Székely Hírmondó, 2011. május (16. évfolyam, 83-104. szám)

2011-05-23 / 98. szám

SZÉKELY Hírmondó 2011. MÁJUS 23., HÉTFŐ AKTUÁLIS­ . Napirenden Az olcsó bosszúvágy N­ézek egy filmet valamelyik dokumentumcsatornán, s arról esik szó benne, hogy a müncheni olimpiai terrortámadás után az izraeli Mosszad nevű tit­kosszolgálat úgy nyírt ki embere­ket, hogy semmiféle bizonyítéka nem volt bűnösségükre. Lilleha­­merben, a csendes norvégiai olim­piai városban egy olyan, teljesen ártatlan, marokkói származású ta­xisofőrt gyilkolásztak le, aki valószí­nűleg nem is hallott a Fekete Szep­tember nevű istentelen szervezet­ről, sem az El Fatahról, sem egyéb palesztin terroristákról. Meghalt, mert a híres-nevezetes Mosszad összetévesztette valakivel. Le is állt a bosszúálló akció. Átkapcsolok egy magyar hírcsa­tornára, és nézem, hogy a 97 esz­tendős Képíró Sándor nevű em­bert nyaggatja a „független ma­gyar bíróság", vajon tényleg kivé­­geztetett-e embereket 1942-ben Újvidéken, a Duna partján?! Zsidó­kat és szerbeket. Én nem tudha­tom, hogy vétkezett-e Képíró Sán­dor, de azt tudom, hogy ez a sze­rencsétlen öregember nem való a tárgyalóterembe, hiszen azt sem tudja már, hogy mi folyik körülötte, s egyébként semmiféle bizonyíték nincs ellene. Ugyanígy próbálnak eljárni az ugyancsak kilencvenes Zentai Károllyal, de azt Ausztrália „késlekedik" kiadni a „független magyar bíróságnak". A Bécsben székelő úgynevezett Wiesenthal Központ bárkit felje­lenthet - koholt vádak alapján! -, s azok ellen el kell járnia minden eu­rópai bíróságnak. Fiát kik ezek, és milyen jogon gyanúsítgatnak halá­luk előtt álló embereket idestova hetven évvel a világháború után? Miért nem néznek ők magukba, mit műveltek el ávós tisztekként az Andrássy úti pincékben, miért ver­tek halálra sokszor magyar embert, miért deportáltak Recskre és a Flor­­tobágyra sok tízezer ártatlant? Ne­kik mindent szabad? Senki nem kéri számon az ártatlanul legyilkolt negyvenezer délvidéki magyart Ti­to híres partizánjain, őket soha nem fogdossák össze? De a Wie­senthal Központ még mindig va­dászik a magyarokra, mert névadó­ja állítólag Máramarosszigetről származott, s egész életében a ma­gyarokon akart bosszút állni. Miért nem a németeken, a kollaboráns franciákon, a fasiszta oldalra átállt norvégokon, a zsidókat húskam­pókra akasztó románokon,Tiso tiszteletes úr népirtó tótjain? Nem. Mindig a magyar a bűnös, mert nem tudták országát elvenni. Magyari Lajos Virtusvetélkedő, sportpálya-keresztelő és óriás kürtös Uzon községi napok 2011 Az uzoni községünnep má­sodik napján, szombaton a sportpálya ünnepélyes névadásával nyílt meg hi­vatalosan a rendezvény. A község futballpályája fel­vette Szentpáli Géza, a fut­ballcsapat alapítója nevét. A névtáblát a sportoló fia, ifj. Szentpáli Géza, továbbá Ráduly István polgármes­ter és dr. Sümegi Zoltán, a magyarországi Tolna város (Uzon testvértelepülése) vezetője leplezte le. Lévai Barna, Kustán Magyari Attila A pénteki iskolaünneppel rajtoló Uzon községi napok szomba­ton a heves esőzésnek „köszön­hetően” közel kétórás késéssel folyta­tódott. A Románia legerősebb telepü­lése címért folytatott verseny kezde­tére azonban már hétágra sütött a nap. Kár, hogy az eredetileg bejelentkezett tizenegy csapatból mindössze négy te­lepülés jelent meg a megméretteté­sen: Csíkszentimre, Uzon, Szentiván­­laborfalva és Uzonfüves. A tizennégy versenyszámból álló erődemonstráci­ón többek között rönkforgatásban, rönkhajításban, sodrófa- és kerékkül­ső-hajításban, kötőrúd-tartásban, rönk- és zsákcipelésben, szekér- és ka­mionhúzásban, valamint gumicsizma­hajításban lehetett bizonyítani. A ta­valyi címvédő uzáni csapatot idén sem tudták felülmúlni, a szentivániak másodikként, míg a Hargita megyei Csíkszentimre versenyzői harmadik­ként állhattak dobogóra. Tizenöt méteres kü­rtőskalács A szombat délután legnépszerűbb eseményének az óriáskürtőskalács-sü­­tés bizonyult, amely még a virtusvetél­kedőnél is nagyobb érdeklődésnek ör­vendett. A tizenöt méteres, hagyomá­nyos székely süteményt szentivánla­­borfalvi asszonyok készítették el. Az alapanyagok beszerzése, illetőleg