Székely Lapok, 1898. augusztus (28. évfolyam, 62-69. szám)
1898-08-04 / 62. szám
2 oldal beszámítva azt az időt, amelyre nézve az ápolt már segélyben részesült — legfeljebb 20 hét tartamáig, valamint ugyanezek szállítási költségeit a betegsegélyző vagy társláda-pénztár fizeti, feltéve, hogy a pénztár vagy társláda a kórházi ápoláshoz beleegyezését adta. Amennyiben a pénztár a kórházban való gyógyításba utólag sem egyezik bele, a kórházi és gyógykezelési költségeket legfölebb 30 nap tartamáig a pénztár köteles megtéríteni“. „A betegsegélyző pénztári vagy társláda-tagoknak sürgős szükség esetén, a betegsegélyző pénztár vagy társláda előzetes engedélye nélkül, kórházba való kivételes felvételénél követendő eljárást a jelen törvény 14. §-a alapján kibocsátandó rendeletek szabályozzák“. Midőn még felemlítjük, hogy az igényjogosultság kérdése a m. kir. közigazgatási bírósághoz is felvihető, megelégedéssel tudatjuk, hogy ez az országos iparegyesület felterjesztése következtében vétetett föl a törvénybe. Hisszük most már, hogy újév után a segélypénztárak megfognak szabadulni a kórházi kérdés nyűgétől. Párisi kiállítás. A párisi kiállítás m. kir. kormánybiztossának közelebbről egy tájékoztató szabályzatát közöltük, hogy a székelyföld modernebb iparosaimár eleve ahoz alkalmazkodjanak. Ezen kiállítás ügye a m. kir. kormánybiztos ur őnagyméltóságának kiváló gondoskodása folytán már annyira előre haladt, hogy a jelentkezésekre kerülhetett a sor. Olvasóink tájékoztatására most közreadjuk a székely kamarának az ipartestületekhez és ipartársulatok intézett felhívását megjegyezvén, hogy a milleniumi magyar kiállítás részesei a kormánybiztos úr őnagyméltósága által külön is felszólíttattak, hogy a magyar ipar és közgazdaság érdekében kiállítható tárgyaikat Paksba is elküldjük. A magunk részéről is helyeseljük azon, kimondott elvet, hogy a világversenyben ezen első szereplésünk alkalmával csak a legkiválóbb s igazi műértékkel bíró termékeink kerüljenek a világ szeme elé. Az 1900. évi párisi nemzetközi kiállításon való részvétel ügyében a marosvásárhelyi kereskedelmi és iparkamara a következő körlevelet küldötte szét az ipari érdekeltségekhez : Az 1900 évi párisi nemzetközi kiállítás magyar osztályának előmunkálatai már annyira haladtak, hogy az egyes csoportokban a végleges bejelentési ívek szétküldhetők voltak. A bejelentési ívek szétküldése nagyob-bára az illető csoportbizottságok által választott előadó urak személyes körbejárásának igénybevétele mellett történt és a kiállítás magyar csoportjának rendezésével megbízott kormánybiztos úr figyelmet fordított arra, hogy mindazon vállalatok és cégek, amelyek részvételüket előzetes felhívásai következtében eddig bejelentették, a kiállítók ideiglenes névlajstromába felvétessenek és bejelentési íveket kapjanak. Mindazonáltal nem lévén kizárva, hogy némelyek ezen lajstromból kimaradtak és az sem, hogy a kiállítani szándékozók részvételük bejelentése végett közvetlenül a kereskedelmi és iparkamarához fordulnak, van szerencsénk . . . drb bejelentési ívet ide csatolni, oly kéréssel, hogy azoknak az esetleg jelentkezők által két egyenlő példányban való kitöltésénél közben járni szíveskedjék. Az általános tudnivalókat a bejelentési ívekhez fűzött tájékoztató szabályzat tartalmazza. Magától értetődik, hogy már a jelentkezések alkalmából is — tekintve a párisi kiállítás jelentőségét csak oly termékek részesítendők figyelemben, amelyek bizonyos értelemben világczikkek, vagy amelyeknek bemutatásával a hazai ipar életképes