Székely Hírmondó, 2009. április-június (14. évfolyam, 13-25. szám)

2009-04-03 / 13. szám

Aktuális „Megvásárolt emberekkel fejeztek le!" - Márton István, a baráti MPP ex-elnöke nyilatkozik leváltásáról­­ Februárban, négy társa szolidaritásból felvállalt lemondása kíséretében, vált meg tisztségétől Márton István, a Magyar Polgári Párt baráti szer­vezetének elnöke. A pártból kilépők tettüket akkor csak néhány sorban indokolták meg, Márton István most részletesebben megvilágította dön­tésük hátterét. 233 Miért mondott le a pártelnöki tiszt­ségről? — Nem vagyok „extrém magyar”, ahogyan egyes RMDSZ-es képviselők vagy a románok neveznek. A párbeszéd híve vagyok, és azt vallom, hogy a pénzt, amit egy közösség ki­termel, a saját céljaira hasz­nálhassa fel. Értelmezésem­ben ezt jelenti az autonómia. Sajnos, Baróton azt észlel­tem, hogy borzasztóan nagy a nyomás, az érdek. Annak ide­jén, amikor lehallgattak, be­hívattak, nem volt ennyi „harcos” közöttünk, akik az autonómiáért szót emeltek volna, most a párt mögül sokan kiabál­nak. Én nem akartam tovább ered­ménytelenül, haszontalanul vitázni... SS Nem lett volna értelme kiállni a meggyőződése mellett? — Megfordult fejemben a meg­­méretkezés ötlete, ám utólag rájöttem, hogy a megvásárolt emberek elleni harcban én is mocskos játékba keve­rednék, mindenképpen áldozattá vál­nék, kényes helyzetbe hoznám a pár­tot. Úgy érzem, nem kell erkölcsileg tisztáznom magamat. Nem vitáztam, mivel olyan személyről van szó, akivel értelmetlen, véget nem érő vitákba lehet csak belegabalyodni. Az nem baj, ha magyarokként többféleképpen gon­dolkodunk, ha kiállunk a vélemé­nyünk mellett, de az egyéni érdekek által vezérelt emberek miatt a viták egyoldalúvá válnak. Baróton a köz­pénzt olyasmikre költik ma is, ami nem tiszta az emberek előtt. Ki merem jelenteni, hogy a baráti közpénzek „óriászsákján” lyuk van, ahol a pénz ki-kicseppen... Nem akarok vádas­kodni, csak annyit mondok, mindenki üssön a körmére és nézzen a lelkébe. SE Meglepte-e, hogy az önnel konflik­tusban álló polgármester, Nagy István lett az MPP baráti szervezetének el­nöke? - Amikor elnyertem a helyi MPP elnöki tisztségét, mérlegeltem a Nagy Istvánról megfogalmazott vélemé­nyeket, és úgy éreztem, hogy támogat­hatjuk őt a polgármesteri székért vívott küzdelmében, ám egy kikötéssel, ha jót tesz, ha rosszat, nem írjuk a még alakulóban lévő párt számlájára. Emiatt aztán tücsköt-bogarat rám hor­dott a győzelme után, innen ered a konfliktus. Később megbizonyosodtam arról, hogy az elnöki székre pályázik, mivel hátulról folyton dolgozott el­lenem. Nem tudom miért, de félt tőlem, nem mert velem nyíltan szem­­beállni. Alattomos módon megvásárolt pár embert, akikkel mondhatni lefe­jezett. A sajtóból értesültem, hogy olyan személyek vitatták meg a te­vékenységemet, akik nem jogosultak erre. Erkölcstelen, aljas és mocskos já­­ték volt. Meg se hívtak a vitákra, éjsza­ka névtelen hívásokkal, fenyegetésekkel zaklattak. Nekik annyit üzenek, hogy vigyázat, mivel nem lesznek mindig „nagyfiúk”. Több helyről kaptam vis­szajelzést, hogy sokan csupán félelem­ből, a munkahely elvesztésétől tartva, különböző „facilitások” miatt lettek párttagok... Kérdem én, milyen eszmét vallanak ezek az emberek? Ezt je­lentené számukra a polgári eszme?­­ Van még ütőkártya a kezében?­­ Fülembe jutott, hogy a pol­gármester, néhány, az ő „eszméjét” valló személy illetve egyházi elöljárók segítségével kitoloncolna a tanácsból. Én teszem a dolgom ezután is, ha engedik. Ha pedig nem, akkor a sajtó és a széles nyil­vánosság tudomására hozok olyan információkat, amelyek nem lesz­nek kellemesek egyeseknek. Egye­lőre azért nem teszem, mivel hiszek a város, a párt fejlődésében. Egy év múl­va még beszélgetünk Nagy Istvánnal, a sört én fizetem. Tinea Teddy Kevés magyar miniszterelnöknek volt annyira jó a kiin­duló helyzete, mint Gyurcsány Ferencnek. Melette állt a mé­diaorgánumok zöme, a baloldali értelmiség, támogatta a globális főhatalom, erős gazdasági háttere volt és biztos parla­menti többsége. Mindez nem változott az őszödi beszéd nyil­vánosságra kerülése, valamint a Gyurcsány utasítására elkövetett október 23-i rendőrterror után sem. A baloldali tá­mogatókat nem zavarta, hogy Gyurcsány lábbal tapossa az