Székely Hírmondó, 2016. március (21. évfolyam, 42-62. szám)

2016-03-01 / 42. szám

SZÉKELY Hírmondó 2016. MÁRCIUS 1., KEDD Napirenden Gesztusok ereje A világ pénze sem lett volna elég ahhoz, hogy olyan, ráadásul pozitív sajtónyilvánosságot kap­jon a román haditengerészet to­­borzó körútja Székelyföldön, mint azt követően, hogy megkoszorúz­ták az 1764-es székelyellenes vé­rengzés madéfalvi emlékművét. Az emlékmű az akaraterőt, kitar­tást és a szilárdságot jelképezi, amellyel az itt élők őrizték és véd­ték értékeiket, kultúrájukat, s ez példaértékű minden nemzet szá­mára - mondta a román tenger­nagy. Nem tett semmi különlege­set, csak egy gesztust - tisztelettel fordult afelé, ami nekünk fontos. Miután a kolozsvári női kosár­labdacsapat egy bosnyák edzővel országos botrányt provokált a székely himnusz kapcsán, vasár­nap este az alexandriai együttes - román edzővel! - példát mutatott toleranciából, és tisztelettel végig­várták a meccs előtt a székely himnuszt. A másodedző barátsá­gosan még rá is„pirított"a hüle­­dező házigazdákra: na, mi van, mi mindig is tiszteltük a ti hagyomá­nyaitokat. Csak egy gesztust tet­tek, semmibe sem került, de a kö­zönség már-már túlcsorduló örömmel ünnepelte az alexand­riaiakat. Anno, Ruszében, a Sepsi BC Eu­­rokupa-mérkőzése előtt a sepsi­szentgyörgyi szurkolók a székely himnuszt énekelték. A„balkáni" bolgár közönség elcsendesült, és felállt. Fogalmuk sem volt, mit hallanak (Ruszében ismerik a ro­mán himnuszt, tudták, hogy nem az), de azt látták, hogy ez az ellen­félnek fontos, ezért abbahagyták a szurkolást, elcsendesedtek és felálltak. A két csapat drukkerei között azóta is vannak, akik baráti szálakat ápolnak. Ilyen egyszerű dolgokon múlik a megbékélés. Csakhogy ebben az országban, Európának ebben a felében ezek a normális gesztu­sok a kivételek. Itt ellenségre van szükség, akiknél jobbak vagyunk, akiknél felsőbbrendűeknek érez­hetjük magunkat, akiket szidha­tunk, akiket megpróbálhatunk sárba taposni, elnyomni, hogy megmutassuk, ki az úr a szemét­dombon. Mert ebből lehet politi­kai tőkét csinálni, ezzel lehet a nép képviselőjének, őrzőjének a szerepében tetszelegni. Magyar és román oldalon egyaránt. Családias közösségben látják el a rászorulókat Idősotthon nyílt Kézdin Cáfolhatatlan, hogy társa­dalmunk elöregedik, a de­mográfiai romlást mifelénk a kivándorlás, időszakos külföldi munkavállalás is tetőzi. Nagyon sok a ma­gára utalt idős ember, akik­nek esetleg távolabbi roko­nok, szomszédok segítenek a mindennapi teendőkben, ám nem mindenki van ilyen szerencsésnek mond­ható helyzetben. Számukra a humánus körülmények között töltött öregkort a szakosodott intézmények biztosíthatják, például amilyen decemberben nyílt Kézdivásárhelyen. F.l. O­ttjártunkkor Szabó Jolánt, a Zenóbia Egyesület vezető­jét, az idősotthon ötletgaz­dáját, kivitelezőjét, mindenesét ke­restük, aki az indulás nehézségei­ről, az eddig befektetett, nem kis munkáról is beszélt lapunknak. - Honnan származik az öt­let, mi indította arra, hogy idősotthont létesít­sen? - Most értek abba a korba a volt tanáraim, a szüleim, az ismerőseim, hogy az ilyen jellegű ellátásra rászo­rulnak. Láttam, hogy nagyon sok idős embernek jól jönne a segítség, sokan egyedül, bezárva élnek egy kis tömbházlakásban, gyakran sétálni sem tudnak lemenni. Sőt, gyakran azok is magányosak, akiket körül­vesz a családjuk, hiszen a munka­hely, az iskola, a mindennapi élet hajtása mellett nehéz időt szakítani az idősebbekre. Úgy véltem, szá­mukra nagyon sokat jelentene, ha bekerülhetnének egy olyan közös­ségbe, amely a saját korosztályukba tartozókból áll, közösek a gondjaik, az érdeklődéseik. Ezen túlmenően persze a fizikai korlátozottságban, ágyhoz kötötten élőknek a minden­napi apróságokban, egy csésze kávé vagy tea elkészítésében, mosdóba menésben nyújtott segítség óriásit javíthat az életminőségen. Gyakran alap­egészségügyi ellátásra, például sebkötözésre is esetleg napokat kell várniuk, itt ezt is megoldjuk. Még­sem úgy képzeltem el, mint egy kór­házat, hanem mint egy második ott­hont, ahol az idősek kellemes kör­nyezetben élhetnek Sajnos, vannak fiatalabbak is, akik olyan egészség­­ügyi állapotba kerültek, hogy nem képesek ellátni magukat, a létesít­mény számukra is megoldást jelent. - Az elképzeléstől hogyan sikerült eljutni a megvaló­sításig? - Nagyon nehezen, hiszen sem­mi más nem volt adott, csak a gon­dolat. Engem senki nem támoga­tott, saját családom is úgy véleke­dett, hogy ez túl nagy falat lesz, a nyilvánvaló bürokratikus és anyagi akadályok miatt. Hosszú és nehéz munka árán végül saját, illetve