Székely Lapok, 1898. május (28. évfolyam, 35-43. szám)
1898-05-01 / 35. szám
XXVII. évfolyam SZERKESZTŐSÉG: Régibarom vásár-utcza 1-ső szám, hová a lap szakmai részét illető közlemények küldendők.5^ Telephon szám 58. #135» szám Marosvásárhelyt, 1898. május hó 1. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. r ! M O 1»- jelen: csütörtökön és vasárnapon.#|------Felelős szerkesztő: Segéd szerkesztő: DR FENYVESI SOMA MÁTHÉ JÓZSEF. ELŐFIZETÉS: Egy évre . 6 frt — kr. |j| Fél évre ... 3 frt — kr Negyed évre . . 1 frt 50 kr. Előfizetést és hirdetményeket felvesz a »Székely Lapok' ___________________kiadója: Adi Árpád. fyegyezégi bajot. (Dr. F. S.) Az eszmék hiánya a politikai strébereknél már gyakran okozott bajt. Odaát Austriában ugyanezt a tünetet látjuk. Mert bár a nyelvrendeletek elleni harcz még a németek részéről elismerést tudott kelteni, a most bekövetkezett állapot már a teljes anarchia képét tárja elénk. Megszokták odaát az újabban letelt néhány hónap alatt, hogy nagy politikai kérdések legyenek állandóan felszínen; még rövid néhány hónap előtt teljesen ismeretlen emberek csodálatosan gyors karriert csináltak, ha máskép nem hát ordítással, fütyüléssel, verekedéssel és más botrányokkal. A Wolffok egyszerre azon vették észre magukat, hogy ők politikát vannak hivatva csinálni, hogy az ők torkuktól, öklüktől és phisikai kitartásuktól függ Ausztria sorsa. És tartozunk mindannyian annak kijelentésével, hogy azok az urak odaát, kiknek főceremoniátusok Wolf volt, elég jól füttyöltek, orditoztak és tomboltak. Czéljukat elérték, Badeni gróf, a nemzetiségek összeveszekedésének előidézője megbukott, és ma már kürtölgetni kezdik a lapok, hogy azoknak az intézkedéseknek forrása, a melyek Ausztriát ezen válságos helyzetbe sodorták, egy igen beteg, vagy legalább nem egészen normaagy volt. Wolffék most már Badeni távozása után módot nyertek volna arra, hogy veszekedés és verekedés helyett munka után lássanak, alkalmuk nyílt volna eszméikkel előállani és tanúságot tenni az elismeréssel nem fukarkodó világ előtt arról, hogy amily elszántsággal küzdöttek a német nyelv hegemóniája mellett, époly kitartással tudják a többi komoly kérdéseket is előbbre vinni. Thun gróf, az új osztrák miniszterelnök békét akart teremteni, módot keresett arra, hogy a nemzetiségek közötti egyetértés legalább annyira helyreállítassék, hogy a legégetőbb kérdés, a Magyarországgal való kiegyezés tárgyalható legyen. Ámde akkor megjött a Wolffék esze. Hiszen ezeknek a kérdéseknek tárgyalásához szakszerű ismeretek, higgadtság és méltányosság szükséges. E szavak pedig amaz emberek szótárában ismeretlen fogalmak. Botrányokkal szerzett hős nevet csak botrányokkal lehet fenntartani, és kiadatott az új jelszó, meg kell buktatni a kiegyezést. Politikai jelszó lett az, mi tisztán gazdasági kérdés. Gazdasági indokokkal, számokkal és érvekkel tehát aligha eredményre jutunk. A politikai vakságnak a legfényesebb nap sem tud világot gyújtani. És egész közel állunk az önnálló vámterület megvalósításához, közelebb mint valaha. A magyar kormányt a teljes elismerés illeti, azért a valóban államférfiúi bölcseségért, melylyel e kérdés megoldását előmozdítani igyekezett. Több mint egy éve, hogy az ausztriai áldatlan politikai viszonyok módot nyújtottak nekünk, hogy minden továbbiak nélkül felállítsuk