Székely Hírmondó, 2017. május (22. évfolyam, 81-102. szám)
2017-05-26 / 99. szám
CSEPEREDŐ Szerkeszti: Némethi Katalin Kőröspataki gyerekek sikere Mezőtúron Kis (ügyes) természetvédők Nagyszerűen helytálltak a sepsikőröspataki Kálnoky Ludmilla Általános Iskola diákjai a Mezőtúron megrendezett XXV. Kaán Károly Országos Természet- és Környezetismereti vetélkedőn. Bár a szabályzat szerint csak versenyen kívül indulhattak, az általuk elért pontszám tisztes helyezéshez is elég lett volna. Erdély András Gaál Zsuzsa tanítványainak, az ötödik osztályos Marhát Apollóniának és Bálint Balázsnak a munkáját rendkívüli módon megnehezítette az, hogy a két országban jelentős különbségek vannak a tananyagot illetően. Ott a gimnázium első éveiben nem tantárgyak szerint, hanem témák szerint tanítanak, nincs külön fizika- és kémiaóra, hanem természettudományok vannak, amelyben bizonyos jelenségeket járnak körül a legkülönbözőbb szempontok szerint. Másrészt a magyarországi elemi osztályokban sokkal alaposabb természetvédelmi oktatás folyik, gyakorlattal fűszerezve. Előnyükre szolgált viszont Gaál Zsuzsa biológia szakos kolléganőm kreatív, a gyermekeket mindenbe bevonó stílusa, amellyel nemcsak őket, hanem minket is megfertőzött az iskolában - magyarázza a siker okát Vargha Zsuzsanna, aki az anyai örömök elé néző Gaál Zsuzsa helyett elkísérte a gyerekeket a külföldi versenyre. Vargha Zsuzsanna azt mondja: élvezet nézni, ahogyan egy ilyen versenyt megszerveznek, amely országos szinten az egyik legerősebb ilyen jellegű vetélkedő, saját selejtezőkkel és külföldi nyári táborokban „mért” díjakkal. A gyerekeknek az óra anyagán kívül számos kiegészítő olvasmányból, tudományos folyóiratból is készülniük kell. A verseny, amelyről példát vehetnénk, több órán nem tanítható - próbából állt. Például szabad előadásban, kivetített fotókkal, videókkal alátámasztott kiselőadást kellett tartania minden tanulónak egy, a saját településére jellemző állat- vagy növényfajról. Második nap, a Kunságban és Hortobágy szélén tett egész napos kirándulás során, növényeket, állatokat, talaj - és kőzetmintákat mutattak be, amiket utólag számon kértek. A harmadik napi írásbelin hét preparátumot kellett felismerni, például egy tollról a madarat, és leírást adni róla, illetve egy, a mókusról szóló leírásban felfedezni öt hibát. Megmondom őszintén, én kettőre jöttem rá - magyarázza Vargha Zsuzsa. Díjak a háromszéki diákoknak A számok világa Nagyváradon zajlott május 19- 21. között az V-VIII. osztályos tanulók számára szervezett Csillagszerző Matematikaverseny országos döntője, amelyen Háromszéket 7 tanuló képviselte, és közülük hatan díjakkal tértek haza, egy diák pedig elismerő oklevelet kapott. Az országos megmérettetésen azok a tanulók vettek részt, akik a megyei fordulón a legmagasabb pontszámot érték el évfolyamukon. Az ötödikes diákoknál Miklós Janka első helyen végzett (minisztériumi I. díjat is kapott), míg Bartos Kriszta harmadik lett (minisztériumi III. díjas). Mindketten a Székely Mikó Kollégium tanulói. A Nagy Mózes Elméleti Líceum diákja, Orbán Pál szintén harmadik helyezett (minisztériumi III. díjas is). A hatodikosoknál Bereczki Anna, a Mikes Kelemen Líceum tanulója első lett (minisztériumi II. díjas), Dobra László Edgár a Nagy Mózes Líceumból dicséretben részesült. Laczkó Csongor Loránd nyolcadik osztályos mikós diák III. helyen zárta a versenyt (minisztériumi dicséretes). Ambrus-Sántha Benedek hetedikes, mikós tanuló elismerő oklevelet vehetett át a versenybizottság részéről. A verseny mellett érdekes szabadidős programokon is részt vettek a diákok, mint kézműves foglalkozás, táncház, séta a nagyváradi várban, városnézés, tudtuk meg Varga