Székely Hírmondó, 2011. május (16. évfolyam, 83-104. szám)

2011-05-18 / 95. szám

Szépüljön a Székely Hírmondóval „Újra fiatalnak érzem magam!" Számunkra is hatalmas elégtételt jelent, ha hűséges olvasóink segít­ségünkkel a szemünk láttára szé­pülnek meg, válnak vidámabbakká. Éppen ezért nyereményjátékaink során igényes, nyitott partnerek se­gítségével, mint a megyeközponti Lila Szalon, szépülési „kezelése­ket” is kisorsoltunk, és nyerteseink varázslatos átalakulását kísértük végig. Tinea Teddy A sepsikőröspataki, 61 éves Mé­zes Mária még februári sorsolásun­kon nyerte meg a „szépülési csoma­got”, ám bevallása szerint a ház körü­li munka, no meg egy kellemetlen be­tegség miatt tolódott a megérdemelt szépülés. A megyeközponti Lila Szalonban találkoztunk nyertesünkkel, akit a szépségszalon csapata - Tribel Gyöngyvér fodrásznő, Majos Rita koz­metikus és Sala Lenke manikűr-pedi­kűrös - vett kezelésbe. A többórás át­alakulás jó hangulatban telt, régi törté­netek, pletykák elevenedtek fel, mi­közben csattogott az olló, száradt a kö­römlakk, és fiatalított a smink. „Életemben most nyerek először. Amióta létezik a Székely Hírmondó, előfizetője vagyok, és íme, nyertem is a lappal. Köszönöm szépen ezt az él­ményt. Elhatároztam, hogy ezentúl rendszeresen visszajárok a Lila Sza­lonba, hiszen annyira megfiatalítottak. Utoljára végzős diákként éreztem ennyire szépnek, fiatalnak magam” - lelkendezett búcsúzáskor a nyugdíjas tornatanárnő. Egészségtelen a cicanadrág? Egy délelőtti vásárlás csúcsforgalmában, Sepsi­­szentgyörgy egyik utcájából átmenve a másikba megszámoltam: 10 szembejövő nőből hét hordott valamilyen cicanadrágot. Itt nálunk több mint két éve fénykorát éli a feszülés, néha előnyös, de sokszor elég hátrányosnak számító ruhadarab. Lehet rövi­­debb, egészen hosszú, vastagabb, mintás, egyszínű, pamut, műanyag, magára egy hosszabb inggel, vagy szoknyával, rövidnadrággal viselve­­ szinte bármelyik kombináció szembe jöhet velünk az utcán. A lényeg, hogy mindenkinek van legalább egy cicanadrágja, még ha csak otthon veszi is fel. Egy azonban biztos: nem ez az a ruhadarab, ami csak azért, mert divat, kötelezően jól is áll mindenkinek. Jól áll, vagy nem áll jól, legtöbben mégis ebben lépegetnek, alkalmazkodva az üzletek ajánlataihoz, a leáldozóban levő cicanadrág-trendhez, vagy egy­szerűen csak azért, mert kényelmes­nek érzik viselését. Szakértők arra fi­gyelmeztetnek, hogy ez a ruhadarab lustává teszi az izmokat, ami pety­hüdt hashoz és ingatag lábhoz vezet­het. Úgy vélik, itt az ideje, hogy nők ezrei gondolják újra ruhásszekré­nyük tartalmát. Sammy Margo pszichoterapeuta szerint ezek a nadrá­gok jól néznek ki, mindenkihez ille­nek, de úgy tartják meg a combban lévő négyfejű izmot és a farizmot, hogy azoknak tulajdonképpen nem is kell dolgozniuk. Ennek eredményekép­pen ezek a területek „kikap­csolnak”, így amikor először teszik szabaddá a jó idő köze­ledtével a testet, azt tapasztal­hatják, hogy az nem olyan karcsú és formás, mint lennie kellene. A cicanadrág elrejti testünk olyan kényes területeit, mint a narancs­bőrös comb, így arra is kevesebb motivációt érzünk, hogy tegyünk valamit a probléma ellen, tette hoz­zá a szakértő. Jó hír, hogy az így el­lustult izmokat egy kis edzéssel könnyű újra formába hozni. A bo­kasúlyokkal való séta, a hasprés, a farizom napközben való megfeszíté­­se-kiengedése meg fogja hozni a jó eredményt. Sammy Margo szerint 42 nap elég ahhoz, hogy testünk vissza­nyerje a régi formáját. Aki jól szeretne kinézni nyárra, jobban teszi, ha már ma megszabadul a cicanadrágjától. A napsütéses idő­járásból arra következtethetünk, hogy idén hamar eljön az ideje a len­gébb öltözetnek