Székely Lapok, 1898. március (28. évfolyam, 18-26. szám)

1898-03-03 / 18. szám

2 oldal Az udvar Budapesten. A királyi ud­var jelenleg is a fővárosban időzik, s itt is marad még néhány napig, de a tavasszal is hosszabb ideig fog Ő Felsége hű ma­gyarjai között időzni Ugyanis április hó 11-én az 1848-iki törvények szentesítésének ötvenedik évfordulóján Ő Felsége a budai várpalotában fogja elfogadni az országos küldöttségeket. Továbbá a királyi udvar Budapesten fogja tölteni a delegácziók tár­gyalásaira kitűzendő időt is. Magyar politikai körökben rendkívü­l ked­vező benyomást keltett, hogy az udvar Bu­dapesten való tartózkodása alatt a királyi főherczegek közül, valamint a külföldi államok képviselői közül is többen időznek a magyar fővárosban E jelekből Ő Felsége kü­lönös kedevező indulatára következtetnek a mivel Ő Felsége főleg a magyar udvar­tartás államjogi önállóságát akarja kife­jezésre juttatni. Országgyűlés. A képviselőház szombati ülése elején nyújtotta be báró Bánffy Dezső miniszterelnök törvényjavaslatát az 1848. évi törvények megalkotása emléké­nek ünnepléséről. Ezután következett az igazságügyi költségvetés folytatólagos tár­gyalása. Itt legelsőbben Erdély Sándor igazságü­gyminiszter szólott, felelve gróf Apponyi Albert pénteki beszédére. Elis­merte, hogy a beszéd tárgyilagos volt, de félreértések voltak benne, mert a minisz­tert a kivételes törvények alkotásától nem technikai, hanem csakis politikai nehézsé­gek tartják vissza. Különben is, nem va­gyunk még annyira, hogy kivételes intéz­kedésekre lenne szükségünk. Az önérzetes beszédet még az ellenzék sem zavarta, a jobboldal pedig zajos helyesléssel adott igazat Erdély miniszternek Ezután Psik Lajos beszélt a sajtósza­badságról és az igazságügyi politika többi kérdéseiről. Fejtegetéseit az ellenzék is nagy figyelemmel hallgatta. Az ellenzék részéről Kemény Pál vett részt a vitá­ban a ki amellett, hogy ügyes szónok, szak­avatottan beszélt az igazságügyi költség­­vetésről. Utánna Dósa Endre mondott igen formás és tartalmas beszédet, a melyben különösen a köztisztviselők helyzetére ter­jeszkedett ki s annak a legnagyobb igye­kezettel való javítását sürgette. Beszédét figyelemmel hallgatták s gyakori helyes­léssel szakították meg és végül megérje­­j­mezték. A belügyminiszter az egyesületek­­ megalakulásáról. Perczel Dezső belügyminiszter rendeletet adott ki, mely­ben szigorú büntetés terhe alatt tiltja meg, hogy valaki olyan egyesület működésében részt vegyen, a­melynek alapszabályait a miniszter még nem erősítette meg. A Ház hétfői ülésén folytatták az igaz­ságügyi tárcza költségvetésének tárgyalá­eelveket csinálnak s azt a társadalomra akar­ják erőszakolni. És épen itt van a megbocsáthatatlan nagy hiba, t. i. abban a véghetetlen gyengeség­ben, a­mit a társadalom a felcseperedettek szerénytelenségével szemben tanusít. Én abból ítélem meg egy-egy vidék társadal­mának nívóját, hogy miképpen viselkedik a felcseperedettekkel szemben. A bel az emberi gyarlóságokat ahelyett, hogy sima gyöngédséggel irtogatnák, még legyezgetik­ a félszegségeket, szerényte­len ragaszkodásokat ahelyett, hogy fékez­nék s a miveletlen arrogantiát kellő nívóra vissza­szállítanák , még a szarvakat nö­velik, ott én a társadalomra bátran meg­­huzaám a lélekharangot, — ott én arról a társadalomról semmit sem tartok. Csekély ott az emberek egyéni értéke és még kevesebb az önérzet, a­hol egy kis dekoráczió elég arra, hogy józan ítélő tehetségüket megbénítsa s vendômenak nézzék az útszéli czöveket! Csak dekorácziót lássanak, nem számit a becstelenség, az erkölcsi botlás sem, szemet hunynak minden jellembe vágó hi­bával szemben; mig ha a csecsebecse, a dekoráczió hiányzik, készek gúny tárgyává tenni a