Csillától. Gratulálunk a versenyzőknek és felkészítő tanáraiknak - Dáni Zsuzsanna, Deák Éva, Gödri Judit, Kész Mária, Varga Csilla - és köszönet illeti a Csillagszerző Matematikaverseny megyei szervezőjét, Istók Éva tanárnőt a kézdivásárhelyi Petőfi Sándor Általános Iskolából. (nk) Székelyruhás mesemondás Óvodások seregszemléje A sepsiszentgyörgyi Benedek Elek Napközi Otthon több mint egy évtizede szervezi meg a Háromszéki Óvodások Megyei Mesemondó Találkozóját. A seregszemle a kisbaconi író, mesemondó Elek apó szellemiségét, munkásságát hivatott ápolni. A találkozónak idén is a Kónya Ádám Művelődési Ház adott otthont. A seregszemlére a háromszéki módszertani műhelyek mindenike már ősz óta készülődött. Mire az almafák virágba borultak, Elek apó cimborái már egész mesehegyeken voltak túl, hogy rátaláljanak az igazira, és elhozzák Sepsiszentgyörgyre, a mese ünnepére. A találkozóra 16 székelyruhába öltözött háromszéki óvodás érkezett szebbnél szebb történetekkel, a kisbaconi szerző által jegyzett vagy gyűjtött mesék valamelyikével. A mesemondás sorrendjét drámajáték igazította, a Bartók Emese óvónő által elmondott igaz mese keretében a gyermekek Benedek Elek életét, munkásságát is megismerték. A szakmaiságot a zsűri - Szőcs Imola, Péter Orsolya és Prezsmer Imola - képviselte. Senki nem távozott üres kézzel, minden gyermekjutalomban részesült: oklevelet, kitűzőt, meséskönyvet, mesetarisznyát kaptak ajándékba, amelyből nem hiányzott a hamuba sült pogácsa sem. A rendezvény szakmai konferenciával zárult a házigazda tanintézményben „A mesék világa, amelyet én bejártam” címmel. Idén a mesemondó találkozón részt vett a szervező tanintézmény magyarországi testvéróvodájának képviselete is Várpalotáról, a Kölyökvár óvodából. A szervezők szerint a találkozó célja: felfedeztetni, megismertetni az óvodásokkal Benedek Elek életét, meséit, a székely mesékben rejlő ízes magyar nyelvet. (nk) MOZAIK Az utolsó száz méteren Még sötét volt, amikor hátrahagytuk az autót, földúton haladtunk tovább gyalogosan, egymás nyomába lépve, elöl a vadőr, a vadász és én. A sor végén azon gondolkodtam, hogy ebben a sötétben hogyan látjuk meg a medvét? De ekkor a vadőr a karját felemeli, megállunk, egyik irányba mutat, szarvasok - mondja. Mentünk tovább, de pár lépés után újra jelzett, ezúttal két őzet vesz észre, de ők is meglátnak, riasztani kezd a bak. Na, már aki eddig nem hallott őzet riasztani hajnali fényviszonyok mellett, ott, ahol medvék is járnak, az biztos medvére gondol, el nem hinné, hogy az édes kis őzikének iűyen velőtrázó, hátborzongató hangja van. Még fiatal - mondja a vadőr, és folytatjuk a cserkelést. Ugyanis egyik vadászismerősnek selejt őzbakra volt engedélye. Ahányszor kijártak a vadászterületre, mindig láttak medvét, s szóltak, hogyha fotózni akarok a leendő medvéskönyvemhez, velük tarthatok. Már hajnal négykor úton voltunk a helyszín felé. Majd újabb őz, újabb riasztó hang, ezúttal a vadőr szólt a vadásznak: itt egy selejt, példány. Száz méterről blattlövés. Tölgyfaág a sebre, az őz szájába és a vadász kalapjába. Üdv a vadásznak, tisztelet a vadnak. Elindultunk vissza, a nap épp akkor bukkant fel, amikor hatalmas ordítás, morgás rázta meg az ébredező természetet. Tudtuk, medve az, szembe sütött a nap, nem láttunk majd semmit, ami még ijesztőbb volt. Ő vett észre előbb, morgott, toporzékolt. Anyamedve - mondja a vadőr. Érződött, hogy nagyon komoly a helyzet, pedig mindössze száz méterre voltunk az autótól. Folyamatosan beszéltünk hozzá, közben filmeztem, két perc tizennyolc másodperc, ennyit tartott a feszült állapot, majd a medve továbbment. Ha ránk támad, esélyünk sem lett volna a menekülésre. Túl közel volt hozzánk. Kelemen László