Székely Hírmondó, 2017. december (22. évfolyam, 231-247. szám)

2017-12-04 / 231. szám

SZÉKELY Hírmondó 2017. DECEMBER 4., HÉTFŐ Napirenden Titokban fájni jönnek tolongva a hívatlan, ké­retlen prókátorok meg agitátorok. Bizony, fogadott és busásan meg­fizetett léleknyomorítók mind­nyájan, lejárt vagy ma is érvényes megbízó leveleiket lobogtatva. Pokolian mágikus történés ez Eu­rópa, az egykori, a tegnapelőtti Európa életében. Ne fáradjon, s ne szaladjon senki példákért vissza Rómáig, az ókorig, hiszen megélt és ma is el­érhető sebhelyeivel maga a bi­zonyság a volt kommunista ura­lom. Rokkant lelkű és testű áldo­zatai, dagadtra fölgazdagodott fattyadékai ma is szemlélhetők. Kereng két halántékom között tébolyultan a mai kijelentés is, mely szerint„Európának szüksége van a migrációra" Nekem, ne­künk, kis unokáinknak. És emlé­kezem arra is, hogyan döntöttek a második világháború előtt meg közvetlenül annak utolsó napjai­ban a győztes hatalmak vezérei, egy-egy papírszalvétára vetve bo­ros, vodkás asztalnál, hogy melyik ország kihez, hová tartozzék, mennyire csonkítják s a rablott szajré hová, kihez kerüljön. A vezérlők végignézték tétle­nül Magyarország maradékának újbóli föláldozását 1956-ban.„Eu­­rópának SZÜKSÉGE volt a békére." Ma ennek az egykorivá nyö­­szörödött Európának szerintük szüksége van a tornádóként be­rontó migrációra. Soha - Istenem, meddig? - nem felejtem a minapi uniós kül­döttek között repesve IGENnel szavazó, kielégülten vigyorogva kalimpáló két hölgy boldog ábrá­zatát; keményen megfizetett per­­szónák voltak, dollárzuhany után és alatt. És naponta, óránkét elhangzik, mire, mennyire van szüksége en­nek a földrésznek. Hangzik az is, hogy országokat - népeket! em­bereket! gyermekeket! -, akik nem hajlandók másképp táplál­kozni, öltözködni, játszani meg imádkozni, bün­tet­ni kell! A habzsoló nyugatiak szüksé­gesnek (!) tartották a kommunista uralmat Európától Kubáig, Koreá­ig. Ma szükségesnek tartják és kö­telezőnek százmilliós tömegek befogadását, elszállásolását, elvi­selését és eltartását. Aki mindezt érti, az sírva búvik el fájni. Pedig ennyi nem elég. Meggyújtották az első adventi gyertyákat Ünnepre hangolódva Háromszék városaiban - és né­mely falvakban is, például Esztel­­neken - az adventi időszak egyik szép pillanata a településen felál­lított koszorún levő gyertyák meggyújtásának szertartása, amelyre felekezettől függetlenül mindenkit várnak, és a kis műso­rok az ünnepre hangolódás mel­lett a közösséghez való tartozást is erősítik. SzH-összeállítás Megkeresni feladatunkat Kisebb karácsonyi csodaként is értékelhető, hogy a napok óta min­denki életét megkeserítő eső szü­netet tartott, amíg lezajlott szom­baton a 18 órától kezdődő ünnep­ség Kézdivásárhelyen, a Gábor Áron-szobor mellett elhelyezett óriási adventi koszorú körül. Iga­zán szép számban tartották fontos­nak idősek és fiatalok, gyerekek és felnőttek egyaránt, hogy részt ve­gyenek a politikamentes rendezvé­nyen, amelyen igét hirdetett I. Far­kas Alajos segédlelkész és Ruszka Sándor lelkipásztor. Rövid műsor­ral készült az alkalomra a kantai Szentháromság templom kórusa, a Benedek Elek Óvoda, a 2-es Szá­mú Óvoda, a Petőfi Sándor Általá­nos Iskola és a Református Kollé­gium. Kiemelendő az apró óvodá­sok türelme és kitartása, ahogy a számukra felállított két kis színpa­don fegyelmezetten megvárták, amíg sorra kerültek. Helyszűke mi­att az ünnephez illő gondolatokat így összegeznénk: ha mindannyian elmélyülve, magunkba nézve meg­keressük, mi is a mi feladatunk, és annak legjobb tudásunk szerint eleget teszünk, máris szebb és jobb adventi időszak (és nem csak) kö­szönt ránk Tea és Kalács Kovásznán közel 70 személy je­lenlétében, a polgármesteri hivatal és a Városi Művelődési Ház szer­vezésében, a Művelődési Ház előtt (Csoma-szobor) meggyújtották az első adventi gyertyát. Adventváró gondolatait osztotta meg Orbán Lajos, a Kovászna-Vajnafalva Re­formátus gyülekezet lelkésze, köz­reműködött a Kovásznai Ifjúsági Fúvószenekar, Kertész Barna kar­nagy vezetésével. A városvezetés részéről jelen volt Jeszenovics Ró­bert Károly alpolgármester, a gyer­tyát Thiesz János önkormányzati tanácsadó gyújtotta meg. Az RMDSZ kovásznai nőszervezete pedig teával és kaláccsal kínálta az egybegyűlteket. Közösségi ünnep Nagyon-nagyon sokan élték meg vasárnap este közösségi ün­nepként Sepsiszentgyörgyön a láng fellobbanását az adventi ko­szorú első gyertyáján. A főtéri szín­padon a Székely Mikó Kollégium