Székely Hírmondó, 2019. május (24. évfolyam, 80-101. szám)

2019-05-20 / 92. szám

SZÉKELY HÍrmondó 2019. MÁJUS 20., HÉTFŐ Kalász a kévénkből S­okoldalú volt Petőfi Sándor nemcsak költészetében, politiká­ban is. A világszabadság elkiáltása és érette való küzdelme nemcsak egy hangzat volt, de törekvés is.„A mi kicsi Petőfink" - így nevezte Bordos nevű falucskánkban egy vénember, mintha simogatás közben, a szeretett költőt. Európa sorsában és súlyában gondolkodott, nagy fájdalomban és immár csöndesen, mikor leírta:„Európa csendes, újra csendes..." A magunk szomorú szerénységében lépésről lépésre emlékezte­tünk azokra az idegen - dehogy is idegen! - hősökre, a sokból né­­hányukra, akik vállalták a magyar szabadságharcot és abban a leg­nagyobb áldozatot is. Mert Európa számos népének fia harcolt és hullott a földrész és a magyarság szabadságáért. Magyarok viszont harcoltak Garibaldi olasz szabadságharcában, másutt is. A szabad­ságharcok sosem kértek vérvizsgálatot, keresztlevelet. Adtak, ad­tunk és kaptunk véráldozatot. Ma is valljuk, az igazság és a szabad­ság békében jobban elvan mindannyiunkkal. Jozef Wisocki (1809-1874) a lengyel szabadságharc főhadnagya volt, menekült Magyarországra és ebbe a forradalomba. Ő maga sürgette a lengyel menekült szabadságharcosok összevonását az osztrák elnyomás leveréséért.Tábornoki feladatot kapott. A levere­­tés után Törökországba, majd Angliába, Franciaországba menekült. Vukovics Sebő (1811-1872) szerb származású temesvári föld­­birtokos volt.Teljes meggyőződéssel vállalt kormányzati és harci feladatot Kossuthék idején. A feudális szolgáltatás eltörlésére tett javaslatát a nemzetgyűlés elfogadta. A fegyverletétel után otthon, majd Európában bujdosott. Távollétében halálra ítélték. Vidats János (1826-1873) Pesten bölcsészetet és jogot hallga­tott, minden erejével és tehetségével állt a márciusi ifjak közé, majd önkéntesként harcolt. A leveretés után menekült, a svájci­olasz határon fogták el, és kötél általi halálra ítélték. Kegyelemből várfogságot kapott. A kiegyezésig kitartott a magyar szabadság­­harc ügye mellett. Az 1873-as gazdasági válság csődbe, öngyilkos­ságba sodorta. Vetter Antal (1803-1882) apja császári alezredes, anyja magyar, Bécsben végzett katonai akadémiát. Őrnagyként állt a forradalom mellé, a délvidéki harcokban legyőzte Jellasicsot. Alessandro Monti (1818-1854) olasz szabadságharcosból lett a magyar szabadságharc vitéz tisztje, politikusa. Lebstück Mária (1830-1892) férfiruhában, Lebstück Károly né­ven harcolt a bécsi forradalomban, majd menekült a magyarok harcaiba. Több csatában vett részt, Dembinszky tábornok ott ne­vezte ki hadnaggyá Mária­ Károlyt. Guyon Richard (1813-1856) angol főnemesi család sarja, az osztrák seregben volt főhadnagy, de maga döntött úgy, átáll a ma­gyar szabadságharcba főhadnagyként.Több csatában vett részt, Temesváron rövid ideig magát a sebesült Bem József tábornokot helyettesítette. Peter Giron (1798-1849) gyártulajdonos volt a Rajna mentén, majd Bécsben, katonai tapasztalatokkal menekült Magyarországra, a szabadságharcba. 227 fős légiót szervezett, eredményesen har­colt. Mindenáron egyesíteni akarta a német meg a lengyel légiót, de ez nem sikerült. A világosi fegyverletételkor hadifogságba került, az osztrák hadbíróság halálra ítélte, 1849. október 20-án kivégezték. A nyugati könyvtárak, múzeumok és akadémiák is számon tartják a magyarokat, akik menekültükben kötöttek ki amott, dolgoztak, védték az új hazát. Mi is csak néhány nevet és sorsot jegyeztünk ide, hiszen a több évszázadnyi osztrák elnyomás idején számos nemzet fia vált kemény, harcos magyarrá, vállalván a magyar