Székely Hírmondó, 2013. július (18. évfolyam, 122-144. szám)

2013-07-01 / 122. szám

SZÉKELY Hírmondó 2013. JÚLIUS 1., HÉTFŐ­ N Napirenden Gigi, a nemzet „hőse" Döbbenetes, de így igaz: Gigi Becali, a csobánból lett nagybir­tokos ma Románia legnépsze­rűbb embere. Az volt már be­­kasztlizása előtt is, de még in­kább azzá lett, ahogy tessék-lás­­sék elítélték és börtönbe vitték. Legújabban még rávarrtak hat hónapot, egyesítvén két ítéle­tet. Az igazság az, hogy e két his­tóriában a nemzeti főcsobán­­nak az égadta világon semmi bűne nincs: a honvédelmi tárcá­tól elcsaklizott területekért az akkor miniszter és a nagyvezér­kar főnöke a ludas, a vesztege­tési ügyben pedig az, aki pénzt kért. Nem az, aki hajlandó lett volna adni. Gigi mestert mégis befűzték, s érdekes módon ez nem ron­tott népszerűségén, inkább fo­kozta azt. Ebben a hibás min­denképpen a pofátlan és gátlás­talan bukaresti elektronikus média, mely máig valamiféle igazságtevő Robin Hoodnak próbálja beállítani őt, aki több jót tett, mint rosszat, s a lopott holmit a szegényeknek és az egyháznak osztotta szét. Mondtam, nem ebben a két ügyben kellett volna őt elítélni, még a terepjáróját ellopó tróge­­rek önbíráskodó elfogatásában sem, hanem a vagyonszerzés módozataiért, mik messze visz­­szanyúlnak a„nagy forradalom" utáni első évekbe. Igen ám, de akkor a mai vagyonos osztály 98 százalékát kellene bedutyiz­­ni, volt és jelenlegi mindenféle üzletembereket, kik a zavaros­ban való halászás igazi nagy­mesterei. Gigi Becaliról és szellemi aty­járól, Corneliu Vadim Tudorról állítólag készült egy amerikai követségi jelentés, mely a fogat­lan nagyromániás oroszlánt egyszerűen bohócnak nevezi, de Gigiről már jobb a vélemé­nye, mondván, intelligens, ám „pallérozatlan". Hát így igaz, ő akkor követte el élete legna­gyobb tévedését, amikor politi­zálásra adta a fejét, s Bukarest­ben sokan a pad alá bújtak vol­na szégyenkezésükben brüssze­li teljesítménye mian. Aki csodán, maradjon a ju­­hoknál, esetleg a kecskéknél. De nem igazán Becali a min­denáron börtönben tartandó személy, ezerszer inkább a vé­resszájú Vadim, s még inkább Dan Voiculescu, kinek a feje fe­lett ott vagyon Damoklész kard­ja, de a madzag nem akar kiol­dódni. Magyari Lajos Tündérek bora, székelyek büszkesége VII. Aquarius - a borvíz ünnepe A csernátoni Malomfere­­dőnél szombaton zajlott a VII. Aquarius - a borvíz ün­nepe, amelynek versenyé­re huszonhárom borvizet neveztek be. A szervezők több, az alkalomhoz illő kiadványt is ajánlottak: Kisgyörgy Zoltán Három­széki borvizeskönyve mel­lett térképeket, ásványvíz­népszerűsítő prospektuso­kat és az Ikavári figyelő né­ven megjelent kétnyelvű borvízünnepi újságot. Jancsó Katalin A házigazdák nevében Tamás Sándor megyetanácselnök, Bölöni Dávid csernátoni pol­gármester és Albert Zoltán szerve­ző mondott köszöntőt. A nem pa­lackozott borvizekkel bemutatkozó önkormányzatok és magánszemé­lyek kitettek magukért, de meg kell jegyeznünk, csupán kilenc csapat nevezett be, miközben Háromszé­ket több mint 600 borvíz hazája­ként emlegetjük. Kovászna megyét Sepsiszentgyörgy, Kovászna, Cser­­náton, Mikóújfalu, Sepsibükszád, Székelypetőfalva, Oroszfalu és Csi­­szárfü­rdő képviselte, a szomszédos Hargita megyéből csupán a gyer­­gyótölgyesiek tisztelték meg jelen­létükkel az ünnepet. Legendás borvizek A rendezvény központi mozza­natát a Háromszéki borvizeskönyv című kiadvány bemutatása jelen­tette, alcíme szerint: Ásványvizes­­sokadalom a Kárpát-kanyarban. A szerző, Kisgyörgy Zoltán geológus - Háromszék ásványvizeinek lega­vatottabb ismerőjeként - 30 év gyűjtőmunkáját tette közé. A bemutatón a szerkesztők be­számoltak a munkájuk során ta­pasztalt élményekről, míg a szer­ző a rá jellemző színes előadói stí­lusban ecsetelte a borvizek jelen­tőségét. Ekkor osztotta meg ve­lünk azt a meglátását is, hogy a borvizek nem a vulkanikus jelen­ségek következtében törtek a fel­színre, hanem a népmondák ke­letkezésének idején, amikor még hősök, sárkányok, tündérek lak­ták Székelyföldet. Tündérek bora A rendezvény résztvevői vették a bátorságot, és vizeiket alávetették a Cholnoky Jenő Földrajzi Társa­ság keretében működő Székelyföl­di Ásványvíz-Kataszter műhely munkatársai által elvégzett vegyi elemzésnek. Ez alapján kiderült, hogy mindenik víz iható és egész­séges, de - a Péter Elek (az Orszá­gos Ásványvíz Társaság volt igaz­gatója) vezetésével értékelő zsűri szerint - a jók közül is a legjobbnak a mikóújfalusi Brákasorka-forrás vize bizonyult. Második a petőfalvi Várhelyiné új kútjának vize lett, a harmadik díjat a sepsibükszádiak Bedő-forrása