fejlődése és jellegzetessége szembeötlően dokumentálható. Megjegyezni kívánjuk, miszerint arra nézve sem a kamara, sem a kormánybiztos úr nem vállalhat kötelezettséget, hogy minden bejelentett tárgy a kiállításra el fog fogadtatni, mert azt arra az időre kell fenntartani, midőn az összes szétküldött bejelentési ívek beérkeznek s azok együttes elbírálása után az illetők a bejelentési iv egyik példányának visszaküldése mellett az elfogadás iránt értesítve lesznek. Az, hogy a kiállítani szándékozók bejelentéseiket közvetlenül a kereskedelmi és iparkamaráknál is eszközölhetik, egyidejűleg a napilapokban is közzététetett. Oly célból, hogy az érdeklődő iparosok a részvételi módozatok iránt minél megbízhatóbb tájékozást szerezhessenek, van szerencsénk a tájékoztató szabályzatot idecsatolni. Midőn hazafias tisztelettel ezen körülményekről tájékoztatni szerencsénk van, ismételten is kérjük, hogy tekintettel a párisi kiállítás világi jellegére és azon körülményre, hogy nemzetközi versenyben először veszünk részt, a kiállításra szánt czikkek megválasztásánál a legszigorúbb mértéket alkalmazni szíveskedjenek, állottam, s jól szemügyre véve a zsákmányomat, csendesen visszahúzódtam a szekérig. Azt gondolom azalatt, hogy milyen jó volna a bőrét haza vinni ! Elindultam tehát a bérczen át a túlsó árok fenekére, s ott levágtam egy jókora bükköt csaptatónak ... De nem is csaptatónak, hanem rókaütőnek !... Nem kevesebb, mint egy félóra telhetett el, míg megjártam ezt az utat, de tartottam, hogy a róka fölébredt a közeli fejsze csapásokra... — Helyesen tetted Komám! — kiáltott keresztapám, s úgy mozogtak az arczizmai, mintha már reá akarna vágni a rókára. — Csendesen, vigyázó léptekkel közeledtem a zsákmányomhoz, — folytatá atyám — s kiváncsi valék, hogy nem hagyott-e a fakápnél ? Nagy volt örömem, mikor újra megpillantam.Meg sem mozdult... Még lassabban, még halkabb léptekkel közeledtem a bokorhoz. Csak egy lépés és czélomnál vagyok!.. A legfeszültebb ügyelettel nyújtom előbb a lábamat, s a csaptató karót magasra emelve fejem fölött, összeszedtem minden erőmet. Még egy kicsit előre hajolva, puff!!! reá vágtam a rókára... (Kereszapámnak ketté törött a pipaszár a szájában, úgy megszorította.) A róka az ütés következtében nagyott szökött, s én azt gondolva, hogy el akar futni, a végső erőmegfeszítéssel ismét onasi nagyot csaptam a fejére! És képzeljék csak Komám! az a róka mielőtt reá vágtam volna.. . már meg volt dögölve! Fölkaczagtak erre a szomszédok, de kivált Csiky keresztapám! Ő nevettében olyat csapott az asztalra, hogy a rajta levő tálak, meg tányérok, melyeket édesanyám a vacsorához rakott volt oda, fölugrottak és visszahallva mind eltörtek. — Reá vágott, mint Dávid bácsi a rókára !!! — kiáltá a cserép , csörömpölés közbe a fazekas szomszéd. És olyan jó izűen nevettek mindnyájan, hogy a hasukat fogták. „Reá vágott, mint Dávid bácsi a rókára!“ Ezzel az én édesapámnak meg volt örökítve a neve! Hiába igyekezett megmagyarázni, hogy azt a rókát azelőtt való napon vadászok sebesítették meg. Nem hallgattak reá. Csak nevettek, csak kaczagtak az én édes apám nagy bosszúságára. És addig nevettek és addig kaczagtak, addig bosszantották, hogy mikor elmentek tőlünk, édesapám úgy reánk vagdalt, éppen mint a rókára ... De hiába vert meg minket!... Azért még ma is azt mondják nálunk felé, ha valakinek az ütését meg akarják dicsérni: „Reá vágott, mint Dávid bácsi a rókára11!! Tanügy, Felvétel az építő-iparítési tanfolyammal kapcsolatos m.