LÉLEK-KONDI Beszélni kell a szülés utáni depresszióról Előbb nem gondolnak rá, később pedig félve beszélnek róla: az anyák szülés utáni fizikai-lelki nehézségei és az abból kialakuló depresszió a mai napig sok­szor a tabutémák közé tartozik. Pedig a szülés utáni depresszió létezése vitat­hatatlan, és gyakran okoz tragédiába torkolló élethelyzeteket is. Néhány or­szágban (pl.: USA, Anglia, Hollandia) már rájöttek, hogy a „struccpolitika” nem vezet eredményre: korunk népbetegségei mellett a szülés utáni depresz­­szió is olyan probléma, amelynek megelőzésére és gyógyítására érdemes, sőt kell is figyelmet és pénzt áldozni. A német nyelvterületeken is egyre több könyv, tájékoztató füzet jelenik meg e témáról, és speciálisan az érintettekkel foglalkozó intézményeket is létrehoznak. Nem mindig felhőtlen boldogság az anyaság. A megváltozott hormonszint depressziót ered­ményezhet, Mădălina Manole öngyilkosságát is ez okozhatta Fokozatok A szülés utáni nehézségekből ki­alakuló betegségnek három, egy­mástól nem mindig egyértelműen elhatárolható formája a Baby-Blues, a depresszió és a pszichózis. A Baby­ Blues a szülés utáni első héten az anyák mintegy felénél fellépő han­gulati mélypont, amit különös érzé­kenység, lehangoltság, gyakori sírás jellemez. Elsődleges okának a szü­léssel bekövetkező drasztikus hor­monális változásokat tekintik. Orvo­si kezelést nem igényel, de fontos, hogy a kórházi személyzet, a hozzá­tartozók megértően álljanak a hely­zethez. A szülés utáni depresszió az anyák 10-20 százalékát érinti, és akár hóna­pokkal később is jelentkezhet. Ezért a szakemberek egy része, sajnos, nem ismeri el a „klasszikus” depressziótól való elkülönülését. A betegség tüne­tei a kimerültségtől kezdve az érdek­telenségen és a külvilágtól való elzár­kózáson keresztül, súlyos esetekben a gyermek iránti agresszióban vagy öngyilkossági gondolatokban is meg­mutatkozhatnak. A szülés utáni pszichózis a legsú­lyosabb, szerencsére ritkán előfordu­ló forma. Jelei a hirtelen személyi­ségváltozás, a realitásérzék teljes el­veszítése, hallucinációk, kényszer­képzetek fellépése a szülést követő hetekben. Mivel az anya és a gyer­mek életére közvetlen veszélyt je­lenthet, feltétlenül kórházi kezelésre van szükség. A szülés utáni depresszió megelő­zésére és kezelésére Svájcban 1998-ban alakult az első, pszichiátriai osztályok­tól teljesen különálló intézmény, a Ca­sa Florina. Az alapító és jelenlegi veze­tő, Mónika Wohnlich személyes meg­győződésből küzdött a létrehozásért. A lánya születésekor maga is súlyos dep­resszión esett át, és miután sehol nem talált segítséget, megfogadta: ha valaha kikeveredik ebből a krízisből, mindent megtesz azért, hogy a hasonló helyzetű anyáknak legyen hová fordulniuk. Egy időben 4-5 anyát tudnak fogadni, akik gyermekükkel zuhanyzós, főzőfülkés, tágas szobában laknak, valamint társal­gó, közös konyha és étkező is rendel­kezésükre áll. „Minden esetben több tényező egy­másra hatásából alakul ki a betegség. Ami szinte mindenkinél szerepet ját­szik, az a társadalmi elvárásokkal való küszködés. Természetesnek tűnik a szakmai karrier, a tiszta lakás, a vonzó külső, és mindezek mellett szinte csak dekorációnak tekintik a kiegyensúlyo­zott, boldog anya oldalán a gyereket. Teljesítményorientált világban élünk, ahol minden azt sugalja, hogy tökéle­tesnek kell lennünk - még a pillanatnyi kimerültséget, elkeseredést is karakter­gyengeséggé nyivánítják. Egyszerűen beszélni kellene arról, hogy senki nem felel meg tökéletesen a valóságtól oly tá­vol álló, mindent líró, mindig boldog anyamítosznak” - nyiatkozta Monika Wohnlich egy internetes portálnak. forrás: babaszoba.hu A lényeg a megelőzés

Next