tisztességet, az arany jellemet, a becsületet is. Ez nagy lelki nyomorúság! Eltekintve eme mélyebb gondolkozásra serkentő mi­­­­sát. Győri Elek szólalt fel először, heve­sen támadva Erdély minisztert a sajtó­rendelet miatt, a­melyet c­enzúrának tekint. Ezután E­m­m­e­r Kornél beszélt, a­ki arra utalt, hogy a papi szószéknek volna hiva­tása megvédeni a népet a zugsajtó izgatá­sai ellen. Erre azonban a papság, sajnos, úgy látszik nem képes. Végül javaslatot nyújt be, melynek értelmében a Ház uta­sítaná a kormányt a rendszeres és végle­ges sajtótörvény elkészítésére, mivel a 48-iki törvényc­ikk ma már nem megfelelő. Később a vitát megszakítva, Kossuth Ferencz és P­i­c­hl­e­r Győző interpelláltak. Kedden az igazságügyi tárc­a költség­­vetését megszavazták. Emmer Kornél a tegnapi javaslatát visszavonta A részletes tárgyalás rendjén még többen beszéltek. Dániel Ernő báró minisztert a király a vaskoronarend I-ső osztályával tüntette ki. SZÉKELY LAPOK Marosvásárhelyt, 1898. márczius hó 3. Tűzoltó Egylet. Az „Önkéntes Tűzoltó Egylet“ rendes közgyűlése február hó 27-én folyt le Orosz­lán István főparancsnok elnöklete és a ta­gok igen nagy számú részvétele mellett. Elnök megállapítva a határozatképes lét­számot megemlékezik az 1848. márczius 15-iki napokról, melyek a szabad sajtót s a szabad egyesülési jogokat biztosították, s mely napoknak 50-ik évfordulója közele­dik. Örömmel konstatálja továbbá, hogy a működő tagok a lefolyt évben minden te­kintetben kellő pontosságot és szorgalmat­­ tanúsítottak, mit azonban a zenekarról el­­­­mondani nem lehet, mivel annak kebelében­­ gyakran fordultak elő kisebb-nagyobb za­varok, de most már azok is mind el van­nak enyésztetve. Végül a teljesen megfelelő működtetés kellékeikért tűzjelző őrtorony építését, állandó tüzérségi csapat szervezését s a város vízvezetékét és csatornázását említve fel, a közgyűlést megnyitja. Grexa Gusztáv segédtiszt terjesztette ezután elő a pa­rancsnokság évi jelentését, mely szerint év folytán 10 parancsnoksági gyűlésben 124 ügy tárgyaltatott s ezek alapján 426 kiadvány kézbesittetett. A szolgálati könyv­ben 13 rendelet közöltettetett Az egylet a közgyűlés napján a 7806-ik éjjeli tüzérségi szolgálatot tartotta. A tár­gyalt évben tartott 72 színházi és 22 lovar­­dai tüzérség s ezek után 90 frt folyt be az egyik pénztárába. Műszaki gyakorlat volt 7, melyen összesen 402 tűzoltó vett részt. Évf­olytán meghalt 3 tag, kiknek ko­porsóira a tagok közt eszközölt gyűjtésből koszorút tettek. Az egylet vagyona (pénz érték): 5463 frt 25 kr. Tűzoltó szerek leltári értéke: 11146 frt 24 kr. A tagok létszáma a következő : tiszte­letbeli 7, alapító 23, pártoló 120, mászó 27, szivattyús 78, víz­szerző 50. Tüzeset 18 volt, ebből 5 fedél tűz, 1 pincze, 9 kémény, 1 szoba és 1 menyezet tűz. A kár 548 frt, melyből biztosítva 3461 frt érték volt. A tü­zeknél 362 tűz­oltó vett részt s 18 szivattyú volt kivive. A költségvetést 3089 frt 19 kr bevétellel állapították meg s elhatározták, hogy az éjjeli őrséget eddigi alakjában továbbra is fentartják. Tudomásul vette a közgyűlés, hogy a parancsnokság a Koós testvéreknél egy 600 literes vas­bordót rendelt meg. Szolgálati érmet a következő tagok kap­tak: Petelei Márton 15 évest, Czimbalmas József 15 évest, Rózsa Viktor 15 évest, Kosztándi György 15 évest, Barabás Dániel 15 évest, Pataki György 15 évest, Bodoni György 10 évest, Herber József 10 évest, Bustya Lajos, Koós Ferencz, György Miklós, Vojka György, Nám János, Szőcs Samu, Werner János, Keresztes János 5- 6 évest. 4 jutalmat is osztottak ki és pedig­ Oroszlán István ajándéka 20 kor. arany kapta Sramek Ferencz mászó. Petelei Márton ajándéka 10 korona, kapta Lakatos Ferencz szivattyús. Grexa Gusztáv ajándéka 10 korona, kapta Huszti Károly szivattyús.