Székely Hírmondó, 2007. október-december (12. évfolyam, 39-51. szám)
2007-10-05 / 39. szám
SZÉKELY 2 Hírmondó 2007/39 Megyei hírkavalkád Elhagynak az orvosok Országos szinten igen, Háromszéken azonban még nem lehet beszélni az orvosok kivándorlásáról - mondta Kerekes Jenő. A megyei orvosi kamara elnöke úgy tudja: eddig egyetlen háromszéki orvos igényelte a szaktárcától a külföldi munkavállalásra feljogosító igazolást, ami azt jelenti, hogy szándékában áll az ország határain túl folytatni a gyógyító munkát. Kerekes szerint az idősebb korosztály esetében nem, de a fiatalabb orvosok körében egyre nőni fog a kivándorlási kedv. Pár év múlva ha nem is beszélhetünk általános orvoshiányról, de minden bizonnyal lesznek olyan szakterületek, ahol hiány lesz – véli a szakember, hangsúlyozva, hogy amíg egy kezdő orvos 8 millió lejt keres Romániában, addig külföldön 800 eurót ajánlanak. Vidéknek jön a pénz Románia területének 93 százaléka vidéknek számít, a lakosság 48 százaléka falun él, és 38 százaléka a mezőgazdaságban dolgozik, még a hivatalos statisztikák szerint is, hangzott el múlt csütörtökön a megyei mezőgazdasági és halászati kifizetési ügynökség által szervezett konferencián. A vidékfejlesztés a legfontosabb stratégiai program, hiszen a következő hét évben összesen csaknem tízmilliárd euró lehívható összeg áll rendelkezésre, hangsúlyozta Klárik László, az ügynökség országos igazgatója. Tolmácsot a rendőrségre Súlyosan sérülnek az emberi jogok a helyi és megyei rendőrségeken, a csendőrségen és az ügyészségen, nyilatkozta Gazda Zoltán, az MPSZ sepsiszéki elnöke heti sajtótájékoztatóján. Ez annak ellenére történik, hogy a közintézményekben törvény szavatolja a jogunkat, hogy az anyanyelvünket használhassuk, hangsúlyozta a sepsiszéki elnök. Mint mondta, előfordulhat, hogy vallatáshoz olyan rendőrt küldenek, aki csak kapiskálja a magyar nyelvet,, s emiatt a jegyzőkönyvbe teljesen más történet kerülhet be. Éppen ezért kötelező módon a rendőrségen, a csendőrségen és az ügyészségen is tolmácsokat kellene alkalmazni, a törvényes előírások szerint. 100 euró járna könyvre Nem érdekli a pedagógusokat a könyvvásárlásra kérhető 100 euró támogatás. Háromszéken a közel 4000 képzett pedagógus még fele sem vette igénybe a szakkönyvvásárlásra kormányprogrammal felajánlott 100 eurót. Keresztély Irma főtanfelügyelő elmondta: alig 1797 óvónő, tanító és tanár igényelte a pénzt, holott csak egy erre vonatkozó kérést kell(ett) leadni az iskola titkárságán. Az idei kéréseket novemberig lehet leadni, és a pénz a következő költségvetési évben, 2008. január 1-je után kerül kifizetésre. Döntött az Emberjogi Bíróság az Agache-ügyben Ítéletet hirdetett az Európai Emberjogi Bíróság a Reiner Antal román állam elleni perében, amit a felperes a maga és három társa - Héjja Dezső, Paizs Ottó és Konrád János - nevében még évekkel ezelőtt indítványozott. A felperesek - állításuk szerint - nem részesültek pártatlan bíráskodásban, az ellenük folytatott bűnügyi eljárást pedig indokolatlanul elnyújtották. A múlt csütörtökön meghozott ítélet csak részlegesen döntött a javukra, sem kártérítést, sem rehabilitációt nem ír elő. Reiner esetében az Emberjogi Bíróság megkérdőjelezte a hét évig tartó vizsgálati idő törvényességét, ugyanis ellene 1990-ben nyitottak bűnügyi dossziét. 