kórusa karácsonyi népénekkel kezdte el a műsort, majd rövid pré­dikációjában Dávid György plébá­nos hívta fel a figyelmet: nem a vi­lág dolgait kell ajándékba adnunk, hanem önmagunkat, azaz figyel­münket, mosolyunkat, ölelésün­ket, időnket. Antal Árpád polgár­­mester távollétében, aki éppen Bu­dapesten gyújtotta meg a gyertyát az adventi koszorún, Kövér László tavalyi látogatását viszonozva, Tóth-Birtan Csaba alpolgármester cselekedett hasonlóképpen, és osz­tott a fényességből azoknak, akik hazavinni is kértek. A Susnyás ze­nekar zárta a hangulatos estet: vaj­­daszentiványi tánczenét, moldvai kolindát és egy csángómagyar ar­chaikus imát adtak elő. A szeretet legyen az első Baróton meglepően sokan vet­tek részt a város adventi koszorújá­nak első gyertyagyújtásán. Az ese­ményre a Diákdomb köré gyüleke­zőket Lázár-Kiss Barna polgármes­ter köszöntötte, beszédét Palkó Za­lán Koppány felsőrákosi unitárius lelkipásztor áhítata követte. Mind­ketten az adventi időszak fontossá­gára helyezték a hangsúlyt - azt mondták, abban igyekezzünk ne a külsőségekre, hanem inkább a sze­­retetre, a lelki békére összpontosí­tani, és minél több jót cselekedni embertársaink örömére. A mintegy félórás műsorban közreműködött a felsőrákosi unitárius egyház kóru­sa, Szőcs Fruzsina és Réz Edina pe­dig verseket tolmácsoltak.« Tízéves erdélyi magyar politikai pluralizmus A múltból tanulni kell Nézzünk szembe a múlttal, okul­junk a tévedésekből, hangzott el az EMNP által kezdeményezett lakossági fórumon, amelyen számba vették, hogy az erdélyi magyar közösség „nagykorúvá válása óta” mit sikerült elérni, és mit miért nem. A Székely Nemze­ti Múzeumban megszervezett rendezvényen felszólaltak azok­nak a szervezeteknek a képvise­lői, akiknek támogatásával 2007- ben független jelöltként jutott be az Európai Parlamentbe Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nem­zeti Tanács (EMNT) elnöke. Kiss Edit Többek között Gazda Zoltán, a Sepsiszéki Székely Tanács elnöke megjegyezte, hogy a tíz évvel ez­előtti felhajtó erő egyszer megsza­kadt azért, mert „nem profi módon politizált az MPP”, és folytatódott azzal, hogy Tőkés László 2009-ben az RMDSZ listáján indult, amit a nemzetben való politizálás igen je­lentős hibájának tartott abban a pillanatban. „Tíz év után azt kívá­nom, hogy legyünk bölcsek és ta­nuljunk a múltból”, emelte ki Gaz­da. „A helyzetteremtő politika ver­sus helyzetet elfogadó politika di­lemmái mind a mai napig érvénye­sek”, fogalmazott Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke is, aki szerint a neptuni bot­rány kapcsán merült fel először, hogy szükség van a változásra. Tőkés László is megerősítette: a neptuni paktum után egyre nyilván­valóbbá vált, hogy tarthatatlan a helyzet az RMDSZ-ben, hogy a ro­mán kommunista visszarendező­déssel párhuzamosan rendeződik vissza a magyar politika és közélet is. Felidézte, mindhárom erdélyi ma­gyar párt létrehozatalában részt vett, de ha „egy autó rossz útra visz, akkor nyilván egy másikat kell keresni”. Azt is elmondta, hogy meglepte az utóbbi időben a magyar kormány­pártok irányváltozása, de azt reméli, hogy sikerülni fog egyesült erővel az egész magyar politikán fordítani. „Pozitívumként könyvelhetjük el, hogy az RMDSZ nem Bukarest felé tájékozódik, hanem inkább Buda­pest felé. Ez már egy nemzetpoliti­kai irányváltozás, csak legyen őszin­te. Az is igaz, hogy mivel a román ha­talom eltaszítja, rá is kényszerül, hogy gazdát váltson. Reméljük, hogy ez nem csupán egy politikai oppor­tunizmusból fakadó döntés, hanem érlelődik az RMDSZ-ben is egy ilyen változás. Ha összefogunk, és úgy igyekszünk a magyar ügyet elő­re vinni, hogy az autonómiát vissza­hozzuk, és ha az RMDSZ ebben partner, akkor azt mondhatjuk, hogy a kompromisszum útján valamit si­kerül elérnünk”, hangsúlyozta Tő­kés. „Olyan kegyelmi momentumot nyújtott nekünk a 2007-es eszten­dő, amit érdemes felmutatni, és ér­demes a hullámvölgyeket kibeszél­ni. Hajszálon múlott, hogy Három­szék nem került egy olyan politikai, nemzeti hatalmi pozícióba, hogy fordítani tudott volna az összerdé­­lyi politizáláson”, emelte ki Kovács István unitárius lelkész is, aki sze­rint a múlt kritizálásával nem elke­seredni kell, hanem okulni a jövőre nézve. „Hiszem, ha időnként a hó­fúvások el is havazzák az autonó­mia vonatjának az érkezését, végül mégis célba ér”, fogalmazott Ko­vács István.­ Tőkés László felidézte: mindhárom erdélyi magyar párt létreho­zatalában részt vett AKTUÁLIS

Next