Székely Hírmondó, 2018. szeptember (23. évfolyam, 165-184. szám)

2018-09-18 / 176. szám

SZÉKELY Hírmondó 2018. SZEPTEMBER 18., KEDD Napirenden© Fertőtlen vakondtúrás Évek óta halogatom a szót. Most sem azért nyitogatom ab­lakaimat, hogy onnan kikiabál­jak végre erről a dologról, hogy ne hasonlítsak azokhoz, akik szerint hallgatni arany. Még ma is az. És itt, most akarom a korcs népnemzeti álkutyát kiásni. Nem ez a fattyadék az egyetlen az álhazafiak és álírók között, de így ahogy van, mégis kiemelke­dő. Nagy szorgalommal, odafi­gyeléssel szolgálta a rettenetes kommunista diktatúrát, mely nem is ráadásul, még minden másságnak gyűlölője is volt kies hazánkban. Sokszor s másutt is van, volt úgy, hogy a lábad sem kell kitenned, mert megkeres az ellenség s a gyűlölet a lopott köpönyegben. Neves alanyunk főszerkesztő volt Marosvásárhelyen hosszú ideig. Valamikor a '70-es évek­ben császármetszéssel született a romániai magyaroknak egy szervezete. Annak és korának legfőbb jellemzője volt, hogy a kilincsnyalók meg a pártveze­tők ott, a romániai magyarok szervezetének gyűlésén is ro­mánul szólaltak fel. Alanyunk is, de ő mindenkit lelépő heves­séggel, hűséggel. Mint mindig. Időszámításunk után 1989 dec­emberében műanyag gránátok­kal kirobbant a műanyag forra­dalom. A mi mindent legyőző és kiszolgáló honfi- de erkölcsi­leg cseppet sem faj- és bajtár­sunk rögvest átállt a román vé­res államcsíny oldalára. Én magam azt hittem rövid ideig, hogy kimenekült az or­szágból is. Ó, nem! Átmenekült oda, ahol az árulás arany. H. Gy. azóta is ott tart, ott tartják el, mindenféle plusz fölülfizetés, hűségdíjak keringnek vele és benne. Mert mindennek meg­van az ára. Ő nem kockáztatott semmit két romániai rendszer­ben, el máig, a román Deltáig meg a nyugati Elbáig. És ennek megfelelően él ma is. Ma, most éppen rongyolja, mocskolja a Romániai Magyarok Demokrati­kus Szövetségét (RMDSZ), és amúgy általában mindent, ami magyar. Legújabb mutatványa bíróság elé és büntetés alá citál­ni a magyar szervezetet, és egyáltalán mindent, ami még magyar. Föltüremkedik gyakran ez a vakondtúrás. Remélem, nem fertőz. Czegé Zoltán AKTUÁLIS Háromszék és Veszprém megye közös ünnepe Az értékteremtés 25 éve Kovászra Megye Tanácsa és a Veszprém Megyei Önkormányzat 25 évvel ezelőtt, 1993-ban kötött együttműködési megálla­podást. Az azóta is élő és jól működő testvérkap­csolatot egész napos programsorozattal ünne­pelték meg Veszprémben. Szombaton Éltes Barna szobrát avatták fel a ki­rálynék városában, a veszprémi Óváros téren háromszéki kézművesek részvételével kirakodóvá­sárt szerveztek, délután a jubileum tiszteletére gá­laestet tartottak.­ ­ „Azért jó itt, amiért annak ide­jén, 1975-ben (több mint 40 évvel ezelőtt) Veszprém és Sepsiszent­­györgy színházai, színészei egy­mást felkeresték, izgulva várták a találkozást. Azért, amiért 25 évvel ezelőtt Orbán Árpád és Zongor Gábor megalapítottak egy önkor­mányzati együttműködést. Azért, amiért Demeter János és Kuti Csa­ba elnök urak tartalommal töltöt­ték fel. Majd Lasztovicza Jenővel és Polgárdy Imrével mi folytattuk. Lasztovicza Jenőnek ugyanúgy jól esett, amikor Kovászna megyéből és Sepsiszentgyörgyről 3-3 millió forintot hoztunk a devecseri ka­tasztrófa enyhítésére, mint amilyen jól esett a kommandósnknak, hogy Polgárdy Imre volt az első magyar­­országi ember, intézményvezető, aki felhívott, és a rá jellemző szelíd szerénységgel azt kérdezte: Sán­dor, miben segíthetünk? Ezeket nem lehet elfelejteni!” - idézte fel Tamás Sándor a két megye együtt­működésének sarokpontjait, hang­súlyozva, a háromszékiek hazajön­nek Veszprém megyébe. A háromszéki küldöttség a két megye közötti jó együttműködést szimbolizáló köztéri szobrot vitt ajándékba. Éltes Barna szobrász­­művész Kapcsolat című alkotása fe­hér márványból készült. Az ünnepi programsorozat kie­melt momentuma volt Háromszék és Veszprém megye együttműkö­désének ünnepélyes aláírása. A két megyei önkormányzat elnöke az 1993. június 7-én, Sepsiszentgyör­­gyön aláírt alapszerződést, valamint a 2003. június 7-én, Magyarpo­­lányban megújított együttműködé­si megállapodást záradékkal egészí­tette ki. A dokumentumban leszö­gezik, hogy „az együtt gondolko­dást és cselekvést szolgáló kétolda­lú fejlődés, a kölcsönös és közös hasznok