Székely Hírmondó, 2011. december (16. évfolyam, 233-251. szám)

2011-12-01 / 233. szám

SZÉKELY Hírmondó 2011. DECEMBER 2., PÉNTEK AKTUÁLIS Meghökkent búcsú Antitól K­elemen Antal tanár urat, nyu­galmazott iskolaigazgatót, a híres rétyi fúvósok karnagyát, intézmények alapítóját nem csu­pán Réty község, de egész Há­romszék, egész Székelyföld, egész Erdély gyászolja, s e gyászban sok-sok magyarországi barát és tisztelő, számos távolabbi zeneér­tő is osztozik. „Meghökkent" búcsút írok a címben, s azért tartom ezt he­lyénvalónak, mert számomra - sokunk számára! - vannak és lesz­nek emberek, akik kifogyhatatlan, törhetetlen energiájukkal hök­kentenek meg, hogy aztán még jobban meghökkentsenek idő­­napelőtti távozásukkal. Ilyen em­ber volt barátom, Kelemen Antal is, annyit vállalt magára, mint tíz, húsz, száz ember, s nem csak fel­vállalta, de be is teljesítette vállal­kozásait. Az Európa-szerte méltán híres Kováts András fúvószenekar feltámasztásával és nemzetközi rangra való emelésével, az erdélyi fúvósmozgalom reneszánszát megteremtő hatalmas munkájá­val, fúvóstáborok szervezésével, sok százra tehető felejthetetlen koncerttel, melyek ajándékát a ré­­tyiek mellett, mi, sepsiszentgyör­­gyiek fogadhattuk a legnagyobb hálával és elismeréssel. Csoda-e, hogy tanítványai kö­zül sokan választották élethivatá­sul a zenét, a falu megkülönböz­tetett kitüntetésnek tartja, ha va­laki a fúvósok népes csapatába felvétetik!? Kitüntetésnek, mert ennek az ára a minőség feltétlen tisztelete, az aszkézisig menő fe­gyelem, a jó csapatmunkához szükséges alázat és a szüntelen jobbra való törekvés volt és ma­rad. Erre Kelemen Antal tanította meg tanítványait, de még a zene­karát pártolókat, hallgatóságát is. Karnagyi tartásából mindenkor erő, fegyelem és biztonság sugár­zott, s ez ragadt át a szüntelenül fiatalodó zenekar tagjaira is, mert a dirigensnek, hogy ne öregedjék el, ne szikkadjon ki, ne apadjon el az éltető forrás, de újra és újra fris­sen és győztesen felbugyogjon, szomjat oltson, gyönyörködtes­sen, állandó megújulásra van szükség Meghökkentő búcsú ez a bú­csú, mert nem hittem, hogy Kele­men Anti barátom napjai is meg­­számláltatnak. De nem fogynak el, mert amit megteremtett, az időt kiálló, pusztíthatatlan, és ér­vényesnek kell maradnia nemze­dékeken át. Lejátszómra felteszem a magyar történelmi- és katonaindulók rétgi CD-jét, s kis unokáimmal hallga­tom századszor végig. Ők is válto­zatlanul kedvelik és élvezik, csak azon csodálkoznak, hogy miért gyűlik könny a szemem sarkába...« Alig 2,5 centiméteres csizmákat készít a mester Miniatűr mestermunkák A sepsiszentgyörgyi Józsa Áron cipészről, csizmadiáról igazán elmondható, hogy a lábbelik körül forog az élete, hiszen feleségét is szakmá­jának köszönhetően ismerte meg. Azért kerestük fel a 39 éves férfit, mert ő készíti a messze földön legkisebb ko­rabeli­ és táncos csizmákat, lábbeliket, még miniatűr sü­veg, nyereg, tarsoly is kike­rült a keze alól. Tinea Teddy­ ózsa Áron 1972. augusztus 21-én született Sepsiszentgyörgyön, er­dővidéki szülők gyermekeként, és büszkén szögezte le már beszélgeté­sünk elején, hogy a cipész szakma a vé­rében van. - Dédnagyapám csizmadia volt. Régebb nagy viták voltak a csizmadi­ák és a cipészek között, hiszen egyik többre tartotta magát, mint a másik. Mára már összeolvadt valamelyest ez a két szakma. Jómagam cipésznek ta­nultam Székelyudvarhelyen, aztán Sepsiszentgyörgyön­­ vágott bele tör­ténetébe. A cipészmesterrel a megyeszékhe­lyi, Vasile Goldiş utcában lévő kis mű­helyében (24/A, 8-as garzon, 9-es lak­rész) találkoztunk, érkezésünkkor ép­pen egy javításra hozott lábbelivel baj­lódott. - Pár éve keresztfiamnak készítet­tem egy székely kiscsizmát. Székely ru­hában keresztelték, és gondoltam, hadd legyen egész a viselet. Egyik kun­csaftom hozott egy annál is kisebb láb­belit, és innen jött az ihlet, hogy neki­­álljak, és miniatűr, korabeli csizmákat készítsek - mesélte, miközben elővette a legkisebb, alig 2,5 centiméteres, saját kezűleg készített csizmát. A legkisebb kivételével a miniatűr csizmák is kaptára, sámfára, gondos tervek alapján készültek. A mesterember mesélés közben ha­mar előkapta a maga faragta kaptafá­kat, sima­ és ráncos sámfát, és részle­tesen ecsetelte a csizmakészítés szak­mai titkait, amelyeket jómaga is