­­ Bustya Lajos ajándéka 10 korona, kapta Rajka Vilmos szivattyús. A tűzoltói segélyalap kamatait először most osztották ki, mivel az alapító levél szerint most nőtt fel a tőke 1000 írtra. A kamatokból 16 szegény tűzoltó össze­sen 80 irtot kapott. Végül a tisztújítás tartatott meg, melyen az egyes állások a következőképpen töl­tettek be: Főparancsnok: Oroszlán István. Főpa­­­­rancsnok helyettes: Görög József. Mászó­­ osztályparancsnok: Császár Ferencz. Szi­vattyús osztályparancsnok: Bíró Sándor. Vízszerző osztályparancsnok : Kézér Károly. Mászó szakparancsnok: Sófalvi Ferenc. Szivattyús szakparancsnokok: Szentgyörgyi Dénes és Eszenyei Károly. Segédtisztek: Grexa Gusztáv és Bustya Lajos. Jogtaná­csos: Dr. Fenyvesi Soma. Mérnök: Flesch Adolf. Orvos: Dr. Agyagási Károly. Pénz­­tárnok : Petelei Márton. Szertárnok Koós : Ferencz.­­ Este közvacsora volt Hörli Simon ven­­­­déglőjében, melyen 80-nál több tűzoltó vett részt. Se. D. —- Kinevezések. A király Jakab Rudolf kézdivásárhelyi törvényszéki elnö­köt és Bodó Sándor Ítélő táblai titkárt a marosvásárhelyi királyi táblához bíróvá nevezte ki. A hadsereg ködéből. A király grzymalai lovag Dobrecky József helyi 9. honvédhuszár ezredben­ alezredest a váczi 6. honv.húsz.ezred parancsnokává nevezte ki. Lauter Gáspár őrnagynak a váczi 6. honv. húsz. ezredtől, a helyi 9. és kisjolsvai Szabó Zoltán őrnagynak a székesfehérvári V. honv. kerületi parancsnokság segéd­tisztjének ezen alkalmazásától való fel­mentés mellett a budapesti 1. h húsz. ezredhez való áthelyezését elrendelte a ü­gyvéd­i kamara. A helyi ügy­védi kamara dr Beder Sándor ny.-szeredai ügyvédet elhalálozása következtében tö­rülte s gondnokul dr Sebess Dénes helyi ügyvédet rendelte ki, stílusatsáff. A háztartási és slojd iskola alapja javára a Transsylvania dísz­termében tombolával összekötött mulatság lesz f. hó 5-én. A rendezők száma légió s igy reményük lehet a tánczolni vágyó leányoknak, hogy a böjti időben is lesz ki s megtánczoltassa őket. — (Mészáros bál. A mészáros ifjú­ság által február 27-én (vasárnap) rende­zett bál a kisebb estélyek legsikerültebbjei közé tartozott. A László vendéglőjének, összes helyiségeit a legjobb polgári csalá­dok tagjai töltötték meg. A meglepő csi­nosan díszített tánc­terem tele volt szebb­­nél-szebb leányokkal, kiket a nagy szám­i fiatalság hévvel és fáradhatlanul tánczol­­tatott. A rendezőség élén Benkő Károly­­ állott, ki mindent elkövetett, hogy a szó­­­­rakozás teljes s a mulatság kedves legyen. Szim­órakor világposta volt s a legszebb 4 leány által árult szerelmi levelező­lapok közül Bányai Piroska kapta a legtöbbet. Emlékül aztán a rendezőség gyönyörű cso­­­­korral ajándékozta meg. Azt mondják a gonosz nyelvek, hogy az ifjúság egy része még kedden reggel is bálozott, mi azonban csak hétfőn estig hisszük. Ugy­e így van ? ? ? — Csiszér Albert polgártársunkon s hétfőn igen fájdalmas műtétet hajtott végre­­ dr Marosi Kálmán kórházi igazgató. Csiszár már több hónap óta rendkívül sokat szen­vedett lábbajával s most azt operáltatta meg, igy remélve a teljes felgyógyulást. A­­ helyi jótékony nőegylet és Kloti­d árvaleányház javára február 22-én a Transsylvania dísztermé­ben rendezett koszoruestélyen az alábbi adományok folytak be Máriaffi Albertné szül. Bethlen Louise grófnő elnök gyűjtése alapján: Báró Bánffy Zoltánná , írtor. gróf Mikes Leopoldin, báró Roshenthal Józsefné, br. Roshenthal Henrikné, Matskási Isvánné, br. Bornemissza Andrásné, Máriássi Lászlóné, Gyárfás Lászlóné Kosztka Géza, Lázárné Wilburg báróné, Weér Györgyné, báró Bornemisza Jánosné, gróf Mikes Z­dg­­mondné 2­2 frtot; Csathó Ferencz táblai elnök 20 frtot; báró Józsika