Székely Hírmondó, 2006. április-június (11. évfolyam, 13-25. szám)
2006-06-23 / 24. szám
Városházi Körkép IV Éremeső az ISK cselgáncs szakosztályánál A cselgáncsosok 2005-ben 24 versenyen vettek részt, ebből 8 külföldi és 16 belföldi verseny volt. Külföldi versenyek: 1. Március 13-án Olaszországban Trenton vett részt a csapat, ahonnan 4 arany- és 2 ezüstéremmel tért haza.2. Március 15-én Kiskőrösön voltak, ahonnan 4 arany-, 3 ezüst- és 1 bronzérmet hoztak. 3. Április 2-án Graz — Ausztria —, innen a csapat 1 arany-, 2 bronzéremmel tért haza. 4. Április 24-én a Domaszéken vettek részt egy bajnokságon, ahol 3 arany- és 6 ezüstérmet szereztek. 5. Május 1-jén a Budapest-kupa rangos versenyén 1 arany-, 2 ezüst- és 1 bronzérmet tudhatott magáénak. 6. Augusztus 27-én Rákosvidék kupa (Budapest) mérkőzéseiről 7 arany-, 8 ezüst- és 1 bronzéremmel tért haza a csapat. 7. Szeptember 10-én, Pakson csapatunk 2 arany-, 1 ezüst- és 3 bronzéremmel büszkélkedhetett. 8. Szeptember 10-én a Domaszéken tartott tornán 1 arany-, 1 ezüst- és 1 bronzérem került a csapatunk birtokába. Belföldi versenyek: 1. Március 13., Bákó, egy I. hely és két II. hely. 2. Május 22., Nagybánya, egy I. hely, egy II. hely és három III. hely. 3. Október 22., Kézdivásárhely: hat I. hely, hat II. hely, öt III. hely. 4. November 19., Szatmárnémeti: négy I. hely, három II. hely, egy III. hely. 5. December 3., Bákó: öt I. hely, egy II. hely, nyolc III. hely. 6. December 17., Aknavásárhely: három I. hely, három II. hely, öt III. hely. 7. November 19., Jászvásár: két III. hely. 8. December 19., Tusnádfürdő, öt I. hely, két II. hely, három III. hely. Országos bajnokság: A cselgáncs-szakosztálytól kilenc sportoló jutott be az országos egyéni döntőbe, hárman az U 20-as korosztályban és haton az U 15-ös korosztályban. Az U 15-ös korosztály mérkőzései május 15-én voltak, játékosaink: Vargha Róbert — I. hely (országos bajnok), 34 kg, Arad Gál Domokos— II. hely (országos ezüst), 66 kg, Arad. Az U 20-as korosztály mérkőzései február 26-án voltak, résztvevői: Görög András — III. hely (országos bronz), +100 kg, Nagyvárad. Az LI 13-as korosztály mérkőzései november 5-én zajlottak, csapatban az I. helyen végezve, így országos csapatbajnok lett Csíkszeredában. Csapattagok: Jancsó Károly, Niczuly Roland, Gödri Szilárd, Lukács Arnold, Török Botond, Bartos Gyula. Nagy tisztelet és elismerés Veres László edző-tanár úrnak, hogy nagy sikereket ért el a 2005-ös évben csapatával, és fáradságot nem ismerve a tavalyi évben felvállalta Ozsdola község gyermekeinek az edzését is. Reméljük, hogy a 2006-os év Ozsdolán is meghozza munkájának gyümölcsét. Sok sikert, tanár úr! Farna István Balázs Vigadó Művelődési Ház Vármegyeházak A Vigadó Művelődési Ház a turistaszezon beálltára időzítette a Vármegyeházak a századfordulón című fotókiállítás megnyitását, azzal a céllal, hogy a nyári szezon tárlatlátogatóiban felébressze az együvé tartozás már-már kiveszőlésben levő érzetét! A történelmi Magyarország vármegyeházainak legtöbbjét Hatvani Sándor vegyészmérnök kapta lencsevégre, nem kis fáradalommal. A felvételeket számos helyszínen — téves információk, rekonstruálás és felújítási munkálatok miatt, vagy a felvételeket tartalmazó filmek elkobzásáért (ismerős az eset!) — többször meg kellett ismételnie. Történelme során Magyarországon három típusú vármegyéről, illetve vármegyerendszerről beszélhetünkírhatunk. A KIRÁLYI VÁRMEGYE a korai magyar feudális állam területi szerve volt. A magyar megye szónak a koraközépkorban határjelentése volt, mely a vár szó összetételével jelentett körülhatárolt területet. A vármegyék kialakulása már a X. században megkezdődött. E rendszer kialakulása nemzetségi szállásterületekre vezethető vissza, mégpedig úgy, hogy a nemzetségi szervezet területei szervezetté alakultak át, miután a nemzetségi szállásbirtokok kisajátítása bekövetkezett. A vármegyék főtisztviselője az ispán, illetve a várispán volt. Területi hatásköre eleinte csak a megyei várhoz csatolt földek (várbirtokok) határáig terjedt. A tisztségviselők az odatelepített királyi vitézek köréből kerültek ki, akik a megye legelőkelőbb rétegét alkották. Határvidéken, valamint az erdős területeken a határispánság, illetve az erdőispánság alakult ki. A XIII. században az eredeti királyi intézmény gyakorlatilag felbomlott, helyét fokozatosan a NEMESI VÁRMEGYE egészen más — rendi önkormányzati jellegű — szervezete foglalta el. A nemesi vármegye a XIII. századtól a XVI. századig terjedő időszakban érte el kifejlett formáját. A kialakuló köznemesség — a széthulló királyi vármegyék területi kereteit felhasználva — szervezetten, királyi támogatással próbált ellenálni a