a lo­gisztika biztosítása egy teljes hetet vett igénybe. Hetven kilogramm liszt, 10 kg őrölt citrom, 40 darab vaj, körülbe­lül 30 liter tej, 20 kg cukor, 30 tojás, ne­gyed kiló só, ugyanannyi élesztő és va­níliapor három óráig tartó összeda­­gasztása után került fel a tészta a 15 méteres rúdra. A tavalyihoz képest két méterrel hosszabb kürtőskalácsot este hét óra után vágták le a nyújtófáról. Az összesereglett tömeg szempillantás alatt elkapkodta, olyan is akadt, aki egy zacskónyit gyűjtött össze. Kopjafa a lelkész emlékére Vasárnap az ünnepi istentisztelet után leplezték le a református temp­lomkertben a Nagyobb Péter egyko­ri református tiszteletes emlékére ál­lított kopjafát. Beszédében Ráduly István polgármester elmondta, bol­dog, mert részt vehet az avatáson, szomorú azonban, hogy a kitüntetést csak több mint húsz évvel a rend­szerváltás után, és nem életében kap­hatta meg a meghurcolt lelkész. A beszédet követően felcsendül­tek a polgármesteri hivatal előtt ösz­­szegyűlt fúvószenekarok hangszerei, néhány perccel később pedig fúvó­sok, köztük a rétyiek, a zágoniak és a barátiak felvonultak a szabadidőköz­ponthoz. Itt este az Open Stage-t, a fúvószenekarok és mazsorettek ver­senyének gálaestjét, majd a Bikini­koncertet lehetett megtekinteni, vé­gül pedig az idei községnapokat záró tűzijátékot.« A diákok jobban kifáradtak, mint általában Két intenzív nap a Váradiban Hatodik alkalommal szervezték meg a megyeszékhelyi Váradi Jó­zsef Általános Iskolában a Váradi­­napokat, ezúttal a „Minden gyer­mek művész, a gond csak az, ho­gyan maradjon művész felnőtt ko­rában is”. Pablo Picasso nevével fémjelezett mottóval. Kustán Magyari Attila A csütörtökön és pénteken zajló rendezvénysorozaton az iskola apra­­ja­ nagyja részt vett, az első napon kü­lönböző vetélkedőket, „süti-főzit” tar­tottak, este pedig táncházban lehetett ropni. Pénteken sudokuztak, bútort festettek, de szavalóversenyt, „lóti-fu­­tit”, pizza-versenyt, kosárlabdamecs­cset is szerveztek. A tanítók és tanárok szemmel láthatóan kitettek magukért, hogy a kétnapos ünnepség kiugrassza a diákokat a padokból. A szervezők­nek a változatossággal az is céljuk volt, hogy senki ne unatkozzon a két nap alatt. Az iskola minden évben egy ki­adványt is kiad a gyerekek írásaival, amelyben különböző témák szerint ír­hatnak verseket, illetve meséket. Pénteken Erdővidék egyetlen lí­ceumában, a Baráti Szabó Dávid Kö­zépiskolában is felborult az intéz­mény házirendje, a diáknap alkalmá­ból a tanulók már a reggeli órákban átvették a hatalmat Dimény János is­kolaigazgatótól. A rendezvényről holnapi lapszámunkban részletesen beszámolunk. « Az iskolaud­varon apró­pénzért lehe­tett ugrándoz­ni, a bevételt a cukorbeteg gyerekeknek ajánlották fel Visszatérhet a tejtermelők kedve Tejcsarnok Bibarcfalván Tejcsarnokot adtak át a múlt héten Bibarcfalván: a létesítmény a bará­ti önkormányzat támogatásával jött létre, a helybéli állattartó gaz­dák nagy megelégedésére. A beru­házás 22 ezer lejbe került, a gazdák közmunkával járultak hozzá az el­készítéséhez, a bibarcfalvi közbir­tokosság ígérete szerint rövidesen a tokológépet is megvásárolják. Böjte Ferenc Szabó Miklós közbirtokossági el­nök az összefogás szép példáját látja az új tejcsarnok elkészültében, mely­nek köszönhetően nem kell többet a tejjel Barátra ingázniuk a tehéntar­tóknak. A gazdák egyesületének kép­viselői, Tikosi Levente és Tordai Sándor alelnökök, Trandafir Sza­bolcs titkár megjegyezték, az utóbbi időszakban Bibarcfalván azért csök­kent a tejtermelés, mert a régi átve­vőcsarnokot bezárták, a magyarher­­mányi tejfelvásárló pedig a mai na­pig sem fizette ki a tavaly átvett tejet, csaknem 25 ezer lejjel tartozik a gazdáknak, akiknek reményük sincs arra, hogy pénzüket megkapják. Az új tejcsarnokból 1,1 lejes áron viszik majd a tejet, ami zsírfoktól függően lehet több vagy kevesebb is, a felvásárló pedig további támogatá­sáról is biztosította a gazdákat. A fa­luban jelenleg 23 tejtermelő gazda van, a tehenek száma pedig 70-re te­hető.­­ A tejcsarnok­nak helyet adó épületben kul­túrotthon, or­vosi rendelő is működik

Next