, 2005. október-december (10. évfolyam, 40-51. szám)

2005-10-14 / 41. szám

VI. Erdővidéki Bajtárstalálkozó Baráton „Ti vagytok az igazi hősök!” Október 8-án, szombaton a ba­ráti református templomban zaj­lott a VI. Erdővidéki Bajtárstalál­­kozó. A II. világháborúban szolgá­latot teljesített, a földvári halál­tábort, az orosz fogságot megjárt veteránok és hozzátartozóinak ün­nepélyes seregszemléje a szervezők szerint méltó tisztességadás kívánt lenni az erdővidéki hősök előtt. A vendégek közt jelen volt töb­bek közt Antal Árpád képviselő, Szabó Miklós, a baráti Székely Nemzeti Tanács elnöke, de elfo­gadta a meghívást Bayer Zsolt, a közismert magyarországi újságíró is. Az erdővidéki Frontszolgála­tosok Baráti Köre által szervezett rendezvény rövid istentisztelettel kezdődött, melyet Bereczky László nagybaconi református tiszteletes celebrált, ezt követően a meghívot­tak és az erdővidéki Frontszol­gálatosok Baráti Körének képviselői mondtak beszédet. A rendez­vényen elhangzottak leginkább Bayer Zsolt szavait idézve foglal­hatók össze, akinek felszólalása után sokan az egykori honvédek közül könnyeikkel­ küszködtek: „A mi korunk hősei alkalmaz­kodásban, megalkuvásban, ha­zugságban, törleszkedésben, ígér­getésben, képmutatásban és bármi­lyen hatalom kiszolgálásában alkot­nak nagyot. S ha valaki rájuk mutat, és azt mondja: — Hát ti szolga­­lelkűek, farizeusok vagytok­­, arra rászólnak:­­ Ne okoskodj, ne han­goskodj, ne légy radikális! Az igaz­mondót elzavarják, mert az igazak szólója nem alkalmas még tisztelet­beli elnöknek sem. Emberhez méltó korokban nem ilyenek voltak a hősök. Nekik talán túlélni is ne­hezebb volt. Túlélni a megaláz­tatást, a kitaszítottságot, a hallga­tást, túlélni, hogy ellopják a múl­tunkat, hogy szégyellni kell azt, hogy valamikor hősök voltak. Mondhat­juk vajon, hogy ezeknek az időknek vége? Ma, ha menni kéne, ha a haza szólítana, lennénk-e tizenhárman, mint ők ott Aradon? És melyik a haza? Erdélyben, ahol Csíkszent­­györgyön félholtra vernek a rendő­rök egy 80 éves öregembert azért, mert nem tud románul, vagy az, ahol nem akad 2,5 millió igaz em­ber? Kínzó kérdések ezek, s ha nem akarunk megszégyenülten állni utó­daink előtt, akkor nézzünk végig a mi igazi hőseinken, akik már meg­tették, amit kellett. Tegyük meg mi is, ésszel, hittel és tisztességgel. Másképpen ugyanis nem érdemes.” A hagyományos rendezvény, melyre jövőtől a veteránok fiatal le­származottjait, unokáit is meg akarják hívni, ünnepi szeretetven­­dégséggel ért véget a templomkert­­ben. Gyergyai Csaba „Tegyünk a turizmusért, Málnásfürdőért, Székelyföldért!" Vadásznapok Málnásfürdőn Az idei falunapok rendezvé­nyeit összehasonlítva az derül ki, a legeredetibb ötletekkel a fiatalabb, nemrég önállósult településeink rukkoltak elő, s ez alól nem kivétel Málnás sem. Az Olt menti önkor­mányzat vadásznapok címszó alatt próbálta különlegesebbé, színe­sebbé tenné a község ünnepét. A kétnapos hétvégi rendezvényt nem a községközpontban, hanem Mál­násfürdőn ülték meg, a terv ugya­nis nem más, mint a feledés ködébe burkolózott üdülőhely „felfut­tatása", nevének népszerűsítése. Kasléder József polgármester és szervezőgárdájának