nagybirtokosoknak, igyekezett biztosítani befolyását az intézkedésben és a helyi közigazgatásban. E folyamat első fennmaradt írásos emléke 1232-ből, az úgynevezett kehidai oklevél, amelyben a Zala megyei szerviensek (fegyverrel szolgálatot teljesítők) engedély kaptak a királytól arra, hogy a „hatalmasoktól igaztalanul elnyomást szenvedők” ügyeiben maguk bíráskodjanak. Ezt a jogot fokozatosan a többi megyék is megszerezték, s megválasztott bírájuk a szolgabíró lett. A kialakult nemesi vármegyék élén az ispánok állottak, akiket továbbra is a király nevezett ki, ám ügyeiket egyre inkább a helyetteseik, az alispánok vezették, akik a XVI. századtól választott tisztségviselő lettek. A nemesi vármegye testületi szervei a vármegyei közgyűlés és a vármegyei törvényszék voltak. A jegyző tisztsége a XV századtól alakult ki. A nemesi vármegyék jelentősége az 1520-as évektől kezdve egyre inkább nőtt, többrétű feladatot látott el: törvények végrehajtása, bíráskodási feladatok, statútum alkotás, adószedés stb., mely a hiányosan működő államhatalmi szervek pótlására szolgált. Amikor a Habsburgok háttérbe szorították a rendiség országos szerveit, akkor a nemesi vármegye volt az a politikai fórum, ahol a nemesség kárpótolta magát. Jelentős szerepük volt az abszolutizmus felé mutató tendenciák korlátozásában. Ez nemzeti színt nyert, illetve valójában azzá is vált a XIX. században, mikor e nemesség növekvő része már a polgári átalakulás zászlóvivője lett. A nemesi vármegyét népképviseleti megyére először 1848-ban, azután az 1870. évi közigazgatási törvénnyel alakították át. Utódja a POLGÁRI VÁRMEGYE, a polgári kor középszintű közigazgatási szerve, a törvényhatósági jogú városokkal együtt. A polgári vármegye fejlődését két, ellentétesen ható erő befolyásolta: a központi kormányszervek részéről a centralizációra törekvés, míg a megyei földbirtokos osztály az önkormányzat minél teljesebb megőrzésén fáradozott. Végül, az 1886-ban kiadott 21. Törvénycikk értelmében kompromisszum született: a vármegyék saját belügyeikben önállóan intézkedhettek. Magyarországnak a trianoni békeszerződésig 63, Horvát-Szlavónországnak 8 vármegyéje, Fiume pedig önálló közigazgatási terület volt. A királyi vármegyék székhelyei a királyi várak voltak. A nemesi vármegyéknek sokáig nem volt állandó székhelye. A közgyűléseket megyénként két-három, néhol több helyen tartották, mivelaz egybegyűltek ellátása a helybelieknek igen nagy terhet jelentett. A közigazgatásra vonatkozó 1723. évi 73. tc. elrendelte, hogy a megyéknek állandó székhe legyen. Ez a törvénycikk részletesen meghatározta a megyeháza rendeltetését: legyen alkalmas gyűlések és törvényszékek tartására, a megye levéltárának és okleveleinek megőrzésére, a gonosztevők őrzéséne alkalmas hely legyen, s szolgáljon a megyebelieknek is nagyobb kényelmére. A székhely megválasztása a megye belügye maradt, a törvény csak azt írta elő, hogy a megyeházát a megye közepén levő helyen, lehetőség szerint városban vagy nagyobb és kiváltságos mezővárosban kellett felépíteni. Az 1400-as években a későbbi Háromszéket alkotó négy szék (Sepsi, Kézdi Orbai és Miklósvár) önállóan szerepelt. Háromszéket a XVI. században Sepsiszék (időközben Sepsiszék bekebelezte Mikk várszéket), Kézdiszék és Orbaiszék egyesítésével hozták létre, melyet 1876-ban, illetve 1877-ben törvényalkotással vármegyévé alakították. Az így kialakított Háromszék vármegyéhez csatoltak még Lidvarhelyszékből egy községet (Vargyas), valamint a volt Felső-Fehér vármegyéből 17 községet (Karatna, Volál stb.) A régi vármegyeháza 1832-ben, I. Ferenc uralkodása idején, a Piactér nyugati oldalán épült, Béldi László főkirálybírósága alatt a háromszéki nemesség költségén. Az épület ódon divatú klasszicista stílusú, homlokzatán a timpanonban Háromszék vármegye címerével. Ez az épület volt a szabadságharc idején Háromszék Honvédelmi Bizottmányának a székhelye is. 1848. november 23-án itt mondta ki Gábor Áron, hogy „Lészen ágyú!” Később, 1854 után Pótsa József főispánsága idején az épületet bővítették. 1903-ban létrehozták a Kék-termet, festett, díszes mennyezettel. A termet Ferenc József és Erzsébet királyné képe díszítette. Az épület tervezője ismeretlen. 2006/június Sochom István Kocsis Károly Városházi Körkép Megjelenik havonta a Kézdivásárhely municipium polgármesteri hivatala megbízásából, a Székely Hírmondó ingyenes mellékleteként. Felelős kiadó: Török Sándor polgármester Felelős szerkesztők: A Pro Press Egyesület megbízásából készült, a Székely Hírmondó műhelyében A polgármesteri hivatal cime: 525400 Kézdivásárhely, Gábor Áron tér 24. szám Telefon: 0267-361 974, 0267-361 773, 0267-361 178, fax: 0267-361 652 E-mail: polgarmester@kezdi.ro