Sámuel, gróf Bethlen Gáborné, báró Kemény Kálmánná, Majláth Gusztáv gróf erdélyi r. k. püspök, Onácsu Sándorné, gróf Bethlen Árpád, Désy Zoltán alispán, Tolnay Regináldné 10-10 frtot; Máriaffi Albertné Bethlen grófnő 6 frtot; Baruch Sámuel 5 frtot. Folyt. köv. , — Felolvasás. Múlt vasárnap délután dr Kömöcsy József pénzügyi titkár tartott felolvasást, tárgyalván az ipar fejlődését és az ipari viszonyok alakulását korszakok szerint. Itt-ott a szoczializmus és commu­­nismus híveinek borsot tört az orra alá elmondván, hogy a tőke alapja, sőt maga a kamatozó tőke nem egyéb, mint a foly­tonos munka, melyet nem igyekeznek terv­szerűen hasznosítani, hanem inkább a gyűjtött vagyon felosztásán fáradoznak mely a sutba dobott munka tő­kéjét nem képes pótolni soha. A divatot szintén össze­függésbe hozta tárgyával és hasznosnak, sőt kívánatosnak mondotta, ha az az ipar fejlesztéséhez hozzájárul és a bel­forgalmat emeli, de károsnak, ha a di­­vatczikkek ára mint az nálunk van a tőke­tém­áktól, csak a mindennapi érintkezés ne­hézkességére hivatkozom A fennebbi okok és jelenségek kifolyása hogy semmiféle lépésünkben nem tudunk annyira tapintatosak lenni, hogy egy sereg embert meg ne bántsunk Persze a sértve érzés hol jogos, hol nem jogos, de már az is a mi hibánk, hogy embereinket olyan rosszul szoktatjuk, hogy ott is sértést lát­nak, a­hol valójában nincs és ez jobbára onnan van, hogy szörnyű következetlenek vagyunk. Sokszor azt, a kinek ma erősen hajto­gatjuk magunkat, holnap mellőzzük;­­­­a kinek a fején ma keresztül nézünk, hol­nap előrántjuk s eljárásainkat nem tudjuk észszerűen indokolni, mert nem is tud­­hatjuk, minthogy pillanatnyi kicsinyes ér­dekek vezérelnek s ha a saját értéktelen­ségét érző ember barátjait csak létráknak tekinti, a kik által az ő badarai elképzelt magaslatára vél kapaszkodhatni, bizony tudni való dolog, hogy időszerű társaságát nem fogja a legfinomabb tapintattal össze válogatni, hanem hol ide, hol oda kapkod és a nevetséges balancorozás közepette egy sereg embert folyton sért és bánt. Pedig nem is olyan ördögi mesterség az emberekkel bánni tudni, helyes tapintattal mindenkinek eleget tenni. De ehez első­sorban az­­szükséges, hogy az ember érezze saját le nem rombolható egyéni értékét s ne rettegjen folyton attól, hogy ez, vagy amaz által rögtön lepottyan arról az inga­tag magaslatról, a­hová magát képzeli. Nehézkessé teszi társadalmi érintkezé­sünket a túlzásba vitt eszem-iszom, de ez még az adott viszonyok közt igen termé­szetes, mert a­hol szellem nincs, ott az meg sem nyilatkozhatik, már pedig ha az embernek nincs mondani­valója, legjobb, ha bedugják a száját. A nagy trakták ép erre valók. Az a rengeteg fizikai strapa­, a­mit az ember egy középosztálybeli társas összejövetel menüjének tisztességes végig evésével vég­hez visz, bizony nem csodálom, ha megbé­nítja a szellemet! Nos aztán mi is utánozni akartuk a szel­lemi életet élő mivelt nemzetek társadal­mát és behoztuk a ..jouru-t. Ámde némely vidéken ezt olyanképpen fogták fel és ol­dották meg, hogy a szellemes, lelket-szivet felfrissítő társalgás helyett a füstölt disznó­oldal és káposztaczika halk ropogtatása töl­tötte be a termeket, már­pedig a káposzta­czika épen nem az a matéria, a­min a szellemesség egykönynyen keresztül tör­hetné magát . . . Szóval vajha mennél többen lennének, kik a kinövések ostorozásával közelebb hoznák a társadalmat a czélhoz Részemről Luther szavaival élek : ,,Itt állok, máskép nem tehetek“! H­IR­E ív. Tuiszik lí Hugó kitüntetése. Lapunk zártakor vészük a sürgönyérte­­sítést, hogy a hivatalos lap mai száma közli Tauszik B. Hugónak, a marosvásár­helyi kér. és iparkamara érdemdús elnö­kének kir. tanácsossá történt kinevezte­­tését.

Next