Székely Hírmondó, 2019. július (24. évfolyam, 121-143. szám)

2019-07-01 / 121. szám

SZÉKELY Hírmondó 2019. JÚLIUS 1., HÉTFŐ Napirenden Kiutálva, utcára téve... Borvíztöltödénk nincs, de kastélyunk van - ujjonghatunk. Persze, az, hogy miképpen ve­szett el a borvíztöltöde, megér­né a mérlegelést, de az is, aho­gyan élnek, léteznek a már csak megtűrteknek tekintett oltsze­­mi kisegítő iskola lakói. Amott, a töltödében pár tucatnyi ember kereste a mindennapiját, amíg lakat nem került a bejáratra, emitt, a kastélyban, pár tucatnyi gyerek és fiatal várja, mi lesz ve­lük, egyáltalán történik-e velük valami. Az már kész tény, hogy a töltőde elúszott, de az is igaz, hogy „legalább" a kastély meg­van. Az is kerülhetett volna ér­demtelenek kezére. Engem elsősorban az ag­gaszt, hogy miképpen alakul sorsa a most már tényleg csak megtűrteknek tekintett kis- és nagydiákoknak. Akárhogy oszt­juk, szorozzuk, bárhonnan is ke­rültek oda, bárkik is a szülők, bármilyen is a nemzetiségük, hozzánk tartoznak, tőlünk vár­ják a megváltást, s ott a sze­mükben a pedagógusok számá­ra is megválaszolhatatlan kér­dés, hogy merre veti őket a sors, sokan nem értik közülük, mi történik velük... Ám akad, aki kérdez...„Tanár bácsi, mi miért vagyunk hibásak? Láttam, hogy a vendégekkel sok gyerek is jött, akik ott játszottak az álta­lunk tisztán tartott udvaron, mi miért nem maradhattunk? Nem ettünk volna el senki elől sem­mit, mi nem lopunk. Én nem tu­dok visszamenni az édesanyám­hoz, s itt van két kisebb testvé­rem is, én vigyázok rájuk, de fáj, hogy nem akarnak minket em­berszámba venni..." Furcsa helyzet: a Kós Károly Szakközépiskolát két esztende­je költöztették ki épületeiből, de a szép névtábla még mindig ott van a homlokzaton. Legyen is ott, mert szép, mert tetszetős, mert Kós Károlyról szól. Az olt­­szemi kisegítő iskola a kapun belül működik, él, szuszog, de a tájékoztató táblát máris levet­ték a bejáratnál. Sokan úgy vé­lik, ez azért történt, hogy a pol­gármesteri hivatal szervezte rendezvények vendégei ne ve­gyék észre, kik is laknak ott, ki­nek az ágyát foglalják el éjszaka, kik takarítják ki az udvart, a ter­meket az események után.„Ha látta volna, tanár bácsi, mennyi szemetet hagytak maguk után, sarat a hálószobákban a sző­nyegen, cigarettavéget..." A költöztetésnek előbb­­utóbb be kell következnie. Az igazi szakemberek tudják, ez jó vagy rossz. Ám addig is, míg ez megtörténik, vigyázzunk ezekre a tanulókra. Mert hozzánk tar­toznak... Péter Sándor AKTUÁLIS 2 Kizárta munkásait egy kovásznai gyár Fizetés és munka nélkül Júniusban nem kapta meg a bérét a kovásznai Textile Blue Wash textil­üzem munkatársainak szinte fele, aztán, hogy a helyzet még tovább bo­nyolódjon, a gyár vezetői szó szerint kizárták az összes alkalmazottat a lé­tesítményből. Nagy Sz. Attila M­últ csütörtök óta nem tud­nak bemenni és dolgozni a brassói székelyhelyű cég kovásznai kirendeltségének épüle­tébe az alkalmazottak, mert egyik napról a másikra a tulajdonosok le­cserélték a lakatokat, és kamerákat szereltek az épületre. Benkő Zoltán termelési vezető­től megtudtuk: a baj kisebb moz­zanatokkal kezdődött. Először is június 11-től a cég Brassóból nem küldte el azokat a rajzokat, amik szerint a munkások szabhattak vol­na. Azt, hogy miért nem, maga sem érti, hiszen anyag van a telepen, tu­domása szerint 9 ezer nadrágra va­ló lenne, de valamilyen okból a raj­zok elmaradtak, s ennek hiányában új vonalban nem dolgozhattak - vi­szont a betervezett 344 nadrágot még elkészítették. Hiába kérték a további rajzokat, azok nem érkez­tek meg. Tudniillik a kovásznai részlegen készítik a nadrágokat, s ezeket utóbb Brassóba szállítják, festésre. A következő pofon akkor érte a munkásokat, amikor a közel 70 al­kalmazottból a június 15-ei fizetés­napon 27 személy nem kapta meg a bérét... Aztán, amire észbe kap­tak volna, csütörtökön, június 27- én hiába próbáltak bemenni a munkahelyre, nem tudtak, mert egyik napról a másikra, bármiféle figyelmeztetés nélkül a kirendelt­ség kapuján a lakatokat lecserélték, kamerákat szereltek fel, és szó sze­rint senki sem tudott bemenni az épületbe. Benkő elmondása szerint a megdöbbent munkások telefonon hívták a cég vezetőségét, (Brassó­ban van a székhelye), azonban sen­ki sem állt szóba velük. Nem ér­tették, hogy mi történik, de eleget téve a törvényességnek, jelenléti névsort írtak, és csütörtökön 11 