mindenképpen gratuláció­jár, hiszen a már meg­szokott falunapok hangulatához oly módon sikerült némi helyi jel­legzetességet, „vadász ízt" adagol­niuk, mint hogy Nagy Laci hob­biszakácsunk a szombati szarvas­­hús­ pörköltjébe. S ha már vadász­napokról beszélünk, a Kovászna Megyei Halászvadász Egyesület csodaszép vadásztrófea-kiállítását kell első­sorban kiemelnünk, mely e sorok jegyzőjének mindenképpen a legmaradandóbb élményt jelenti. Az utóbbi években összegyűjtött legszebb trófeák kerültek közszem­lére, melyekre „a világ bármelyik vadász büszke lehetne”, legalábbis így méltatta a látottakat az egyik helyi szakértő. A tulajdonképpeni rendezvény - a falunapok buli­ része - szom­baton 11 órakor kezdődött egy málnásfürdői kerthelyiségben. A községvezető köszöntő szavai után Benedek Barna helyi erdészmérnök a vadászszakmáról tartott előadást, továbbá az egybegyűltek Kisgyörgy Zoltán újságíró, geológus hely­történeti ismertetőjét is meghall­gathatták. Egy látványos néptánc- és moderntánc-előadásra is sor került, majd a málnási ifjúság rövid, ám frappáns műsorát lehe­tett megtapsolni. A helyi legények által előadott, szoknyaemelgetős kánkán mindenképpen hozzájárult a szombat délután hangulatának emeléséhez. A délutáni órákban Mr. Katy és vendégei feleltek az egybegyűltek kedélyállapotáról: Csilla, Hello, Másfél Deczi, Zaza, Mara, Fortuna, Kristóf Kati, Relax és Kaly koncertjei alatt az addigi közel százfős közönség a kétszere­sére duzzadt. Időközben az 50 ezer régi lejért kínált, Nagy Laci-féle szarvashús-pörköltet is meg lehe­tett kóstolni, de a friss miccs és a sör is úgy fogyott, mint a cukor, legalábbis az elárusítók szerint. A kézdivásárhelyiek látványos di­vatbemutatója után, 25 órától kezdődött a szabadtéri bál, mely a hajnali órákig tartott. Vasárnap a vadászcsoportok főzőversenye tette izgalmassá a programot, a készülő ételkülön­legességeket környékbeli polgár­­mesterek, megyei tanácsosok kós­tolgathatták első kézből, de senki nem panaszkodhatott, mindenki­nek jutott bőségesen falni való. A délutáni órákban az Ida Aerobic fellépése biztosította a forró han­gulatot, csak azok hagyták ki, akik a nyom- és vadállat-felismerő ver­senyen vettek részt. Az esti órák­ban Billy Boy, az Insect és az egyre népszerűbb Magic Club perdítette táncra a vadásznapok vendégeit, Jocó Junior és Komáromi István fellépését követően, 22 órakor pedig parádés tűzijátékkal zárult a rendezvény. Gyergyai Csaba „Erre a világ bármelyik vadásza büszke lehetne” SZÉKELY Sepsiszék» Erdővidék______________________2005/41 Hírmondó ^ Megvannak az újabb nyertesek! Vágjon jó képet hozzá! Pénteken a kézdivásárhelyi Po­lyp Televízió stúdiójában került sor a lapunk által májusban útjára indított, Vágjon jó képet hozzá el­nevezésű nyereményjáték második sorshúzására. A játék iránt tapasztalt eddigi érdeklődésből ítélve a közismert politikusok arcképfotóinak ki­rakása nagy népszerűségnek ör­vend, talán a Hi­szon egyezzen a Hírmondóval! nevű kártyás játé­kunkét is meghaladja. Ami érthető is, hiszen nemcsak a tétet emel­tük, hanem egy nyertes helyett immár minden hónapban két játékos vághatja zsebre a milliókat. A hatmillió lejes díjalap fele