elérése érdekében, a két megye intézményei közötti együtt­működési és baráti kapcsolatok megerősítése céljából, az egyesített Európa szellemében, a múltbeli kö­zös értékekre és az eddigi eredmé­nyes programokra épülve, megerő­sítjük testvérkapcsolataink jövőbe­li jogérvényességének szándékát”. A veszprémi Óváros téren Híd, ami összeköt címmel szervezték a kirakodóvásárt, a színpadi progra­mok során láthatta a közönség bu­dapesti Operettszínház sepsiszent­györgyi születésű művészét, Dancs Annamarit, fellépett az esztelneki Hamuvirág néptáncegyüttes, a kézdiszentléleki Jánó Kinga a za­­lánpataki Préda Barna és Farkas Gyula kisbaconi mesemondó is. Kovászna megyéből 13 telepü­lésnek van Veszprém megyei hely­séggel testvérkapcsolata, Sepsi­­szentgyörgy és Veszprém már 1990-ben hivatalos együttműkö­dést írt alá. Ezenkívül Bárót Zirccel és Pápával, Kovászna városa Bala­­tonfüreddel és Pápával, Kökös Olaszfaluval és Balatonfőkajárral, Málnás Alsóörssel, Kézdiszentlélek Szentgállal, Vargyas Pápakovácsi­val, Étfalva­ Zoltán Puhával, Zabo­la Tapolcával, Kisbacon Sóly, Ma­­gyarhermány Hegymagassal, Illye­­falva Taliándörögddel, Sepsibük­­szád Berhidával ápol testvértele­pülési kapcsolatot.­ Tamás Sándor, Polgárdy Imre és Éltes Barna szobrász a két me­gye közötti jó együttműködést szimbolizáló köztéri szobor mellett Lassan, de utalják a pénzt Mégis lesz kártérítés? Nem tudni, hogy a sajtó nyomásá­ra-e, de tény, hogy miután több új­ság arról írt, hogy elmaradni lát­szanak a kormány által a június­júliusi árvizek után beígért kárpót­lások, valahogy éppen sorra került Kovászna megye a kifizetésekben. A Kovászna Megyei Szociális Kifi­zetési és Felügyelőségi Ügynökség (AJPIS) a múlt hét végén állítólag már utalt is pénzt néhány márkos­­réti gazdának. Erdély András A kifizetéseket több mint két hó­nappal azután kezdték el, hogy Kö­kös és Dobolla egy részén jelentős károkat okoztak az esőzések. - Valóban nem vagyunk az elsők között, akiknek fizettek, de jó hogy sor került erre is. Legkésőbb hétfő­től kezdve a többi károsultnak is ér­kezni kezdenek a pénzek - nyilat­kozta a sajtónak Sebastian Cucu prefektus. Kovászna megyében 37 lakás szerepel a kárlistán. Az AJPIS közle­ménye szerint nem jár hivatalból mindenkinek kártérítés, hanem csak azoknak, akiknél egészségügyi, vagy egyéb okokból „felmerül a társadal­mi kirekesztés kockázata”. Ezek ki­létére az AJPIS és a polgármesteri hi­vatal alkalmazottjából álló bizottság derít fényt. Hetvenhárom személy a kötelező lakásbiztosításból próbál pénzt szerezni megrongált ingatlan­ja kijavítására. A június-júliusi esőzések alatt or­szágos szinten csaknem 800 házat rongált meg a víz.­ Csak azok kapnak kár­térítést, akik­nél egészség­­ügyi, vagy egyéb okok­ból felmerül a társadalmi ki­rekesztés koc­kázata Tragikus sorsú honvédekre emlékeztek Újraállítanák a székelykaput Szombaton a Történelmi Vitézi Rend primőr dálnoki Veress La­jos törzsének többségében erdő­vidéki tagjai Vargyason és Olasz­teleken tartottak megemlékezést olyan magyar honvédek sírjainál, akik 1944 szeptemberében, az Úz völgyében vesztették életüket. Böjte Ferenc A vitézi hagyományok őrzői először a vargyasi temetőben, Bo­dor Sándor sírjánál tisztelegtek. Vi­téz Bartha Imre Bardoc-Miklósvár széki székkapitány elmondta, hogy az akkor 22 éves vargyasi fiatalem­bert, Bodor Sándort 1944. augusz­tus 30-án éjjel, egy őrjárat során ér­te lövés, azonnal meghalt. Az olaszteleki temetőben Bálint László sírját koszorúzták meg. Bá­lint honvédtizedest ugyanazon­ az őrjáraton lőtték meg, mint vargya­si társát, ő azonban másnap regge­lig szenvedett, akkor halt bele se­bébe. Bálint Lászlót a helyszínen elhantolták, de - egy csernátoni bajtársa révén - családja megtud­ta, hogy hol van eltemetve, és a kö­vetkező év (1945) áprilisában utá­­namentek, hamvait hazahozták Olasztelekre. A két megemlékezés között a vi­tézi rend tagjai a székelyszáldobosi keresztútnál is megálltak, ott, ahol 1940 szeptemberében, az Erdővi­dékre bevonuló magyar honvéde­ket székelykapu fogadta. Itt hang­zott el, hogy két év múlva, a bevo­nulás 80. évfordulójára a helyszí­nen felállítanának, a bevonuló hon­védeket fogadó, 1940-es székely­kapu kicsinyített mását.­ Az olasztele­ki temető­ben Bálint László sírját koszorúzták meg

Next