érdemelte ki. A borvízzel készített palacsinta versenyének lebonyolításában már kevésbé remekeltek a szervezők. Mikorra a benevező csapatok a sü­tés végeztével díszesen tálaltak, és várták a Blaskó János mestersza­kács által vezetett zsűri látogatását, kiderült, hogy az ítészek már ko­rábban, a tűzhelyek mellett me­tartották a „kóstolást”, pedig a ver­*r­senyszabályzat szerint a tálalást is pontozniuk kellett volna. De mire mindez kiderült, elhagyták a hely­színt, a díjkiosztást is másra bízva. A legízletesebb palacsintáért já­ró I. díj a helybéli Pántlika tánc­csoportot illette meg, akik a nap fo­lyamán nemcsak sütöttek, hanem több alkalommal fel is léptek. A rangsorban őket a sepsibükszádiak és a sepsiszentgyörgyi Ferdinánd panzió konyhaművészei követték. A díjazást követően folytatódott a kikapcsolódás, ki a sörsátrak ár­nyékában beszélgetett, ki a Ma­­lomferedő vizében hűsült tovább. A nap folyamán a rendezvényen több százan vettek részt. Igazi népün­nepély volt a borvíz ünnepe Rendkívüli tanácsülés az ipari parkról Megszavazták a hitelt Kézdivásárhely városi tanácsa rendkívüli tanácsülésen döntött arról, hogy hitelt vesz fel az első ipari park önrészének biztosítá­sához. A soron kívüli összehívás­ra azért volt szükség, mert a júni­usi ülésen a határozattervezet, mint ahogy erről beszámoltunk, nem kapott elegendő támogatást. A szavazás előtt Bokor Tibor pol­gármester emlékeztette a volt ön­­kormányzati ciklusban is dolgozó ta­nácsosokat, ők döntöttek úgy, hogy - 1,8 millió eurós bankhitelből! - a város vásárolja meg az egykori IFET területét. Akkor a kölcsönt tízéves futamidőre, két év türelmi idővel szavazták meg. „Sokat gondolkod­tam az ügyön, sok tanácsot kértem. Bizonyos szempontokból kész té­nyek elé vagyunk állítva. Azt is tudni kell, hogy öt évig minden uniós pá­lyázatnak búcsút mondhatunk, ha az önrészt nem tudjuk biztosítani. Az eddig elvégzett munkálatokat is az önkormányzatnak kell kifizetnie, mert ha nincs önrész, az unió sem fogja hozzátenni a magáét. Ugyan­akkor olyan jelzést adunk kifelé, hogy komolytalan önkormányzat vagyunk. Gondolja mindenki nyu­godtan végig, ne a politika döntsön” - kérte fel józan mérlegelésre a vá­rosatyákat. Lukács László volt MPP-s alpol­gármester azt mondta, nem akarják, hogy a nyakukba varrják, miattuk nem lesz ipari park. A tervezetet olyan formában tartják elfogadha­tónak, hogy a futamidő tíz helyett öt év legyen, és egyelőre csak az első ipari park önrészét vegye fel hitelbe az önkormányzat. Végül belátták, hogy az ötéves futamidő rossz len­ne a városnak, mert a nagy havi rész­let miatt pénzt kellene elvonni az in­tézményektől, így végül a határo­zattervezet abban a formában ment át, hogy az önkormányzat 2,75 mil­lió lejes hitelhez folyamodik 10 éves futamidővel, a pénz az első ipari park önrészét fedezi. (O.A.) AKTUÁLIS 2 Számadás az RMDSZ-javaslatokról Egy sima, egy nádli Az RMDSZ több fontos, az anya­nyelvhasználatra vonatkozó javas­latát elfogadták a büntetőeljárási törvénykönyv hatályba léptetésé­vel kapcsolatos törvénycsomag vi­tája során, viszont elutasítottak néhány olyan módosító indít­ványt, amely azt biztosította volna, hogy a törvényt valóban alkalmaz­zák is - mondta a parlamenti ülés­szak utolsó sajtóértekezletén Már­ton Árpád képviselő. Erdély András A regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartája és az alkot­mány eddig is lehetővé tette, hogy a kisebbségekhez tartozó szemé­lyek anyanyelvükön forduljanak az igazságszolgáltatás szerveihez, ám a tapasztalat azt mutatta, ha ez az illető hatóságra vonatkozó tör­vényben szó szerint nincs benne, akkor azt vagy alkalmazták, vagy nem - világította meg a hátteret az RMDSZ képviselője. - Most sikerül törvénybe iktatni, hogy a bíróságokon és a törvény­székeken a kisebbségi személyekkel, kérésre, anyanyelven kell kommu­nikálni - mondja Márton Árpád. A gond az, hogy nagyon ódz­kodnak attól, hogy ennek megfele­lően kötelezővé tegyék például a megfelelő számú magyar szakem­ber alkalmazását. - Hiába van meg a jog ha nincs, aki alkalmazza, így változatlanul azt mondhatják, hogy jogod van ma­gyarul kommunikálni, csak éppen nincs kivel. Persze, ha a polgár elég rámenős, akkor kénytelenek betar­tani a törvényt, de ez a ritkábbik eset - magyarázza a képviselő, aki szerint a bizottság minden tagja elismerte, hogy logikus lenne az RMDSZ ja­vaslata, „de a voksnál úgy adódott, hogy egymagam szavaztam rá”. Márton szerint a hatalom már a jövő hét elején „át szeretné gyúrni a törvényhozáson” a büntetőeljárási törvénykönyv hatályba léptetésével kapcsolatos törvénycsomagot.

Next