Székely Hírmondó, 2017. május (22. évfolyam, 81-102. szám)

2017-05-26 / 99. szám

CSEPEREDŐ Szerkeszti: Némethi Katalin Kőröspataki gyerekek sikere Mezőtúron Kis (ügyes) természetvédők Nagyszerűen helytálltak a sepsi­­kőröspataki Kálnoky Ludmilla Általános Iskola diákjai a Mező­túron megrendezett XXV. Kaán Károly Országos Természet- és Környezetismereti vetélkedőn. Bár a szabályzat szerint csak ver­senyen kívül indulhattak, az álta­luk elért pontszám tisztes helye­zéshez is elég lett volna. Erdély András Gaál Zsuzsa tanítványainak, az ötödik osztályos Marhát Apollóni­ának és Bálint Balázsnak a munká­ját rendkívüli módon megnehezí­tette az, hogy a két országban je­lentős különbségek vannak a tan­anyagot illetően. Ott a gimnázium első éveiben nem tantárgyak sze­rint, hanem témák szerint taníta­nak, nincs külön fizika- és kémia­óra, hanem természettudományok vannak, amelyben bizonyos jelen­ségeket járnak körül a legkülönbö­zőbb szempontok szerint. Más­részt a magyarországi elemi osztá­lyokban sokkal alaposabb termé­szetvédelmi oktatás folyik, gyakor­lattal fűszerezve.­­ Előnyükre szolgált viszont Gaál Zsuzsa biológia szakos kollé­ganőm kreatív, a gyermekeket mindenbe bevonó stílusa, amellyel nemcsak őket, hanem minket is megfertőzött az iskolában - ma­gyarázza a siker okát Vargha Zsu­zsanna, aki az anyai örömök elé né­ző Gaál Zsuzsa helyett elkísérte a gyerekeket a külföldi versenyre. Vargha Zsuzsanna azt mondja: élvezet nézni, ahogyan egy ilyen versenyt megszerveznek, amely or­szágos szinten az egyik legerősebb ilyen jellegű vetélkedő, saját selej­tezőkkel és külföldi nyári táborok­ban „mért” díjakkal. A gyerekek­nek az óra anyagán kívül számos ki­egészítő olvasmányból, tudomá­nyos folyóiratból is készülniük kell.­­ A verseny, amelyről példát ve­hetnénk, több­­ órán nem tanítha­tó - próbából állt. Például szabad előadásban, kivetített fotókkal, vi­deókkal alátámasztott kiselőadást kellett tartania minden tanulónak egy, a saját településére jellemző ál­lat- vagy növényfajról. Második nap, a Kunságban és Hortobágy szélén tett egész napos kirándulás során, növényeket, állatokat, talaj - és kőzetmintákat mutattak be, ami­ket utólag számon kértek. A har­madik napi írásbelin hét prepará­tumot kellett felismerni, például egy tollról a madarat, és leírást ad­ni róla, illetve egy, a mókusról szó­ló leírásban felfedezni öt hibát. Megmondom őszintén, én kettőre jöttem rá - magyarázza Vargha Zsuzsa. Díjak a háromszéki diákoknak A számok világa Nagyváradon zajlott május 19- 21. között az V-VIII. osztályos ta­nulók számára szervezett Csillag­szerző Matematikaverseny orszá­gos döntője, amelyen Háromszé­ket 7 tanuló képviselte, és közü­lük hatan díjakkal tértek haza, egy diák pedig elismerő oklevelet kapott. Az országos megmérettetésen azok a tanulók vettek részt, akik a megyei fordulón a legmagasabb pontszámot érték el évfolyamukon. Az ötödikes diákoknál Miklós Jan­ka első helyen végzett (minisztéri­umi I. díjat is kapott), míg Bartos Kriszta harmadik lett (minisztériu­mi III. díjas). Mindketten a Székely Mikó Kollégium tanulói. A Nagy Mózes Elméleti Líceum diákja, Or­bán Pál szintén harmadik helyezett (minisztériumi III. díjas is). A hatodikosoknál Bereczki An­na, a Mikes Kelemen Líceum ta­nulója első lett (minisztériumi II. díjas), Dobra László Edgár a Nagy Mózes Líceumból dicséretben ré­szesült. Laczkó Csongor Loránd nyolcadik osztályos mikós diák III. helyen zárta a versenyt (miniszté­riumi dicséretes). Ambrus-Sántha Benedek hetedikes, mikós tanuló elismerő oklevelet vehetett át a versenybizottság részéről. A verseny mellett érdekes sza­badidős programokon is részt vet­tek a diákok, mint kézműves fog­lalkozás, táncház, séta a nagyvára­di várban, városnézés, tudtuk meg Varga