sorsot. Legyen áldott a nevük, szellemi örökségük ötvöződik a magyarok szabad­­ságszeretetével. Mert együtt súlyosabb is, erkölcsileg könnyebb is az igazat mindörökké vallani. A mi nemzeti ünnepünk így közös a min­denkori elnyomás elleni küzdelmeinkben. Európa ismét zajos, a sza­badságot szerető emberek ismét és csakis egymásra vannak utalva. (Adatok: Mitták Ferenc:„Fényesebb a láncnál a kard..." Tóth Könyvkereskedés és Kiadó, Debrecen) Letakart betonkeresztek megtisztítása, megoldások keresése a magyar hadite­mető meggyalázása nyomán kialakult áldatlan helyzet mielőbbi felszámolása érdekében, Hargita és Bákó megye ha­tárának azonnali visszaállítása az ér­vényben lévő törvények által kijelölt he­lyen, egy újabb provokáció elszenvedé­se és dokumentálása, majd sötétedés után a helyszín méltóságteljes elhagyá­sa. Íme, az Úzvölgyében csütörtökről péntekre virradó éjszaka és a rá követ­kező nap folyamán történtek főbb moz­zanatai. Bedő Zoltán N­agy Zoltán hagyományőr­zővel külön-külön indul­tunk, de egyszerre érkez­tünk az Úzvölgyében található ma­gyar haditemetőhöz. Meglepődve észleltük, hogy az alaptalanul, jog­talanul és törvénytelenül emelt ro­mán emlékművet, valamint a név­telen román katonáknak az ott nyugvó magyar honvédek sírjaira emelt betonkeresztjeit fekete fólia­zsákok takarják. A helyszínen már őrt álló csíki székelyek a tettesek ki­létét firtató kérdésünkre azt vála­szolták, nem tudják, kik lehettek, odaérkezésük pillanatában csupán egy éppen távozóban lévő fiatal párt láttak. A zömében meglett ko­rú emberek tanácstalanul álltak a történtek előtt, majd felkérésünk­re segítettek a temetőt megtisztíta­ni, így a Magyar Polgári Párt (MPP), majd Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) tisztségviselői már csak az elmon­dásunk nyomán szerezhettek tu­domást a történtekről. Az Úzvölgye Kezdeményező Bizottság felkérésének eleget téve, Tamás Sándor (Kovászna) és Bor­boly Csaba (Hargita) megyeta­nácselnökök vezetésével két népes csoport őrködött a sírkertnél. Az első soraiban számos háromszéki önkormányzati tisztségviselő mel­lett ott állt Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármestere, a másikban pedig többek között Rá­­duly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere és Korodi Attila parlamenti képviselő is. Később Horváth Anna, az RMDSZ ügyve­zető alelnöke és Hegedűs Csilla európai parlamenti képviselőjelölt csatlakozott hozzájuk. Az MPP-t Mezei János országos elnök és Sa­lamon Zoltán országos ügyvezető elnök képviselte több társuk kísé­retében, másnap délelőtt Kulcsár Terza József parlamenti képviselő is tiszteletét tette a helyszínen Csá­ki Attila háromszéki elnök társasá­gában. Az éjszaka folyamán hosszabb­­rövidebb időre mintegy kétszázan fordultak meg a temető környékén, és 70-80-an állandó jelleggel ott tartózkodtak. A dormánfalvi pol­gármester által emeltetett emlék­mű és keresztek letakarását a poli­tikusok provokációnak minősítet­ték, és elítélték. • Szürke Daciával érkeztek Péntek délelőtt zuhogni kez­dett az addig csak szemerkélő eső, és az őrség nagy része abban a re­ményben széledt szét, hogy a ne­hezén túl vagyunk, incidensek nélkül sikerült átvészelni a legké­nyesebb időszakot. Sajnos, nem így történt, pedig a felhők mögül délutánra kibújó nap sugarai is de­rűt sugároztak, és a temetőkapu­ban jó ideig csak a tiszteletüket le­róni akarók váltották egymást. 15 óra körül ugyanis a B88YDP rendszámú szürke Daciával meg­jelent egy háromfős csoport, amelynek az egyik tagja okostele­fonnal a kezében hangoskodott az állam nyelvén, a másik kettő pedig őt filmezte. Arról tudósítottak, A szerző felvételei RIPORT 8

Next