csa­ládi erőből sikerült eljutni idáig. Az engedélyeztetési folyamat is hosz­­szas, jelenleg éppen az akkreditá­lásra várunk. - Hány személyt tud befo­gadni a létesítmény, és ők milyen ellátásban része­sülnek? - Tizenhét fő ellátására rendez­kedtünk be, decemberben indí­tottuk be a létesítményt, most hat személyről gondoskodunk. Egész­ségügyi ellátás szempontjából is le vagyunk fedve: két ápoló és két asszisztens dolgozik váltásban, a nap minden órájában van az intéz­ményben szakember. Mellettük háziorvos, pszichológus, gyógytor­nász és szociális munkás gondos­kodik a bent lakókról. - Milyen fogadtatást ta­pasztalt, mutatkozik igény az idősotthon iránt? - Nagyon sok az érdeklődő, a legnagyobb gond, ahogy az sejthe­tő, az anyagi korlátozottság. Sajnos, olyan az átlagnyugdíj, hogy vannak, akik nem tudják fedezni az ellátá­sukat, holott nagy szükségük lenne rá. Nyilván próbáljuk meghúzni a nadrágszíjat, emellett minden ese­tet egyénileg mérlegelünk, az egész­ségügyi és mentális állapot függvé­nyében határozzuk meg a minimá­lis díjat. Bízunk benne, hogy idővel sikerül azonban elérni a máshol is tapasztalható standardokat, és va­lóban szép öregkort biztosíthatunk minél több háromszékinek. Az ér­deklődők a 0745.147.028-as, a 0758.523.086-os telefonszámokon, illetve a zenobia.oregotthonfcbgma­­il.com e-mail címen vehetik fel a kapcsolatot az intézménnyel. A biztonsá­gos környe­zet mellett lelki támaszt is nyújtanak Születésnaposokat köszöntöttek Akik 4 évente ünnepelnek Tegnap, február 29-e alkalmával a kovásznai polgármesteri hiva­tal tanácstermében a 4 évente ünneplő születésnaposokat kö­szöntötte a városvezetés, vala­mint egy pár házassági évfordu­lójára is pezsgőt bontottak, mert ők is ritka napon mondták ki a boldogító igent. N.Sz.A. Az egybegyűlteket Thiesz János polgármester köszöntötte, beszédé­ben erőt-egészséget kívánva nekik, valamint gratulált, hogy négy év el­teltével újra megjelentek az immár 3. alkalommal megrendezett esemé­nyen. A polgármesteri hivatal tíz szüle­tésnapolónak küldött meghívót, eb­ből négyen jelentek meg. Csutak Ho­na 80, Fazakas Ida 72, Száva Zoltán 36 és Csórja Tímea 40 évet töltöttek a tegnap. Kérdésünkre Csutak Hona elmondta: érdekes érzés, hogy az embernek hivatalosan csak négy­évente van születésnapja, de min­dennél kiemelkedőbb, hogy ilyen formában köszönti fel őket a város. Az ünnepségen jelen volt Szőts Péter és neje, Katalin, ők 40 éve mondták ki a boldogító igent, évfor­dulójukra is külön koccintottak. Majd ezt követően az anyakönyvve­zető hivatal vezetője, Dancsi Ibolya tálalta az általa készített dobostortát. Az ünnepség emléklapok kiosztá­sával, valamint egy-egy önkormány­zati naptár átadásával zárult. Vidám han­gulatú ese­mény AKTUÁLIS 2 Szociális tömbházak kerítéssel Áprilistól szigorúbb bejárás Még nincs teljesen „üzembe he­lyezve” az Oltmező utcai szociá­lis tömbházak köré épített kerí­tés, illetve a kapusház, ám máris pozitív visszajelzések érkeznek a városvezetéshez az ott lakók ré­széről - tájékoztatott érdeklődé­sünkre Tischler Ferenc sepsi­szentgyörgyi alpolgármester. Tinea Teddy Mint arról tavaly már több íz­ben beszámoltunk, a sepsiszent­györgyi Oltmező utcai szociális tömbházakat a városvezetés kerí­téssel vette körbe, ezzel is erősítve ezek intézményjellegét. Az intézkedésre azután került sor, miután az említett létesít­ményben, illetve a környékbeli ne­gyedekben lakó polgárok részéről több panasz érkezett az illetéke­sekhez csendzavarás, verekedések, lopások miatt, de villámellenőrzé­sek során is sorozatosan több „éj­szakázó vendéget, rokont” kaptak el az otthonokban. A kerítés építésekor számos ol­vasónk, de a szociális otthonokban lakó személyek közül is többen ag­godalmukat fogalmazták meg azzal kapcsolatosan, hogy fölöslegesen elzárják őket a külvilágtól. Azzal érveltek, hogy „nincs az a kapus, akit ne félemlítenének meg a rendbontók”, így a Sing Sing né­ven közismert, hírhedt szociális blokkból átköltöztetett személyek életmódját úgysem fogja megvál­toztatni a kerítés, csupán börtön­­szerűbb hangulatot áraszt majd, de nem lesz hatásos. Tischler az aggodalmakkal kap­csolatosan kifejtette, hogy még nincs a teljes intézkedés bevezetve, jelenleg a kapusházat rendezik be, illetve a megfigyelő kamerákat sze­relik fel. - Az építkezés folyamatában va­gyunk, ám máris számos pozitív visszajelzést kaptunk: a lakók sze­rint az udvarról kiszorultak a sze­mélygépkocsik, így kevesebb a sár, a zajongás. Tervek szerint április­ban teljesen megvalósítjuk, kivite­lezzük elképzeléseinket - összege­zett az alpolgármester.

Next