Székely Hírmondó, 2010. november (15. évfolyam, 181-202. szám)
2010-11-01 / 181. szám
SZÉKELY Hírmondó 2010. NOVEMBER 1., HÉTFŐ „Beérett" a régi hitelterv Szentgyörgyön Viták és ellenszavazatok, illetve tartózkodások után hagyta jóvá legutóbbi ülésén a sepsiszentgyörgyi képviselőtestület azt a határozattervezetet, amely egy 12 millió eurós hitel felvételét szentesíti. A visszatérítendő kölcsönt az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól (EBRD) igényli az önkormányzat, törleszteni pedig 2014-től kell. N. D. I. Amint az a tanácsülésen kiderült, a hitel kérdése másfél éves múltra tekint vissza, ugyanis az első kapcsolódó határozatot, még a jelenlegi testület mandátumának elején terjesztették elő, és a jelenlegihez képest sokkal több beruházási célpontot tartalmazott. Időközben az elnyert pályázatok nyomán a pénz felhasználására vonatkozó terv sokban változott, így a pénzből a külső városrészekben található utcák aszfaltozását, a központban egy sétálóutca-rendszer kialakítását, illetve a közvilágítási hálózat felújítását finanszírozzák. A másfél éve előterjesztett dokumentumot az MPP frakciója is támogatta, most viszont a polgáriak több fenntartást is megfogalmaztak, annak ellenére, hogy mind Antal Árpád polgármester, mind a gazdasági bizottság több tagja rámutatott, hogy rendkívül előnyös feltételek mellett részesül a város ebből a hitelből, ami elsősorban az alacsony kamatot jelenti, amely messze elmarad a belföldi pénzintézetek által kínáltak mögött. Emellett a hitel felvételével tehermentesítik a költségvetést, így az elnyert pályázatok önrészére - amely megközelítőleg 15 millió eurót tesz ki - is jut pénz. Az MPP-s képviselők, bár elismerték a hitel szükségességét, elsősorban azt kifogásolták, hogy a törlesztése a következő tanács feladata lesz, illetve, hogy az eredeti tervhez képest a mostani jócskán megváltozott, tehát ebben a formában már nem látják értelmét. A tervezet végül két ellenszavazattal, illetve az MPP- frakció többi tagjának tartózkodásával került jóváhagyásra." AKTUÁLIS 2 Napirenden© Alapítójának nevét vette fel a szívkórház Ötödik alkalommal tartották meg október 28-30. között Kovásznán a Háromszéki Orvosi Napokat, melyet idén a Kovászna megyei Orvosi Kamara és Kovásznái szívkórház szervezett meg. A háromnapos rendezvény szombaton, késő délután ért véget, ennek keretén belül az ötvenedik évfordulóját ünneplő szívkórház felvette alapítója, dr. Benedek Géza nevét. Szörcsey Ibolya sütörtökön a gyógyszergyártók és -forgalmazók mutatták be újdonságaikat, pénteken a Kovászna megyei szakorvosok tartottak előadást az alapellátásban dolgozó kollegáknak. Szombaton a szívkórház szakorvosai mellett bukaresti, kolozsvári, brassói, jászvásári és marosvásárhelyi szakemberek értekeztek, köztük a hazai szaktekintély, dr. Kikeli Pál szívorvos Marosvásárhelyről. A záró nap egyben az emlékezés napja volt, a szívkórház fennállásának ötvenedik évfordulója alkalmából jelentették be, hogy az intézmény felveszi alapító igazgatójának, dr. Benedek Gézának a nevét. Dr. Tatár Márta kardiológus, megyei tanácsos, a szívkórház osztályvezető főorvosa szerint ennek az intézménynek köszönhetően lett Kovászna ismert az országban, sőt külföldön is. - Külön öröm, hogy a kórháznak nevet adhattunk, én úgy érzem, hogy dr. Benedek Géza neve kötelez bennünket, remélem, méltók leszünk rá - mondta az osztályvezető, hozzátéve, az intézménytábla ünnepélyes elhelyezése egy későbbi alkalomra marad. Lapunk szerette volna megtudni, hogy dr. Benedek Géza és családja hogyan éli meg az eseményt, sajnos, az egykori igazgató-főorvos súlyos betegsége miatt nem tudta megosztani velünk gondolatait. - Sokat tett a kórházért, a városért, munkájában segítette az az orvos csapat, amelyet úgymond ő nevelt. Rengeteget dolgoztunk, időnk nagy részét a kórházban töltöttük, én is innen vonultam nyugdíjba, szívreumás gyerekeket kezeltem. Megérdemelte, megtiszteltetés számára, nagyon örülök, jó érzés a család minden tagjának - nyilatkozta felesége és egyben pályatársa, dr. Benedek Gézáné, Schiess Ibolya. MC Mienk ez a tanügyi törvény? romániai parlament - a nagy győzelem után! - kormányzati felelősségvállalással fogadtatta el Funeriu miniszter úr oktatási törvényét, mely jó néhány újítást vezetett be az oktatási rendszerbe. Engem nem nagyon érdekel az, hogy osztályokat, évfolyamokat átminősítenek egyik ciklusból a másikba, az viszont igen, mi történik a kisebbségi nyelveken folyó oktatással. Ha nagyon engedékeny vagyok, úgy kimondhatom, a Funeriu-féle jogszabály tényleg tett és tesz gesztusokat mifelénk: a földrajzot, az ország történelmét magyarul lehet tanulni ezután (a többi kisebbség nem kért ilyesmit), úgy tűnik, valóban decentralizálni akarják az oktatást, hogy a helyi közösségek dönthessenek az iskolafenntartás dolgairól. A nemzetiségi iskolák - állítólag - magasabb pénzügyi juttatásokhoz is jutnának, mert munkájuk nehezebb, bonyolultabb és öszszetettebb. Ez így igaz. De mit kérnek cserében? A román nyelv hatékonyabb tanítását, az óraszám felemelését, a romániaisági tudat megerősítését. A magam részéről mindenképpen támogatnám az államnyelvi nyelvtudás, a többségi kultúra elsajátításának erősítését. De nem az anyanyelvünk, saját kultúránk ellenében. A tantervekből nem a nemzetiségi tudást kell kicsonkítani, összehúzni, hanem a felesleges ostobaságokat. Négy éven át dolgoztam a román szenátus tanügyi bizottságának felelős tisztségviselőjeként (nem sok sikerrel!), akkor tanultam meg, hogy velünk mindig és mindenkoron szűkkeblűek lesznek Bukarest politikai irányítói. Persze, akkor is lehetett elérni szerény eredményeket. Ahogy ezt el is értem értünk. Például Arad megyei magyar iskolák és tagozatok helyreállítását, a csángóföldi magyar oktatás félig-meddig való legalizálását. De keveset, szomorúan keveset. Lehet, hogy ez a törvény jobb, mint az eddigiek, de az igazi mégis az lenne, ha a nemzetiségi oktatás ügyét végre és visszavonhatatlanul azokra bíznák, akiket illet (és terhel), a közösségre, kik fenntartják, működtetik, úgy, ahogyan még lehet. Rablómese, hogy az oktatást, az egészségügyet, a közigazgatást az állam tartja fenn. Az adófizetők tartják fenn, tehát joguk lenne szuverén módon határozni a sorsáról. Még Csángliában is, ahol az agresszív elnemzettelenítési politika körülbelül kétszázezer magyarral rövidítette már meg nemzetünket. A Magyari Lajos Dr. Benedek Géza 1916. szeptember 13-án született Kisbaconban, az orvosi egyetemet 1940-ben kezdte el Kolozsváron, majd Budapesten folytatta, később, a háború miatt az egyetem végzős évfolyamát Németországba menekítették, így az általános orvosi diplomát a Halle an der Saale-i Egyetemen szerezte meg 1945-ben. 1947-ben tért haza Erdélybe, ahol bányaorvosként helyezkedett el a bodvaji bányánál, és ahol később megszervezte a nagybaconi orvosi kört. 1952 augusztusában Kovásznára helyezték, ahol a városi kórház megszervezése szintén az ő nevéhez fűződik. Kezdetben belgyógyászként dolgozott, majd szívgyógyászatra szakosodott. 1960-ban bízták meg a szívkórház alapításával, igazgatásával, huszonhat év után, 1986-ban innen vonult nyugdíjba. Vérszegény véradók is jelentkeztek Az átlag napi nyolc véradó helyett alig hatan jelentkeznek a sepsiszentgyörgyi vérgyűjtő központban - mondta sajtótájékoztatóján dr. Imreh László, az intézmény vezetője. Lévai Barna Imreh László szerint a gondot nemcsak a kevés véradó jelenti, hanem az, hogy a jelentkezők között is sok a vérszegény, azaz a kevés hemoglobinnal rendelkező donor, így őket nem tudják fogadni. - Emiatt a mai tizenkét véradóból hármat vissza kellett utasítsunk, hiszen az „alultáplált” vért nem tudjuk hasznosítani - hozta fel példaként a központ igazgatója. Imreh László öt hónapja vezeti az egészségügyi intézményt, elmondása szerint az utóbbi egy hónapban esett vissza a vérdonorok száma, de nem tudni mi okból. - A donorok 61 lej értékben ételjegyet kapnak, eddig adtunk kolbászt és ásványvizet, most a költözés miatt ez egyelőre abbamaradt, de remélhetőleg az új épület átvételekor ez is megoldódik - nyilatkozta Imreh, abban bízva, hogy a sajtónyilvánosság révén többen jelentkeznek életet menteni. November közepén remélhetőleg már a felújított épületben fogadhatják a véradókat