Csillától. Gratulálunk a ver­senyzőknek és felkészítő tanáraik­nak - Dáni Zsuzsanna, Deák Éva, Gödri Judit, Kész Mária, Varga Csilla - és köszönet illeti a Csillag­szerző Matematikaverseny megyei szervezőjét, Istók Éva tanárnőt a kézdivásárhelyi Petőfi Sándor Ál­talános Iskolából. (nk) Székelyruhás mesemondás Óvodások seregszemléje A sepsiszentgyörgyi Benedek Elek Napközi Otthon több mint egy évtizede szervezi meg a Háromszéki Óvodások Megyei Mesemondó Találkozóját. A se­regszemle a kisbaconi író, mesemondó Elek apó szellemiségét, munkásságát hivatott ápolni. A talál­kozónak idén is a Kónya Ádám Művelődési Ház adott otthont. A seregszemlére a háromszéki módszertani műhelyek mindenike már ősz óta készülődött. Mire az almafák virágba borultak, Elek apó cimborái már egész mesehegyeken voltak túl, hogy rátaláljanak az iga­zira, és elhozzák Sepsiszentgyörgy­­re, a mese ünnepére. A találkozóra 16 székelyruhába öltözött háromszéki óvodás érke­zett szebbnél szebb történetekkel, a kisbaconi szerző által jegyzett vagy gyűjtött mesék valamelyiké­vel. A mesemondás sorrendjét drá­majáték igazította, a Bartók Emese óvónő által elmondott igaz mese keretében a gyermekek Benedek Elek életét, munkásságát is megis­merték. A szakmaiságot a zsűri - Szőcs Imola, Péter Orsolya és Prezsmer Imola - képviselte. Senki nem tá­vozott üres kézzel, minden gyer­mekjutalomban részesült: okleve­let, kitűzőt, meséskönyvet, mese­tarisznyát kaptak ajándékba, amelyből nem hiányzott a hamuba sült pogácsa sem. A rendezvény szakmai konfe­renciával zárult a házigazda tanin­tézményben „A mesék világa, ame­lyet én bejártam” címmel. Idén a mesemondó találkozón részt vett a szervező tanintézmény magyaror­szági testvéróvodájának képvisele­te is Várpalotáról, a Kölyökvár óvodából. A szervezők szerint a találkozó célja: felfedeztetni, megismertetni az óvodásokkal Benedek Elek éle­tét, meséit, a székely mesékben rej­lő ízes magyar nyelvet. (nk) MOZAIK Az utolsó száz méteren Még sötét volt, amikor hátra­hagytuk az autót, földúton ha­ladtunk tovább gyalogosan, egy­más nyomába lépve, elöl a vadőr, a vadász és én. A sor végén azon gondolkodtam, hogy ebben a sö­tétben hogyan látjuk meg a med­vét? De ekkor a vadőr a karját fel­emeli, megállunk, egyik irányba mutat, szarvasok - mondja. Men­tünk tovább, de pár lépés után újra jelzett, ezúttal két őzet vesz észre, de ők is meglátnak, riasztani kezd a bak. Na, már aki eddig nem hal­lott őzet riasztani hajnali fényvi­szonyok mellett, ott, ahol medvék is járnak, az biztos medvére gon­dol, el nem hinné, hogy az édes kis őzikének iűyen velőtrázó, hátbor­zongató hangja van. Még fiatal - mondja a vadőr, és folytatjuk a cserkelést. Ugyanis egyik vadászismerős­nek selejt őzbakra volt engedélye. Ahányszor kijártak a vadászterü­letre, mindig láttak medvét, s szól­tak, hogyha fotózni akarok a leen­dő medvéskönyvemhez, velük tart­hatok. Már hajnal négykor úton voltunk a helyszín felé. Majd újabb őz, újabb riasztó hang, ezúttal a va­dőr szólt a vadásznak: itt egy selejt, példány. Száz méterről blattlövés. Tölgyfaág a sebre, az őz szájába és a vadász kalapjába. Üdv a vadász­nak, tisztelet a vadnak. Elindultunk vissza, a nap épp akkor bukkant fel, amikor hatalmas ordítás, morgás rázta meg az ébre­dező természetet. Tudtuk, medve az, szembe sütött a nap, nem lát­tunk majd semmit, ami még ijesz­tőbb volt. Ő vett észre előbb, mor­­gott, toporzékolt. Anyamedve - mondja a vadőr. Érződött, hogy nagyon komoly a helyzet, pedig mindössze száz méterre voltunk az autótól. Folyamatosan beszéltünk hozzá, közben filmeztem, két perc tizennyolc másodperc, ennyit tar­tott a feszült állapot, majd a medve továbbment. Ha ránk támad, esé­lyünk sem lett volna a menekülés­re. Túl közel volt hozzánk. Kelemen László

Next