a vámsorompókat, és mi vártunk türe ,lemmel. És ha most majdnem várunk tovább, ha az önálló vámterület eszméjét megvalósítjuk, akkor is igazolva lesz kormányunk, akkor is ha az áldás, melyet ettől annyian várnak, nem fog erősen reánk hullani. Mert az önálló vámterület Magyarország mai ipari visszonyai és a mai gazdasági körülmények mellett aligha erős, súlyos megpróbáltatások nélkül lesz megvalósítható. A bajokat azonban, melyek keletkezhetnek, nem mi idéztük elő, és kormányunk bizonyára törekedni fog a lehető előnyöket a mi részünkre kihasználni. Az udvar Budapesten. Ő Felsége a király és udvartartása az eddigi megállapodások szerint május 9-én Budapestre érkezik. A közigazgatási reform. A közigazgatási reformra vonatkozó törvényjavaslatokkal — amelyek két éven keresztül tartó szaktanácskozások tárgyát tették — elkészültek a belügyminisztériumban. Mindazáltal e javaslatoknak a képviselőház elé terjesztése még jó messze van; most az egyes minisztériumokban tanulmányozzák a javaslatok közül azokat, amelyek az illető tárcát érintik és áttanulmányozás után észrevételeiket közlik majd a belügyminisztériummal. Csak aztán kerülnek a javaslatok a minisztertanács elé, ahol hosszabb ideig fog tartani a tárgyalásuk. Eszerint alig van rá kilátás, hogy még az idén kerüljenek a Ház elé. A képviselőházban szombaton napirendre kerültek a bizottságok által tárgyalásra előkészített összes előterjesztések szám szerint tíz törvényjavaslat és miniszteri jelentés. Csakis egy fontosabb ügy van ebben a hosszú sorozatban: a községi és némely más erdők és kopár területek állami kezeléséről rendelkező törvényjavaslata a földművelési miniszternek. A javaslat ellen fölmerült aggályokat is jórészben eloszlatta a miniszter által a ház földmivelési bizottságában kezdeményezett az a módosítás, mely szerint ötezer holdnál nagyobb erdőterület tulajdonában levő községeknek meg lesz engedhető erdőiknek az állami erdőhivatal helyett saját erdőtisztjeik által való kezeltetése. A szombaton napirendre kerülő többi kilenc előterjesztéssel félóra alatt végezni fog a ház. TÁRCZA. Szerelem és boldogság. (J . . . . nak.) A „Székely Lapok“ eredeti tárczája. Irta: Dr. Kömöcsy József. Míg a szerelemről és fájdalomról sokat, sokat tudnék neked mondani; alig hiszem hogy e czím alatt közlött gondolataimat megunod hosszadalmasságuk miatt. „Boldogság“! Mennyi van ez egyetlen szóban! szinte annyi, mint ebben : boldogtalanság. — Csodálkozol, hogy ezt állítom? Szerencsére bizonyítanom sem kell; olyan állítás ez, melynek igazságáról a hitetlenek előbb-utóbb meggyőződnek. A boldogtalanságot mindig egészen érezzük. De nemcsak: a boldogtalanság önmagánál is több, a boldogság pedig önmagánál is kevesebb. A szerencsétlen mindig szerencsétlenebbnek képzeli magát, mint amilyen, ellenkezőleg a boldog. Ezen sophismáknak - avagy némelyek szemében „boldogtalanságnak“ — látszó mondatokban én keserű valóságot és ha van eredendő bűnt vagy annak a büntetését látom. Egy kis könyvet kaptam kezembe, az volt a czíme, hogy : „Életbölcsészet“. A legelső mondat benne: „Minden ember boldog akar lenni, s ez az egyedüli főczélja“. Képzelheted milyen mohón fogtam olvasásához. 