Székely Hírmondó, 2015. május (20. évfolyam, 82-100. szám)

2015-05-04 / 82. szám

SZÉKELY HÍrmondó 2015. MÁJUS 4., HÉTFŐ Az anyák dicsérete Sok napja van egy esztendő­nek, de lassan nem elégséges ahhoz, hogy minden mesterség, foglalatosság, hobbi, betegség és egészség világ- és nemzeti megemlékezéseit megtartsák, hát azok inkább az érintettekre tartozzanak. De jeles egyházi ünnepeink, nemzeti ünnepeink mellett van egy nap, amelyet minden embernek illik illőkép­pen megülni, akit csak anya szült erre a szomorú-vidám, gyönyörű-rút, barátságos és gyűlölködő világra. Hát ez az Anyák Napja, amit én magam az év legszebb ünnepei egyikének tartok, s annak kell tartania a földkerekség mind az immáron kilencmilliárdnyi emberének, mert anya szült mindenkit. És mindenki számára a saját Édesanyja a legszentebb és leg­­szeretettebb. S jól van így, mert mindenkinek csak egy van be­lőle. Volt, van és marad mind­­örökkön örökké. Oly szabály ez, melytől eltérő kivételek, a sze­­retethiány bűn, és oly ritka. Erre szokták mondani, hogy az igazi édesanya, aki megfoganta, ki­­hordta, megszülte, felnevelte gyermekét, hát annak még ak­kor is meg tudna bocsátani, megvédené akkor is, ha a leg­nagyobb bűnre, a szülőgyilkos­ságra vetemedik. De nem folytatnám ezt a morbid gondolatot, inkább azt mondom el, hogy az anyát di­csérő, imádó legszebb gondola­tokat a magyar lírában találni, s ott is a legnagyobb költőóriá­sok tollából, Petőfi Sándortól és József Attilától. Hozzájuk fogha­tó mélységű és magasságú anyadicséreteket sehol nem is­merek a világlírában sem, pedig azt is meglehetősen kapiská­­lom. Ady is írt néhányszor gyö­nyörűen az édesről", de Petőfi áradóan viharos szeretetét és József Attila gyötrelmes-fájdal­­mas anyaragaszkodását nem közelíti meg senki és semmi. Anyák napján, ha tehetem fi­zikailag, ha nem, hát lélekben ott vagyok szép kort megért drága Édesanyám sírjánál, de talán sokkal pontosabban fo­galmaznék, ha azt mondanám: emlékénél, azzal a biztos tudat­tal, hogy mi találkozni fogunk még, s elmondjuk egymásnak elfeledett gondolatainkat, befe­jezzük majd befejezetlenül ma­radt mondatainkat. Mert bizto­san találkozni fogunk. Hogy ho­gyan, hát ez a nagy titok, az élő ember számára éltében meg­fejthetetlen. Találkoznunk kell mindannyiunknak, mert kilenc gyermeket szült meg, hetet fel is nevelt becsületben. Ő volt a kezdet, mi meg a folytatás. „A zöldséggel nem lehet szabadnapolni" Bezárt piac május elsején Pénteken, azaz május el­sején, a munkavállalók nemzetközi szolidaritási napján bezárva tartott a kézdivásárhelyi vegyes pi­ac, amelynek területén csak egy elszigetelt üzlet működött. A kereskedők és a vásárlók egyaránt felháborodással fogad­ták a döntést. Bartos Lóránt H­elyszíni terepszemlénk so­rán már a bejárat előtt mél­tatlankodó vásárló osztotta meg panaszát, amihez a későbbi­ekben mások is társultak.­­ A piacot bezárták, az árusok­nak a kapu előtt kellett kipakolni­uk. Egyiknek - az orosznak -lehe­tett, a másiknak nem, ráadásul ki van fizetve az asztalok bérlési díja. S mindez azért, mert a főnökök a Gosp-Comnál ezt így gondolják! - mondta felháborodva Ötvös Bar­na, aki zöldséget akart vásárolni. A május elsejei piknik előtt ezt többen tervbe vehették, de megrö­könyödésükre a zárt kapu előtt mindössze három-négy árust talál­tak, akikből dőlt a panasz. - Kizártak, magyarán mondva kitettek a piacról, hogy ne tudjunk bemenni a raktárokhoz, az áruhoz - fakadt ki az egyik árus. - Az asz­talok ki vannak fizetve, de nincs jo­gunk bemenni, és hozzáférni tulaj­donunkhoz. Ez nem megoldás, minden ünnepnap kiraknak, ami­kor jobbacskán menne az árulás. Május elseje nekik ünnep, de nem szabadna irodai programot alkal­mazni a piacra, amely egy nyilvá­nos terület, ahol dolgozni akarnak az emberek. A zöldséggel nem le­het szabadnapolni, az egy nap után már eldobható. Egy másik eladó ezt annyival egészítette ki, hogy az