1991-ben hallgatta ki először a rendőrség, de csak 1997-ben emelt ellene vádat az ügyészség. Ellenben a három évet és négy hónapot felölelő bírósági tárgyalás hosszát nem találta jogsértőnek a strasbourgi ítélőszék. A három másik fél esetében 1991-2001 között zajlott a bűnvádi eljárás. A bíróság kimondta, hogy 1992-1997 között a hatóságok indokolatlanul húzták az időt, tehát sérültek az érintettek jogai. Nem született egyhangú ítélet annak kapcsán sem, hogy a négy felperes nem szembesülhetett az őket vádoló tanúkkal. Reiner, Paizs és Konrád esetében jogsértést állapítottak meg: a „bűnösségüket” igazoló tanúkat - Várdas kivételével, aki megjelent a bukaresti törvényszék előtt is - nem hallgatta ki bíró. Várda viszont Bukarestben nem erősítette meg korábbi terhelő nyilatkozatát. Héjjá Dezsőt érintően a strasbourgi álláspont az, hogy a romániai törvényszékeken született ítéletek nem csupán a tanúk vallomásain alapultak, őt tehát nem fosztották meg a védekezés jogától. A strasbourgi ítélet tulajdonképpen nem sok változást hoz a felperesek életében. Legfennebb az igazáért harcoló Reiner Antalnak jelenthetne némi elégtételt, de ő a tavaly novemberben elhunyt. Valószínűleg a Magyarországon élő Paizs Ottónak sem ad elegendő „erőt” és biztosítékot ahhoz, hogy hazatérhessen. A Kézdivásárhelyen élő, időközben mozgássérültté vált Héjjá Dezső lapunktól értesült a hírről. Első reakciója az volt, hogy remélhetőleg megszűnik a kártérítési civil perben ellene hozott ítélet, melynek értelmében nyugdíja 33 százalékát ifjú Agache Aurel javára visszatartják. 2002 novembere óta 36 millió régi lejt „fizetett" a milicista fiának. - Mindez Reinernek az érdeme, ha ő nem jár utána, még ez a döntés sem született volna - mondta, miután átolvasta a külügyminisztérium sajtóreferense által kibocsátott anyagot. — Elítélésünknél sajnos nem nagyon törődtek azzal, hogy mi az igaz és mi nem. Én csak azt remélem, hogy ez az ügy utolsó mozzanata volt. Dimény H. Árpád Reiner Antal már nem örülhetett az ítéletnek Forgalomba be nem írt robogóval ütöttek el egy 18 éves csernátoni fiatalembert vasárnap hajnalban. A hazafelé tartó, 27 éves kézdivásárhelyi S. Róbert későn vette észre az úttest jobb oldalán haladó gyalogost. A sérült lábszára két helyen is eltört. A robogó tulajdonosa nem rendelkezett hajtási jogosítvánnyal. Motoros baleset történt vasárnap a Lemhény és Nyújtód közti szakaszon is. Kerékpározó gyereket ütöttek el Gelencén. A 9 éves B. Róbert figyelmetlenség áldozata lett: váratlanul áthajtott az ellenkező sávra, ahol egy szabályosan közlekedő, hargitai rendszámú Ford gépkocsi elütötte. A gyerek súlyosan sérült, többek között a bal alkarja is eltört. V ••• • Szombaton délután ismét elütöttek egy kerékpárost, ezúttal Uzonfüzes közelében. A 67 éves uzonfüzesi I. Mihai a 12-es és 11- es nemzeti utak kereszteződésénél nem adott elsőbbséget egy Brassó megyei gépkocsinak. A biciklist a brassói kórházba szállították. A radarozó rendőrök 158 km/h sebességgel csípték el a 27 éves, kézdivásárhelyi P. Álmost. A fiatalember mentségéül csupán csak annyi szolgálhat, hogy nem településen belül, hanem a 11-es nemzeti úton száguldozott, ám a megengedett sebesség 58 km/h-val való túllépése így is a hajtási jogosítványába került. Li ''TViTi'il ismeretlenek feltörték egy kézdivásárhelyi polgár gépkocsiját, ahonnan több ruházati cikket és 280 lejt vittek el. A tetteseket a 15 éves, berecki lakóhellyel rendelkező M. V. és a Kézdivásárhelyen törvénytelenül tartózkodó 16 éves M. T. személyében azonosították. A két tizenéves azt nyilatkozta: a pénz egy részét már a bűncselekmény elkövetése után elköltötték, a megmaradt 150 lejt pedig rábízták a 19 éves M. Costelre, akinek szintén tudomása volt a pénz eredetéről. A lopott holmi és az elköltetlen pénz viszszakerült a kárvallotthoz. (dimény) Aktuális A hét számokban 7 lejjel emelkedik január 1-jétől az állami gyermeksegély, vagyis havi 25 lejről 32-re (jelenleg 4,6 millió gyerek részesül támogatásban). 