150 levélkéből állott az egész és én nem tudtam végig olvasni. Olyan operácziók voltak benne az „ok“ és „okozattal“, hogy a kézi munkánál jobban ki tudtak volna fárasztani. Mindig kapkodtam az eféle műveken és az eredmény többnyire ilyen volt. Talán meg is látszik, de: mit tehetek én róla, ha az a meggyőződésem, hogy az életbölcseséget csak az életből lehet megtanulni Ne légy oly türelmetlen, azonnal szólok a szerelmesek boldogságáról, de lásd ilyenek a bölcsészeti munkák is mind. Hangzatos czímet tesznek nekik, hogy belekapjon az olvasó. Keserű orvosság, ezüst kanálban! Ha kitűnő a művész és az író, s ha kitűnő a hallgató, a néző és az olvasó, úgy a festményt és zenedarabot nem kell megnevezni, s nem kell a könyvhöz előszó. Egy képet fogok mutatni, melynek nemcsak czímet adtam, de magyarázatot is írtam hozzá. Az előbbi mondatban foglalt vádat egészen magamra veszem. És most lépjünk be a kertbe, melynek első kapujánál a szerelmesek állanak, s melyben a szerelmesek boldogságának virágai nyílnak és hervadoznak. A kert három részre van osztva és három kapuja van. Az első zöld gályákból van készítve, nagyon könnyű bejutni rajta. A második kapu már erősebb és zárja van, de be lehet látni nyílásain. A harmadik erősen alkotott mű, érezből készült, hatalmas és sokszoros zárral, míg föl nem nyílik nem lehet tudni, mi van túlfelől. Az első megnyílik azok előtt, kiknek a szívébe Ámor egyszerre, egy pillanatban lőtte nyilait. A másodikba beléphetnek a jegyesek. A harmadiknak hatalmas zárai akkor pattannak fel, ha elhangzott a „holtomiglan“. Lépjünk . . . azaz nézzünk be, épp most lépett be egy pár, akik várakoztak az első kapunál, s többnek nem szabad egyszerre bemenni A kert, melybe az első kapu nyiltott, a tavaszt varázsolja elénk. Mindjárt, abban a virágágyban ott virul a kikeleti hóvirág. Távolabb néhány hét múlván a nárezist találod és azután az ibolyát. A virágágyak körül azonban hosszú és szeszélyes görbületű utak vonulnak el. Némelyiknek a vége nem is látszik. Néha akadályok is vannak, különösen az elején .. . fagy és olvadó hó. De jó hogy így van, hogy ez után nem lehet oly gyorsan végig futni (pedig hogy igyekeznek a szerelmesek a második kapuhoz jutni), így legalább szakítanak néhány ibolyát e kertből, minek értékit és kedvességét majd a hervadáskor ismerik. Most fölnyitott a második kapu. Majd elbódít az illatár. Rózsa, szép, illatos pünkösti rózsa az egész kert, még hervadatlan, üde mindenik, le van szakasztva tövéről, úgy van behintve a kert vele és annak minden ösvénye. Magam az eljegyzést csak ez okból pártolom, mert fölnyitja a második kaput, melyen belül nagyobb boldogságot keresünk mint a mekkorát az első kertben találtunk. Csak keresünk és nem találunk — kérdezed? Igen! nem egyedül vallom ezt; ismered a „csók“ írójának legszebb mondását: „nem is csók, ha tiltva nincs“. Ki az eljegyzésben ennél többet keres, ki azt véli, hogy e gyenge kapocs már elválaszthatlanul hozzáfűzi a szeretett lényt, az néha keserű csalódás áldozata Ünnepi beszéd. Maros-Tordavármegyének 1898. évi április hó 14-iki díszközgyűlésen tartotta: Csongvai Lajos. (Folytatás.) A VIII., IX., XII., XIII., XV. törvényczikk az egyenlőség és testvériség szent eszméi megvalósítására törekednek, eltörölvén az ősiséget, kimondván a közös teherviselést, megszüntetvén az urbériséget s szabaddá tevén a földet s a többi törvények is (tagosítás, legelő elkülönítés, faizásról, az eddig a földesúri hatóságok által intéz