Székely Hírmondó, 2016. január (21. évfolyam, 1-20. szám)

2016-01-04 / 1. szám

SZÉKELY Hírmondó 2016. JANUÁR 4., HÉTFŐ Új esztendő, likas kendő... Elgondolkozhat az ember, hogy miért is van mozgósító jel­lege újévi köszöntőnknek, likas kendőt, égő erdőt miért is kiált, ki tudatni akarja újév hajnalán környezetével, kisebb lakókö­zösségével, hogy az óesztendő­ből az újba fordult a világ, mondván nagy hangon, hogy „új esztendő, likás kendő, kelj fel Ferkó, ég az erdő!" Bizonyára mindig is volt ré­­szünk„jobbnál jobb" veszély­­helyzetekben, vagy csak egyál­talán, fontosnak érezték eleink az éberséget és a cselekvőkész­ség fenntartását. Tettre késznek kellett lennie minden ember fiá­nak felénk. Nem engedte meg - hogy ezúttal nagy szavakat használjak - a történelem vagy a világhelyzet, hogy lazítson, hátradőljön az ember. Mond­jam azt, józanság, éberség és tettrekészség nélkül nem ment soha a magyarnak. Felmérte ezt­ általában, s úgy érezte, tudato­sítania kell társában is e felisme­rést. Közösségi töltete, a másik embernek szóló üzenete van te­hát az egyszerű köszöntővers­nek. Hogy ma ritkán hangzik fel? Akárhogy is próbálunk belehall­gatni az újévi levegőbe, egyet­len égtáj felől sem érzékeljük e régi szavakat, illetve mai megfe­lelőiket... Ami aggodalomra okot adó üzenet mind az embe­ri természetről, mind a mai tár­sadalomról. Az egymás és a jö­vő iránti felelősség, valamint a bizalom hiányáról „beszél" ez a csend. Egyrészt az emberi kap­csolatok sekélyességére, kiürü­lésére, a magunkba zárkózás, az elszigetelődés és az önzés tér­hódítására figyelmeztet, más­részt pedig a társadalmat össze­tartó erők és értékek térveszté­sére. Ha ugyanis lelki alkatunkat nem a közöny, hanem a másikra való fokozottabb figyelés hatá­rozná meg, ha a másikra való fi­gyelést nem önző szándék, ha­nem őszinte érdeklődés szabná meg, ha az érdeklődést nem a másik fölötti uralom megszer­zése, hanem valamiféle közös összefogás irányítaná, akkor az egyénileg elérhető eredmények és javak nemcsak személyes jó­létünket, de a közjót is szolgál­nák. Hogy a köszöntővers képes megfogalmazásához térjek visz­­sza, akkor az égő vagy csak az így-úgy pusztuló erdők itt a Kár­pát-kanyarban is megmenthe­tők lennének, s nem pusztán az egyes embert, de a köz javát is szolgálnák... AKTUÁLIS 2 A rászorulókra is gondoltak a kézdivásárhelyi önkéntesek Újévi meleg étel a főtéren Szombaton 15 órától a kézdivásárhelyi Gábor Áron téren a jelenleg Ang­liában élő, vargavárosi Héjja Tamás kezdeménye­zésére a Zöld Nap Egyesü­let és a Kézdi.info infor­mációs portál önkéntesei meleg ételt osztottak a rá­szorulóknak az Újévi me­leg étel sok szeretettel ne­vű akció keretében. Daczó H. Barna H­árom óra előtt húsz perccel a város főterén egy-egy rendőr- és csendőrautót, egy csendőrökkel degeszre tömött furgont és egy kislányával sétáló nőt lehetett látni csupán. Na meg az önkénteseket, akik a Gábor Áron-szobor melletti fabódéban toporogva várták a kiosztásra szánt ételt szállító társukat. Bár, mint megjegyezték, „a padlófűtés nem működik”, a faalkalmatosság me­nedéket nyújtott a mínusz 8 fok­ban kellemetlenül süvítő szél ellen. Hamarosan megérkezett a 130 adag kolbászos paszulyfőzelék is. Boldogok, ha adhatnak A több éve Angliában élő Héjjá Tamás kezdeményezésére másod­szor osztottak meleg ételt a Kéz­di.info és a Zöld Nap Egyesület ön­kéntesei. Tavaly diós tejbegrízzel kedveskedtek az arra járóknak, idén a Háromfogás ételfutár-szol­­gálat által készített kolbászos pa­szulyfőzelék képezte a menüt. Ösz­­szesen 190 adag készült, ebből 60 adagot a pszichiátriai központba vittek, a többit a Gábor Áron téren és a volt IFET területén található szociális otthonban osztották szét. Ráduly Attila, a Zöld Nap Egye­sület elnöke elmondta, igazi nem­zetközi csapatmunka zajlott, hi­szen az eseményt népszerűsítő pla­kátot az ugyancsak Kézdivásár­­helyről Angliába telepedett Fésűs Tamás tervezte. Az akciót az írott sajtóban, a rádióban és a Faceboo­­kon hirdették. Az ötletgazda és egyben