ezúttal Sepsiszentgyörgyre kerül, méghozzá a Kossuth Lajos utcába, Boros Klárához. Ugyancsak jó ké­pet vághat nyereményéhez a kéz­divásárhelyi Hóvirág utcában lakó Bekk Hajnal, aki szintén három millióval lett gazdagabb ebben a hónapban. Havonta újabb milliók várnak Önökre! Nem kell mást tenniük, mint a 13. oldalon található mozai­kokból kirakniuk egy közismert po­litikus arcképét (a szelvényt és a po­litikus-portrékat a 14. oldalon talál­ják), és azt eljuttatni hozzánk! Ne feledjék el visszaküldeni az előző lapszámunkban megjelent kérdőí­vet sem, hiszen ott további 5 millió lejes díjalappal lehet számolni. (dimény) Botrányba fulladt megemlékezés. Sepsiszentgyörgyön, az RMDSZ szervezésében mintegy száz ember emlékezni gyűlt össze október 6-ra, az Erzsébet-park szabadságharc­emlékműve köré (fotó). A szer­vezők pontban 17 órakor koszo­rúkat helyeztek el, majd az egybe­gyűltek is bátortalanul odavitték virágaikat az oroszlánok lábai alá. A kényelmetlen csendben egy bőrkabátos fiatalember szaladgált ide-oda, majd felcsendült a magyar és a székely himnusz. Utána az em­berek hazaindultak. Ekkor „rob­bant a bomba”, felháborodott em­­lékezők kérték számon és pocs­kondiázták a szervezőket, hogy az a 13 ember, aki a magyar szabad­ságért adta életét, megérdemelte volna, hogy pár szóban szóljanak róluk, vagy lehetett volna a város­ban találni színészt is, aki egy ver­set elmond. A bőrkabátos fiatalem­ber felháborodva jegyezte meg: „Félig oláh vagyok, de én kellett kezdeményezzem, hogy bár a him­nuszt énekeljük el ebben a nagy semmitmondó csendben". Elsősor­ban az idősebb generáció még egy fél óra múlva is a park környékén fortyogott a jogos dühtől, hogy a szervezők elmázolták nemzetünk eme emlékezésre méltó napját. (elekes) Idegen földön építkeztek A Fogolyán család egyik örö­köse nyilvánosan felkéri az AVAS (Állami Privatizációs Hatóság) képviseletét, hogy addig ne történ­jen tulajdonváltás az Olt Tu­risztikai Rt.-nél, amíg nem tisz­tázódik a terület tulajdonkérdése, amelyre a sepsiszentgyörgyi Bodok szálloda épült. Fogolyán Kristóf lapunknak adott interjújában közölte: négy éve pereskedik a szóban forgó 360 négyzetméteres terület miatt, az évek során több kérést tett le a helyi, megyei bizottsághoz, vala­mint az AVAS-hoz is. Első ízben 2001-ben indított pert az Olt Tu­risztikai Rt. ellen, de 2002 feb­ruárjában továbbították az ügyet az AVAS-hoz, ugyanis az tulajdo­nolta a többségi részvénycsoma­got. Időközben megnyerte a pert, mind első fokon, a sepsiszentgyör­gyi bíróságon, mind másodfokon, a brassói fellebbviteli bíróságon, de az AVAS mindkét esetben fellebbezett. Az utolsó, brassói íté­letet idén februárban mondták ki, mi most a dosszié a fővárosi bíró­ságon van. Egyelőre még nem ka­pott értesítést, hogy mikor kerül sor a következő tárgyalásra, de Fo­golyán úgy véli, az AVAS-nak nincs joga addig tulajdonváltást eszközölni a szóban forgó vállalat­nál, ameddig a terület tulajdon­kérdése nem tisztázódik. Pénzbeli kártérítést szeretne kapni a család­ját megillető területért, ugyanis a szóban forgó részen a családnak három háza volt, amiket lebontot­tak, hogy a Bodok szállodát fel­építhessék. Kiss Edit

Next