ünnepi prog­ram ugyan időben ki volt függeszt­ve, de abban reménykedtek, talál­nak megoldást, főleg, hogy az egyik piacrendező felajánlotta, május el­sején vállalja a felügyeletet, így az sem lett volna akadály. - Nem engedélyezték, ünnep van, üljünk otthon, ez a kézdivásár­helyi piac - summázott a kereskedő. Slezinger László, a piac gond­noka érdeklődésünkre elmondta: neki Zonda Balázs igazgató telefo­nált, hogy május 1-je munkaszüne­ti nap, így amennyiben nem akar­nak büntetést kockáztatni, zárják be a piacot. Ő tehát felsőbb utasí­tásra cselekedett, nincs beleszólási joga a piac nyitvatartási rendjébe. Tény azonban, hogy például Csík­szeredában csütörtök este és pén­teken is nyitva tartott a létesít­mény, míg a sepsiszentgyörgyi T­e­­ga Rt. honlapján a következőt le­hetett olvasni: május elsején a zöldségpiacok a szokásos program szerint nyitva tartanak. A legnépszerűbb közösségi olda­lon is bejegyzések tömkelege szüle­tett a hír hallatán: az emberek zöme rossz döntésnek találta a május el­­seji zárva tartást. „Pedig ma fogyott volna a hús és a zöldség, így maradt a multi” - írta egy kézdivásárhelyi hozzászóló. Egy magyarországi hölgy azt is hozzátette, a piacok Ma­gyarországon nincsenek zárva va­sár- és ünnepnapon, csak rövidített nyitva tartással üzemelnek. Szirénázva érkeztek a németek Tűzoltóautót kapott Barót Csütörtök délután a németorszá­gi Pietling település tűzoltócsa­patának autója szirénázva állt meg a baróti polgármesteri hiva­tal épülete előtt. Nem ütött ki tűz a városházánál, a speciális jármű­vet ajándékba hozták Barótnak, a Máltai Szeretetszolgálat Bad Rei­­chenhallbeli egysége pedig a La­ura Ház számára adott át segély­­szállítmányt. Böjte Ferenc A német küldöttséget a város vezetősége, a baróti önkéntes tűz­oltószolgálat tagjai és a Laura Ház munkatársai várták. A hivatal és a város nevében Lázár-Kiss Barna polgármester köszönte meg az ajándékba hozott tűzoltókocsit, egy 1987-ben gyártott, teljes fel­szerelésű Ivecót, a Laura Ház ré­széről pedig Demeter Éva mondott köszönetet. A németországi tűzoltók veze­tője, Franz Jäger elmondta: Mi­chael Soldanski a Máltai Szeretet­szolgálattól korábban járt Baróton, ő írta le számukra a baróti tűzoltó­ság helyzetét, melyről újságcikk is jelent meg a német sajtóban. Ezt követően döntöttek úgy, hogy - az ottani polgármester beleegyezésé­vel - tűzoltókocsijukat elhozzák adományként. A német tűz­oltók hosszú út után érkez­tek meg AKTUÁLIS 2 A közösségi összefogás eredménye Győzött az igazság! Amint azt megírtuk, az RMDSZ parlamenti képviselete a múlt hé­ten adta le az Egészségügyi Mi­nisztérium főtitkárának a Magyar Polgári Párttal, az Erdélyi Magyar Néppárttal és a civilekkel közö­sen összegyűjtött 30 ezer aláírást, aminek köszönhetően a kovász­nai Dr. Benedek Géza Szívkórház visszakapta eredeti nevét. Nagy Sz. Attila Thiesz János, Kovászna polgár­­mestere köszönetét fejezte ki mind­azoknak, akik aláírásaikkal segítet­ték a kórház nevének visszaszerzé­séért folytatott harcot. „Győzött az igazság” - mondta röviden az elöl­járó. Azt, hogy az ügy mennyire volt közérdekű, jól tükrözi Butyka Gyula tapasztalata, aki az aláírás­­gyűjtésben is részt vett. „Olyan ro­mán fürdővendégek is tiltakoztak aláírásaikkal, akik már 30 éve ide járnak kezelésre, és akik ugyancsak igazságtalannak tartották a Dr. Te­­culescu­ Benedek „keresztelőt”­­mondta a helyi tanácsos. „Hála istennek visszaállt min­den a normális kerékvágásba, és az intézmény hírneve sem csorbult” - foglalta össze Tatár Márta, a szív­kórház kardiológus főorvosa. „Ör­vendetes, hogy összefogás ered­ményeként sikerült ezt a harcot megnyerni - hangsúlyozta Ferencz Botond, az Orbaiszéki Székely Ta­nács elnöke, aki reméli, ezzel az RMDSZ ráébredt arra, hogy min­denkire szükség van, és a másképp gondolkodóknak is van helyük a közösségi életben. Kocsis B. János Nem volt eredménytelen az aláírásgyűjtés

Next