á­­taluk oly sokat emlegetett demokratikus értékeket, feledésbe merült a hatalom humanizálása, az emberi jogok szent ügye és a többi balliberális szép szólam. A médiaértelmiség azon dolgozott, hogy meggyőzze az országot arról, hogy ami történt, nem precedens nélküli, és továbbra is Gyurcsánytól lehet remélni a köztársaság eszméjének hiteles képviseletét. Egyszóval a 2006 őszi kiinduló helyzet nem volt sokkal rosz­­szabb a 2006-os tavaszi választások utáni szituációnál. S mit látunk most? Gyurcsány lemondott miniszterelnöki pozíciójáról, majd, miután Suchmann Tamás kijelentette, hogy a pártelnöki székben sem látják szívesen, jelezte, hogy arról is le fog mon­dani. Holott Gyurcsánynak egyetlen dolgot kellett volna ten­ Az új Bokros­ nie ahhoz, hogy kitöltse a mandátumát: kormányoznia kel­lett volna. Lett volna kivel. Még erre sem volt képes. Sokan fellélegeztek, amikor Gyurcsány lemondott. Pedig sejteni lehetett, hogy ez csak egy szocialista túlélési manőver. Most jön a fekete leves. Bajnai Gordon, akit ez idő szerint támogat az MSZP és az SZDSZ zöme, olyan csomaggal érkezik, hogy Bokros Lajos is megnyalhatja a szája szélét. A miniszterelnöki poszt várományosa megvonná a forintalapú lakáshitelek állami támogatását, megszüntetné a gázár- és távhőtámogatást, a fizetést kom­penzáló gyermekgondozási díjat (GYED) két évről egy évre csökkentené, megszűnne a gyermekek után járó lakásvásár­lási támogatás, megnyirbálná a nyugdíjakat is. Érdekes, hogy a pazarló államapparátust nem említik a takarékosság címszó alatt. Holott nemcsak a szociális rend­szerből lehetne pénzt kivonni. A gazdaölő parazitizmus tombol a szemünk előtt. Minden jel szerint a szocialisták nem képesek felfogni, hogyha túlterhelik az aktív társadal­mat, akkor megszűnhet az állam működőképessége, ami rájuk is kihat. Borbély Zsolt Attila Márton István 1970-ben született Homoródszentmártonban. Elemi iskoláit Homoródremetén végezte, Baróton érettségizett, a brassói George Bariţiu Egyetem közgazdasági karán diplomázott 2005-ben. 1991- től felügyelő a Kovászna Megyei Pénzügyi Igazgatóságon, 1997-től (jelenleg is) a szövetkezeti hitelbank vezetője. 2003-ban lett a Magyar Polgári Szövetség tagja, azelőtt nem politizált, a Székely Nemzeti Tanács küldöttjeként ismerkedett meg a párt eszméivel. „Mindig a közért akartam tenni, és nem érdekharcokba bo­csátkozni — mondja. - Nőtlen va­gyok, egyszerű emberként élem a hét­köznapjaimat Baróton, nincsen cé­gem, vállalkozásom, nem szeretem az öncélú harcokat.” SZÉKELY 2009/13 Hírmondó 3. A h­írmondó Jp hírmondója Rovatunkban olvasóink által beküldött fotókat (esetenként kommen­tárral), e-mail-eket, MMS-eket és SMS-eket közlünk. A kapott „hírek” hitelességét, valóságtartalmát nem áll módunkban minden esetben el­lenőrizni, amire ismételten felhívjuk olvasóink figyelmét: ennek tükrében szabad „komolyan venni” ezt a rovatot. Olvasóinktól változatlanul várjuk a fotókat, észrevételeket, ötleteket, megírásra érdemes témákat — a legjob­bakat díjazzuk. E-m­ail címünk: office@szekelyhim­ondo.ro; MMS, SMS: 0728 035 166; postacím: 525400 Kézdivásárhely, Margaréta u. 1. sz. Járókelők veszélyben! Ha már nem dolgoznak a Mihály Vitéz-téren, legalább arra vigyázhatnának, hogy a dísznek felállított „védőfalak” ne dőljenek ki egy erősebb széltől, mert ezzel embereket veszélyeztetnek - írja magyarázatul a fotójához sepsiszent­györgyi olvasónk. Tenyérből esznek... Könnyű elveszíteni a kapcsolatot a természettel a városok szürke betonrengetegébe zárva, legtöbbünkben azonban él a ragaszkodás az állatokhoz, növényekhez, és erős a belső igény is a velük való kontaktusra. Vannak, akik gyakran járnak kirándulni erdőre, mezőre (szerencsés eset­ben még a szemetüket sem szórják el!), és van, akiknek csak a galambok közelsége marad. Rendszeres etetéssel „megsze­­lídíthetők”, és órarendszerűen érkeznek, kérik a napi mor­zsát, magot. (J. K., Kézdivásárhely) Van, ami nem változik Mintha visszaugranánk tizenöt-húsz évet a múltba, ma is mindennapos városainkban a kukázó romák látványa. Szomorú, hogy ennyire egy helyben toporgunk, az okokat persze sokfelé lehet keresni, nem is az én tisztem ezt fej­tegetni, de érdemes elgondolkodni ezen a megszokott „élet­képen.” (B. A., Kézdivásárhely)

Next