-vásárhelyi állami fa és fémipari szakiskolába. A fa- és fémipari szakiskola négy éves tanulóit elméletileg és gyakorlatilag képzett iparosokká neveli. A gyakorlati kiképzés az intézettel egybekapcsolt műhelyekben történik, hol szakképzett művezetők vezetése alatt tanulja az ifjúság iparának gyakorlati részét. Az iskola felöleli a faipar köréből, a bútor- és épületasztalosságot, esztergályozást és fafaragászatot, a fémipar köréből pedig a gép-, mű- és épületlakatosságot és ehez képest nyújtja mindazon elméleti és gyakorlati ismereteket, melyekre az ezen iparágak terén működő művelt és szakképzett iparosoknak szükségük van. Beiratási és tandíj az intézetnél nincsen. Műhelyi biztosíték fejében azonban mindenki 3 fztot tartozik a beiratásnál letenni. Az iskola tanulói kétfélék: a) rendesek, b) rendkívüliek. Rendes tanuló az 1.lehet, ki valamely közép- vagy polgári iskola két osztályát, vagy pedig az elemi népiskola 6 osztályát sikerrel végezte, vagy ezeknek megfelelő felvételi vizsgálatot tesz le, élete 12 évét már betöltötte és ehez képest kifejlett ép testalkattal bír, amit hiteles orvosi bizonyítványnyal kell igazolni. Felvétetnek még az alsófokú tanoncziskola három osztályát jó sikerrel végzett ifjak is. Rendkívüli növendék lehet minden iparossegéd vagy tanonc, aki csak egyes tantárgyakat kivan hallgatni. A felvétel előjegyzés alapján történik. Ennek eredményéről a szülök minden évi augusztus hó 20-ig értesíttetnek. Előjegyzés végett minden első évfolyamba felvétetni óhajtó növendék augusztus 15-ig az ipari szakiskola igazgatóságához akár személyesen, akár írásban bemutatni tartozik a) a keresztlevelét, illetőleg a születési bizonyítványát; b) atyja vagy gyámja beleegyezését tartalmazó nyilatkozatát, melyben kifejezendő annak kötelezettsége is, hogy az illető a tanidő teljes tartamát bevégzi; c) iskolai képzettségéről szóló szabályszerű bizonyítványát; d) az újraoltás megtörténtéről szóló szabályszerű bizonylatot. A szakiskola tanulói részére több ösztöndíj áll rendelkezésre. Az ösztöndíjak elnyerését célzó folyamodványok szegénységi bizonyítványnyal felszerelve augusztus hó 20-ig az igazgatósághoz benyújtandók A szakiskolával kapcsolatos építőipari tanfolyamra felvétetnek rendes tanulókat az építőipari tanfolyamra a gyakorlatban tényleg alkalmazott kőműves, ács és kőfaragó tanonczők, kik kötelezik magukat a szakiskola teljes bevégzésére. Előképzettség gyanánt megköveteltetik a népiskola elvégzése vagy annak megfelelő felvételi vizsga sikeres letétele. Rendkívüli tanulóul felvétetik minden iparos segéd vagy tanoncz. A tanfolyamok rendes tanulói beiratásuk alkalmával évi 3 írt tandíjat kötelesek fizetni. A jövő 1898—99. tanév a fa-és fémipari szakosztályokon szeptember hó 1-én, az építőipari tanfolyamon november hó 1-én kezdődik. Minden állami ipari szakiskolát végzett tanuló a kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur 1798—1895. szánt alatt kelt rendelete értelmében munkakönyvet kap. Az iskolára vonatkozó mindennemű felvilágosítással készséggel szolgál az igazgatóság. Marosvásárhely, 1898. július hóban. Fekete Jakab igazgatónak nem illik levelezni egészen fiatal urakkal, akiknél még nem vehető komolyan a komoly szándék. Én hálistennek — vénülésről sopánkodó költeményeim daczára — még vagyok olyan fiatal, hogy a fenntzitált illemszabályt szem előtt tartva, ne rózsaszínű, galambpáros velinpapíron szenhessek kegyednek, hanem egy szürke újságlapon, a nyilvánosság ellenőrzése mellett, mert az érzékeny megnyilatkozás ilyen formáját, a kiskorú szívektől sem tiltották meg az