1 százaléka az ország lakóinak ad vért vérgyűjtő központoknak. Az illeték- és adónem lé-tsztezik Romániában, s ezzel az 5. helyen állunk világviszonylatban Kongó (94), Ukrajna (98), Fehéroroszország (125) és Üzbegisztán (130) mögött. " A /"lej lehet jövőre a miniigi vi málbér. /'A'") hektáros a Rétyi lL vyíj KJ Nyírként ismert rezervátum -a további sorsára vonatkozó döntés egyre sürgetőbb a terület védelme érdekében. Iv/v millió eurót költene a J L v/w kormány a SMURD roham mentőszolgálat fejlesztésére. 1 /~\ Cl\r\ alkalmazott dol- JL U OUU gozik jelenleg a BCR-nél, számuk a jövő év végéig 8200-ra csökken. A millió euróval emelte meg (ezzel 110 millióra növelve) jegyzett tőkéjét az OTP Bank Romania. Q0 diák részesült támogatás ÖZIUban a Líceumi pénz elnevezésű program keretében Háromszékről, és 864-en kaptak 200 eurót számítógép vásárlásra. 6332 óvodás és 10461 kisiskolás kap naponta két deciliter tartós tejet és kiflit tízóraira a tejkifli-program keretében. 7~0 ezer eurót nyert Phare-pálályázaton a Zernye Kistérségi Társulás. A nagy túlélő Nagy túlélő ünnepelt a hétvégén Csíkban, a harmincéves erdélyi táncház. Szinte emberről emberre nyomon követhető, hogy ki kitől tanulta a lépéseket, ki honnan szerezte be a zenét, egy ezer férőhelyes sportcsarnokban szombat este gyakorlatilag mindenki ismerte egymást, vagy maximum egy embernyi távolságra volt egymástól. Ez matematikailag is gyönyörű képlet, hát még a közösségformálás teoretikusainak. Pedig csak tánc az egész, meg zene, magnó vagy hegedű, brácsa, gárdony s egy kis terem. Ennyi egy táncházhoz elég, derült ki harminc év múlva, ahogyan az is kiderült, hogy rendkívül erős kötések alakultak ki akkor, amelyek még emberöltőnyi idő után is ünek. Riporterként röpke húsz perc alatt, véletlenül akadtam három olyan táncházasra, akik egymástól tanultak valaha, egy diák, még egy, s egy gépészmérnök, akikből mára a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója lett, nyomdaipari óriás vezére a második, s művészegyüttes, kulturális intézmény igazgatója a harmadik. Nem ez az igazán érdekes, habár nem mellékes, hogy milyen minőségű emberanyagot terelt össze a táncház, hanem az, ami összeterelte, a régióktól, vidékektől, nyelvjárástól, minden egyébtől független táncoknak, mindenki táncának a szeretete, meg a népdalé, a közös nóta. Akkoriban csak néhány tucat emberé, s emberöltőnyi távolból is egy sportcsarnokra való közös dalolás megmaradt még belőle. Tucatnyi ember idézi fel azokat az időket, amikor egy krémszínű Tesla-táskamagnó szolgáltatta a zenét, és a széki négyes ritmusára néhányan a Szent Anna-tó felé ereszkedtek lefelé a szerpentineken. A nevekre még emlékszik néhány, az arcokra is emlékeznének, csakhát megváltoztak lassan - a helyszínek azok, amelyek összekapcsolják az emlékezőket. És persze a Barozda, Sebőék, akiknek köszönhetően ma több ezer ember tudja, hogy miféle szerzet a tekerőlant, más néven nyenyere, a koboz, a gárdony, a kis, idegesítő hangú töröksíp, a háromhúrú brácsa, a doromb, a duda és a citera. S ne feledkezzünk meg Pávai Istvánról és Simó Józsefről, akikhez tanulni jártunk fel valaha, Csíkba. A lépéseket mára már elfelejtettük talán, de a táncház, a nagy túlélő, megmaradt. És ez a fontos. Willmann Walter