Székely Hírmondó, 2010. január (15. évfolyam, 1-4. szám)

2010-01-08 / 1. szám

Környék „Konténeres medvékre" gyanakszik a megkárosult Medvetámadás Bikfalván Szilveszter előtt két nappal merészkedett be egy medve a bikfalvi Ráduly család portájára. A vadállat az istálló alá árva férkőzött a gazda jószágaihoz, halálra mar­cangolva hat juhot. Lapunk a helyszínen érdeklődött a megkárosított családtól. A 32 éves Ráduly Attila György nyugdíjas szüleivel és fogyatékos lánytestvérével él Bikfalván. Bevallása szerint igen nehezen tartják fenn magukat a kevéske pénzből, amit szülei, illetve a 40 éves testvére kapnak. A fia­talember nem vállalhat munkát, ugyanis a jó ideje fél oldalára lebénult édesapjára és testvérére kell ügyelnie, továbbá a ház körüli munkát is neki kell elvégeznie. „Minden gazdagságunk ez a hét juh volt. Nem értem, hogy miért nem hallottam meg az udvaron koslató, ásó medvét, hiszen hozzá­szoktam az éber alváshoz, mivel édesapámat legtöbbször éjjel is ki kell vinni vécére. A ku­tyánk is pár napja pusztult el. Ki voltam fáradva” - okolja a történtek miatt önmagát Attila. A medvetámadás év végi átokként súj­tott le rájuk, megfosztva a családot egyetlen plusz jövedelmétől, hiszen a gaz­daságon kívül nincs más pénzkeresési lehetőségük. „Hat juhot el kellett dobni, a súlyosan megsebesített hetedik jószágnak csupán a combját tudtuk feldolgozni, mivel a medve összekarmolta, harapdálta, és féltünk az esetleges veszettség-fer­tőzéstől. Maradt egy tehenünk és egy lovunk, no meg pár tyúk. Szüleim nyugdíja alig éri el a 600 lejt, a fogyatékos testvérem pedig 293­ lejt kap havonta. Ebből az összegből kell átvészelnünk a telet”. Attila elmondása szerint Bikfalván már jó ideje garázdálkodik a medve. Három nappal a portáján történt tá­madás előtt egy közeli téglaistállóba is betört — ott egy disznót, mar­cangolt szét. A falubé­liek több ízben is je­lentették a vad okozta károkat, ám a hatósá­gok a megfelelő enge­délyek hiányában nem sokat tudtak tenni. A gazda a Bikfalva környékére konténer­ben szállított medvék­re gyanakszik. „Bras­sóból két éve vagy négy rendben is szállí­tottak ide medvéket. Ezeket a pimasz, ku­kán edzett vadállatok A támadás után üres az istálló­kat Lisznyópatak, Do­bollópatak és B­ükszád környékén eresztették szabadon. Több falubélim is mesélt a konté­neres autók időszakos felbukkanásáról” - me­séli a megkárosított gazda, aki akár mérget is venne arra, hogy egy ilyen pimasz, felbáto­rodott medve áshatott be istállója alá. Miután szétmarcangolta a hat juhot, még komótosan körbejárta az udvart (erre utalnak a hóban még mindig látható nyomok). Ráduly Attila nem haragszik a medvére, hi­szen tudja, hogy a vad ösztönből cselekedett, csupán abban reménykedik, hogy előbb-utóbb kap némi kártérítést, és a felelős hatóságok végre kézbe veszik az egyre gyakoribb medvetá­madások ügyét, meghozva a szükséges óvintéz­kedéseket az esetleges emberre való támadások megelőzésére. Hivatalos adatok szerint 600 medve él megyénkben, de a vadászok szerint számuk eléri a 900-at is. Az utóbbi három év­ben közel 35 ezer eurónyi kárt okoztak a há­romszéki gazdáknak a vadállatok. Tinea Teddy Az udvaron tenyeres-talpas nyomok árulkodnak a betolakodóról A csernátoniak „vevők” a színházra Kasszasiker a Rút kiskac Az óesztendő utolsó péntekén, az alsócsernátoni Petőfi Sándor Kultúrotthonban egy 1937-ben írt színdarabot - amely a hetvenes években vált híres zenés vígjátékká - mutattak be a helyi műked­velő színészek. Az előadás sikere minden várakozást fölülmúlt, a falu népe a szó szoros értelmében tolongott, hogy a színészi képességeiket próbálgató falusfeleik produkcióját megnézhesse. A nagyközönség előtt bemuta­tott zenés komédiára, a Karácsony Benő nevével fémjelezett és Kisfalussy Bálint betétdalaival szí­nesített Rút kiskacsára kerek egy évet kellett várni, amíg színpadra került. 