illemkérdésekben annyira prűd szerkesztő urak. Kedves, szép kisasszony, kegyed most meg lesz lepetve, hogy mi vitte az ismert lustaságú tisztelőjét ilyen bágyasztó kánikulában levélírásra. Ha gyönyörűséges, ibolyás szemeivel idetekinthetne most a szerkesztőségi tintás asztalra, s bepillanthatna a rajta heverő frissen érkezett levélpostába, mindjárt megtalálná a rejtély kulcsát. Egy halmaz névtelen levél jött a czimemre kedves, szép kisasszony, egyik ismert kis fürdőhely bélyegzőjével ellátva, s a jó barátság égisze alatt írott sorok minden betűje azt sziszegi, hogy valaki milyen pompás szezont tölt a sós tavak partján, hogy valakit mennyire ünnepel az egész fürdő állandó (?) és alkalmi aranyifjúsága, s hogy valaki egész udvart tart a hódolok szerelmetes gárdájából. Kedves kisasszony, őszintén mondhatom, hogy jéghideg közönnyel böngésztem végig a szívemnek irányított gyilkos sorokat, pedig tudtam, hogy az az ünnepelt tömjénezett valaki csak kegyed lehet, kit akombináló jó barátok már oly régen megtettek szivem királynéjának Nyugodt, biztos vonásokkal irom a feleletem is, mely továbbra is csak hasonló kedves szórakozásokat kívánhat. Mert kegyed azt igazán megérdemli én mondom, ki a hóditó szép külső mellett jóságos szivét s galambfehér lelkét is jól ismerem. Ha valaki fürdőre megy bizonyára nem aszkéta módra rendezi be az életét, s nem eshetik örökös búskomorság, ha egy-egy éjjeli zenét rendez ablaka alatt egyik-másik jókedvű vagy értebomló szolgabiró. A fürdő iirt a világ legártatlanabb mulatsága, s becsületszavamra mondom, hogy szerelmes szívem még ujongva vette a vádaskodó hírt, hogy életvidáman udvaroltat magának a kis fürdő lombos sétányain. Pedig sokszor úgy holdvilágos, álmatlan éjszakákon keresztül sajog a lelkemen valami legyőzhetlen vagy látni bár egy pillanatra is mosolygó arczát édes szép gyönyörűségem s tehetetlenül akarom semmivé tenni a távolságot a mi elválaszt kegyedtől, ki még egyedüli verőfény életem kiégett sivatagjában, úgy szeretném, ha egymás mellett ülve a kis kerti padon számítgathatnák a csillagokat, s meséket mondhatnék, a nagy, mindenen győzedelmeskedő szerelemről, mint hajdan boldogságunk virágkorában. Együtt kaczagnánk a kegyed ismeretlen jóbarátain, kik az enyimekhez hasonlóan valami bájos művésznőről rebesgettek, kiben én szerintük fülig voltam, kit hasábokon keresztül égig magasztaltam, s a ki után most is öntöm a könnyek záporát. És kegyednek sohasem jutott eszébe arra gondolni, hogy milyen hamar hittelen lett szerelmes trubadourja, mert valami jó szelem folyton megsúgta, hogy ahoz a sok dicshimnuszhoz az érzelemnek semmi köze, mert az pusztán a lefegyverzett kritikus hódolata a valódi művészet nagysága előtt Együtt kaczagunk sokszor édes álmaimban a boldogságunkra törő irigyeken, s annál jobban szilárdul az a delejes erő, mely azon a szép tavaszi napon sziveinket összefűzte S mig én messzi távol csak az álom világot, az álom boldogságot élem, az egyhangú kis fürdőhelyen természetes, hogy szórakozásra van szüksége, kegyednek szépséges viruló kisasszony, és az is természetes, hogy a lepkék a legtisztább fényt repdesik körül. Sohse kergesse el e mulattató jó lepkéket bájos kis virágom hisz nekik én magam is hálás leszek, ha kellemesssé teszik perczeit valakinek, aki SZÉKELY LAPOK Marosvásárhelyt, 1898. augusztus hó, 4. Titkos levelek, m. Kedves kisasszony ! Ha figyelemmel kíséri a modern társadalom illemtanát, a lapok szerkesztői üzeneteit, úgy minden kétséget kizárólag tudhatja, hogy manapság egy jól nevelt leány