Székely Hírmondó, 2021. október (26. évfolyam, 190-210. szám)
2021-10-27 / 208. szám
TtTt r rxh TT t? irf Jj£ SLprfi tg KÉZDIVÁSÁRHELY 1 Polgármesteri Hivatala wmv.kezdi.ro Bartos Lóránt Diákok tisztelegtek 1956 emléke előtt Csak kulturális műsor volt A járvány kitörése előtt a céhes város egyik leghangulatosabb rendezvénye az október 23-i fáklyás felvonulás volt, amikor a város középiskolái a főteret megkerülve a hősök emlékművénél adóztak az 1956-os forradalom és annak résztvevői emléke előtt Idén a megemlékezés jórészt iskolai rendezvényekre szorítkozott énteken aliórai nagyszünetben a kantai Nagy Mózes Elméleti Líceum diákjai a patinás intézmény udvarán kulturális műsorral emlékeztek a forradalom hőseire. A verses-zenés műsort az iskola kilencedik és tizenkettedik osztályos diákjai adták elő. Az előadást összeállító és betanító Nagy-Babos Tamás és Edit tanár házaspár Magyari Lajos, Tollas Tibor, Székely János és Páskándi Géza alkalomhoz illő írásaiból válogatott, az énekesek kilencedik és tizedik osztályosok voltak. Az előző években a református temetőben is műsort mutattak be a Református Kollégium diákjai az 1956-os kopjafánál, idén azonban a város vezetősége, a kollégium küldöttei és a Történelmi Vitézi Rend kézdiszéki állományának tagjai imádkoztak és koszorúztak, majd az egykori kaszárnya előtti Hősök emlékművénél a temetőben résztvevőkhöz csatlakozva az RMDSZ városi szervezete, a Nagy Mózes Elméleti Líceum és a Bod Péter Tanítóképző vezetősége, illetve civilek helyezték el a kegyelet virágait az emlékmű talapzatára. A Református Kollégium diákjai a műsorukat vasárnap ali órás istentiszteletet követően mutatták be. Az igét hirdető Beder Imre református lelkipásztor beszédét részben az 1956-os forradalomra alapozta, de azt is fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy minden nagyszerű kezdeményezés halálra van ítélve az emberi gyarlóság, a széthúzás miatt. „Hiába van egy nagyszerű gondolat, ha az emberek nem tudnak egyként mögéje felsorakozni, nem őszinték egymáshoz, és elfordultak az Isten által is elvárt értékrendtől” - mutatott rá a tiszteletes. Az ünnepi műsort megelőzően Farkas Ferenc, a Református Kollégium igazgatója az 1956-os események fontosságát emelte ki, majd kezdetét vette a Rancz-Gyárfás Zsuzsania tanárnő, Bartos Károly iskolalelkész és Hodor Tamás tanár által betanított műsor, aminek elején Gergely Zsolt végzős diák osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel. „1956. október 23. A minap elgondolkodtam azon, hogy mit is jelent az érték? Mi az, hogy értékelni igazán valamit? A kérdésemre több száz válasz létezik, ezek, hasonlóan az enyémhez, mindenkinek a lelkében ott rejlenek. Az én válaszom: megbecsülni azt, ami volt, ami van, és ami lesz. Értékelni a múltat, az embereket, őseinket. Értékelni, hogy itt élhetünk, és itt ünnepelhetünk. Értékelni és remélni a szebb jövőt. Egy nemzetnél nem csak az a fontos, hogy vannak-e értékei, hanem az is, hogy vannak-e értékeinek megbecsülői - vallja Egri József. 1956. október 23-a egy elgondolkodtató történelmi esemény napja. Diktatúra, forradalom, terror, szabadságvágy. Súlyos szavak. Át tudjuk érezni azt a napot? Át tudjuk érezni e szavak jelentését? Déry Tibor így fogalmaz: a magyar történelemnek ez a legnagyobb forradalma, egyúttal az első győzedelmes forradalom, amióta a magyar történelmet jegyzik” - mondta a diákszónok. A műsor hátralevő részében közismert, alkalomhoz illő dalok csendültek fel monológok kíséretében, az iskola diákjai pedig rövid előadással is érzékeltették, hogy mi táplálta a forradalmi lángot.« P Temetőséta szakmai magyarázattal Újszerű kezdeményezés Ugyan a kézdivásárhelyi római katolikus temető nem egy Házsongárd, de itt is számos sírnak története van, a hantok alatt nyugvók a maguk módján hozzájárultak a város gazdagításához. Vasárnap a Tegyünk Kézdiszékért civil tömörülés kezdeményezésére temetősétát tartottak. Az egyik szervező, Tóth László újságíró úgy fogalmazott, a cél az, hogy a sétán résztvevők megismerjék azon személyiségeknek a végső nyugvóhelyét, akik ismertté és elismertté tették a céhes várost, hozzájárultak annak fejlődéséhez. „A múlt felidézése hozzásegít gyökereink megismeréséhez, ez jövőnk záloga is lehet. Ismerjük meg elődeinket, akik megtartották az unokáknak azt a polgári környezetet, ami ma körülvesz minket, ami élhetőbbé teszi a várost. Igaz, hogy a műemlékvédelem nem terjed ki a temetőkre, ezért a mi feladatunk, hogy megőrizzük, hogy még unokáink is lássák” - fogalmazott Tóth László. Az „idegenvezető” szerepkörét Fórika Balázs, a kantai Szentháromság plébániatemplom kántora töltötte be, aki szakszerű magyarázattal szolgált a séta résztvevőinek, kifejtve, hogy a kutatásai szerint a temető egy részét már a 18. században használták. A jelenlevők elsőként az 1901- ben állított márványtáblát tekintették meg, amit az utókor állított a temetőhely nagy részét felajánló Wellreiter György szeszgyáros, volt főgondnoknak és nejének, Podhora Juliannának. Utána a Vikol család sírját lehetett megtekinteni, id. Vikol Kálmán zenetanár és a család több tagjának nyugvóhelyét. Ezenkívül a temető legrégebbi sírját is megnézték, erre az 1768-as évszámot vésték fel. A mintegy egyórás sétán ezen kívül a jelenlévők felkeresték Csendőr Jenő kanonok, Kupfermann Marcel gyógyszerész, Mariana Norel egyetemi tanár, Balogh Vendel ügyvéd, Dummel Ferdinánd (Gábor Áron munkatársa), a székely ágyúöntöde művezetője, Dézsi Vilmos kántor, zeneszerző, Jakab István takarékpénztári vezérigazgató, egyházi főgondnok, Bajnok Jenő patikus, Török Andor polgármester, dr. Bertalan János, a szegények orvosa, Miklósy Gyula színművész, színházigazgató, Péter János főgimnáziumi igazgató, Dobolyi Aladár asztalitenisz-edző, Páll Elek kántortanító és Elekes Béla újságíró sírját, valamint a Wertán, Weilreiter, Fehér és Dávid családok kriptáját. Mindegyik sírnál vagy kriptánál Fórika Balázs ismertette az ott nyugvók rövid életrajzát. «