óráig álltak a kapu előtt, várva, hogy valaki szóba álljon velük - de semmi sem történt. Pénteken ismét kimentek, ak­kor is ugyanez a helyzet fogadta őket, így még aznap jelentették a történteket a munkafelügyelősé­gen. A cég idéntől működik Kovász­­nán. A munkások többsége ko­vásznai, míg a többiek a környék­ről járnak be. 8 órás műszakban dolgoztak 7-től 15.45-ig. Benkő megjegyezte, nem tudja mire vélni a kialakult helyzet, hiszen ezidáig a cég mindig rendesen és időben fi­zette az alkalmazottakat, és a rajzok is a megfelelő ütemben érkeztek. Nem tudva, mi lesz a helyzet folytatása, pénteken azt mondta Benkő, hogy a törvényes lépéseket betartva még ma, hétfőn is kimen­nek a zárt kapuk elé, nem egyébért, de ha három, egymást követő munkanapon nem jelennek meg, akkor a cég felbonthatja velük a munkaszerződést. Pénteken megpróbáltuk elérni a cég vezetőségét is, azonban az el­érhetőségként megadott, Brassóba szóló vezetékes telefonszám már be sem csengett. Tegnap Benkő Zoltán termelé­si vezető jelezte a lapunknak, hogy értesülései szerint hétfőtől újra me­hetnek dolgozni. Hogy az elmaradt fizetésekkel mi lesz, illetve valóban be tudnak-e menni a munkahelyre, arra még visszatérünk.« Csend honol a gyár körül: zárt kapu fo­gadta az alkal­mazottakat Viharos Háromszéki Lovas Napok Széllel szemben Kissé nehezen indult a második nemzetközi fogathajtó verseny Oltszemen, ugyanis a csütörtöki vihar hatalmas felfordulást oko­zott péntekre virradóan. A Mikó­­birtok kertjében felállított lóbo­­xokat szó szerint egymásra pa­kolta a szél, a lovak pedig szétszé­ledtek. Deák Mária A verseny kezdetének napján mindenki azon dolgozott, hogy mi­hamarabb visszaállítsák a rendet, és a közeli istállókban ideiglenesen el­helyezett lovakat visszavezessék a helyszínre. Ez volt az oka, hogy a háromcsillagos pontszerző verseny szombaton kezdődött, a délelőtti órákban a fogatok a díjhajtásban, majd a maratonhajtásban mérték össze tudásukat, vasárnap pedig az akadályhajtáson. Fodor István polgármester sze­rint épp amilyen rosszul indult az esemény, olyan sikeres lett a végki­menetele. Szerencsére a lovaknak nem esett baja, az incidens nem be­folyásolta a teljesítményüket. - Ezúton is szeretném megkö­szönni mindazoknak a munkáját, akik segítettek és mellénk álltak - fogalmazott. A tizennégy romániai fogat ver­senye mellett kiegészítő progra­mok, gyerekfoglalkozások, munká­­lószemle és koncertek is várták az érdeklődőket a Háromszéki Lovas Napokon. A rendezvény keretében szombaton nagyszámú érdeklődő jelenlétében mutatták be a Benczé­­di Sándor - Csáki Árpád szerzőpá­ros Az oltszemi Mikó-kastély című könyvét, mely több éves kutató­munka és szakmai összefogás ered­ményeként született. Az esemé­nyen Tamás Sándor, megyei ta­nácselnök előadása révén ismer­hették meg a jelenlevők Oltszem nevének megjelenését és változa­tait az elmúlt 700 évben. A részle­tekre holnapi lapszámunkban bő­vebben visszatérünk." Az kerüljön állásba, aki szereti hivatását! Valamit valamiért Barót múlt heti tanácsülésének egyik napirendi pontja alatt a polgármesteri hivatal személyze­ti struktúrájának és a már jóváha­gyott személyzeti beosztásoknak a módosítása is szerepelt, melyet az ellenzéki frakció részéről Nagy István független tanácsos kommentált meg. Böjte Ferenc A tanácsos szóvá tette, hogy az utóbbi időkben már számos ilyen változtatást hagytak jóvá a tanács­ban, rendszerint azért, hogy a hiva­tal valamelyik alkalmazottja maga­sabb besorolásba léphessen, és ez­zel együtt több fizetést is kaphas­son, viszont, mint az Nagy hozzá­szólásából is kiderült, ez a tény nem mindig vonta maga után az il­letőnek a lakosság kiszolgálása iránti odaadóbb magatartását is. Nagy valószínűleg a barátiak ál­láspontját is tükrözte ez ügyben, hiszen elég sokan teszik szóvá a hi­vatal alkalmazottainak szakmai hozzáállását, azt azonban, hogy a sérelmek mennyire valósak, nehéz megállapítani, hiszen a panaszok többnyire konkrétumok nélkül, ál­talánosságban hangzanak el. Nagy mindenesetre azt kérte a polgár­­mestertől, hogy az új személyek al­kalmazásakor ne csak azt nézze, hogy valakinek legyen munkahe­lye, hanem teremtsen valódi ver­senyhelyzetet az állás meghirdeté­sekor, az kerüljön a hivatalba, aki szereti is azt a munkát, amit a pol­gárok érdekében napirenden el kell végezzen.« Baráton a város figyel, és min­den apró sérelmet szóvá tesz

Next