meg­sárgult, régi könyvekből tanult. Végül a gyermekei számára készített, gyári­termékeket is megszégyenítő, jó mi­nőségű bakancsok is előkerültek. Kérdésünkre, hogy a fi­atalok érdeklődnek-e a szakmája iránt, jönnek-e ta­nulni hozzá, Józsa Áron vic­cesen jegyezte meg: bi­zony, a legkisebb fia, aki alig 6 éves, néha a műhelyben be-bever egy-egy szeget oda, ahová nem kell, és ha kérdezik, akkor hamar rávágja, hogy ci­pész szeretne lenni nagykorában. Más­képpen kihalófélben a mesterség nincs érdeklődés iránta a fiatalokban. A Józsa család élete a lábbelik körül forog hiszen Áron a feleségét is szak­májának köszönhetően ismerte meg közel 7 éve. A szövetkezetnél dolgo­zott, amikor pár hölgyet cipőfelsőrész készítésére kellett oktatnia. Itt ismerte meg 11 évvel fiatalabb párját, akivel közösen már két fiúgyermekük van. - Még lehet éldegélni a cipészet­ből, de hogy meddig azt nem tudom. Szeretnék néptáncos lábbeliket készí­teni, erre szakosodni, ez azonban nagy befektetést igényelne. Az utóbbi há­rom évben a Háromszék Táncegyüt­­tesnek készítettem karaktercipőket - körvonalazta álmait, terveit a cipész­mester, aki legutóbb egy helyi kézi­munkakör tagjainak meghívására állít­hatta ki miniatűr mestermunkáit az 550 éves Sepsiszentgyörgy rendez­vénysorozat keretében.« J Nem vonták vissza a határozatot Jöhet a pereskedés Több vélemény elhangzása után döntött úgy soros ülésén, szer­dán Kovászna Megye Tanácsa, hogy nem tesz eleget a kormány­­hivatal felkérésének, és nem vonja vissza az egységes Szé­kelyföldre vonatkozó népszava­zás kiírásáról szóló határozatot. Nagy Demeter István Az ülésen Sztakics István, a tes­tület jogásza ismertette a prefek­­túra átiratát, amely több formai hibát is azonosít, amelyek miatt visszavonásra javasolja a határo­zatot. Mint arról beszámoltunk, a kifogások között szerepel, hogy a tanácstagok kevesebb mint egy­­harmada szerepel kezdeményező­ként, illetve hogy a határozat nem tartalmazza, hogy mely települé­seken lenne megszervezve a nép­szavazás. Gond az is, hogy a terve­zetet a tanács a plénum elé ter­jesztés előtt harminc nappal nem bocsátotta közvitára. Tamás Sándor, a megyei ön­­kormányzat elnöke még a hozzá­szólások előtt azt javasolta, hogy a testület ne vonja vissza a határo­zatot, hanem amennyiben a kor­mányhivatal megtámadja a köz­­igazgatási bíróságon, járják végig az igazságszolgáltatási eljárás út­ját. Tulit Attila, a Magyar Polgári Párt frakciója részéről azt vetette fel: inkább vonják vissza a határo­zatot, javítsák át, és újból fogadják el, mert ebben az esetben a pre­­fektúra nem tudja bíróság elé vin­ni az ügyet. Hasonló véleményt fogalmazott meg Edler András, az RMDSZ parlamenti képviselője is. Végül mind az RMDSZ-, mind az MPP-frakció tagjai a visszavo­nás ellen szavaztak, mindössze a hat román tanácsos voksolt mel­lette. György Ervin prefektus lapunk megkeresésére elmondta: ebben a helyzetben csak egy lehetősége marad az általa vezetett intéz­ménynek, éspedig megtámadni a határozatot a közigazgatási bíró­ságon. « Székely termék tanúsítvány háromszékieknek Öten vehették át Kovászna Megye Tanácsának so­ros, szerdai ülésén vehették át Ta­más Sándortól, a testület elnöké­től a Székely termék tanúsítványt azok a háromszéki vállalkozók, akik termékeik minőségének kö­szönhetően Kovászna megyében elsőkként kapták kézbe a minősí­tést igazoló okiratot. N. D. I. Kozma Béla, a Kovászna Megyei Agrárkamara vezetője úgy értékel­te: a tanúsítványnak identitáserősí­tő hatása van, hiszen bizalmi kap­csolatot épít ki a termelők és fo­gyasztók között. Mindkettőnek plusz garanciát ad arra, hogy az adott termék helyben, természetes anyagokból készült, és kiváló minő­ségű. Az elnök elismerte, hogy kissé hosszadalmas folyamat volt, amíg a kézdivásárhelyi Mi-Tu Ház Kft. ál­tal készített mustár, a hatolykai Fe­hér Éva különleges hagymája, az oltszemi Dimény Kft. kürtőskalá­­csa, a kézdivásárhelyi Fazakas Mag­dolna mézeskalácsa és a kézdivásár­helyi M&Co húsfeldolgozó hentes­áruja megkapta a minősítést, de mindenképp megérte. Hargita és Kovászna megyében eddig 24 termelő kapta meg ezt a védjegyet, kézműves és szellemi ter­mékre is igényelték, az odaítélés fo­lyamatban van.­ Fazakas Gá­bor neje, Fa­zakas Mag­dolna nevé­ben, az általa készített mé­zeskalácsért vette át a tanú­sítványt

Next