az akció anyagi hátterét biztosító Héjja Tamás üzenetét Bokor Zsolt, a Kézdi.info kézdivá­sárhelyi munkatársa tolmácsolta: „Töltsön el boldogsággal az, ha jót kapunk, legyünk boldogok, ha jót adhatunk. Boldog új évet minden­kinek!” Bokor hozzátette, öröm­mel vennék, ha az elkövetkezők­ben további támogatók is csatla­koznának hozzájuk. Nem csak adni, kapni is jó Három óra előtt pár perccel kezdtek szállingózni az emberek a fabódé irányába. Volt, aki lesütött fejjel vette át a még gőzölgő fi­nomságot, halk „boldog új évet” és „köszönöm szépen” kíséretében, másokat az önkénteseknek kellett odahívni. Egy középkorú férfi csak a fényképezőgép kikapcsolása után merészkedett közelebb. Aztán megérkeztek a bátrabbak is, ők ott­hon maradt családtagjaiknak is bő­ven vittek ebédet. A 29 éves Vitán Domokos a Fa­­cebookról értesült az ételosztásról. Mint mondta, „jólesik látni, hogy vannak még emberek, akik mások­ra is gondolnak”. A 65 éves Zölde Gyula egy ismerősétől hallott az akcióról. „Jó ötletnek tartom a kez­deményezést, a főzelék ízéről azon­ban csak később nyilatkozhatom, előbb meg kell kóstolnom azt”, mondta kópémosollyal. Háromnegyed négyre elfogyott a 130 adag meleg ebéd, az önkén­tesek átfázva, de elégedetten bú­csúztak el egymástól.« Orvosnak készül az egykori „mákvirág" Legek legje Öt kiválósági ösztöndíj odaítélé­séről döntött az elmúlt esztendő utolsóelőtti napján a sepsiszent­györgyi tanács. A szigorú ponto­zási rendszer alkalmazása után ki­alakult sorrendben a kiválók kö­zött a legkiválóbbnak a Székely Mikó Kollégium végzős tanulója, Éltes Zoltán Zsombor bizonyult. Erdély András Éltes Zoltán Zsombor nem vé­letlenül került a legjobb végzős ta­nulók élére, kilencedik és tizedik osztályban is mutogatta oroszlán­­körmeit, hiszen „fiatal korában” már megkapta a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség által a megye legjobb tanulójának odaítélt Mák­virág-díjat. Zoltán, kiváló médiája mellett, az elmúlt három esztendő­ben nemzetközi matematikaverse­nyekről és országos kémiavetélke­dőkről hozott rendszeresen díja­kat. A fiatalember egyébként szíve­sen zongorázik. - Ötödikes koromtól kedvelem a matematikát. Ez nem családi „rontás”, több benne Deák Éva ta­nárnő hatása. Az utóbbi időben in­kább a kémiára koncentráltam, mert a marosvásárhelyi orvosi egyetemen szeretném folytatni ta­nulmányaimat - nyilatkozta la­punknak. A tanács rajta kívül még egy mi­­kós diákot díjazott, és kitüntetett három tanulót a Mikes Kelemen Líceumból is. Fotó: Vargyasi Levente Éltes Zoltán Zsombor át­veszi a kiváló­sági ösztöndí­jat a város al­polgármeste­reitől Évváltó fagyban Öröm és üröm Bár mindenki tudta, hogy tűzijá­ték ezúttal nem lesz, a közös ün­neplésre vágyó sokaság zsúfolásig megtöltötte Sepsiszentgyörgy va­donatúj főterét szilveszterkor. A jókedv és az öröm azonban a szer­vezők és a fellépő zenekarok igye­kezete ellenére sem tudott kellő mértékben szétáradni a jelenlévők szívében és tudatában, a hangulat inkább visszafogottnak volt mondható. Bedő Zoltán A Zanzibár zenekar mínusz 7 Celsius-fokon kezdett melegíteni, távozásuk pillanatában a hőmérők higanyszála már mínusz 13 alá süly­­lyedt. Ennek ellenére sorra elját­szották a megszólaltatásra szánt da­lokat, fellépésük után Sztakics Éva alpolgármester asszony egy város­zászlót is átnyújtott nekik. Az éjféli koccintás után az em­berek a polgármesteri hivatal mun­katársai által előzőleg ingyen oszto­gatott lampionokat eregették, mi­közben az anyaországi együttes foly­tatta az új esztendő küszöbe átlépé­sének pillanatában megszakított elő­adását. A hangulat még ekkor sem érte el az ilyenkor megszokott szin­tet, s ebben nem az időjárás volt a lu­das, hiszen máskor itt az évváltó jó­kedv mínusz 26 fokos fagyban is ma­gasra hágott. A visszafogottságot ta­lán a tömegben ücsörgő géppiszto­­lyos kommandósok látványa idézte elő, amit a székely és magyar him­nusz 1 órakor történt eléneklése sem tudott feledtetni. Zanzibár: A zenészek kivívták a kö­zönség elis­merését

Next