2008 novembere, az első szereplőválogatás óta tartó­ hosszas készülés elsősorban azzal ma­gyarázható, hogy a kezdetben felvonultatott színészgárda jelen­tős része különféle problémák — családon belüli betegség,­haláleset - miatt kilépésre kényszerült, ráadásul a társulat utolsó útjára kísérte egyik idős tagját, Könczei Ede tanító bácsit is. A Rút kiskacsa forgatókönyvét, dalszövegeit, Ágoston József kultúr­igazgató közbenjárására, szemé­lyesen Kisfalussy Bálint bocsátotta a társulat rendelkezésére. A darabot Mátis Vilma és Kovács Erika irányítása alatt tanulta be a tizen­­­nyolc szereplő, akik között pedagó­gus, vőfély, nyugdíjas, mezőgazdász, hivatalnok, boltos egyaránt fellel­hető, és akik egytől-egyig meglepő ügyességről, jó zenei hallásról tettek tanúbizonyságot a színpadon. A magyar klasszikus filmek hangulatát idéző színjáték a negyvenes évekbe kalauzolja a közönséget, és olyan slágereket szólaltat meg, mint a Masina, az Árvamadár vagy a Royce Rolls. Garantált a három és fél órás szórakozás! A csernátoni amatőr színjátszás 115 éves múltra tekint vissza, u­­gyanis korabeli dokumentumok iga­zolják, hogy 1895 januárjában gör­dült fel először a függöny Alsócser­­náton egyik rögtönzött színpadján. A teltház előtt bemutatott előadá­sok, illetve a kultúrotthon ajtaja előtt várakozók hosszú sora láttán felcsil­lan a reménysugár, hogy talán vissza­hozható az a pezsgő művelődési élet, amely a 19. század második felében bontakozott ki falvainkban. Talán más községek is követik majd a csernátoniak példáját, és újra feltá­mad a vidéki amatőr színjátszás, mert van rá igény, mert megtölti a más rendezvényeken majdhogy üre­sen kongó kultúrházakat. A háromfelvonásos darab példátlan népszerűségét bizonyít­ja, hogy eddig már két teltházas színházi előadást - január 3-án is bemutatták - élt meg Csernáton­­ban, legközelebb január 9-én adják elő Ikafalván, ugyanakkor meghí­vást kaptak Ozsdolára és Kézdi­­szentlélekre is. Dimény H. Árpád Habár nem hivatásosak, a színpadon mind igazi színészeknek mutatkoztak SZÉKELY 2010/1 Hírmondó 25. Mi a hír? Koccintás Uzonban Más települések mintájára szerveztek közös ünneplést az ó­­évet búcsúztató éjszakán Uzon­ban, ahol több mint százötven po­hár pezsgővel koccintottak szil­veszter éjjelén a község központjá­ban. Ráduly István polgármester sikert, egészséget és hatékony munkát kívánt a lakosoknak - ami az idénre kitűzött célokat illeti, az önkormányzat idén elsősorban a már megkezdett munkák befe­jezésére összpontosít. Tavasszal, amint az időjárás engedi, folytatják az ivóvíz- és szennyvízhálózat kié­pítését, valamint a lisznyói és ma­gyarosi utak leaszfaltozását. Remé­nyek szerint a szentivánlaborfalvi ravatalozóházat még idén meg­szentelik, ugyanitt az ivóvízhálózat építésének is nekifognak, amennyi­ben a megyei tanács rábólint - a munkálatokhoz már megvásárol­ták a vezetékeket. Bodokon pályáztak A helyi önkormányzat már ta­valy leadta Bodok vidékfejlesztési pályázatát, e hónap folyamán vár­ják az elbírálást, amelyhez nagy re­ményeket fűznek. A 2,5 millió eu­­rós beruházás 5,7 kilométer bodoki utca leaszfaltozását tartalmazza, valamint sáncok és járdák ki­alakítását, a zaláni kultúrotthon teljes felújítását, otthoni beteggon­dozás biztosítását az idősek számá­ra. A tervek szerint egy kisbuszt is vásárolnának a sürgős esetek kön­nyebb ellátása érdekében. A pá­lyázathoz tartozik egy útgyalu és egy húsztonnás teherautó beszer­zése is. Erre az évre tervezik a bo­doki ravatalozóház, valamint a Borvíz Útja projektben szereplő oltszemi gyógykezelő központ meg­építését. .Idén is lesz hóünnep Kommandón! Még nem szögeztek le pontos dátumot az idei hóünnep megszer­vezésére, a korábbi évek tapasztala­ta ugyanis azt mutatja, az időjárás kiszámíthatatlan - tájékoztatott Kocsis Béla polgármester. - A ren­dezvény lényege, a hozzá kapcso­lódó sportversenyek és vetélkedők nehezen elképzelhetők hó nélkül, ezért az időpontot is ettől tesszük függővé. Elképzeléseink szerint ja­nuár végén, február elején sze­retnénk megtartani, a pontos dá­tumról hozzávetőleg két hét múlva határozunk. Bár az ünnepek alatt kissé megolvadt a hó, az elmúlt napok­ban ismét havazott, jelenleg a hó­réteg mintegy 40 centiméteres. Hozzátette azt is: az ünnepek alatt Kommandón az előző évekhez ha­sonlóan „teltház” volt, és akárcsak a tavaly, mintegy 1000 turista ke­reste fel a panziókat, hétvégi háza­kat.

Next